Fradi műsorlap (1986/87)

1987. március 7.

8 Fradi műsorlap HCGIEZtjST-ÉS AMI MÖGÖTTE YÄN Az 1986-87-es jégkorong-baj­nokság február végén fejeződött be. A szokásosnál korábbi nyom­dai leadás miatt azonban két for­dulóval az utolsó dudaszó előtt beszélgettünk a ferencváros csa­patától Orbán György vezető­edzővel. Sajnos, addigra már el­dőlt, hogy a bajnoki címet ezút­tal is az ü. Dózsa szerete meg.- Hogyan értékeled az újabb ezüstérmet?- Olyan csapatot szeretnék kialakítani, amely hosszú távon eredményes lehet. A mostani szezon azonban rajtunk kívül álló okok miatt nem úgy sikere­dett, ahogy elképzeltem. A Mil­lenárist bezárták, így nem tud­tunk annyit edzeni, amennyi szükséges lett volna. Ezért idény közben olyan speciális erőfejlesz­tő gyakorlatokat is végeztek a fiúk, amilyent csak alapozáskor szokás. „Vendégül láttuk” az in­fluenzát, s ez visszavetette a tár­saságot —, akkor kaptunk ki Új­pesten 9- 1 -re. Tizennyolc játékossal kezd­tük a bajnokságot, közülük Kovács és Hudák katona volt. Aztán több kulcsemberünk — Paraizs, Pintér, Szajlai - megsé­rült, kivált a csapatból, s ezt a Fradi-szív sem tudta ellensúlyoz­ni. Az időjárás miatt VB-rend- szerben lebonyolított nonstop rájátszáshoz a magyar hokisok nincsenek hozzászokva; ez még a sokkal többet edző dózsásokat is megviselte. Ám így is, lényegé­ben két sorral, helyt tudtunk áll­ni a rangadókon. Tudom, ez nem vigasztalja a bajnokságra áhítozó szurkolókat, de ez az ezüst már másképp csillog, mint a tavalyi.-T Van-e már stílusa a csapat­nak? Egyértelmű, csak rá jellem­ző stílust még nem mondhat ma­gáénak a mai Fradi, de időnként már felcsillant valami az elkép­zelt módiból. A válogatottjaink, akik meghatározói a játékunk­nak, más-más taktikát gyakorol­nak a keretnél és nálunk. Ezért a bajnoki mérkőzéseken nemegy­szer megbomlott a csapaton be­lüli taktikai összhang.- Két lényeges eleme a hoki­nak a testtel való játék és a hely­zetkihasználás. Főleg az utóbbi sok kívánnivaló hagyott maga után. Magyarázkodásnak tűnhet, de ez az igazság: ha normális pe­riódusban játsszuk a mérkőzése­ket, fizikailag és idegileg is pihen- tebbek a játékosok, következés­képpen jobban tudnak koncent­rálni a kapu előtt. Erővel még úgy-ahogy bírták is a fiúk a so­rozatterhelést, de a kezük gyak­ran „beremegett” a sorsdöntő helyzetekben. A lehetőségek ki­használása egyébként alapvetően technikai probléma, ami csak ren­geteg - mérkőzéssebességű - gyakorlással orvosolható. A ka­nadai góllövőlista szerinti köve­telményrendszer igen hatásosnak bizonyult, mindenki igyekezett túlszárnyalni a neki megszabott szintet. A bajnokság előtt garantáltam az egyesület vezetésének, hogy mi nem okozunk botrányt. Ezért - noha többször provokálták já­tékosainkat - visszafogtam a fiú­kat, kértem, hogy ne menjenek bele a verekedésbe. A szabályos keménység területén még sokat kell javulniuk, persze, a bírók sem mindig következetesen ítélik meg az ilyen szituációkat. Szük­ség lenne jó értelemben vett ag­resszív játékosokra is, de ilyet az egész magyar mezőnyben se igen lehet találni. A támadás-védeke­zés-támadás váltásokban többet javult a csapat, mint reméltem.