Fradi műsorlap (1985/86)
1985-1986 / 6. szám
1985/86-0S IDÉNY 6. SZÁM Fradi műsorlap 9 Balról: Konkoly (edző), Topor, Marosi, Steicz, Csiha, Hesz, Berzsenyi (edző) Elöl: Kántor, Dejtári, Szabó, Ölveczkiné, Krepeta, Bartháné, Bajczyné MNK siker — női kézilabdában — Mielőtt bármit is mondanék, szeretnék ezúton is bocsánatot kérni azoktól a szurkolóinktól, akik nem jutottak be a debreceniek elleni kupadöntő mérkőzésünkre, de sajnos egyszerűen tehetetlenek voltunk — kezdte minden különösebb bevezető nélkül Konkoly Károly, a női kézilabdázók új edzője. — Mit értsünk a tehetetlenség alatt? — folytattuk a beszélgetést. — A TF elleni elődöntőnk első, idegenbeli mérkőzése döntetlenül végződött. A döntőbe jutást a péntek esti visszavágón harcoltuk ki, azaz harminchat óra múlva fogadtuk a debreceni csapatot. Ekkor még felmerült ugyan, hogy esetleg tanácsos volna több nézőt befogadó teremben rendezni a mérkőzést, de ennek elintézésére idő hiányában már nem volt lehetőség. Ezért voltunk tehetetlenek. A döntőbe jutásra viszont nem számíthattunk, azaz előre nem biztosíthattunk nagyobb termet. — Erre valóban nem számíthattak, hiszen tavaly alig menekültek meg a kieséstől, s most kupadöntőt játszottak. De mi is történt azóta ? — Talán ott kezdeném, hogy Elek Gyula, a kiváló mester tavaly tavasz- szal megvált a csapattól. Akkor ideiglenesen a férfiaknál működő Németh András kapott megbízást arra, hogy ősszel vezesse a csapatot és tartsa bent a gárdát az első osztályban. Ezt teljesítette, közben a sport- sajtóban sajnos nem a legtárgyilago- sabb cikk jelent meg, ami teljesen elvette a játékosok önbizalmát, nagyon felkorbácsolta az érzelmeket. — Hogyan került a csapathoz? — Az ideiglenes megoldást követve edzőt kerestek. A ferencvárosi hagyományoknak megfelelően mindenképpen csak egykori fradista jöhetett számításba. így esett rám a választás, hiszen annak idején Kende Gyuriék- kal másfél évtizeden át dobtam a gólokat zöld-fehérben, s azóta sem szakadtam el az egyesülettől. Az viszont kétségtelen, hogy csak férfiaknál edzősködtem. — A gyengébb nem mellett köny- nyebb, vagy nehezebb az edzői munka? — Lehet, hogy meglepő, de köny- nyebb és egyszerűbb a női sportolókkal való foglalkozás. A lányok, számomra is váratlanul, sokkal fegyelmezettebbek, mint voltak az általam irányított férficsapatok játékosai. Igaz, Berzsenyi Mária személyében kiváló segítőtársra találtam. Az egykori sokszoros válogatott az ifik edzője, de tulajdonképpen közösen, együtt irányítjuk a csapatot. Mária vezeti a délelőtti edzéseket, amikor munkahelyemen, az Autó Javítóipari Szolgáltató Vállalat Fejlesztési Intézetének vezetőjeként is éppen elég munka vár rám. — Milyen változások történtek a csapatban ? — Csajbókné Tatabányára, Rácz Éva pedig a Bp. Spartacushoz igazolt, ahonnan Bartháné jött hozzánk. A játékosokban azonban rendkívüli a harci kedv, az akarás. Akadnak egyesek, mint például Fiedler Erika, akire korábban nem nagyon számítottak, s most szeretnék megmutatni, hogy a csapat hasznára tudnak lenni. Azután Topor Mariann és Kántor Anikó az ifjúsági csapatból lépett elő. A két ifiválogatottunk is nagyon jól megállta helyét a felnőttek között. — A döntőbe jutással az év első, de nagyon kellemes meglepetését szerezték a zöld-fehér tábornak . . . — Már az NDK-beli túránk alkalmával is nagyon jó hangulat alakult ki. S utána a hat, helyesebben öt és fél kupamérkőzésünkön minden úgy történt, ahogyan előre megterveztük. Még a döntő visszavágóján is volt esélyünk, hiszen a félidőig csak két gól hátrányba kerültünk, azt is egyre csökkentettük. Ezután kihagytunk egy óriási ziccert... Később sem lelkileg, sem erőnlétileg nem bírtuk az iramot, valósággal összecsuklottunk. Mindez egyébként nem is csoda, hiszen ennek a csapatnak még nagyon sokat kell fejlődnie, csiszolódnia ahhoz, hogy a régiek nyomdokaiba lépjen. — Mit vár a bajnokságtól? — A célok megfogalmazásában, a csapat további formálásában Elek Gyula is segítségemre volt. Véleménye is meggyőzött abban, hogy a kupában aratott sikereinket csak bravúrnak tekinthetjük. De ennek a csapatnak, ahogyan mondtam, még fejlődésre és nem utolsósorban némi erősítésre van szüksége. így egyelőre csak a biztos bentmaradást tűztük ki célul. — Meddig szól szerződése? — Egyelőre egy évre. A megállapodás alkalmával én magam sem tudtam, hogy mire is vállalkozom. Az első időszak tapasztalatai alapján azonban máris azt mondom, szívesen maradnék, de erről majd az év végén. Remélem, addig sikerül néhányszor úgy megörvendeztetnünk népes szurkolótáborunkat, mint ezzel a kupaszerepléssel. De ígérem, akkor nagyobb teremről is gondoskodunk, hogy valamennyien beférjenek, valamennyien biztatni tudjanak bennünket! . .. Mindenesetre szeretnénk kiérdemelni lelkes biztatásukat... Vad Dezső KÉZILABDACSAPATAINK BAJNOKI MÉRKŐZÉSEI NŐI február 22. FTC —Bp. Spartacus március 2. Borsodi B.—FTC március 16. FTC—Szeged március 22. Építők SC—FTC március 28. FTC—Veszprém április 6. Vasas—FTC április 13. FTC—Tatabánya április 18. Békéscsaba—FTC április 27. Győri R.—FTC május 4. FTC —BHG SE május 11. EMGSK—FTC május 18. FTC-DMVSC május 24. FTC—Vasas június 1. Tatabánya—FTC június 6. FTC—Békéscsaba FÉRFI március 22. FTC—Dunaújváros március 28. Tatabánya—FTC április 5. FTC-DÉLÉP április 13. RÁBA ETO— FTC április 19. FTC —Bp. Honvéd április 27. PMSC-FTC május 3. FTC—Veszprém május 10 Elektromos—FTC május 17. FTC—Várpalota május 24. FTC—Békéscsaba május 30. Szegedi Volán— FTC június 7. FTC —HÓDIKÖT június 14. DMVSC—FTC Köteles Krisztina: „Fradista vagyok” Nem szoktam fogadni, totószelvényt is keveset töltöttem ki életemben, de arra azért tennék valamit — nem is keveset —, hogy még a leglelkesebb Fradi szurkolók sem ismernek. Legfeljebb annyit hallottak rólam, hogy a tornasport mártírja vagyok, akinek a verseny közben haza kellett térnie Montreálból, a tavalyi világbajnokságról, de azt nem tudják, hogy már a harmadik éve tréningezek az egyesület népligeti termében. Mentségükre szolgáljon, hogy ideérkezésem első esztendejében, 1984-ben, amikor már javában itt koptattam a szereket, még a Központi Sportiskola színeiben kellett versenyeznem. No meg azután egy-egy kudarc, rendkívüli eset, mint ez az idő előtti kényszerű hazatérés kapcsán, furcsa módon előbb kerül az ember reflektorfénybe, írnak, beszélnek róla, mint amikor előtte hosszú éveken át csak becsületesen tornázott. Becsületesen tornáztam — ezt azt hiszem elmondhatom magamról. Nem voltam afféle rendkívüli tehetség. Amikor drága szüleim egyetlen lányukat, a család szemefényét a mozgás, az erősödés, a jó egészség kedvéért lekísértek