Fradi műsorlap (1985/86)

1985-1986 / 6. szám

Fradi műsorlap A 7 FTC FtARÁTI k'ÖR I AP IA — >To\. IQR^/RR.nQ inÉMY R Q7ÁM ÁRA - R 70 FT Büszkeségeink Régi szokás, hogy a búcsúzó esz­tendőről mérleget készítenek, mi volt jó, mi rossz, mi valósult meg a ter­vekből és mi nem, mi volt a legna­gyobb siker, illetve a csalódás. A sportban is hagyomány ez, s kü­lönböző fórumokon megválasztják az „év legjobbjait”, akiket aztán a nagy nyilvánosság előtt köszöntenek, melegen ünnepelnek. S ugyanígy megszokott, hogy a sportszövetségek is megjelölik a legjobbjaikat, akik a legtöbb sikert aratták, a legjobb ered­ményeket érték el. Az 1985-ös „leg­jobbak” sorában valamennyiünk örömére négy ferencvárosi sportoló nevével is találkozhatunk, akiknek ezúton fejezzük ki jókívánságainkat. Reméljük, az 1986-os esztendő leg­alább annyira emlékezetes marad majd számukra, mint az előző volt, s a legközelebbi mérleg készítésénél is illik majd rájuk a megállapítás, hogy „BÜSZKESÉGEINK!” Az alábbiakban bemutatjuk őket olvasóinknak, megtudjuk, mik voltak azok az eredmények, amelyekkel a „legjobbak” elit társaságának lettek a tagjai. —I „ziccer" helyzetekben nem tudok úgy összpontosítani, mint amikor például hátrányt kell behozni vagy döntő ered­ményt elérni. Ebben szeretnék elsősor­ban javulni, hiszen idén ismét nagyon sok jelentős versenyünk lesz, amelyek közül kiemelkedik a májusi, müncheni világbajnokság. Müncheni célok? — Két éve a világbajnokságon egyéniben második, párosban negye­dik, csapatban ötödik helyezést szerez­tem. Ezt feltétlenül túl akarom szár­nyalni, s nem is titkolom, legalább egy aranyérmet nyerni. Addig viszont még három válogatott mérkőzésünk lesz, valamint a magyar nemzetközi baj­nokság, amelyen ismét világklasszis ellenfelekkel találkozhatom. Csányi Béla tehát 1985 legjobb magyar férfi tekézője volt. Azt már csak úgy „mellékesen” jegyezte meg, hogy nem először, másodszor vagy harmadszor... Tizenegyedszer! Ilyen bravúrral más sportágakban is csak kevesen büszkélkedhetnek. — Először 1973-ban érdemeltem ki ezt az elismerést, majd pár éves szünet után 1976 óta megszakítás nélkül tíz­szer lettem első. Ez is világcsúcs, lega­lábbis a hazai tekesportban! Reméljük, egy év múlva követke­zik a ti-zen-ket-te-dikfi! Tizenegyedszer Csányi Béla ezekben a napokban elmondhatja: életének pontosan a felét töltötte el eddig a Ferencváros­ban. A 36 éves világhírű tekéző 18 esztendősen igazolt át Szegedről, s pályafutása olyan magasra ívelt, ami ebben a sportágban még egyetlen magyar versenyzőnek sem sikerült. Kezdte négy ifjúsági Európa-bajnoki arannyal, folytatta ugyanennyi fel­nőtt világbajnoki elsőséggel, s tavaly egyetlen versenyt kivéve, itthon és külföldön sem talált legyőzőre. — Valóban remek évet zártam, szinte az egész esztendőt jó formában versenyeztem végig — mondta. — A csapatbajnoki találkozókkal együtt csaknem negyven erőpróbán vettem részt, s mivel 1985-ben nem volt világ- bajnokság, a legrangosabb a „Világ­bajnokok Tornája ” volt. Ez egy újszerű verseny, valóban csak a legjobbak kaptak meghívást, s nagyon boldog vagyok, hogy én lettem a győztes. Itt­hon megnyertem az egyénit és a „tí­zek" bajnokságát, a párosban is győz­tünk, úgyhogy igazán nem panaszkod­hatok. A legjobb eredménye? — A Duna Kupa nemzetközi verse­nyen 1023 fát ütöttem, ami tizennégy- gyel több, mint a világcsúcs. Kár, hogy nem hitelesíthető, mert