Fradi műsorlap (1985/86)

1985-1986 / 8. szám

10 Fradi műsorlap 1985/86-OS IDÉNY 8. SZÁM A mi szurkolóink: PAYER ANDRÁS Bemutatkozik a torna- szakosztály Payer András számtalan sláger ze­neszerzője és előadója. Nem nagyon találni olyan korosztályt, amelyben ne lennének hívei. Jókedve, adomái közismertek és az is, hogy a sportpá­lyák megszállott látogatója. — Mindig megveszem a bérlete­met, ellentétben egy-két kollégával, akik büszkén fürdenek a Fradi szí­neinek dicsőségében, miután jegy nélkül belopták magukat a lelátóra. — Sportolt valaha rendszeresen ? — Gyerekkoromban iskolai szin­ten futballoztam, majd igazolt ver­senyzőként úsztam, később vitorláz­tam, a kocogás divatját is megelőz­tem vagy tíz évvel. Ma már a teniszt és a tornatermi edzéseket sem ha­gyom el. — Mióta szurkol a Ferencváros­nak? — ÉDOSZ-ként kezdtem a Fradi­nak drukkolni, amikor a riválisok vi­lágklasszisokkal voltak teletűzdelve, azokkal, akiket részben az Üllői útról igazoltak. Akik megmaradtak a zöld­Tájékoztató az FTC önköltséges „játékos gyermektorna” tanfolyamáról A tanfolyam célja, rendeltetése: Eleget kívánunk tenni az OTSH sportágakra hozott állásfoglalásá­nak, szeretnénk, hogy minél több fiatal megbarátkozzon a sporttal, és ezzel szolgálni a felnövekvő if­júság egészséges életmódra történő nevelését. Lehetőséget kívánunk biztosítani az FTC szakosztályaiba történő utánpótlás-nevelés elképzeléseinek megvalósításához. 10 hónap tanfolyami idő alatt szakképzett oktatók irányításával kívánjuk megismertetni a 3-7 éves gyermekekkel a sportágak alapjait, valamint a tehetségek kiválasztá­sát. A tanfolyammal kapcsolatos tudni­valók, követelmények: A tanfolyam lejárta után azok, akiket a tanfolyam vezetése alkalmasnak talál, az FTC torna­szakosztályának tagjává válhat­nak. A gyermekeket 15 perccel az edzés megkezdése előtt kell az öl­tözőépület folyosójára kísérni, az edzés befejezése után 15 perccel lehet a gyermekért jönni. A tanfolyamon tornacipő (ill. papucs), tornanadrág, trikó, ill. mez, hideg időben pedig melegítő kötelező. A gyermekek az edzésre ér­téktárgyakat ne hozzanak maguk­kal, mert azok biztonságáért fel­elősséget nem tudunk vállalni. A tanfolyami díj befizetése az FTC által kiadott csekkre történ­het csak. Az igazolószelvény be­mutatása a tanfolyam első foglal­kozásán történik. A tanfolyam költsége: heti 3 alkalommal történő részvételnél 250,— Ft, heti 2 alkalommal 200,- Ft. Jelentkezési lapok az FTC- klubházban kaphatók. Főiskolásként kezdtem az edzős- ködést a Fradiban tíz évvel ezelőtt, akkor szervezték újra a női szakágat. Azt hiszem, mindkettő korai lépés SerdUlő I. osztály. Szakács Réka, Kosovics Anita, Herczku Zsuzsa, volt. Évekig a Mester utcai általános Seemann Ildikó, Kocsner Hajnalka, Maracskó Nóra iskolában edzettünk, ahol a munka­fehér színeknél, szívvel pótolták a tu­dáskülönbséget, ezzel váltak egyen­rangú ellenfelekké a legnagyobbak ellen is. Tizenegy éves voltam, ami­kor az első meccsre kivittek és azóta is kitartok a „gyengébbek” mellett. — Emlékszik még ennek a mérkő­zésnek az eredményére? — A Honvéd ellen döntetlent ját­szottunk, az előmeccsen a Postás nyert, már nem tudom, ki ellen. — Kik voltak a kedvencei? — Időrendben mondom: Kispé- ter, Dalnoki, Gulyás, Orosz, Mátrai, Fenyvesi, Albert, Rákosi, Páncsics, Szűcs, Szabó Feri, Ebedli, Nyilasi. A maiak közül: Keller, Pintér, Kin­cses, Palkovics, Koch, Zsinka, Szaba­di, Pölöskei neve kerül a gombfoci- csapatomra. — Csak futballmeccsekre jár? — Ott vagyok minden vízilabda­rangadón is. — Kiknek a kedvéért? — Ambrus Tamás, Gyöngyösi András, Vad Lajos, Tamás Jenő, ők az új aranycsapat alapjai. — A Fradi-közönséget újabban sok bírálat éri... — Joggal, de ugyanolyan közjáté­kokért a többi klub szurkolói koránt­sem kapnak hasonló feddést, lehet, hogy azért, mert ők kevesebben van­nak. Amikor én elkezdtem meccsre