Fradi műsorlap (1986/87)
1987. április 1.
Fradi műsorlap AKIT TETŐTŐL TALPIG FELÖLTÖZTETETT A B-KÖZÉP. . . 1 VEREBES JÓZSEF: „IN6K6IH 2i Ferencváros egy szentély volt” Az MTK-VM edzői öltöző-' jében beszélgetünk, s a korai időpont ellenére rendkívül nagy a nyüzsgés a csöppnyi szobában. Még nipcs háromnegyed nyolc, de már elkezdődött a reggeli műszak, s Verebes József körül a mindennapok megszokott ritmu- / sábari tüsténkednek a segítőtársai. Kiss László, aki már,annak idején a Rába ETO-nál is jobbkeze volt a mesternek, nem csak kávéval, de még kekszszel is kínálja a „hajnali” látogatót, a kiváncsi újságírót. • Jóska, kezdjük a beszélgetést egy kis nosztalgiázással. Nemcsak azért, mert manapság újra divatba jött a múlt emlékei között kutatni, de azt hiszem számodra a Fradi, az önmagában is felért egy romantikus történettel. Hogy is kezdődött? — Haller téri srácként gyakran belógtunk az Üllői úti pályára, tudod, a szokásos palánkbérlet- tel, vagyis egy alkalmas pillanatban hipp-hopp átugrottunk a kerítést. Belépőjegyre ugyanis, hem futotta, lévén, hogy még cipő is luxusnak számított a mi köreinkben. Szóval, amikor figyeltem a nagy Fradi, majd Kinizsi sztárokat, mindig arról álmodoztam, de jó lenne egyszer majd nekem is ezen a csodáláto- san szép zöld pázsiton futballozni, úgy hogy a fatribünokön-az én nevemet kiabálja a közönség, engem éltetnek a szurkolók. Nagy Gabival. a legjobb haverommal mentünk le a kölyöktoborzóra, és Száger Misi bácsi csak annyit kért tőlünk, hogy dekázzunk néhányat. Nyert ügyünk volt, mert mi már a Haller téren megtanultuk akár a fülünkön is táncoltatni a lasztit. Misi bácsi a Gabinak azt mondta, hogy maradhat, de engem elküldött, mondván erősödjek még egy évet, mert borzasztóan vékony, alacsony, csenevgsz kissrác voltam. Erre a Gabi sar- konfordult és azt mondta, hogy akkor ő sem marad. Végülis félév múlva mentünk vissza és akkor örömmel, tárt karokkal fogadtak bennünket. Tizenkét éves voltam pontosan s ezt követően tíz csodálatos évet húztam le az Üllői úton. KÖVETKEZŐ MÉRKŐZÉSEINK LABDARÚGÁS április 11. Ú. Dózsa-FTC április 18. FTC-Eger vízilabda. április 10. FTC-OSC április 11. FTC-BVSC KÉZILABDA ápriis 3. FTC—Győri R. — női április 10. FTC—Építők — női április 11. FTC-PEMÜ -.férfi április 17. Vasas-FTC - női április 22. FTC Borsodi B. — női április 25. Elektromos -FTC — férfi TEKE április 11. FTC-Sopron- férfi április 25. FTC —Bp:. Postás — női • Milyen játékkészséget hozott magával a grundról a kis Verebes? Milyen futballiskola volt a grund, a Haller tér? — Gyakran elmondják, hogy a mi számunkra egyetlen szórakozás volt; a foci. Ä mi gyermekéveinket az aranyozta be, hogy jóformán virradattól sötétedésig kergettük a labdát. Akik a grundról jöttek, azok általában tökéletesen bántak a bőrrel, technikailag rendkívül jól képzettek voltak és kitűnő volt a kűzdőké- pességük is. Ráadásul ez vagány- sággal is párosult, hiszen legtöbbször a téren felnőttekkel játszottunk. Ott aranyszabály volt, hogy a kissrácok közül, aki ügyesebb, azt beveszik a nagyobb fiuk, a felnőttek közé. A balhé csak akkor tört ki, amikor kicicáztuk, kifűztük az öregebbeket, ilyenkor jó nagyokat belénk rugdaltak. Akarva-akaratlánul is kemé- nyedtünk minden nap, mind