a nemzetközi szabályok szerint világcsúcsot csak vi­lágbajnokságon könyvelhetnek el. Számított ezekre az eredmények­re? — Szerénytelenség nélkül mondha­tom, hogy igen. Egyrészt azért, mert nagyon szorgalmasan készültem, más­részt úgy érzem — s ezt sok szakember alátámasztja —, hogy ebben a korban „értem ” be. A teke is egyike azoknak a sportágaknak, amelyekben fontos a higgadtság, tapasztalat, a tökéletes koncentráció. De még most is akad egy nagy hibám, amelyet nem sokan vesznek észre, valójában csak én ér­zem, tudom. A könnyebb, úgynevezett — Bíztam benne, hogy sikerül is­mételnem, ugyanis 1984-ben szintén én nyertem el ezt a címet. De szép vol­na a „mesterhármas"... Ami adottságait illeti, erre minden reménye meglehet. A „kis Gáspár” idén húszéves fradista. Édesapja, az FTC-ben most vezető edző Gáspár Ferenc ismertette meg vele a fogáso­kat, amikor a gyerkőc még csak hat- esztendős volt. Később nagy soroza­tokat ért el, több korosztályban is a legjobbnak tűnt, rengeteget tanult még olyan híres mesterektől, mint Szőnyi János, Müller Ferdinánd és a szövetségi kapitány, dr. Hegedűs Csaba. Valamennyien sokat várnak tőle, nemcsak idén, de az 1988-as olimpián is. — Az idei esztendő igen fontos, is­mét nagy versenyeken lépünk szőnyeg­re — folytatta. — Athénben rendezik az Európa-bajnokságot, talán sikerül, ami két éve, a győzelem. A világbaj­nokságnak pedig kettőzött a jelentősé­ge, hiszen októberben a Budapest Sportcsarnokban találkozunk a föld­kerekség legjobbjaival. Dobogó a cé­lom, de most hadd ne részletezzem, melyik foka ... Sokáig beszélgettünk, arról is, hogy mi az, amiben még javulnia kell, hogy még biztosabb, még ered­ményesebb legyen a birkózása. „A lenti helyzetből a pörgetés kivitelezé­sének a javítása, a tökéletesítése az egyik fontos feladatom. És ami min­dig elengedhetetlen, az állóképesség, a kondíció növelése.” Kik lehetnek a legnagyobb ellenfe­lek? — Csodák a sportban, a birkózás­ban sincsenek. Változatlanul a bolgár, a szovjet és a román versenyzők a leg­erősebbek, igaz, gyakran mások is „betörnek" közéjük, de ezzel számolni kell. És Gáspár Tamás számol velük! Ezüst után újból arany? Gáspár Tamást az elmúlt hetekben nem volt könnyű Budapesten megta­lálni. Az év első hónapját szinte meg­szakítás nélkül edzőtáborban töltöt­te, ahol több mint 80 társával igye­keztek alapot szerezni az 1986-os ver­senyekre. A kötöttfogású birkózás 100 kilós súlycsoportjának többszö­rös magyar bajnoka, sportágában „az év legjobbja”, híres arról, hogy min­dig előre tekint, merész terveket szö­vöget. De előbb a múltról, az 1985-ös eredményeiről faggattuk. — A kezdet nem volt túl sok jóval biztató, a makacs vállsérülésem már- már tönkre tette bizakodó hangulato­mat is — mondta. — Az idényre ugyan összeszedtem magam, az Euró- pa-bajnokság azonban nem éppen fé­nyesen sikerült... Kiestem! Egy nagy verseny azonban nem döntheti el egy év mérlegét, minden erőmmel a világ­bajnokságra koncentráltam, hogy a még erősebb mezőnyben bizonyítsak. Sikerült, ezüsttel, igaz az arany szebb lett volna, de talán majd legközelebb. Miként zajlott le a világbajnoki döntő? — Régi ellenfelemmel, a bolgár Andrej Dimitrovval kerültem szembe, akinek eddig többször sikerült nyerni, mint nekem — folytatta 26 éves baj­nokunk. — Bíztam magamban, jól is harcoltam, egyikünk sem tudott azon­ban pontot kiharcolni. Végül a bírók