Fradi műsorlap (1986/87)

1986. december 6.

Fradi műsorlap 3 MINDEN MÉRKŐZÉSRE AKARNAK MŰSORLAPOT? Az önök szavazata FRADI Szurkolóink általános helyes­lésével, örömével találkozott a Fradi műsorlap újszerű megjelen­tetése, zöld színű papírra nyom-- tatott cikkei — meccsenkénti osztogatása. Több, mint ezer vidéki szurkolónk igényelte a műsorlap megküldését, termé­szetesen a postai költségeket ki­fizetve. Általában mindenki sze­retettel fogad minden újabb pró­bálkozást, minden FTC-vel kap­csolatos könyvet, füzetet. Na­gyon sok gratuláció, jó vélemé­nyeket tartalmazó levél, időn­ként egy-egy újságcikk is pozití­van értékeli ezt a tevékenységet. Azért is fájó egy kicsit — akár tájékozatlanságból is - ha olyan levelet kapunk, amely elrugasz­kodik a valós helyzettől, más­részt „szőrözés” gyanús . . . Pauer Béla kaposvári szurkolónk levelében többek között ezeket írta: „Fradi kiadványokat gyűjtök és összeköttetem őket. Csak a kiadványoknak sajnálatosan nem egyforma a nagyságuk. Nem kell „A csapat? Az jó... Kár, hogy rólam, mindezt már nem lehet elmondani.. .” Ez volt ama két mondat, ame­lyet minimális módosulásokkal bár, ám egymástól teljesen füg­getlenül, mindhárman megfogal­maztak. Hámori György éppenúgy, mint Bánki József, de nem ló­gott ki a sorból Zsinka János sem. Pedig három, egymástól telje­sen elütő egyéniség, három egy­mással jószerivel összehasonlít­hatatlan helyzetű, három telje­sen más szituációban élő és ját­szó futballista mondta. Hámori, aki ha csak nem sérült éppen, biztos, szinte ki­kezdhetetlen hellyel bír Dalnoki Jenő együttesében, Bánki „Dodó”, aki a viták kereszt­tűzében áll, s hol játszik, hol nem, no meg Zsinka, aki néha bizony ő maga sem tudja, hogy áll a szénája edzőjénél, s ebből következően a csapatnál. Hámori György — A csapat — véleményem szerint — jó őszt zárt, bár a kezdés, a hosz- szan tartó veretlenség azt sej­tette, hogy még ennél is elő­kelőbb helyet foglalunk majd el a záráskor. No de ettől a fiatal, még tulajdonképpen összeszo- katlan, alapvetően rutintalan gár­dától sokkal többet indokolatlan volt várni. . . Bánki József — Az vesse ránk az első követ, aki a bajnokság indulásakor számított arra, hogy a rajtot követően küenc mérkő­zésen át nem találunk legyő­zőre. . . Zsinka János — A nyári Inter- totó Kupa maga volt a kínszen­vedés, én még olyat is hallot­tam néhány szurkolótól, hogy a kiesés ellen fogunk küzdeni! S erre mi történt? Eltelt néhány hét, lejátszottunk néhány bajno: ki mérkőzést, s ugyanazok az messzire menni az FTC Napló sorozata a megjelenéstől 1899— 1974-ig befejezőleg háromféle nagyságban jelentek meg. Aztán megjelent legutóbb a Fradisták fényképalbuma sorozat, de a Nyilasiról szóló könyv már nem olyan nagyságú, mint az előzőek. Úgy érzem erre is oda kellene figyelni. Nagyon helytelennek tartom, amit már az FTC nap­lókban is észrevettem ill. 1985- ös évkönyvben, hogy nem idő­rendi sorrendben vannak az ese­mények, hanem két részbe. Pl. le van írva a mérkőzés rövid jegy­zőkönyve, de az összeállítás a könyv végén szerepel. Az lenne a helyes, ha nem kellene állandóan hátralapozni, ha valamire kiván­csi vagyok.” Én elhiszem, hogy „fáradsá­gos” dolog egy könyv végére minduntalan oldalapozni, de van emberek, akik temettek bennün­ket, elkezdtek arról beszélni, hogy bajnok lesz a Ferenc­város !.. . Nagy kérdés persze, hogy hol csíphető fülön ama pálfordulás, amely a csapat játékában a két­ségkívül riasztó nyári időszak után bekövetkezett. Mitől lett hirtelen ereje, lendülete, hite a Dalnoki legénységnek? Miért ka­pott ki zsinórban jószerivel neve- sincs csapatoktól, s miért kez­dett el ugyanúgy zsinórban nyer­ni, amikor már a bajnoki pon­tokért folyt a küzdelem? Hámori György — Mi is csak keressük a választ, a szakmailag is megalapozott magyarázatot. Talán akkor járunk a legköze­lebb az igazsághoz, ha azt mond­juk: nagyszerű alapot szereztünk a nyáron ahhoz, hogy ősszel már csak „szüretelni” kelljen. . . Bánki József — Tudom, hogy a szurkoló minden egyes mérkő­zésen győzelmet vár, de azt csak kevesen tudják: más dolog a felkészülési munka kellős köze­pén játszani egy-egy meccset vagy versenyidőszakban, amikor jobbára már csak regenerációs jellegű tréningek zajlanak, s min­den az adott, a soron követ­kező kilencven perc eredményes­ségének van alárendelve. Zsinka János — Furcsamódon a nyári vereségek közepette sem ütötte fel kishitűség a fejét csapaton belül. Tudtuk, hogy egyszer minden megfordul, s ha nyerni kezdünk, csak győzzük abbahagyni... így is történt. A rajton simáp 3:0-ra vertük a Zala­egerszeget, s érezni lehetett a csapaton, hogy most egy ideig tud majd „harapni. . Szó, ami szó, valóban nem akármilyen sorozat következett. Amerre a Fradi járt, győzelem termett, végül már egy ország számolta lélegzet visszafolytva a aki a statisztikát nem szereti- és ők vannak többen - az ő igényeiket kell figyelembe venni. Azt sem hallgathatom el, hogy valamennyien örüljünk annak, ha van mit lapozni. .. Bizonyára sokan emlékeznek rá, hogy régen az FTC-nek - de a többi élvonalbeli magyar klub­nak - sem volt arra lehetősége, hogy műsorlapokat, évkönyve­ket jelentessen meg. 1970 nya­rán az FTC volt az első, amely- Fradi Híradó néven - klub- újságot jelentetett meg. A mi sikereinken, és a nagyszerű pro­paganda eszköz hasznosságát lát­va, szinte valamennyi klub fel­buzdult és követte példánkat. Ki, ki a saját adottságai, anyagi helyzete szerint. Álszerénység lenne azt állí­tani, hogy az FTC kiadványai vereség nélküli perceket. Idő múltán már az ősfradisták is szinte úgy ültek fel a lelátóra, hogy lelkűk legmélyén érezték: „nem, ez nem mehet így to­vább, most már biztos, hogy ki fogunk kapni. . .” A „most már biztosan...” a Vasas ellen, a Népstadion­ban következett be. Borostyán ,lebokázott” gólja alig alig ván- szorgott csak be Zsiborás kapujá­ba, de ahhoz még ez az „alig- gól” is elég volt, hogy a nagy sorozat megszakadjon. Hámori György - A leg­jobb talán az ennél a csapatnál, hogy minden mérkőzésre úgy megy ki/mint akinek az élete függ a végeredménytől. A vere­ségeinket sem azért szenvedtük el, mert közelről néztük a mér­kőzéseket, hanem azért, mert figyelmetlenek voltunk vagy jobb volt az ellenfél.. . Bánki József - Én igazán nem vagyok egy meztépő típus, de Dalnoki Jenőnél azt már ré­gen megtanultam, hogy nyerni csak úgy lehet, ha az ember kilencven percen át a szívét is kiteszi a pályára. Küzdenitudás- ban, lelkesedésben ezt a mos­tani csapatot össze sem lehet hasonlítani a régivel. . . Zsinka János - Van egy alap­elvünk. Addig futunk, amíg szusz van bennünk. Aztán ez vagy elég a győzelemhez, vagy nem... Igazán jó csapatjáték persze, csak ott alakulhat ki, ahol a játékosok egyénenként is sokat tesznek a sikerekért. Egy-egy gárda félévi vagy akár teljes baj­nokságban mutatott összteljesít­ményét alapvetően határozza meg, hogy kulcsjátékosai éppen milyen formában vannak, vagy az, hogy a „vízhordók” milyen segítséget tudnak adni mérkőzés­ről mérkőzésre az „eminensek­nek.” Hámori György — Nekem nem. volt igazán jó idényem, hiszen kétszer is sérült vol­tam, egyszer kórházba is kerül­tem. De amikor játszhattam, úgy érzem, nem okoztam csaló­mind tartalmilag, mind kivitel­ben nem arattak volna általános nagy sikert. Azt is meg kell mondani, hogy nem „osztatlan” sikert - mert — az egyik szürkülő sokalta a klub mai létéhez, népszerűsé­géhez elvezető sporttörténeti tényanyagot — a másik tábor keveselte a statisztikai összeállításokat és fordítva .. . — van aki csak futball témát igényel, mások minden szakosz­tályról legalább ekkora terjedel­met követelnek — fenti példánkban egy konkrét szurkolónk a lapok, könyvek formai megjelenésével kapcsolatban ágál. .. Tisztelettel szeretném a szur­kolókat