Fradi műsorlap (1985/86)

1985-1986 / 2. szám

Ketten az „új” fiúk közül Bár életkoruk eléggé eltér egymás­tól — egyikük még ki sem nőtt a ju­niorok közül, míg a másik már meg­ette kenyere javát a futballpályán — sportpályafutásukban mégis sok a rokon vonás. Mindketten játszottak már az FTC-ben, ki kisebb, ki na­gyobb vargabetű után tért most visz- sza. Kicsit szomorúan, kicsit csaló­dottan jöttek haza, mint a mesebeli szegény ember fiai, akik elmentek szerencsét próbálni, de keserű szívvel és üres zsebekkel tértek vissza, mert sem hírnevet, sem kincseket nem si­került szerezniük. „Ha lehetőséget kapok — bizonyítok ” Meszes Jánost mint egyik legtehet­ségesebb fiatalt tartották nyilván az Üllői úton. Már a kezdet kezdetén, Rózsa Lajos keze alatt ugyancsak ügyeskedett a serdülők között, az ifi­ben pedig már egyik erőssége volt az együttesnek. Akadt olyan bajnoki év, amikor több mint nyolcvan gólt szer­zett. Tagja lett az ifjúsági válogatott keretnek, járt az IBV-n, majd beválo­gatták abba a legendás középiskolás gárdába, amelyik 64 mérkőzéséből 62-őt megnyert. A lendületesnek in­duló pálya azonban megtört, amikor János kiöregedett az ifjúsági együt­tesből. Akkor junior csapat még nem volt, szerződtetni pedig mindössze egyetlen fiatalt tudtak a zöld-fehérek s a választás nem Meszesre, hanem Kovács Imrére esett. Mivel elveszíte­ni sem akarták Jancsi gyereket, ezért, hogy egy kicsit erősödjön, edződjön, egy évre kölcsön adták a második vo­nalbeli 22. számú Volánnak. De a fiú sem nem erősödött, sem nem edző­dött az NB II-ben. Sőt. Jóformán nem is játszott. (Meszes: Pedig jól indult minden Rákoscsabán. 4-5 mérkőzésen még játszottam, nem is ment rosszul, aztán azon vettem észre magam, hogy nem számolnak velem. Edzőm szemláto­mást a régi, idősebb, rutinosabb lab­darúgókra épített, maradt számomra a tartalék csapat s a kilátástalan jövő. Meg sem vártam az esztendő lejártát, s mentem vissza az Üllői útra. Kértem, hozzanak vissza, mert ha maradok, aligha lesz belőlem valaha futballista. Visszaigazoltak. Akkor azt hittem, enyém a világ, hogy majd zöld-fehér­ben végre megmutathatom, hogy mit tudok. Hittem, hogy a juniorok közül hamar előbbre tudok lépni, esetleg odakerülök a nagycsapathoz is. De nem . . . Még Vincze Géza nagy fiatalí­tási hulláma is messze elkerült. Nem­hogy a felnőtt, de még a juniorok kö­zött sem tudtam gyökeret ereszteni. Pár mérkőzésen még szerephez jutot­tam, aztán innen is kimaradtam. Ifis- ták előbb kaptak bizalmat, mint én. Akkor sokszor feltettem saját magam­nak a kérdést. Hát csak ennyire va­gyok képes? Bár már jócskán meg­csappant az önbizalmam, de még min­dig hittem, hogy igenis több van ben­nem. Az edzőm, Horváth László más véleményen volt. Ő kerek-perec ki­mondta, kövér vagyok, lassú, éppen ezért nem férek bele az elképzelésébe. Ezt tudomásul vettem, de abba egysze­rűen nem tudtam belenyugodni, hogy ne focizzak. Fél év után Vácszent- lászlóra, a helyi megyei csapathoz mentem játszani. Hogy milyen volt? Mint egy nagy daráló, amit az elején bizony nehezen szoktam meg. Később azonban belejöttem, az utolsó nyolc mérkőzést