Fradi műsorlap (1986/87)

1987. május 9.

Fradi műsorlap A mi szurkolóink KARMESTER A „KARMESTEREKRŐL ”- A futballpályán is karmes­ter voltál?- Nevet: Á, Dehogy, csak egyszerű muzsikus. Nem voltam különösen ügyes, a játékomba sokszor becsúszott a „hamis hang”.- Szurkolóként melyik pá­lyát látogattad a legtöbbször?- A Népstadiont.- Ravasz válasz, ebből ugyan­is nem tudtam meg, hogy hova húz a szived?- Nem titok: amióta az esze­met tudom, a Fradinak drukko­lok. Ferencvárosban születtem, hosszú évekig a Boráros téren laktunk. A Mester útca és az Ül­lői út volt számomra a világ kö­zepe. Családom minden tagja megszállott FTC szurkoló volt, egy pillanatig sem merült fel, hogy más csapatot biztassak. Sráckoromban a Fradi — akkor még Kinizsi — a mérkőzéseit a Népstadionban játszotta, ezért látogattam előszeretettel ezt a pályát. A kettős mérkőzések mindig nagy csemegét jelentet­tek. A kedvemceim mellett lát­hattam a nagyszerű Honvédőt is.- Kedvenc játékosaid? — Kispéter, Orosz, Fenyvesi, Vilezsál, Mátrai.- A legkiválóbb zöld-fehér karmesterek? — Orosz Palival kezdem a sort, akit rendkívül szellemes, okos játékosnak tartottam. A csúcs számomra Albert Flóri volt, aki mindent tudott, amit V egy világklasszis karmesternek tudni illik. Külön büszke va­gyok arra, hogy a Madách gim­náziumban egy évfolyamban jár­tam vele. Flóri után Nyilasi vet­te át a karmesteri pálcát, ragyo­góan dirigált, jó segítője volt a kis karmester Ebedli Zoli is.- Mai karmesterek?- Hűha, de nehezet kérdez­tél! Úgy látom, a mostani „ze­nekarunkban” csak szólisták vannak, nincs aki vezényelje őket.- A „szólistáid' közül kit tartasz a legtehetségesebbnek?- A Fischer gyereket. Jó pár meccsen kivágta a magas C-t...- A négy Medveczky gyerek közül akad-e, aki sportol?- Három fiam imádja a focit, Rita lányom pedig a tékvandó­nak hódol.- Milyen karmesteri felada­tok várnak a közeljövőben? ■ — Az operaházi munkáimon kívül, május végén a Vigadóban a MÁV szimfonikusokat dirigá­lom, június elején pedig ugyan­ott a Rádió zenekart. Június­ban az opera társulattal turné­zom, Amsterdamban vezénylem a Rómeó és Júliát.- Ha nem titok, elárulnád, hogy hány pálcád van ? —■ Évente húszat veszek. Sű­rűn eltörik...-Az Operaház karmestere mit tanácsol a labdarúgó kollé­gáknak?- A karmester legyen min­dig határozott, mert ha a zene­kar tagjai látják a bizonytalansá­got, elveszti a tekintélyét. Az igazi karmester a pályán nem­csak a kotta szerint játszik, ha­nem sokszor imrpovizál is.- A karmestereknél otthon ki dirigál? Senki. Nálunk kamarazene van .. . Kemény György Amikor belép, minden szem rá­irányul. Kimért léptekkel halad a pul­pitus felé. Meghajol. Zúgó taps köszörfti. Felemeli a karját, egy mozdulatára elcsendesedik a te­rem. Még a légy zümmögését is hallani lehet. Int, és ettől kezd­ve minden úgy történik, ahogy ő akarja. A karmester egy-egy mozdu­latára vált a zenekar halk pianí- nóra vagy vad fortissimóra. Medveczky Ádámot, az Ope­raház Liszt-díjas dirigensét az 1976-os karmesterversenyen is­merte meg az ország. Azóta az egyik legismertebb, legnépsze­rűbb képviselője a szakmájának. Különösen az olasz operák ava­tott tolmácsotója. A kitűnő karmesterrel nem könnyű időt egyeztetni. Ha nem próbál, a Zeneakadémián tanít, s mint négy kiskorú gyermek édesapja, otthon sem unatkozik.- Mi lesz a téma? - érdeklő­dik, miután leülünk a gőzölgő kávé mellé.- Természetesen a karmeste­rekről lesz szó... Bólint:- Halljuk a kérdéseket!- Milyen az eszményi kar­mester?