szí- -vósabbak lettünk. Talán ennek a gruhdnak köszönhető, hogy a régi játékosok bámulatosan tudták megszelídíteni a labdát.Ezért mondtak akkoriban, hogy a magyar foci a technikára épül. Sajnos, ez ma már nem így van, mert jóformán mi 1941-ben születettek voltunk lényegében az utolsó grund-generáció. Az utánunk jövők számára tartalmasabb, szebb lett az élet. Kulturáltabb körülmények között éltek, s idegen lett nekik az, hogy porban- -piszokban találják meg a játék öröinét. S még valami: ami gyerekkorunkban az érvényesülésnek, a felemelkedésnek az egyik útja, lehetősége az volt, hogy valakiből jeles labdarúgó legyen. Ez diktálta azt, hogy a tehetségek valósággal özönlöttek a Fradi ío borzóira. • Milyen anyagi körülmények között élt a Verebes család? — Édesanyám egyedül nevelt minket a bátyámmal. Szegénykém alkalmi munkából élt, úgyhogy a szegénység nálunk mindennapos vendég volt. Akkor lett igazán jó életem, amikor a bátyám is elment dolgozni, s nekem csak arra kellett koncentrálnom, hogy focizzak és iskolába járjak. A sok nélkülözés ellenére azt kell mondanom, hogy mégis gyönyörű gyerekkorom volt. • Törődött akkoriban a Ferencváros vezetése egy ifjú labdarúgó életének egyengetésével? Azzal, hogy a pályán kívül megtaláld a helyed? — Azt kell mondanom, hogy foglalkoztak velünk ilyen téren is. Például a klub segitett abban, hogy felvegyenek ipari tanulónak, de ez őszintén szólva, nem ment. Végül is tizenhat éves koromban Nagy Gabival együtt a Csokoládégyárban helyeztek el, ahol hórukk melót végeztünk. Ez több szempontból is jó volt, mert egyrészt megerősödtem, másrészt haza tudtam vinni édesanyámnak egy kis pénzt. Meg kell mondanom őszintén, mi becsületesen végigdolgoztuk a napi nyolc órát, sőt gyakran három műszakban melóztunk, pedig olykor-olykor éjszakára is beosztottak. Ennek ellenére soha, egyetlen edzésről sem hiányoztam, mi több alig tizenhét évesen már nemzetközi meccsen is játszottam. Tulajdonképpen a korosztályomból Albert Flóri után én voltam akit komoly Ígéretként jegyeztek az Üllői úton. Ekkor karon ragadott egy Lehoczky György nevű igazgató — fantasztikus nagy Fradi-drukker volt - s elvitt az 1. sz. Bélker. vállalathoz irodai munkára. Ei njár afféle félhivatalos sportstátusz volt. Aztán húszéves koromban az FTC áthelyezett a Sütőipari Vállalathoz, s én lettem a morzsaüzem vezetője. Egészen addig dolgoztam, amíg nem küldtek el a klubtól. • Várjunk még ezzel a szakítással. Engem sokkal jobban érdekelne, hogy több, mint negyed század után milyen emlékeid vannak a Ferencvárosról, mit jelentett neked a zöld-fehér klub? — Itt készítettek fel az életre, az élethivatásomra, a pályámra. Azt hiszem ebben sokminden 'benne van. Nagyon szerencsés i ember vagyok, mert ha nincs Száger Misi bácsi, akkor könnyen elképzelhető, hogy én nem labdarúgó, hanem bokszoló leszek. • Ezt nem értem — Ne csodálkozz rajta, voltam én Fradi bokszoló is. Valamelyik haverom azt mondta, hogy menjünk le az ökölvívó terembe és engem ott fogtak, mint tehetséges öklözőt. Csakhogy ebből kitört egy kis helyi háború. Száger Misi bácsi bejött a bunyósok közé, szó szerint megfogta a kezem és visszavitt a futballpályára. S ha már Misi bácsi szóba került, akkor az ö kivételes egyéniségénél