döntöttek, 2:0-ra a javára, így övé lett az arany. Számított arra, hogy sportágában a legjobbnak jelölik az év végi válasz­táson? Gyulay Katalin 1985-ben a ma­gyar női kajaksport első számú ver­senyzője volt. Alig 19 évesen, meg­előzve nála tapasztaltabb, rutino­sabb, több nemzetközi küzdelemben megedződött versenyzőt. — Nagy megtiszteltetésnek tartom ezt, eddigi pályafutásom egyik legna­gyobb sikerének — nyilatkozta. — Korábban még az ifik között sem tud­tam a legjobbak közé kerülni, legfel­jebb néhány szavazatot kaptam. Igaz, a múlt szezonom elég jól sikerült, a vi­lágbajnokságon például a négyesben tagja voltam a bronzot nyert csapat­nak, s az egyesben kis szerencsével előbb végezhettem volna, mint a ne­gyedik hely. Igaz, az NDK-beli Fi­scher, aki aranyérmes lett és a máso­dik szovjet Jefremova ragyogó ver­senyzők, de a harmadik svéd Anders- sont meg kellett volna előznöm. Főleg azután, hogy tavaly kétszer is jobb vol­tam nála. A belgiumi világbajnoksá­gon abban voltam balszerencsés, hogy a 9-es pályát kaptam, míg a többi esé­lyes a túloldalon egymás mellett, egy­mást figyelve lapátolhatott. Végül ezért maradtam le a dobogóról. További eredménylistája, amellyel kivívta a „legjobb” címet? — Biztos sokat jelentett az is, hogy itthon minden válogatót megnyertem, első voltam a hagyományos duisburgi regattán, s a szokatlan, 42 kilométeres maratoni távú nyugat-berlini verse­nyen is. Erre sokáig emlékszem még vissza, hiszen többet tettünk meg egy­huzamban, mint amennyit felkészülési időszakban egy nap több edzésen ho­zunk össze. Gyulay Kati nyíltan, őszintén vála­szolt más kérdésekre is. Elmondta, a fővárosi klubok közül azért válasz­totta a Ferencvárost, mert tudta, itt nagyon jó a közösségi szellem. Pol­gár Anna, Makrai Agnes, Horváth Erika és a többiek remek társak. Úgy érzi, annak idején jobban nem is vá­laszthatott volna. Hogyan tovább? — kérdeztük be­fejezésül. — Sok célt szeretnék megvalósíta­ni, s idén is a világbajnokság lesz a legnagyobb eseményünk. Montrealba eljutni nem mindennapi dolog, sokat kell ezért gyakorolni, versenyezni, bi­zonyítani. Azt tapasztalom, hogy na­gyon egészséges, a jobb teljesítményre serkentő rivalizálás alakult ki a hazai vizeken. Rakusz Éva az Olefinből és Kőbán Rita a Csepelből, akik a tavalyi világbajnokságon a kettesben ezüstér­mesek voltak, a legnagyobb vetélytár- saim. Terv, hogy a kettesben Géczi Erikával, a BSE versenyzőjével egy új párost alakítsunk ki, s akkor talán eb­ben a számban is sikerül előbbre lép­nem. De a négyest sem adom fel! Csak győzzem szusszal. Hát győzze és győzzön! „A” Kati Megszokott dolog, hogy a folyó menti városokban alakulnak ki a leg­eredményesebb evezős vagy kajak­kenus bázisok. A víz szinte vonzza a fiatalokat, akik előbb talán szórako­zásnak tekintik, hogy „ladikba” ülje­nek, de később ráeszmélnek: érde­mes ezt sportosan is csinálni. Vác például egyik régi centruma a ma­gyar kajak-kenu sportnak, olimpiai és világbajnokok bizonyították, hogy az itteni Duna-szakaszon is meg le­het az alapot szerezni a majdani sike­rekhez. A vidéki város „termései” kö­zé tartoznak a Gyulay testvérek is, a 19 éves Kati, aki három éve igazolt egyesületünkhöz, és Fivére, Zsolt, aki a Bp. Honvéd színeit erősíti. Arra vi­szont változatlanul büszkék és dicse­kednek is vele, hogy váciak. AZ FTC NB l es CSAPATÁNAK TAVASZI TúHTíTT MÉRKŐZÉSÉI március 