Fradi műsorlap (1985/86)
1985-1986 / 6. szám
Fradi műsorlap A 7 FTC FtARÁTI k'ÖR I AP IA — >To\. IQR^/RR.nQ inÉMY R Q7ÁM ÁRA - R 70 FT Büszkeségeink Régi szokás, hogy a búcsúzó esztendőről mérleget készítenek, mi volt jó, mi rossz, mi valósult meg a tervekből és mi nem, mi volt a legnagyobb siker, illetve a csalódás. A sportban is hagyomány ez, s különböző fórumokon megválasztják az „év legjobbjait”, akiket aztán a nagy nyilvánosság előtt köszöntenek, melegen ünnepelnek. S ugyanígy megszokott, hogy a sportszövetségek is megjelölik a legjobbjaikat, akik a legtöbb sikert aratták, a legjobb eredményeket érték el. Az 1985-ös „legjobbak” sorában valamennyiünk örömére négy ferencvárosi sportoló nevével is találkozhatunk, akiknek ezúton fejezzük ki jókívánságainkat. Reméljük, az 1986-os esztendő legalább annyira emlékezetes marad majd számukra, mint az előző volt, s a legközelebbi mérleg készítésénél is illik majd rájuk a megállapítás, hogy „BÜSZKESÉGEINK!” Az alábbiakban bemutatjuk őket olvasóinknak, megtudjuk, mik voltak azok az eredmények, amelyekkel a „legjobbak” elit társaságának lettek a tagjai. —I „ziccer" helyzetekben nem tudok úgy összpontosítani, mint amikor például hátrányt kell behozni vagy döntő eredményt elérni. Ebben szeretnék elsősorban javulni, hiszen idén ismét nagyon sok jelentős versenyünk lesz, amelyek közül kiemelkedik a májusi, müncheni világbajnokság. Müncheni célok? — Két éve a világbajnokságon egyéniben második, párosban negyedik, csapatban ötödik helyezést szereztem. Ezt feltétlenül túl akarom szárnyalni, s nem is titkolom, legalább egy aranyérmet nyerni. Addig viszont még három válogatott mérkőzésünk lesz, valamint a magyar nemzetközi bajnokság, amelyen ismét világklasszis ellenfelekkel találkozhatom. Csányi Béla tehát 1985 legjobb magyar férfi tekézője volt. Azt már csak úgy „mellékesen” jegyezte meg, hogy nem először, másodszor vagy harmadszor... Tizenegyedszer! Ilyen bravúrral más sportágakban is csak kevesen büszkélkedhetnek. — Először 1973-ban érdemeltem ki ezt az elismerést, majd pár éves szünet után 1976 óta megszakítás nélkül tízszer lettem első. Ez is világcsúcs, legalábbis a hazai tekesportban! Reméljük, egy év múlva következik a ti-zen-ket-te-dikfi! Tizenegyedszer Csányi Béla ezekben a napokban elmondhatja: életének pontosan a felét töltötte el eddig a Ferencvárosban. A 36 éves világhírű tekéző 18 esztendősen igazolt át Szegedről, s pályafutása olyan magasra ívelt, ami ebben a sportágban még egyetlen magyar versenyzőnek sem sikerült. Kezdte négy ifjúsági Európa-bajnoki arannyal, folytatta ugyanennyi felnőtt világbajnoki elsőséggel, s tavaly egyetlen versenyt kivéve, itthon és külföldön sem talált legyőzőre. — Valóban remek évet zártam, szinte az egész esztendőt jó formában versenyeztem végig — mondta. — A csapatbajnoki találkozókkal együtt csaknem negyven erőpróbán vettem részt, s mivel 1985-ben nem volt világ- bajnokság, a legrangosabb a „Világbajnokok Tornája ” volt. Ez egy újszerű verseny, valóban csak a legjobbak kaptak meghívást, s nagyon boldog vagyok, hogy én lettem a győztes. Itthon megnyertem az egyénit és a „tízek" bajnokságát, a párosban is győztünk, úgyhogy igazán nem panaszkodhatok. A legjobb eredménye? — A Duna Kupa nemzetközi versenyen 1023 fát ütöttem, ami tizennégy- gyel több, mint a világcsúcs. Kár, hogy nem