- Kikkel vagy elégedett, és kikkel nem?- A tapasztaltabb hokisok közül Szajlait kell kiemelnem. Az edzéseken olyan hozzáállást tanúsított, amilyent azelőtt so- sasem. Remek teljesítményt nyúj­tott Balogh Imre is, aki hátvéd létére dobogós a házi góllövőlis­tán. Végig megbízhatóan játszott Hajzer és Póznik. A legkelleme­sebb meglepetést a fiam ugrás­szerű fejlődése, nem gondoltam, hogy a gárda egyik kulcsembere lesz a szezon végére. Többet vártam viszont Jécsitől, az ed­zéseken sokszor nem megfelelő intenzitással készült, s ez meglát­szott a játékán.- A fiadon kívül több fiatal korongozó kapott helyet a csa­patban. Milyennek ítéled a telje­sítményüket? Elsőként a mindössze 15 és fél éves Pin dák Lacit kell meg­említenem. Rendkívül tehetséges csatár. A'fentebb vázolt gondja­ink miatt a tervezettnél gyakrab­ban kellett őt szerepeltetnem, s nem okozott csalódást. Bárme­lyik meccsen, bármelyik sorban nyugodt szívvel küldhettem pá­lyára. Paraizs Ernő sérüléséig egyik oszlopa volt a csapatnak. A szintén hátvéd Horváth Csaba is1 sérülés miatt hagyott ki egy hónapot. A kapus, Juhász Zsolt bizonyította képességeit, volt olyan mérkőzés — Dunaújváros­ban -, hogy ő „hozta” a két pontot.- A lelátóról úgy tűnt, a já­tékvezetők nem mindig fújnak hibátlanul a Dózsa elleni mér­kőzéseken. a február 14-i rang­adóról például így írt a Nép­sport: „... a találkozó sorsát egy nyilvánvaló bírói tévedés dön­tötte eT\- Sajnos, mi is úgy éreztük, hogy valamiféle előítélettel ve­zették ezeket az összecsapáso­kat. Az első BS-ben lejátszott hatvan perc után az ország kü­lönböző pontjairól kaptunk el­keseredett hangú leveleket. A mai csapat még nem tudja legyőzni a játékvezetői tévedéseket, de van hit a fiúkban, hogy előbb-utóbb erre is sor kerül. Én mindig azt mondom nekik, hogy történjék bármi, a bírókkal nem szabad foglalkozniuk, az ő dolguk a já­ték. A reklamálással önmaguk­nak is ártanak, és tovább forró- sítják a rendszerint egyébként is parázs hangulatot a nézőtéren.- A rajt után azt mondtad: ...... magasra tettem a mércét ön magam és a játékosok előtt”. A léc az első kísérletnél leesett. Hogyan tovább? Annyit „panaszkodtam” már, néni akarom ismételgetni a munkánkat megnehezítő körül­ményeket. Az uj szakosztály ve­zetés és a klub vezetői mellet­tünk állnak, bíznak bennünk. A rendkívül lelkes közönség is kitart, remél - mi hisszük, hogy nem hiába. Ezúton is szeretném megköszönni a csapat nevében az erőt adó buzdítást, azt, hogy nemcsak a fűtött BS-ban, hanem a havas Kisstadionban is szurkol­tak nekünk, és sokan még ide­genbe is^elkísértek bennünket. A következő szezonra talán egy kicsit javulni fog a jéghelyzet, az időjárás is kegyesebb lesz, és a sok munka is meghozza gyümöl­csét. Margay Sándor IMII (g> címmel ebben az évben is megjelenik egy múltidéző kiadvány. A sajtómúzeum és a fényképmúzeum anyagán kívül bemutatásra kerül néhány olyan ferencvárosi „ereklye” is, amelyeket az FTC múzeumban bárki személyesen is megtekinthet. A következő részlet a készülő könyvből való - 1928-as pillana­tokat elevenít fel. — A Ferencváros első budapesti KK mérkőzése nem az Üllői úton, hanem a nagy rivális