járni, még rangja volt a szurkolás­nak. Vezérünk, „Krampusz” bácsi öt­ven év körüli borbélymester, hatal­mas zászlójával már fél órával a mér­kőzés kezdete előtt megjelent, és at­tól kezdve vezényelt minket. Az em­berek összes energiájukat a biztatás­ra fordították, nem pedig a pocskon- diázásra, káromkodásra és rombolás­ra. Nem tudom, kiirtottuk, vagy el­tüntettük ezeket a „Krampuszokat”, de nagyon hiányoznak, és nemcsak a Fradi közönségének. Roób Iván SerdUlő I. osztály. Lóczi Ferenc, Bedő Attila, Janis Pál, Szijjártó Zoltán, Hegyesi Gábor, Rejtényi Péter, Kántor Zsolt A teremben mozgalmas csend uralkodik. A szereken kisebb és nagyobb lányok meg fiúk gyakorolnak, elmélyülten ugyanazt a mozdulatsort ismételve újra meg újra. Mellettük edzők állnak, olykor segítenek, máskor csak egy-egy szóval korrigálva vagy biztatva-ösztönözve növendékeiket. Mindenki begyakorolt koreográfia szerint teszi a dolgát, váltogatják a szereket, a harmonikusan, zökkenő nélkül folyó szertartást csak néha töri meg egy-egy tompa puffanás, ha a leugrás nem talpra, hanem a láb másik végére sikeredett. A mozdulatok szépségről, erőről s a test és lélek gyengeségét legyő­ző akaratról beszélnek. A szakemberek pedig a szakosztály múltjáról, jelené­ről és jövőjéről... 1 já Szabó Zoltán, a híres Zulaj bácsi HN.. 1958 óta folyik élsport jellegű munka, ennek megteremtője Har- E math József, aki még ma is nélkülöz­hetetlen segítőnk. Az ő keze alatt IHf nőtt fel Cser Győző, a tokiói olim­piai csapat tagja, Tihanyi Endre, Ko­vács Gyula, Mátékovics Borsa, aki a W Wf finn női válogatott vezetője, Kőmű­'i§ ____ m/k vés György a Bayern München egyik i p edzője, s még számos szakember mű­Yfe *m»dr w ? ködik szerte a világban, aki valaha nálunk koptatta a szereket. »L A következő korszakot Magyar .jajppp^- Zoltán neve fémjelzi. Mindenki is­meri tüneményes pályafutását, még- m sem hagyható ki győzelmi listája, leg­"A*- - ' alább fölsorolásszerűen: 70, 71: 1BV­V** * }'VgHBI győzelem, 72: olimpiai csapattag, 73: RRRRRRr eb-, 74: vb-győzelem, 75: EB- és Vi­lágkupa-, 76: olimpiai, 77: EB-, 78: vb- és Világkupa, 79: vb-, 80: olim­piai — „természetesen” — győzelem valamennyi. Az akkori idők másik legnagyobb egyénisége Sivadó János, akiről ugyancsak elneveztek egy „vándort”, amely olyan, mint Ma­gyar Zoltán híres gyakorlata, csak hátrafelé kell vándorolni. Az utóbbi évek már nem ilyen fé- nyességesek. Nyertünk ugyan még két csapatbajnokságot, aztán a közel­múltban nagy krízisen ment át a szakág, többen eltávoztak tőlünk. így most egy mély gödörből való fölfelé kapaszkodás első mozdulatait tesz- szük. Visszatért hozzánk Sivadó Já­nos mint a felnőtt I. osztályú csapat edzője. Lengyel Tamással, Veress At­tilával, Vámos Istvánnal, a felnőtt vá­logatott Altorjai Sándorral, Horváth Zsolttal és az ifjúsági válogatott ke­rettag Kormos Zoltánnal dolgozik. Az utóbbi két tornász ifjúsági korú lévén az ifi I. osztályú csapatunkba is „visszaversenyez”. Mellettük Rácz Attila, Vígh László és az ifi váloga­tott kerettag Vígh Zoltán alkotja a csapatot — vezetőjük Bálint Vilmos. A serdülő I. osztályban nyolc éven át mi nyertük a magyar bajnokságot, ta­valy még a dobogón voltunk, az idén azonban már nincs sok esélyünk rá. Három csapatunk van, itt a munkát én irányítom Vígh Lászlóné és End- rédi Attila segítségével. A serdülő II.-ben ugyancsak három csapatunk van rajtuk kívül. A Telepy utcai és a Mester utcai iskolában három előké­szítő tanfolyam működik, számukat a jövőben szeretnénk a duplájára emelni. De ez már a jövő. Jelenleg inkább csak a tornacsarnokunkra le­hetünk igazán büszkék, melyért éve­kig küzdöttünk. A fölszerelése olyan, hogy a serdülő I.-től az olimpiáig minden szintű fölkészülésre kiválóan alkalmas. A talajunk az ország egyik legjobb talaja. 