1. Békéscsaba—FTC március 5. FTC—ZTE március 8. Csepel—FTC március 22. FTC—Siófok március 29. FTC—Ú. Dózsa április 5. Haladás—FTC április 9. FTC—Bp. Honvéd április 12. Vasas—FTC április 19. MTK-VM—FTC április 23. FTC—DMVSC április 26. Videoton—FTC Érmek, helyezések csúcsok Nemcsak itthon, hanem külföldön is mind több szakember állapítja meg, hogy a magyar pályakerekesek­kel ismét számolni kell. Fz azért is örvendetes, mert a sportágnak sok évtizedesek a hazai hagyományai, vi­lághírű versenyzők értek el remek eredményeket, amíg nem következett be a „hét szűk esztendő”, amely bi­zony jóval több is volt a hétnél. A sportág egyik „feltámasztója” Schillerwein István lett, ami nekünk azért is öröm, mert az FTC vezető edzője, s csak úgy „mellékesen” irá­nyítja a válogatottat. Elsősorban ne­ki köszönhető, hogy sok Fiatalban si­került tudatosítani: csak kemény, cél­tudatos gyakorlásokkal, áldozatválla­lással lehet sikert elérni. Ezt többek között az FTC verseny­zői is megértették, s részük van az „új hullám” jövetelében, a mind több fi­gyelmet keltő eredmények elérésé­ben. Somogyi Miklós egyike ennek az ifjú gárdának, s bár még csak alig egyesztendős a fradista múltja, mégis ízig-vérig zöld-fehér sportolónak vallja magát. — Számomra nagy elismerés, hogy a pályakerékpározásban engem vá­lasztottak az év sportolójának, amire őszintén megvallva, nem is nagyon számítottam — mondta. — Az 1985-ös esztendő ugyanis nem volt gondmentes, az év elején még katonás­kodtam, aztán egy baleset ért, kereke­zés közben elütött egy villamos, a sérü­léseim egy időre visszavetettek. De va­lahogy sikerült magamra találni, ja­vultak az eredményeim, s végül nem panaszkodhattam... Hát nem, mert eredménylistája igencsak figyelemreméltó volt, papír­ra kívánkozik: világbajnoki 8. helyezés a pontver­senyben, kilencedik az üldöző csa­patban s 14. az egyéni üldözőben. Országos bajnoki cím a 4000 méteres egyéni üldözőben, a csapatban, s ezüstérem a pontversenyben. Hat magyar csúcs gazdája, s többször ja­vított még egyéni rekordokat is. — Világszínvonalú edzéseket végez­tünk, az egyénekre szabott feladatterv kiválóan bevált — folytatta. — És na­gyon sokat jelent Schillerwein István egyéni varázsa, fanatizmusa, a céltu­datosságra történő nevelése. Érte min­dent megteszünk! Hát ami az 1986-os programot ille­ti, nem kis feladatra vállalkoznak a legjobb hazai bringások. A tél dere­kán az NDK-ban, az NSZK-ban és Csehszlovákiában 8-10 napos tábo­rozáson voltak, ahol ideális körülmé­nyek között, fapadlós fedettpályán taposhatták a pedált. Itthon az or­szágutakat hajtották és hajtják végig, akad olyan nap, hogy 180 kilométert is. Az évi tervezett összmennyiség 26 ezer(!) kilométer, amit még leírni is sok. — Sok versenyünk lesz ebben az évben is, s a legjelentősebb a világbaj­nokság, amelyet az Egyesült Államok­ban, a híres Colorado Springsben ren­deznek. Szeretnék oda kijutni, tár­saim, mint például Pais, Szabó és még többen, mind így gondolkodnak. S ki­csit már az 1988-as olimpiára is gon­dolunk, hiszen az ötkarikás játékok minden sportolónak a „csúcsot” jelen­tik. „Ezek a gyerekek nagyon ügyesek, érdemes velük foglalkozni. Az elmúlt év még csak a kezdetiekhez tartozott, a továbbiak gazdagabbak lehetnek” — mondta nem kis büszkeséggel a Mester, Schillerwein István. S a „gyerekek” között van Somogyi Mik­lós is. Kozák Mihály É

Next

/
Oldalképek
Tartalom