a KSI felvételijére, egy bukfencet is alig tudtam megcsinálni. Kertész Aliz azonban szerencsére felfedezte, hogy van valami érzékem ehhez a sporthoz. Hallatlan szorgalmas, nemegyszer iszonyú kínlódást jelentő hetek, hónapok, sőt évek következtek. Nehezen tudnám pontosan meghatározni, hogy miért, de a torna lassan az életemet, a létemet kezdte jelenteni. Ha nem jött össze a dolog, bosszankodtam, sírtam dühömben, de amikor az egyes elemeket végre tudtam hajtani, ahogyan szerettem volna, ahogy kellett, akkor csodálatos boldogságot éreztem. A moszkvai olimpia előtt 1979-ben, tizenháromévesen kerültem be a válogatottba. Azóta afféle megbízható csapatembernek számítok, s egyénileg a budapesti világbajnokságon szerzett 24. helyem után legutóbb Montreálban értem, érhettem volna el a legjobb eredményt. Ha viszont most sikerülne néhány újítást igazán jól begyakorolnom a talajon, akkor a következő világversenyeken eséllyel pályázhatnék arra, hogy bekerüljek a szerenkénti döntőbe. Különben — ami a tornát illeti — szerencsés alkat vagyok. Apám is középtermetűnek számít, anyám pedig legfeljebb 2-5 centiméterrel magasabb nálam, de így sem éri el a százhatvanat. Testsúlyommal sincs gondom. Ha normálisan, naponta kétszer tréningezek, akkor 44-45 kiló vagyok és nem is kell különösen vigyázni az étrendemre. Annak idején, amikor a Központi Sportiskolából idő előtt, a tervezettnél egy évvel korábban, váratlanul búcsút kellett vennem, kétségek között döntöttem, hiszen itt a Ferencvárosban tornázott ugyan Magyar Zoli, itt dolgozott Vigh László, de a női szakág képviselői alig-alig hallattak magukról. Azóta azonban elkészült az új, valóban minden igényt kielégítő termünk és Pálinkásné Bathó Márta valóban nyugodt körülményeket teremt a gyakorláshoz, az egyesület minden feltételt megad a felkészüléshez. Időközben már társaim is akadtak. Az itt felnőtt Bartha Mária, a Postásból átlépett Kolos Ági s a visszatért Tóth Margit személyében. A Dunaújvárosban feltűnt Margit annak idején tagja volt a montreáli olimpián szerepelt válogatottnak, azután felvették a Testnevelési Főiskolára és most, diplomájának megszerzése után csatlakozott hozzánk. így igazán jó hangulatban, egymást segítve készülünk. Ma már tudom, hogy a Ferencvárosnál jobb helyre nem is kerülhettem volna. Az idei esztendő számunkra erőgyűjtés, a gyakorlatok csiszolásának, finomításának, újak tanulásának éve, hiszen a programban sem világ sem Európa-bajnokság nem szerepel. A válogatott keret edzőtáboraiban is fia- talabbakkal próbálkoznak. Mi a szakosztályban készülhetünk és én ennek nagyon örülök. Az iskolások reggeli edzései után, ebéd előtt jóformán egyedül kezdem a gyakorlást, s késő délután mire hazakerülök, a könyveket is mind gyakrabban előveszem, hiszen közeleg a felvételi vizsga a szakedzőire, s én ugye elköteleztem magam a tornához. Remélem, bemutatkozásként ez is elég, s ezek után már minden Fradista tudja majd, nem arról vagyok nevezetes, hogy idő előtt haza kellett jönnöm Montreálból, amin egyébként már régen túltettem magam, hanem arról, hogy Fradista vagyok !... Az országos ifjúsági bajnokságot nyert kézilabdás lányok. Balról: Gendur, Kántor, Szarka, Solymosi, Steitz, Farkas, elöl: Hodlna, Bodó, Menyhárt, Csókási, Berzsenyi (edző), Várszegi, Topor, Dejtári \ > % v