hitelesíthető, mert a nemzetközi szabályok szerint világcsúcsot csak világbajnokságon könyvelhetnek el. Számított ezekre az eredményekre? — Szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy igen. Egyrészt azért, mert nagyon szorgalmasan készültem, másrészt úgy érzem — s ezt sok szakember alátámasztja —, hogy ebben a korban „értem ” be. A teke is egyike azoknak a sportágaknak, amelyekben fontos a higgadtság, tapasztalat, a tökéletes koncentráció. De még most is akad egy nagy hibám, amelyet nem sokan vesznek észre, valójában csak én érzem, tudom. A könnyebb, úgynevezett — Bíztam benne, hogy sikerül ismételnem, ugyanis 1984-ben szintén én nyertem el ezt a címet. De szép volna a „mesterhármas"... Ami adottságait illeti, erre minden reménye meglehet. A „kis Gáspár” idén húszéves fradista. Édesapja, az FTC-ben most vezető edző Gáspár Ferenc ismertette meg vele a fogásokat, amikor a gyerkőc még csak hat- esztendős volt. Később nagy sorozatokat ért el, több korosztályban is a legjobbnak tűnt, rengeteget tanult még olyan híres mesterektől, mint Szőnyi János, Müller Ferdinánd és a szövetségi kapitány, dr. Hegedűs Csaba. Valamennyien sokat várnak tőle, nemcsak idén, de az 1988-as olimpián is. — Az idei esztendő igen fontos, ismét nagy versenyeken lépünk szőnyegre — folytatta. — Athénben rendezik az Európa-bajnokságot, talán sikerül, ami két éve, a győzelem. A világbajnokságnak pedig kettőzött a jelentősége, hiszen októberben a Budapest Sportcsarnokban találkozunk a földkerekség legjobbjaival. Dobogó a célom, de most hadd ne részletezzem, melyik foka ... Sokáig beszélgettünk, arról is, hogy mi az, amiben még javulnia kell, hogy még biztosabb, még eredményesebb legyen a birkózása. „A lenti helyzetből a pörgetés kivitelezésének a javítása, a tökéletesítése az egyik fontos feladatom. És ami mindig elengedhetetlen, az állóképesség, a kondíció növelése.” Kik lehetnek a legnagyobb ellenfelek? — Csodák a sportban, a birkózásban sincsenek. Változatlanul a bolgár, a szovjet és a román versenyzők a legerősebbek, igaz, gyakran mások is „betörnek" közéjük, de ezzel számolni kell. És Gáspár Tamás számol velük! Ezüst után újból arany? Gáspár Tamást az elmúlt hetekben nem volt könnyű Budapesten megtalálni. Az év első hónapját szinte megszakítás nélkül edzőtáborban töltötte, ahol több mint 80 társával igyekeztek alapot szerezni az 1986-os versenyekre. A kötöttfogású birkózás 100 kilós súlycsoportjának többszörös magyar bajnoka, sportágában „az év legjobbja”, híres arról, hogy mindig előre tekint, merész terveket szövöget. De előbb a múltról, az 1985-ös eredményeiről faggattuk. — A kezdet nem volt túl sok jóval biztató, a makacs vállsérülésem már- már tönkre tette bizakodó hangulatomat is — mondta. — Az idényre ugyan összeszedtem magam, az Euró- pa-bajnokság azonban nem éppen fényesen sikerült... Kiestem! Egy nagy verseny azonban nem döntheti el egy év mérlegét, minden erőmmel a világbajnokságra koncentráltam, hogy a még erősebb mezőnyben bizonyítsak. Sikerült, ezüsttel, igaz az arany szebb lett volna, de talán majd legközelebb. Miként zajlott le a világbajnoki döntő? — Régi ellenfelemmel, a bolgár Andrej Dimitrovval kerültem szembe, akinek eddig többször sikerült nyerni, mint nekem — folytatta 26 éves bajnokunk. — Bíztam magamban, jól is harcoltam, egyikünk sem tudott azonban