otthonában, a Hungária úti pályán volt. Méghozzá előmeccsként — hiszen utána rendezték a Hungária-Rapid találkozót. A kettős KK mérkőzés programja miatt döntöttek úgy a klubvezetők, hogy egy pályára viszik a négy csapatot. Ez volt tehát az oka annak, hogy a Fradi első hazai KK meccsét - a Beogradski elleni találkozót nem az Üllői úton rendezte. Az „idegen” pályán is hullottak a ferencvárosi gólok, s végül 6-1-es zöld-fehér siker született. A Ferencváros első budapesti KK- gólját Szedlacsek szerezte. — A KK következő fordulójában a Fradi Bécsben győzött az osztrák bajnok ellen! (Ferencváros-Admira 2—1.) A bécsi Sporttagblattban így írtak a mieinkről: A Ferencváros csatársorának a játéka az első 10 percben emlé­künkbe idézte a régi híres magyar csatársorok legjobb teljesítményét. Nyoma sem volt a Hungáriában látható puhaságnak. Ellenállhatatlan elánnal tört előre ezá csapatrész, és a két félidő elején csak zöld-fehér játékost láttunk a pályán. — Pataki bácsi a bécsi Magyar Borház igazgatója megható szere­tettel vette körül a fradistákat. Meccs után hatalmas zöld-fehér zász­lót lengetett a bejárat fölött, a felterített asztalokon pedig apró Fradi zászlók voltak. Mikora pompás csirkepaprikást nagyszerű badacsonyi kéknyelűvel öntözgette a csapat, megszólalt Hungíer János: - Most már komolyan meg fogjuk verni Budapesten az Admirát, hogy még egyszer Bécsbe jöhessünk a Rapid ellen a döntőbe. Nem akarunk az események elé vágni, de Hungler vágya teljesült. . . — Az első Üllői úti KK mérkőzésen: Ferencváros-Admira 1—0. A győztes gólt a sérült Koszta helyén játszó Rázsó szerezte. Amikor a közönség észrevette, hojjy Koszta helyén Rázsó jön ki a csapattal, mindenütt élénken kommentálták a változást. Sokan sajnálták Kosz­ta hiányát, sokan bizalmatlankodtak a sokáig betegeskedett csatár­ral szemben. Az egyik néző azonban elvágta a vitát: — Uraim, nagyon jó lehet ez a Rázsó, ha egyszer őt játszatják a Koszta helyén. Mondani sem kell, hogy a gól után milyen diadalmasan nézett körül. . . A Fradi így újabb győzelmével biztosan jutott a KK döntőbe. — A Hungária-Budai 33 mérkőzés szünetében 3000 m-es futó­versenyt rendeztek. Az indulók között volt Nurmi, a finn „futógép” is! Majd 1 perc előnyt adott a mezőnynek, így is kényelmesen győ­zött, mosolyogva futott be a célba (8:33.2). Este meghitt baráti körben, összesen 18 meghívott résztvevő, az FTC és az MTK vezető­tagja, a finn főkonzul, az olasz atléták és a MASZ képviselője jelen­létében bankettetrendezett az FTC és az MTK a Britannia Szállóban. Nurmi mintegy másfél óráig maradt a társasággal, jóllehet csak húsz percre tett ígéretet. Először Mailinger Béla üdvözölte a MASZ nevé­ben és átadta a szövetség ezüstplakettjét és a rendező egyesületek ezüstserlegét. Hertzka Rezső az MTK, Bucsinszky Viktor az FTC jel­vényeit adta át a vendégnek, és Nurmi fel is tűzte egymás mellé mind a kettőt. — A Budapest-Berlin mérkőzést a mieink 8—0-ra megnyerték: Közel hat évtized távlatában elmondhatjuk, hogy doppingolták a magyarokat. . . „Potya mester érdeklődik a fiúknál, hogy nincs-e valakinek vala­mi baja, mire Bukovi panaszkodik, hogy kicsit fáj a gyomra.