már zsinórban nyertük. A bajnoki év végén Mucha József edzővel együtt visszajöttem a Fradi­hoz.) Nyáron már együtt készült a junio­rokkal, sőt Dalnoki Jenő a nyugatné­met túrára is elvitte. Addig hetedma­gával a felnőttkerettel tréningezett, míg meg nem érkeztek a zöld-fehér klub válogatottjai. A nyarat kemé­nyen átdolgozta, hét kilót fogyott, s nagyon várja a bajnoki nyitányt. (Metzes: Azt hiszem, így még soha­sem készültem. A legfárasztóbb, a leg­nehezebb időszukban Dalnoki Jenő bácsi egy rövid mondata csengett a fü­lemben. Az, hogy csak rajtam múlik, mire viszem. Hát rajtam nem fog múlni. Az elmúlt két évet figyelembe Meszes János véve biztos, hogy sokan nagyképűnek tartják majd, amit most mondok. Hogy képes lennék az NB 1-ben ját­szani. Lehet, hogy túlértékelem önma­gam, de hiába, így érzek. Ha lehetősé­get kapnék, egészen biztos, hogy nem okoznék csalódást. Nekem évek óta csak egy vágyam van. A Ferencváros­ban játszani. Nem tudom, hogy min­denkinek olyan felemelő érzést je- lent-e, aki viszonylag könnyen szerzett itt mezt, mint talán egyszer majd ne­kem. Korábban egy szurkolónak azt mondtam, hogy én fizetnék azért, hogy a Fradiban játszhassak. Ő kinevetett. Ha tudta volna, hogy komolyan gon­dolom. Fogtechnikusnak tanulok, de most első a foci. Hívtak már máshová, de én itt akarok futballista lenni. Ha valaki ennyire akar valamit, annak si­kerülni kell. ..) Hát igen. A keményeknek, a maka­csoknak, a kitartóknak többnyire si­kerül elérni a célt. „Nincsenek nagy álmaim, csak magamat akarom igazolni...” A Ganz-MÁVAG tornájának első napja után a már üres lelátóra ültem ki Hámori György társaságában. + Mikor is játszott először a Fe­rencvárosban, Gyuri? — kérdeztem a hátvédtől. A játékos gyöngyöző homlokát tö- rölgette. — 1976-ban. Akkor jöttem Pécsről. Átigazolásom sajnos sok huzavonával járt, fél évre el is tiltottak. Aztán a tar- csiban elkezdtem, de bajnokit nem ját­szottam. Csak kupameccset. Egy év múlva bevonultam katonának, a Kos­suth KFSE-ben fociztam tovább. Ami­kor leszereltem, már nem jöttem vissza az Üllői útra. A Volán hívott, csábító­ak voltak a feltételek, hát odaigazol­tam. Négy esztendőt írtam alá. + A négy esztendő mérlege? — Felemás. Voltak benne szép idő­szakok is. Például az az év, amikor fél szezonban hátvéd létemre 9 gólt sze­reztem az élvonalban, s az utánpótlás válogatottba is meghívtak. A végén vi­szont ... hát a búcsú kevésbé volt meghitt. Olyannyira, hogy el is men­tem a 22. számú Volánhoz. + Ez az együttes viszont most nyáron kiesett az NB II-ből. Hámori György pedig az egyik legpatinásabb NB I-es csapathoz szerződött. Minek köszönheti a szerencsét? — Dalnoki Jenőnek. Őt már koráb­ban megkerestem, még amikor Nyí­regyházán edzősködött. Azt mondta, ha az FTC-hez megy, szívesen lát en­gem is. Hát így történt. + És ha nincs Dalnoki meghí­vása, most a területi bajnokságban játszik? —- Talán annál azért többre lettem volna hivatott. Megkeresett például a nyáron a Rába is. Pontosabban Vere­bes József. Azt mondta, Magyar Lajos helyére el tudna képzelni. Ez a meghí­vás azért csak ér valamit.