Fradi műsorlap (1986/87)
1987. április 1.
Fradi műsorlap Ttesívérek a Fradiban A két Hudák... Mind a kettő középcsatár. . . Mind a kettő zöld-fehér szerelésben ostromolja az ellenfél kapuit.. . Ám amíg az egyik, a 23 esztendős Gábor a síkos jégen harcol, a korongot kerketi, addig a másik, a 19 éves Zoltán a zöld gyepen rúgja és fejeli a gólokat. A korongozó a Fradi és a válogatott közép - csatára. A másik még csak a Ferencváros junior labdarúgó csapatában bontogatja szárnyait. A múlt Sportbeli pályafutásuk tulajdonképpen egyszerre kezdődött. Csaknem másfél évtizede még 1973-ban történt, amikor a sport- kedvelő Hudák pápa, aki valaha maga is focizott, de a Fradi valamelyik ifjúsági csapatánál megrekedt, többre elsősorban idejéből nem futotta, elhatározta, hogy felcseperedő fiainak is mozogni, sportolni kell valamit. Az-egyik régi jó cimborája Orbán György, az ismert hokista akkoriban éppen a Központi Sportiskola Jégkorong Szakosztályának vezetőedzője volt, s az ő gondjaira bízta fiait. Gábor kilenc, de Zoltán még csak öt éves volt akkoriban. A fiuk rövidesen megkedvelték hokit. Különösén Gábor, aki már akkoriban sem éppen cérnavékony testalkatával tűnt ki társai közül. A zömök gyerkőc a kapuba került. Mire az első gyerek mérkőzésig eljutott, öccse már abba is hagyta, legalábbis a korongozást. De Gábor sem maradt sokáig a KSI-ben. Első komolyabb sérülése után már nem akart visszaállni a kapuba. A mezőnyben szeretett volna próbálkozni, ahol azonban nem tartották elég tehetségesnek, s eltanácsolták. így jelentkezett a Fradinál, ami már csak azért is természetes volt, hiszen a fiuk apjuk példáját követve mióta csak az eszüket tudják, három csapatot ismernek. Három csapatnak szurkolnak szívvel, lélekkel, s e hároih az FTC, A Fradi, meg a Ferencváros. A zöld-fehéreknél azután a jó öreg Szundi, mármint Szende János, az ötvenes- -hatvanas évek bajnokcsápatának egykori csupaszív játékosa, a serdülők akkori patrónusa vette őket szárnyai alá. A korábbi kapus posztról kölcsönösen elfeledkezhettek, s Gábor már kívánsága, óhaja szerint, csatárként bűvölte a korongot, méghozzá zöld-fehérben. A kisebb Hudák, már amennyire egy 188 centiméter magas fiatalembert kisebb előnév illet, jóval hamarabb, alig egy esztendő múltán búcsút vett a Központi Sportiskolától, s egyben a jégkorongtól is. Szülei munkahelyi elfoglaltsága miatt ugyanis napközis lett az iskolában. S így mivel amúgy is fiatalabb volt társainál, s nemhogy kevesebb,de jóval több edzésre lett volna szüksége, amelyekről viszont sokat hiányzott, így szépen elmaradt a foglalkozásokról. Igaz korcsolyázni ezalatt is jól megtanult, s a korongozás mindenképpen hozzájárult ahhoz, hogy gömbérzéke fejlődjön, mozgása csiszolódjon. Az általános iskola befejezése előtti esztendőben, 13 éves korában azután egyik barátja csábításának engedve kezdett lejárni a Postás serdülő labdarúgóinak edzéseire. Innen került négy esztendővel ezelőtt egy másik barát unszolására a Fradiba. A jelen Gábor már az első sor középcsatáraként. szerzi a gólokat. Orbán és Szajlai a másik két válogatott között játszik s hárman együtt nagyszerűen megértik egymást. A csapat a korábbi évek néhány viszontagsága után a nemrég befejeződött idényben is nehéz helyzetbe került. A bajnok Dózsával szemben ugyan néhány sérültet nélkülözve is, csak tisztes 6—4-es vereséget szenvedve adták meg magukat, de nem okoztak csalódást a Budapest Sportcsarnokba kilátogatott szurkolóknak. Ám a VOLÁN elleni 0—8-at szeretné örökre elfelejteni. Máig lidérces álmaiból is szeretné kitörölni. Igaz, a nemzeti színek méltó képviseletére összpontosít ezekben a napokban, hiszen a válogatottal éppen Dániában, a világbajnokságon szerepel. A világbajnokságon, ahová az elmúlt évben két hosszantartó súlyos sérülése miatt nem jutott ki. Igaz, jószerivel még a hazai bajnokságban is ritkán volt harcképes, mindössze öt mérkőzésen játszott. Ezért készült kettőzött akarással a világbajnoki részvételre, s közben arra emlékezett, hogy egykor juniorok között az Olaszországban rendezett világ- bajnokságon a