a következőkről tájé­koztatni: dást. Amennyit én tudok ebből a labdarúgásból azt igyekszem min­den mérkőzésen megmutatni. Hajtok, mint egy megszállott, mert én nem engedhetem meg magamnak, hogy nézelődjek, hogy trükközzek, hogy legyen néhány „lefalazott” mérkőzé­sem. . . Bánki József - Nekem na­gyon nehéz magamról bizonyít­ványt kiállítani, hiszen a mér­kőzések felén sem játszottam. Nehéz időszak volt, a család és a barátok azonban mellettem áll­tak, buzdítottak és segítettek. Talán ha a MESTER egy kicsit több bizalmat ad, úgy koráb­ban bizonyíthattam volna. Most egyet bizton állíthatok: a mai Ferencvárosnak — úgy érzem — hasznos tagja lehetek. Biztos, hogy voltam már jobb is, de én úgy érzem, hogy a közönség szeret, bízik bennem, s ez nagy erőt ad. Tavasszal talán min­den másként lesz. . Zsinka János — Sérüléssel kezdtem, Kvaszta Lali meg köz­ben remekelt a jobbszélen, még válogatott is lett. Ennek elle­nére, Dalnoki Jenő, ha csak tehette, bizalmat szavazott ne­kem; sajnálom, hogy nem mindig tudtam ezt a bizalmat jó játék­kal meghálálni. Azon a bizo­nyos Vasas elleni mérkőzésen új­ra megsérültem, s csak a haj­rára épültem fel. Szóval ezt az idényt nekem személy szerint jó lenne minél hamarabb elfelej­teni . .. „A csapat? Az jó... Kár, hogy rólam mindezt, már nem lehet elmondani. . .” Ez volt ama két mondat, amelyet, minimális módosulások­kal bár, ám egymástól teljesen függetlenül, mindhárman meg­fogalmaztak. És ez a Ferencváros szem­pontjából tulajdonképpen még mindig jobb, mintha... fordítva lenne. . . Lakat T. Károly dönt! A klub az elmúlt években — az FTC Baráti Kör, a Boy, a Cooptourist, a Lénia reklám­iroda, az Uniprop reklám kisszö­vetkezet, a Sportpropaganda Vállalat és mások támogatásai­nak köszönhetően erején felül jelentette meg kiadványait. Min­den képzeletet felülmúló nehéz­ségeket legyőzve - arról a széles szurkoló tábornak nem panasz­kodva - jelentek meg a külön­féle könyvek és műsorlapok, magazinok. Több nyomdai és egyéb lehe­tőségeket figyelembevéve termé­szetes, hogy ezek nem azonos formátumúak, kivitelűek. Egyál­talán örültünk, hogy szurkolóink részére a mindenkori sajtótermé­ket kézhez adhattuk. A jövőben is örülünk majd, ha - az Önök támogatásával — a mérkőzésekre kilátogató szurkolóknak a Fradi műsorlapot rendszeresen adhat­juk és évente legalább egy év­könyvvel összefoglalót készít­hetünk egyesületünk történései­ről. A realitás sajnos az, hogy nem kell majd a formátum és egyéb kifogások miatt tollat ragadniuk, mert nem nagyon lesz erre alkalom. 1987-től „ünnep­napot” jelent majd egy-egy fe­rencvárosi kiadvány . . . Visszatérve „zöld újságunk­ra”: A Fradi műsorlapot jelen­legi formájában — és zöld színű papírra nyomva — szeretnénk a jövőben is minden Üllői úti mér­kőzésünkre megjelentetni. Ehhez azonban minden — meccsláto­gató — fradista támogatása szük­ségeltetik. Ahhoz, hogy a Fradi műsorlap a jövőben megjelenhes­sen, egy olyan biztos pénzösszeg kell, ami független a várhatóan bekövetkező hirdetési bevétel hiánya miatt előállt helyzettől. Javaslatunk a következő: Minden Üllői úton megrende­zésre kerülő mérkőzésen 5,— Ft-al emelnénk a mindenkori (bajnoki, nemzetközi) jegyára­kat. Ebből a bevételből - tíz, tizenkétezer átlagnézőt számolva — fedezni tudjuk a lappal kap­csolatos kiadásokat. A lapot a jövőben is a mérkőzés kezdetéig az FTC kis labdarúgó palántái osztogatják a bejárati kapuknál. Már csak akkor, ha Önök ezt megszavazzák. Mai lapunkból az alábbi szel­vényt kitéphetik és a mérkőzés után a Fradi ajándékbolt melletti gyűjtőládába dobhatják. Aktivitásukban és Fradi sze- retetükben bízva, várjuk szava­zataikat. Nagy Béla SZAVAZÓ SZELVÉNY A Fradi műsorlap mérkőzé­senkénti megjelentetésével — 5 Ft-os jegyáremelés mel­lett — egyetértek. ________________________ „J ól vagyunk,de voltunk már jobban is..."

Next

/
Oldalképek
Tartalom