-I- Ha saját magát kell értékelnie, milyen véleményt formálna önnön játékáról? — Nem vagyok nagy pengés, örök életemben güriztem a pályán; de azt becsülettel. Nálam gyengébbek is csi­náltak már karriert az NB I-ben, de nálam sokkal jobbak is eltűntek a sül­lyesztőben. Van ugyan nevem az edzők körében, de a szerencsével sohasem jártam kart karba öltve eddigi pályám során. Hámori György + Mit ért ez alatt? — Kezdeném az első Fradi-évvel. Végre igazi nagycsapathoz kerültem, viszont fél évig álltam, nem beszélve arról, hogy abban az időben kilenc vá­logatott futballozott zöld-fehér színek­ben, tehát kevés volt a remény a csa- patbakerüléshez. Ez volt az indulá­som. A későbbiekben sem tudtam oda­menni, ahová szerettem volna. Hát ilyesmiket... + Mire számít a Ferencvárosnál? — Egyedül csak a lehetőségre. Mert csak az tud produkálni, akinek van rá módja. + Itt válogatottat megjárt labda­rúgókkal kell versengenie. — Tudom. Mindenki kezdő ember akar lenni. Aki futballcsapathoz iga­zol, annak mindig versengenie kell. Ez a mi életünk. + Csatárkörökben meglehetősen félelmetes hírnévnek örvend. Ahogy mondják, nem kímél senkit. — Magamat sem. Sokszor ha oda­lépek, nekem jobban fáj. A mai futball nem lelkigyakorlat, hanem küzdelem, amelyben a gyengét elsöprik, becsap­ják. + De a kíméletlenséget sem díjaz­zák. — Senkinek a lábát nem törtem el, jól tudom, mindenki azzal keresi a ke­nyerét. A kemény játék viszont kell. + Hámori György huszonkilenc éves. Mit szeretne kapni még a lab­darúgástól? — Nincsenek nagy álmaim, ötven­szeres válogatottság, külföldi profi­szerződés, meg ilyesmik. Elsősorban magamat akarom igazolni. Hogy megállóm a helyem az NB I-ben. Meg aztán jó lenne majd szépen búcsúzni. Huszonkilenc, harminc, vagy harminc­két éves korban. Nehezen kászálódott talpra, s ki­csit sántított is. — Az osztrákok elleni meccsen Baumeister rálökött Zsiborásra, s azó­ta fáj itt a combom — magyarázta. — De nem mertem elmondani, mert Dal­noki Jenő lenyelt volna keresztben. Egy bekk megsérül... ez szégyen nála a javából. Mielőtt elbúcsúztunk, megkért. — Ha írja a cikket, gondja legyen arra, hogy egyetlen megnyilatkozásom se tűnjön nagyképűsködésnek. Csak annak lássak, ami vagyok. Két játékos, két makacs futballista ismét az Üllői útra igazolt. Mindket­ten bizonyítani akarnak. Az is, aki most akarja igazán kezdeni, s az is, aki majd innen akar szépen búcsúz­ni. v. s. Otven kérdés Fischer Pálhoz A Ferencváros tehetséges csatárát arra invitáltam, hogy nem kevesebb, mint öt­ven vele kapcsolatos kérdésemre válaszol­jon. íme a riporteri kíváncsiság és az arra adott feleletek. 1. Hány éves? — Tizenkilenc. 2. Hány éves korában kezdett futballoz­ni? — Tizenkettő. 3. Melyik csapatba igazolták le elő­ször? — Az Építőkbe. 4. Eddigi csapatai? — Építők, Bp. Honvéd, Pilisvörösvár. 5. Mikor igazolt az FTC-be? — 1983 nyarán. 6. Ki csábította az FTC-be? — Vincze Géza. 7. A zöld-fehéreknél ki volt az első edzője? — Vincze Géza. 8. Mikor játszott először az NB I-ben? — 1984-ben Szombathelyen, amikor 1-0-ra kikaptunk. 9. Eddig hány NB I-es meccset játszott? — Tizenegyet. 10. S hány gólt lőtt az élvonalban? — Sajnos mindössze kettőt. 