álljunk meg egy szóra. Remek pedagógus volt, jó érzéke volt ahhoz, hogy a mi grundról hozott vadhajtásainkat ügyesen nyesegesse. Szakemberként pedig zseni volt. Bizonyítja ezt, hogy rengeteg válogatott és NB I-es labdarúgót 'nevelt. Szeretettel gondolok vissza Tátrai Sanyi bácsira is, aki ifiben volt az edzőm. Hasonló erényekkel rendelkezett, mint a Misi bácsi. • Amikor felkerültél az első csapat keretébe, könnyű, vagy nehéz volt a beilleszkedés? — Ott már nem éreztem igazán jól magam, mert. sok apróbb-na- gyobb tüskét kaptam. Jónéhány, tőlem idegen stílusú, mentalitású ember vett körül, vagyis ez nem volt már az én világom. Még egy Albert Flóriánnak sem voltköny- nyű elfogadtatnia magát. A fiatalokat fenntartással fogadták. De visszatérnék arra a kérdésre, hogy mit jelent nekem a klub, a Fradi? Pusztán egy emlék, amely azt hiszem jellemző lehet erre a kapcsolatra. Kisgyerekként, amikor még mezítláb jártam ki az Üllői útra azt hiszem, kétszer vagy háromszor is előfordult, hogy a B-közép az FTC törzs- szurkoló gárdája tetőtől talpig felöltöztetett. Vastagtalpú új cipőt kaptam, gyönyörű fényes bőrből. Majd elvittek egy áruházba és mindent megvettek az ingtől a gatyáig. • Hogy történt a szakítás a klubbal? Milyen körülmények közö'tt távoztál az FTC-ből?- Kezdjük az elején. A mi ifjúsági csapatunkban nagyon sok tehetséges játékos volt, és Tátrai Sándornak az volt az elképzelése, hogy közülünk nyolcat felvisz az első csapat keretébe. Végülis csak négyen mutatkoztúnk be az NB I-ben. Tátrai ,Fubi” bácsinál én kimondottan jól éreztem magam, de később, amikor Mészáros József lett a vezetőedző,kiderült, hogy nincsenek rendben körülöttem a dolgok, s mindinkább mellőztek. Hiába rúgtam, akár hat gólt is a tartalék csapatban, nem fértem bele Mészáros elképzeléseibe. így tehát tovább kellett állnom. Előbb Oroszlányba mentem több fradista társammal együtt, majd a BVSC-ben,aGanz Mávagban, a Budafokban és a 43. Építők csapatában játszottam. Itt ért véget játékos pályafutásom. • Kellemetlen kérdést teszek fel, ha akarsz válaszolsz, ha nem, nem Amióta elmentél a klubtól, hívtak valamilyen ferencvárosi összejövetelre, vagy az öregfiuk közé? — 'Nem hívtak, de ha megkerestek volna, akkor sem megyek. .. És tudod miért nem? Mert én az életemet tettem fel a Fradira, nekem a Ferencváros egy szentély volt. Ám a csalódást képtelen voltam kiheverni. Hidd el azért nem mentem később az NB I-be futballozni — holott évente tpbbször is kaptam ajánlatot élvonalbeli egyesületektől, főleg 24—25 éves koromban —, mert el sem tudtam képzelni azt, hogy én a Fradi ellen lépjek pályára. Az elküldésem, a klubbal való szakítás olyan törést okozott, hogy utána körülbelül húsz évig be sem tettem a lábamat a pályára. Akkpr mentem ki ismét az Üllői útra, amikor a Videoton edzője lettem és a Ferencvárost legyőztük 4-1-re. Sokan felkapták a fejüket, hogy a találkozó előtt azt nyilatkoztam a Népsportban, hogy győzni megyünk az Üllői útra. Áttételesen is nagy jelentősége volt ennek a győzelem szónak. Ahogy egyre befutottabb edző lettem, úrrá lett rajtam a profi gondolkodás, mentalitás. Az érzelmek ekkor már vajmi keveset jelentettek. Ellenfélként állok szemben mindenkivel: itt nincs Fradi, itt nincs nosztalgiázás. • Azt hiszem igaz gad van és rá kell döbbenni, hogy a sport igazi mozgatórugója egy felfokozott lelkiállapot, amely nem viseli el azt, hogy az ember hosszasan vívódjon a lelki tényezőkön, az apróbb momentumokon. Játékosként is ilyen típus voltál? — Nem. Elég sótlan életet éltem futballistaként. Azt hiszem tipikus labdarúgó voltam és ha reálisan visszagondolok, akkor némi csömöröm is támadt ettől az életmódtól. Huszonnyolc éves voltam, amikor rádöbbentem arra, hogy ezt az életet csak ideig- -óráig lehet folytatni, és ha nem kapcsolok zsákutcába jutok. Másfél év alatt leérettségiztem, aztán elvégeztem a segédedzői tanfolyamot, majd a kétéves középfokú edzőit. 1974-ben vettek fel a TF-re, s amikor a szakedzői iskola padjába ültem, akkor vált kristálytisztává előttem, hogy ez a pálya az igazi élethivatásom. Most visszakérdezhetsz, hogy miért pont akkor döbbentem rá? Mert itt váltak igazán komollyá a dolgok. Ekkor szakadt a nyakamba tulajdonképpen ennek a szakmának a borzalmas felelőssége és varázsa. S még valami: nekem ezt kellett csinálni, valahol a génjeim ezt diktálták. Magyarra fordítva, pusztán ehhez értek. Éppen ezért élveztem a tanulást, nekem soha nem kellett nekiveselkedni a tananyagnak. Habzsoltam minden futballról szóló szakcikket, tanulmányt vagy könyvet. • Én úgy tudom, hogy évekkel ezelőtt hívott téged a Ferencváros is vezetőedzőnek. — Valóban megkerestek, de bizonyos dolgokat képtelenek voltunk tisztázni. Elmondtam a feltételeimet és azt, hogy nekem a legfontosabb az, hogy kikkel dolgozom, kik a partnereim. • Mi a véleményed a mostani Fradiról? — A kis Keller egy igazán modern hátvédtípus,nyitva állelőtte az út, hogy nagy játékos legyen. Zsiborás is méltán van ott a válogatott keretben, azt hiszem, ha fizikaüag rendben lesz, Pölöskei is ott lehet a legjobbak között.. Pintér is tehetséges labdarúgó, de még elég rutin tálán. Visszatérve Pölöskeire, egy ilyen ballábas-játékos aranyat érhet a válogatottban. Boldog lennék, ha végre sérülésmentesen végig tudna játszani egy szezont. • Végezetül áruld el, kik azok a régi játékostársak, akikkel tartod a kapcsolatot? — Sok-sok Fradistával. A hajdani ifiből Sebestyénnel és Popowal, valamint Rákosi Gyuszival is örömmel futok ösz- sze. Nagyon szeretem Orosz Palit. Remek srác volt, hallatlanul bohém, jókedélyű és ráadásul remek futballista. Soha nem játszotta meg magát! A fiatalabb garnitúrából, Bálinttal, Nyilasival is szívesen találkozom. * Felveszi a kék-fehér dreszt, nyakába akasztja a sípot, s nyugodt, komótos léptekkel elindul a pálya felé. Sikerek felé? Mint szövetségi kapitánynak ezt felt- tétlenül kívánják, a Hungária körúti pályától mindössze három trolibusz megállóra lévő Üllői úti pályán is... Gyenés J. András FRADI ÉVKÖNYV ’86 Megjelent az FTC évkönyv 1986. című kiadványunk. A könyvben az elmúlt év fontosabb ferencvárosi eseményeinek felidézésén túl az FTC labdarúgó, kézilabda, vízilabda jégkorong és teke csapatainak valanjennyi mérkőzése is szerepel. A szurkolók fényképalbuma — 709 fradista fotója! — zárja a kiadványt. Csak a Fradi ajándékboltban és a Boy Vállalatnál kapható: ára 60 Ft. Azok a szurkolók akik fényképeiket „befizették” a kiadványba, természetesen díjtalanul kapják az évkönyvet.