- Határozott, tisztán látó, energikus, kiváló ritmusérzék­kel megáldott ember legyen.- S a labdarúgó pályák kar­mestere?- Tessék???- Mintha meglepődtél vol­na...- Nem gondoltam, hogy meg­csavarod a témát.- Ügy tudom, nem vagy kö­zömbös a foci iránt...- Valóban nem, kedvenc sportágam. Nos, ami a futball karmestereket illeti, lényegében ugyanazokkal az erényekkel kell rendelkeznie, amelyeket az előbb felsoroltam. Lássa át a pá­lyát, mindig tudja hogy mi a leg­jobb megoldás, kiváló techniká­val rendelkezzen. Egy jó karmes­ter eldönthet egy mérkőzést, ha valahol kettő is van, az akár egy bajnokságot is. Az aranycsapat azért volt olyan jó, mert ott négy karmester is akadt. Bozsik, Kocsis, Hidegkúti, Puskás is tu­dott dirigálni.- Te is fociztál?- Mint minden gyerek magam is naphosszat kergettem a lab­dát, a barátaimmal a Városliget- bejártunk focizni. Negyven éve a lelátón A csengetésre ötvenes, jó mozgá­sú férfi nyit ajtót. Miközben be­tessékel a hallba, belesek a félig nyitott furdőszobaajtón: szinte minden zöld odabent, a kád, a mosdó és még a WC-kagyló is. A hallban rend, ám egy-két zöld borítójú Fradi-könyv így is szem­be ötlik. Amikor pedig elkez­dünk beszélgetni a Ferencváros­ról, pillanatok alatt kiderül, hogy partnerem jobban szereti ezt az egyesületet, mint számí­tottam. Hordái László ötvenöt éves, októberben ment nyugdíjba mint a Kőbányai Szerszámkészí­tő és Finommechanikai Szövet­kezet szigetszentmiklósi részlegé­nek vezetője. Ercsiben nőtt fel, s tizenöt évesen, 1947-ben jött Budapestre tanulni. Újdonsült barátai kicsalták egy-két Fradi- meccsre, s aztán úgy megszeret­te a focit és a klubot, hogy azó­ta sem lett hűtlen kedvenc sport­ágához és csapatához. Mikor a kezdeti időkről kér­dezem, sugárzó arccal mesél az akkori játékosokról. Különösen Kispétert dicséri, aki mint em­ber is nagyon rokonszenves volt számára. S a többiek? Dékány,' Mátrai, Orosz, Albert, Rákosi, Fenyvesi, Varga, Páncsics, Juhász, Bálint, Nyilasi — sorolja, s baj­ban van, mert legszívesebben még vagy ötven nevet mondana az elmúlt négy évtized ferenc­városi történelméből. A maiak közül Keller játéka tetszik neki,, s szerinte ha egy kicsit megerő­södik és nem kapatja el magát, nagy futballista lehet belőle. El­ismeréssel szól Pintérről is, és határozottan állítja, hogy meg­van a fiúban az a jó értelemben vett vagányság, ami nemcsak eh­hez a játékhoz, de az élethez is nélkülözhetetlen. S hozzáteszi: bárcsak egy remek csatárt is tud­na nevelni vagy igazolni az FTC. Amikor az emlékekről fagga­tom, merengve idézi a múltat. Sok szép emléke fűződik a Fe­rencvároshoz, nehezen tud vá­lasztani. Végül egy Népstadion­beli nemzetközi kupamérkőzést említ, amelyen 5-2-re nyertek a fiuk, s Kü Lajos fantasztikusan játszott. Az ellenfél neve nem jut eszébe, az viszont igen, hogy szinte végig állva buzdította a közönség a zöldeket (1971-ben Braunschweig. A szerk.j A baj­noki meccsek közül a legszíve­sebben arra gondol vissza, ame­lyen először lépett pályára Varga Zoli és Juhász Pista.'Majd hozzá­teszi: no, és minden mérkőzés emlékezetes volt, amelyen Albert Flóri játszott. Róla annyit mond, hogy ha kicsit nagyobb szíve lett volna, elhomályosította volna Pelét is. Szóba kerül két hónappal ez­előtti műtétje is. Egy szombati napon jött ki a kórházból, s dél­után már ott volt az Üllői úton. ' Nagyon boldog volt, hogy a csa­pat győzelemmel „köszöntötte”, méghozzá a jó képességű Tata­bánya ellen. Már hat éve állandó helye van az 5-ös szektorban. Régebben eljárogatott a vidéki mérkőzésekre is, sőt, még az