11. Az idei nyári előkészületi mérkőzé­seken hány gólt lőtt? — Kilenc találkozón tizenkét gólt. 12. Ki a példaképe labdarúgóként? — Maradona. 13. Ki a legkedvesebb partnere a pá­lyán? — Zsinka Jani. 14. Ki a legjobb barátja a csapatban? — Deák Sanyi. 15. Családi állapota? — Pillanatnyilag még nőtlen vagyok. 16. Milyen lakásban lakik? — Kispesten egy kétszobás IBUSZ-la- kásban. 17. Azt mondják, hogy eléggé kilengő típus. Igaz ez? — Korábban bizony előfordult. 18. Azt is hallani, hogy az italt sem veti meg. — Ez csak szóbeszéd. Régebben megit­tam egy-két pohárral, de ma már nem en­gedhetek meg magamnak ilyen fegyelme­zetlenséget. 19. Kedvelt szórakozóhelye? — Pilisszántón, otthon a barátaimmal szeretek leginkább lenni. 20. Melyik magyar zenekart kedveli? — Az EDDÁ-t. 21. A színésznők közül ki az aki tet­szik? — Hernádi Judit. 22. Szokott álmodni? — Igen. 23. Mi az, ami a leginkább foglalkoz­tatja álmában? — A foci, a góllövés. 24. Iskolai végzettsége? — Szakmunkásképző, víz- és gázszere­lő vagyok. 25. Vannak-e továbbtanulási szándé­kai? — Igen. Szeretnék felvételizni a követ­kező nyáron a vendéglátóipari techni­kumba. 26. Céljai a labdarúgásban? — Biztos csapattagnak lenni a Fradi­ban és bekerülni legalább egyszer a válo­gatottba. 27. Céljai a magánéletben? — Nyugodt családi élet. 28. Jobb vagy bal lábas? — Jobb. 29. Kitől tanult a legtöbbet a játékos­társai közül? — Takács Lacitól. 30. Melyik volt az utolsó könyv, amit olvasott? — A Puha vagy Jenő. 31. Jár színházba? — Ritkán 32. S moziba? — Oda gyakrabban. 33. Izgul-e a mérkőzések előtt? — Igen. Eléggé lámpalázas vagyok. 34. Mi a legnagyobb érzés a zöld-fehér mezben? — Amikor kifutunk a zsúfolt lelátók előtt az Üllői úti pályán. 35. A nyáron hívta-e más NB I-es klub? — Igen, több is. 36. Utazik-e a jereváni ifjúsági VB-re? — Tagja vagyok a keretnek, remélem számít rám Bicskei Bertalan szövetségi kapitány. 37. Van-e takarékbetétkönyve? — Igen. 38. A külföldi városok közül melyik tet­szett a legjobban? — Madrid. 39. A legszebb magyar város? — Pécs. 40. Üzött-e más sportágat? — Kézilabdát. 41. A kritikát hogy fogadja? — Ha érzem, hogy nem rosszindulatú, akkor szívesen fogadom. 42. Milyen újságokat olvas? — A Népsportot, az Esti Hírlapot, az Ifjúsági Magazint és a Világifjúságát. 43. Kedvenc étele? — A rakott krumpli. 44. A legnagyobb riválisa a csapatban? — Szabadi Laci. 45. Melyik poszton érzi magát a legjob­ban? — Középcsatárként. 46. Melyik magyar védőtől fél? — Senkitől, de azért Garaba Imrével találkozni nem egy szívbemarkoló öröm. 47. A legemlékezetesebb gólja? — Sárosi Laci bácsi volt az edzőm és az Üllői úton játszottunk a ZTE ellen. Két perccel azután, hogy beállítottak a csapatba, máris gólt lőttem. 48. A külföldi csapatok közül melyik­nek szurkol? — A Barcelonának. 49. Mennyi volt a legtöbb prémiuma, amit egy mérkőzéséért felvett? — Nyolcezer forint. 