pontot kiharcolni. Végül a bírók döntöttek, 2:0-ra a javára, így övé lett az arany. Számított arra, hogy sportágában a legjobbnak jelölik az év végi választáson? Gyulay Katalin 1985-ben a magyar női kajaksport első számú versenyzője volt. Alig 19 évesen, megelőzve nála tapasztaltabb, rutinosabb, több nemzetközi küzdelemben megedződött versenyzőt. — Nagy megtiszteltetésnek tartom ezt, eddigi pályafutásom egyik legnagyobb sikerének — nyilatkozta. — Korábban még az ifik között sem tudtam a legjobbak közé kerülni, legfeljebb néhány szavazatot kaptam. Igaz, a múlt szezonom elég jól sikerült, a világbajnokságon például a négyesben tagja voltam a bronzot nyert csapatnak, s az egyesben kis szerencsével előbb végezhettem volna, mint a negyedik hely. Igaz, az NDK-beli Fischer, aki aranyérmes lett és a második szovjet Jefremova ragyogó versenyzők, de a harmadik svéd Anders- sont meg kellett volna előznöm. Főleg azután, hogy tavaly kétszer is jobb voltam nála. A belgiumi világbajnokságon abban voltam balszerencsés, hogy a 9-es pályát kaptam, míg a többi esélyes a túloldalon egymás mellett, egymást figyelve lapátolhatott. Végül ezért maradtam le a dobogóról. További eredménylistája, amellyel kivívta a „legjobb” címet? — Biztos sokat jelentett az is, hogy itthon minden válogatót megnyertem, első voltam a hagyományos duisburgi regattán, s a szokatlan, 42 kilométeres maratoni távú nyugat-berlini versenyen is. Erre sokáig emlékszem még vissza, hiszen többet tettünk meg egyhuzamban, mint amennyit felkészülési időszakban egy nap több edzésen hozunk össze. Gyulay Kati nyíltan, őszintén válaszolt más kérdésekre is. Elmondta, a fővárosi klubok közül azért választotta a Ferencvárost, mert tudta, itt nagyon jó a közösségi szellem. Polgár Anna, Makrai Agnes, Horváth Erika és a többiek remek társak. Úgy érzi, annak idején jobban nem is választhatott volna. Hogyan tovább? — kérdeztük befejezésül. — Sok célt szeretnék megvalósítani, s idén is a világbajnokság lesz a legnagyobb eseményünk. Montrealba eljutni nem mindennapi dolog, sokat kell ezért gyakorolni, versenyezni, bizonyítani. Azt tapasztalom, hogy nagyon egészséges, a jobb teljesítményre serkentő rivalizálás alakult ki a hazai vizeken. Rakusz Éva az Olefinből és Kőbán Rita a Csepelből, akik a tavalyi világbajnokságon a kettesben ezüstérmesek voltak, a legnagyobb vetélytár- saim. Terv, hogy a kettesben Géczi Erikával, a BSE versenyzőjével egy új párost alakítsunk ki, s akkor talán ebben a számban is sikerül előbbre lépnem. De a négyest sem adom fel! Csak győzzem szusszal. Hát győzze és győzzön! „A” Kati Megszokott dolog, hogy a folyó menti városokban alakulnak ki a legeredményesebb evezős vagy kajakkenus bázisok. A víz szinte vonzza a fiatalokat, akik előbb talán szórakozásnak tekintik, hogy „ladikba” üljenek, de később ráeszmélnek: érdemes ezt sportosan is csinálni. Vác például egyik régi centruma a magyar kajak-kenu sportnak, olimpiai és világbajnokok bizonyították, hogy az itteni Duna-szakaszon is meg lehet az alapot szerezni a majdani sikerekhez. A vidéki város „termései” közé tartoznak a Gyulay testvérek is, a 19 éves Kati, aki három éve igazolt egyesületünkhöz, és Fivére, Zsolt, aki a Bp. Honvéd színeit erősíti. Arra viszont változatlanul büszkék és dicsekednek is vele, hogy váciak. AZ FTC NB l es CSAPATÁNAK TAVASZI TúHTíTT