legjobb csatárnak választották. Zoltán pedig már egy osztállyal feljebb, az ifiktől elbúcsúzva, a juniorok korosztályában bontogatja szárnyait. Az ifik között kétszer is elfoglalhatta a gólkirályoknak kijáró büszke trónust, de a juniorok közötti nagyobb, keményebb küzdelemben egyelőre bizony mindössze két gólra futotta erejéből. á ••• rr A jovo „Gábor az egyik legjobb szellemű, a szorgalmat, az akaraterőt tekintve, mindenképpen példamutató játékosunk. Tavaly teljesített kötelező katonai szolgálata idején, valamint sérülései miatt azonban jó néhány edzésről hiányzott. S így egy kicsit, mivel különben is hízásra hajlamos, elnehezedett. A párharcokban ettől függetlenül jól kihasználja testi erejét. S ez lövéseit is valósággal félelmetessé teszi. No meg ha egyszer igazán lendületbe jön, nincs az a védelem, amelyet ez a 188 centiméter magas, egy mázsás óriás át ne tudna törni. További fejlődéséhez elsősorban mozgékonyságán, robbanékony- ságán kellene javítania, no és az összjátékbah való részvételén. Az átadásokra alapuló, az ellenfél védelmeit könnyebben zavarba hozható összjáték hélyett ugyanis olykor az egyéni akciókat erőlteti. Életkorát tekintve hosszú éveken át őrizheti helyét csapatunkban” - mondta róla egykori edzője, Orbán György, aki valamikor a kezdeti lépéseknél még a Központi Sportiskolában volt segítségére, s most az FTC csapatának mestere. ,,Zoltán az elmúlt év' nyarán került hozzánk az ifiből a juniorba'. A fiatalok között nagyon gólképes volt. Hiszen remekül érzi a kaput. Ezt az érzését, adottságát a magasabb színvonalú mérkőzéseken, a juniorok közötti keményebb küzdelemben még nem tudja teljes mértékben kamatoztatni. Magas termetének előnyeit sem használja ki megfelelően a fejeléseknél. Cselező készsége megfelelő, de gyorsaságán volna mit javítani, fejleszteni. De igen szorgalmas, nagyszerű gyerek, aki maga is szeretne jó futballista lenni, s ezért hajlandó minden jó tanácsot megfogadni, mindent megtenni. S ez önmagában fejlődésének egyik biztosítéka.” - mondta a fiatalabb Hudákról Mucha József, az FTC junior labdarúgó csapatának edzője. Az idősebb korongozó fivér már elvégezte a Vendéglátóipari Szakközépiskolát. A fiatalabb labdarúgó ezen a téren követte bátyja példáját. Abban is hasonlóak egymáshoz, hogy el sem tudják képzelni, hogy más egyesület is létezik a világon mint a Ferencváros. Egymás lelkes szurkolói, Gábor a junior labdarúgók,, Zoltán pedig a korongozók mérkőzésein szurkol. Azt mondják ugyan, hogy az edzések és a mérkőzések mellett kevés, sőt nincs is szabadidejük, de azért olvasásra, művelődésre,'nyelvek tanulására valahogy mégis kellene időt szakítaniok. A mesék nőseinek általában három kívánsága teljesül. Vajon mit kíván a két Hudák? Gábor a korongozó: — Szeretnék egyszer a magyar jégkorong válogatottal a legjobbak között az Á-csoportban játszani. Nagyszerű lenne, ha most már elkerülnének a sérülések, s akkor bizonyára elérhetném, sőt túl is szárnyalhatnám a századik válogatottságomat. Csodálatos volna, ha feleségem egészséges babát hozna a világra, aki néhány év múlva az egyik újabb Fradi bajnokság után gratulálva borulna a nyakamba. Zoltán a labdarúgó. -Szeretném újra megtalálni góllövő cipőmet. Remélem továbbra sem lesz részem sérülésekben, s akkor legfőbb vágyam is mielőbb teljesül, magamra ölthetem a Fradi első csapatának kilences mezét, ami a középcsatárnak kijár. S ezzel olyan kiválóságok nyomdokaiba lépnék, mint amilyen SároSi György doktor és Albert Flórián yolt. AKI NÉLKÜL (MAR) NEM MEGY... Nyájas Olvasó.. . tisztelettel kérlek próbálj meg magad elé képzelni egy képet. Magas, szikár, jóvágású, nem idős, csupán idősödő urat látsz magad előtt; azt a bizonyos „tisztes, őszes halánték” típust, aki mindig szuperelegáns, halk és megfontolt; aki lehetne bankigazgató éppen úgy mint külországban dolgozó nagykövet, vezethetne diplomata delegációt haderő csökkentési tárgyalásra, de műveltséget firtató televíziós vetélkedőt is. A fentiek közül persze, hősünk, Kuhár Endre, egyiket sem teszi, ő „csak” egyszerű igazgatója a Boy Szállítási