ed­zéseket sem hagyta ki, amikor ráért. A foci a kedvence, de fia­talabb éveiben sokat járt jégko­rongmeccsre - hogy tudtak ho­kizni Horváth öcsiék! — és atlé­tikai versenyekre. Külföldre még nem kísérte el' a labdarúgókat, de nagyon szeretné mielőbb pó­tolni ezt a mulasztását. Ez ügyben a csapat tehet a legtöbbet, mondom, s máris a je­lenlegi játék van a középpont­ban. Fellelkesülve magyarázza, hogy az edzőknek a maximu­mot kell(ene) kihozniuk a játé­kosokból, míg utóbbiaknak arra kell(ene) törekedniük, hogy a maximumot nyújtsák. Mint munkahelyi vezető, maga is min­dig ezt tartotta szem előtt. Úgy érzi, manapság a fiatal játéko­sok jó része nem tesz meg min­dent a sikerért. A pályán épp­úgy, rnint a civil életben, csak a komolyan vett munkával lehet igazán nagy eredményeket elér­ni. Parti János 1960-as római olimpiai győzelmét említi: az a fajta hihetetlen győzniakarás egyre kevésbé jellemző a mai sportolókra. Ha az ember elkötelezettje egy vagy több sportágnak, egye­sületnek, nagyon sok eseményen áll vagy ül a nézőtéren. Hordal­éknál ez a szenvedély sohasem okozott csaldi perpatvart. Egy időben feleségével és fiával hár­masban jártak ki a Fradi mérkő­zéseire. A srác - apja szavaival élve - hallgatólagos Ferencvá- ros-szurkoló. Gyerekkorában egyszer el akarták vinni az MTK- ba focizni, de ő nemet mondott a kék-fehéreknek. Később az NB II-ig vitte, a Pénzügyőrben ját­szott, s a pasarétiek, ugye, szin­tén zöld-fehérek. A papa pedig rendületlenül ott bosszankodott-örült a lelá­tón. Még a számára óriási csaló­dást jelentő „Vincze-korszak- ban” sem hagyta cserben a csa­patot. Jó két évtizede pártoló tag, illetve jelenleg Baráti Kör- tag. Utóbbiról szólva azt fejte­geti, hogy jó lenne, ha a Baráti Kör szorosabban kapcsolódna a szurkolókhoz. Mostanában szinte semmiről sem lehet anélkül beszélgetni, hogy szóba ne kerülne a pénz. Különösen érvényes ez a sportra, s azon belül a labdarúgásra. Hordái László úgy gondolja, hogy aki csak keveset tesz a csa­patért, az minimális fizetést kap­jon, míg aki megérdemli a sok pénzt, azt fizessék meg illendő­en. A néző ugyanis elvárja, hogy a pénzéért — éppúgy, mint a színházban — színvonalas elő­adást lásson. A szurkolókról újabban kény­szerű kötelesség bíráló szavakat is mondani. Beszélgetőtársamat elszomorítja az, ami az utóbbi időben szurkolás címén történik. S nemcsak a törő-zúzó fiatal cso­portokra gondol, ö maga is gyakran vitatkozik a környékén ülőkkel, akik nemegyszer elfo­gultan, sőt elvakultan nézik a mérkőzéseket. S hogy miért épp a fradisták szerepelnek a negatív lista élén? Ez törvényszerű, mondja, hiszen ahol huszonöt- ezer ember van, ott világos, hogy több a magáról megfeledkezett szurkoló, mint ott, ahol csak né­hány ezer néző lézeng a lelátó­kon. A Ferencváros Hordái László számára egy állandó, egy örök él­ményt jelent. Akit a mozdony füstje megcsapott — írta Moldova György a vasutasokról. Nos, a futbaÜszurkolók zöme is ilyen, s partnerem buzgón helyesel a ha­sonlatra. Igen, ő is már szerdától készül a hétvégi mérkőzésre, s feldobódva megy ki mindig a stadionba. Nincsenek nagy igé­nyeim, magyarázza, játsszanak a fiúk szíwel-lélekkel, ne csak imi­tálják a focit. Bizakodva válj a a Haladás el­leni mérkőzést is. Feltétlenül nyerni kell, jelenti ki határozot­tan Nem szabad félni a szombat- helyiektől idehaza, s reméli, szombaton este a győzelemtől nyugodtan, s nem mérgelődve kell távoznia az Üllői útról. Rajta kívül még sokezren sze­retnék ugyanezt. M. S.

Next

/
Oldalképek
Tartalom