MÉRKŐZÉSÉI március 1. Békéscsaba—FTC március 5. FTC—ZTE március 8. Csepel—FTC március 22. FTC—Siófok március 29. FTC—Ú. Dózsa április 5. Haladás—FTC április 9. FTC—Bp. Honvéd április 12. Vasas—FTC április 19. MTK-VM—FTC április 23. FTC—DMVSC április 26. Videoton—FTC Érmek, helyezések csúcsok Nemcsak itthon, hanem külföldön is mind több szakember állapítja meg, hogy a magyar pályakerekesekkel ismét számolni kell. Fz azért is örvendetes, mert a sportágnak sok évtizedesek a hazai hagyományai, világhírű versenyzők értek el remek eredményeket, amíg nem következett be a „hét szűk esztendő”, amely bizony jóval több is volt a hétnél. A sportág egyik „feltámasztója” Schillerwein István lett, ami nekünk azért is öröm, mert az FTC vezető edzője, s csak úgy „mellékesen” irányítja a válogatottat. Elsősorban neki köszönhető, hogy sok Fiatalban sikerült tudatosítani: csak kemény, céltudatos gyakorlásokkal, áldozatvállalással lehet sikert elérni. Ezt többek között az FTC versenyzői is megértették, s részük van az „új hullám” jövetelében, a mind több figyelmet keltő eredmények elérésében. Somogyi Miklós egyike ennek az ifjú gárdának, s bár még csak alig egyesztendős a fradista múltja, mégis ízig-vérig zöld-fehér sportolónak vallja magát. — Számomra nagy elismerés, hogy a pályakerékpározásban engem választottak az év sportolójának, amire őszintén megvallva, nem is nagyon számítottam — mondta. — Az 1985-ös esztendő ugyanis nem volt gondmentes, az év elején még katonáskodtam, aztán egy baleset ért, kerekezés közben elütött egy villamos, a sérüléseim egy időre visszavetettek. De valahogy sikerült magamra találni, javultak az eredményeim, s végül nem panaszkodhattam... Hát nem, mert eredménylistája igencsak figyelemreméltó volt, papírra kívánkozik: világbajnoki 8. helyezés a pontversenyben, kilencedik az üldöző csapatban s 14. az egyéni üldözőben. Országos bajnoki cím a 4000 méteres egyéni üldözőben, a csapatban, s ezüstérem a pontversenyben. Hat magyar csúcs gazdája, s többször javított még egyéni rekordokat is. — Világszínvonalú edzéseket végeztünk, az egyénekre szabott feladatterv kiválóan bevált — folytatta. — És nagyon sokat jelent Schillerwein István egyéni varázsa, fanatizmusa, a céltudatosságra történő nevelése. Érte mindent megteszünk! Hát ami az 1986-os programot illeti, nem kis feladatra vállalkoznak a legjobb hazai bringások. A tél derekán az NDK-ban, az NSZK-ban és Csehszlovákiában 8-10 napos táborozáson voltak, ahol ideális körülmények között, fapadlós fedettpályán taposhatták a pedált. Itthon az országutakat hajtották és hajtják végig, akad olyan nap, hogy 180 kilométert is. Az évi tervezett összmennyiség 26 ezer(!) kilométer, amit még leírni is sok. — Sok versenyünk lesz ebben az évben is, s a legjelentősebb a világbajnokság, amelyet az Egyesült Államokban, a híres Colorado Springsben rendeznek. Szeretnék oda kijutni, társaim, mint például Pais, Szabó és még többen, mind így gondolkodnak. S kicsit már az 1988-as olimpiára is gondolunk, hiszen az ötkarikás játékok minden sportolónak a „csúcsot” jelentik. „Ezek a gyerekek nagyon ügyesek, érdemes velük foglalkozni. Az elmúlt év még csak a kezdetiekhez tartozott, a továbbiak gazdagabbak lehetnek” — mondta nem kis büszkeséggel a Mester, Schillerwein István. S a „gyerekek” között van Somogyi Miklós is. Kozák Mihály É