és Szolgáltató Leány- vállalatának. A Boy affinitása a sporthoz és azon belül is elsősorban a Ferencvároshoz, Kuhár Endre személyén keresztül adott, aki túl azon, hogy „ősfradista”, 58 esztendejét meghazudtoló és nála jóval fiatalbbaknak példát mutató módon, fogékony mindenre, ami új, ami szokatlan, amit próbálkozásnak, vállalkozásnak deffiniálnak a gazdasági, vagy az üzleti életben. Márpedig a jelenlegi roppant szorító gazdasági helyzetben a Boynál sincs kolbászból a kerítés. Helye és szerepe van minden fillérnek, s élő gond a furcsa paradoxon: a vállalkozást, a kockázatot elváiják egy innovatív igazgatótól — vesztenie, buknia azonban nem szabad! Mert ha bukik, ha ráfizet, az ég világon senki sem fogadja el mentségül, hogy ,kérem én csak a sportnak akartam segíteni...” - kezdetű mondókát. Boy elsőként állt a vállalkozás mellé: legyen Albert Flóriánnak, az eleddig egyetlen magyar aranylabdás játékosnak, fuballiskolája. Kérdezhetné bárki: minek ehhez a Boy, ám aki ezt kérdezi, annak halvány fogalma sincs a mai lehetőségekről. Komoly gazdasági háttér nélkül mostanság az ég világon semmilyen kísérletbe vagy vállalkozásba nem lehet belevágni, hiszen a hidegvíz is sok pénzbe kerül. . . Hogy a Boy, és élén Kuhár Endre, mégis vállalkozott arra, hogy úgymond sponzorálja a június közepétől augusztus végéig tartó 11 tur- nusos Xlbert-féle futballiskolát, annak nem titkoltam, üzleti jellege éppen úgy van, mint a futball puszta szeretete, az utánpótlás felkutatásának leküzdhetetlen vágya. , . .- Az ötlet megszületésének pillanatában biztos volt, hogy ezzel az üzlettel nem ütjük meg a főnyereményt! - mondja Kuhár Endre, akit érthetően elkeserít a tény, hogy máris több fórumon érte dúrva támadás az Albert-féle futballiskolát jószerivel önzetlenül támogató vállalatát...-Elsősorban, a két forint híján 4000-re rúgó tanfolyamdíj miatt „kaptunk ki” egyes újságíróktól, de azt hiszem, hogy ezeket a támadásokat a mi vállalatunk nem érdemelte meg! Az agárdihoz hasonló körülmények között olcsóbban, ma képtelenség bármit megszervezni. Néhány igazgató társam még meg is mosolygott, hogy mi erre egyáltalán hajlandók vagyunk. A mai üzleti, gazdasági életben elképzelhető legkisebb, 8-10 százalékos haszonnal dolgozunk, ezen ár alá menni, már az értelmetlenséggel lenne egyenlő. Kuhár Endre persze profibb vállalat vezető annál, mintsem a támadások keresztüzébe kerülve elbizonytalanodjék. Sőt, boldog, hogy az iskola ügye jobban áll, mint azt a kezdet kezdetén bárki álmában gondolta volna. . . Az agárdi focisuli összesen 440 gyereket tud fogadni, s beszélgetésünk időpontjában, (március közepén) szinte már teljesen betelt a létszám! A Boy Bajcsy-Zsilinszky- úti üzletében nap, mint nap egymásnak adják a kilincset a nagypapák, akik igenis hajlandók áldozni azért, hogy unokájuk nyolc napon át szuper körülmények között, nagyhírű, tekintélyes futtball-szakemberek irányítása mellett éljen és futballozzon. Ha másért nem hát azért, hogy olyanok mondják meg, érdemes-e egyáltalán próbálkoznia továbbra is ezzel a sportággal, akiknek szava perdöntő ebben a kérdésben.- Érdekes, hogy a jelentkezők háromnegyed része vidéki. Olyan gyerekek, akik imádják a Ferencvárost, s akik, ha ilyen áttételes módon is, de néhány napig a klub játékosának szeretnék ére.zni magukat. . . A Boy ezekben a napokban jószerivel teljes személyzetével az iskola szervezésének él. Szinte már minden készen áll a nyitásra, tőlük akár holnap megtarthatná az első futball órát Albert tanár úr . Á szerződéseket mégkötötték, készülnek az emlék Fradi-trikók, az edzők beosztása napra, órára kész. Kuhár Endre pedig, túl a vállalkozás sikerén, azért szurkol, hogy a „tanévzáró” után már ismerjék azt a néhány gyereket, akik ajővő ferencvárosi sztárjai lehetnek. Ki tudja, talán közöttük lesz az a srác is, aki, mint írta, élete nagy vágyának tartja, hogy hallgatója legyen a futball iskolának, szülei anyagi helyzete azonban ezt jelenleg egyszerűen nem teszik lehetővé. ő a Boy vállalat vendégeként tölt majd egy hetet a Velencei tó Pmi“ Lakát T. Károly