- Akarsz egy kis rumos feketét? - kérdi Potya mester Bukovit. — Jó lesz, Pista bácsi — feleli, és nemsokára hozzák is. — Egy kis baj van a feketével — mondja Takács, a kondíciótréner -, mert rum helyett konyakkal kell inni. A konyak hallatára többen megrohanják Potya mestert, aki nem tud ellentállni és valamennyi jelentkezőnek engedélyez egy-egy kortyot.” Takács II megszolgálta Tóth Potya nagyvonalúságát - hét gólt lőtt!- A Hungária úti pályán 10 000 néző tekintette meg ezt a talál­kozót, de még 10 000 pengőt is nyert ä Szövetség! Ugyanis a talál­kozó eső ellen biztosítva volt, s mivel több, mint 2 milliméter esett, a biztosító fizetett­A Kohut-cég ajándékkal kedveskedett az Üllői úti mérkőzésre érkező hölgyeknek. Ízléses papírzacskóban illatos sampont kapott minden hölgy a főbejáratnál, amit mindenki szívesen fogadott. Az egyik Hungária drukker fanyar mosollyal jegyezte meg: — Ilyen nagy cég ez a Kohut? Ilyesmire is futja neki?- Majd mindjárt meglátja, hogy mekkora! Mindjárt lövi maguk­nak a gólokat. . . Kohut azonban ezúttal nem volt „nagy cég” a pályán. A meccs végén meg is szólalt áz egyik fradista hölgy: Holnap elküldöm a Potyának ezt a Kohut-sampont.- Miért a Potyának? — Hadd mossa meg vele a Kohut fejét. A végeredmény ezután kitalálható: Hungária-Ferencváros 3-1. Igaz, a Fradi a 10. perctől — Berkessy sérülése miatt — tíz emberrel játszott - a Hungária pedig a bíróval -, aki történetesen Bíró Sándor volt - tizenkettővel... Erre utal egy szurkolói levél is: „Közel 25 éve járok futballmérkőzésekre, s velem együtt egy kis tábor. Á Ferenc- város-Hungária mérkőzésen tapasztaltak azonban kiváltották belő­lem azt a meggyőződést, hogy mérkőzésre többé nem megyek. Az ugyanis, amit a Bírák Testületé Bíró Sándor nevű tagja a vasárnapi mérkőzésen produkált, a legteljesebb mértékben lesújtó. Sok bíránk- ról — köztük Bíró Sándorról is — minden oldalról megállapították már többször, hogy nem megfelelő bíró, de a következő bíróküldés­nél ezeket a megállapításokat mindig elfelejtik.” .— A Ferencváros -Hungária mérkőzés félidejében egyszerre csak két ember nagyságú, fehérre festett kettős kerék gördült be a pályá­ra, egyikben egy fehér tornadresszes férfi, a másikban egy zöld ruhás leány keringett hol égnek, hol földnek fordított fejjel. A pályára tó­duló kíváncsi közönség majdnem lehetetlenné tette a bemutatót. A rendőrségnek kellett kitisztítani a pályát, hogy a két tornász foly­tathassa érdekes gyakorlatait. Az egyensúlyozásnak nagyszerű isko­lája a görgő, amelyen valóságos artista produkciókat mutattak be az éppen Budapesten tartózkodó német tornászok. Az FTC vezetői kérték fel őket, hogy a rangadó közönségét ily módon is szórakoz­tassák. A „Két félidő a 75 éves Fradi-pályán” c. videó-kazetta filmössze­állításában Önök is megtekinthetik az egykori attrakciót. . . FRADI MŰSORLAP A Ferencvárosi Torna Club kiadványa az Üllői úti mérkő­zésekre. Felelős kiadó: Hargitay Károly Felelős szerkesztő: Nagy Béla Művészeti Szerkesztő: Orbán László Fotók Pozsonyi Lajos, Magdics László Készült az MGKSz Nyomdában Felelős vezető: Mázi Ferenc (87.064)

Next

/
Oldalképek
Tartalom