50. A bajnokság végén hányadik helyre várja a Ferencvárost? — A hatodikra. (gyenes) Ezen a néven alapítottuk új szurkolói közösségünket a Baráti Kör tagok részére. A „belépődíjat” jelentő kis kupák elfogy­tak, így több tagot már nem tudunk fel­venni. Programjaink közül a szeptem­ber-októberi a következőképpen alakul: Az őszi programok közül elsőként a 20 évvel ezelőtti VVK-t nyert csapat tagjai közül Albert, Dalnoki, Fenyvesi dr., Hor­váth, Mátrai szerepel a meghívottak kö­zött. Természetesen Mészáros József, a kupagyőztes csapat edzője és dr. Éry Jó­zsef is válaszol a szurkolók kérdéseire. Az összejövetel időpontja szeptember 17-én 16 óra. Helyszíne az Üllői úti klub­ház nagyterme. Belépés csak KK-igazol- vánnyal! Minden jelenlévő megkapja a 20 évvel ezelőtt VVK-t nyert Ferencvárosról készült fényképet! A szeptember 24-i rendezvényre — kez­dési idő 16 óra — Barcs Sándort hívtuk vendégül. Előadásában az UEFA életébe, egykori és mai történéseibe kalauzolja a hallgatóságot. A találkozó végén 1 db, az UEFA 25 éves jubileumára — 1979-ben Svájcban — kiadott emlékalbumot sorso­lunk ki! Felhívjuk a KK-tagok figyelmét arra, hogy a minden kupaszerdát követő csü­törtök esti Telesport adást képmagnóra felvesszük s azt az FTC Baráti Kör házá­nak színes televízióján péntek délután 3 órától díjtalanul „levetítjük”. Október 29-én 16 órakor két egykori kapusunk emlékezik két nevezetes kupa­döntőre. Háda József az 1937-es római KK-döntőn, dr. Géczi István az 1965-ös torinói VVK-döntőn remekelt. Emlékeik felelevenítése után a résztvevők a két ki­váló kapusról készült dedikált fényképet kapják emlékül. KUPASZERDA c. könyvünk tavasszal már megjelent. Ezt tagjaink a 20 évvel ez­előtt nyert WK kicsinyített másával meg­kapták. (Az FTC ajándékboltban bárki megvásárolhatja, ára 25 Ft.) A könyvben egy évtized valamennyi magyar csapat ál­tal játszott kupamérkőzése szerepel, 1965-1975 között. Műsorlapunk őszi számaiban folytat­juk ezt az összeállítást mégpedig oly mó­don, hogy a szurkolók oldalanként össze­hajtogathatják és végül könyv formátu­múvá alakíthatják a megjelent kupaese­ményeket. Aki a műsorlapból összegyűjti az 1975—1985 közötti időszakról készült összeállítást karton borítót kap ajándék­ba! Ily módon beköttetheti a Kupaszerda c. kiadvány második részét, amelynek folytatásos közlését jelen számunkban megkezdjük. A rajzon látható módon összehajtogatjuk, majd az oldalakat felvágjuk Az elmúlt két évtizedben melyik évben, milyen kupáért játszott a Ferencváros? 1964—65: WK 1965—66: BEK 1966-67: WK 1967-68: WK 1968— 69: BEK-től visszaléptünk. 1969- 70: BEK 1970-71: EVK 1971—72: UEFA KUPA 1972—73: KEK 1973-74: UEFA KUPA 1974-75: KEK 1975-76: - 1976-77: BEK 1977-78: UEFA KUPA 1978-79: KEK 1979-80: UEFA KUPA 1980-81: - 1981-82: BEK 1982-83: UEFA KUPA 1983-84: UEFA KUPA 1984-85: — 1985—86: — A FRADI FEJTÖRŐ újságban közölt rejtvények megfejtéseit október 30-ig küldhetik be az FTC címére. A nyeremények között meg­található egy állandó belépő az Üllői úti stadionba az EZ­REDFORDULÓIG (!), hordozha­tó színes ORION televízió, egy­hetes nyaralás a bolgár ten­gerparton — összesen a 7 fej­törőre 21 nyeremény! A Fradi fejtörő újság csak az Üllői úti ajándékboltban és a Boy Vállalat Bajcsy Zs. út 20. sz. alatti üzletében kapható, ára 10 Ft.

Next

/
Oldalképek
Tartalom