1200 rugó van a fur­nérlemez alatt, fölötte pedig speciális japán szivacs. Tizenegymillióért épült a terem s a szerek négymillió devizaforintba kerültek. Nagyon sok segítséget kaptunk, főleg Magyar Zoltán eredményeiért. Hogy ez elő­leg vagy „utólag”? Nem is tudom. Összegezve: szép múlt van mögöt­tünk és ígéretes a jövőnk. Csak ez a jelen, csak ezt tudnám feledni... Vígh László, a férfiszakág vezető edzője Az FTC-t elsősorban a foci miatt ismeri a világ, pedig nevének közép­ső T betűje tornát jelent. 1911-ből va­ló az első hír, amit a Fradi tornaéle­téről olvastam. Első olimpikonunk pedig Háberfeld Jenő volt, aki 1912-ben Stockholmban korláton második lett. Aztán hosszú szünet, a szakosztály csak 1950-ben alakult új­Pálinkásiné Bathó Márta, a női szakág vezető edzője feltételek nagyon-nagyon szűkösek és kezdetlegesek voltak. Az egyesü­letnek nem sok „haszna” volt belő­lünk, mert folyton utolsók voltunk a versenyeken. Hét-nyolc főhivatású edző is megfordult a csapatnál, ered­mény azonban alig mutatkozott — meggyőződésem, hogy főleg a körül­mények miatt. Ha az egyesület nem is, én sokat profitáltam ezekben a szűk esztendőkben: megtanultam a szakmát. Aztán jött a „sátorkorszak”, már itt a Népligetben, annak lebontása után két évig a tornacsarnokban ven­dégeskedtünk, és éppen egy éve, hogy birtokba vehettük a saját csodá­latos tornacsarnokunkat, ahol min­den feltétel adva van az eredményes, jó munkához. Mire fölépült a terem, fölépült a női szakág is. 83-tól már voltak pont­szerző versenyzőink, s azóta fokoza­tosan lépegetünk előre. 85-ben már valamennyi korosztályban vannak bajnokok és helyezettek. A felnőtt­csapat és az ifi egy harmadik lett az országos bajnokságon, a serdülőcsa­pat második. Legeredményesebb ver­senyzőnk Köteles Krisztina, aki ép­pen az előző Fradi-műsorlapban mu­tatkozott be, de azért fölsorolom az eredményeit. A világbajnokságon 8. helyezett csapat tagja, ugrásban, fele­más korláton magyar bajnok. Első osztályú versenyzőnk még Tóth Mar­git, aki 14 évesen a montreáli olim­piai keret tagja volt, aztán elvégezte a TF-et, újrakezdte, s most itt nemcsak csapattag, hanem az én egyik segítő­társam is. Az ifjúsági válogatott Kiss Valéria az országos bajnokságon bronzérmes volt egyéniben és minden szeren döntős. A serdülőknél Dragoner Ildi­kó összetettben harmadik, lóugrás­ban magyar bajnok, Pálffy Viktória összetettben ötödik, több szeren finá- lés. Jól szerepeltek a lányok az úttö­rőolimpián is, a csapat megnyerte a Budapest-bajnokságot, az országo­son harmadik lett. Kiss Valéria pedig egyéniben ezüstérmes. Az olimpiai reménységek versenyén első lett a csapatunk, egyéniben pedig Drago­ner Ildikó győzött. Nemcsak azért soroltam föl ennyi adatot, mert büsz­kék vagyunk rájuk, hanem, hogy ér­zékeltessem, milyen sok részered­ményből tevődik össze országos első helyünk az egyesületek közötti pont­versenyben. S hozzáteszem: ezt or­szágos összehasonlításban is a legki­sebb létszámú edzői gárdával értük el. 1983-tól egyedül dolgoztam, most Farkasné Petrik Ágnes a segítőtár­sam. 21 versenyzőnk van és 15 előké­szítősünk, akiket most igazolunk le. Mi lenne ennyi versenyzőnél az ideális edzői létszám? Több edző kel­lene, bizonyosan. A lényeg azonban a béke, a nyugodt felkészülési körül­mények. Nekünk az a nagy elő­nyünk, hogy csak a tornával foglal­kozunk. Es persze a tornászokkal. Rengeteget vagyunk együtt velük. Nagyon sokat számít tehát, hogy tor­názó gépnek vagy sokoldalú emberi személyiségnek tekintjük őket. Amit elértünk eddig, azt főként ezeknek köszönhetjük. Három válogatott ver­senyző igazolt hozzánk a közelmúlt­ban, mert úgy vélték, itt a legnyugod­tabb a légkör. A tervünk egyetlen szó: tovább. Vitéz Tamás, a népligeti létesítmények vezetője A Népligetben a tornászok első otthona egy hatalmas sátor volt, amely télen borzasztó hideg, nyáron pedig ugyanilyen meleg volt. Sokat * l

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom