Fradi műsorlap (1985/86)
1985-1986 / 7. szám
10 Fradi műsorlap 1985/86-OS IDÉNY 7. SZÁM Kézilabdás kiválóságaink Vannak az életben véletlen találkozások. Amikor Csizmadia Jánossal, a népligeti uszoda és kézilabdaterem harmadik x-en túl vagyok a legjobb erőben, ami remélhetően jobb játékban, gólokban is megmutatkozik majd!...” Csizmadia János tehát még bizonyítani akar. A határokon túlra is kacsingat, bár tudja, hogy a külföldi szerződést elsősorban válogatottak számára engedélyezik. Edzői oklevéllel, vendéglátói végzettséggel rendelkezik, de egyelőre nem gondol a visz- szavonulásra, még a góldobásra összpontosít. folyosóján beszélgettünk Székely Éva, olimpiai bajnoknő a START (az állami gondozott fiatalok sportegyesületének) elnökhelyettese, Sarlós Györggyel, a klub módszertani vezetőjével elsétált mellettünk, a nyurga átlövő nagyot sóhajtott: „Illett volna köszönnöm, de Éva néni aligha ismert volna rám, pedig mennyit bajlódott velem annak idején a Szőnyi úton...” Ebből a megjegyzésből is kiderült, hogy a négy centiméter híján kétméteres kézilabdás jókora vargabetűvel érkezett az Üllői útra. Sportpályafutását úszással kezdte a BVSC-ben. Székely Éva csoportjában Gyarmati Andrea mellett rótta a hosszakat. Mielőtt versenyzett volna, diáktársai a Központi Sportiskola kosárlabdaszakosztályába csábították, hiszen egy ilyen nyurga legény igazán nagy hasznára lehetett a csapatnak. A pa- lánkok közeléből egyik társuk végzetes balesete után távoztak, együttesen fogadták meg, hogy barátjuk emlékére nem kosaraznak többé. A sporthoz azonban már vonzódott és egy idő után a Csömöri úton a Vörös Meteor akkori sporttelepén kezdett kézilabdázni. „Szerettem volna valamit csinálni s a labdás csapatjátékok iránt éreztem magamban kedvet, tehetséget" — mondta harmadik választásáról. A negyedik egyesületéről a Ferencvárosról pedig, ahol immár csaknem egy évtizede dobja a gólokat, így beszélt: „Ma már igazi fradistá- nak vallom és érzem magam. A mai csapat nagyon jó baráti kollektíva. Ha nem ilyen volna, talán másutt játszanék. Azt hiszem a mai világban ritkaság, hogy a versenyzők, a játékosok az edzések, mérkőzések után ne siessenek el a szélrózsa különböző irányába. Nálunk ez másképpen van. Most is ketten jönnek fel hozzám, zenét hallgatunk, beszélgetünk, barátok vagyunk, összetartunk, ezért szeretem igazán a Fradit. ” Az már más kérdés, hogy a mai együttes a valóban kiváló szellem ellenére is csak a régi bajnokcsapat árnyékában húzódhatna meg. Csizmadia némi iróniával jegyezte meg: „Ebben az edzésekre csodálatosan alkalmas, kifogástalan teremben ugyan csak félezer néző fér el, de egy idényben legfeljebb egyszer-kétszer van telt ház. A mi mai játékunkra többen sajnos nem kíváncsiak ...” Ha jobban, eredményesebben játszanának, valószínűleg többször bizonyulna szűknek a terem. De vajon maga Csizmadia János megtett-e mindent a jobb szereplés érdekében? „János nagyszerű képességű játékos — mondta róla Horváth István, a csapat edzője. — Állandó válogatott lehetne, ha minden mérkőzésen vállalná a küzdelmet a manapság már elkerülhetetlen közelharcot a mind szigorúbb védőkkel. De bizony olykor kíméli magát, nagyon tartózkodóan játszik. Az ősszel, mikor a válogatott Fodornak sérülése miatt kényszerpihenőt kellett tartania, Csizmadiától vártunk többet, de bizony legtöbbször hiába ...” A játékos meglepő tárgyilagossággal erősítette meg az edző véleményét: „A múltról, a válogatottság reményének elvesztéséről nem akarok sokat beszélni, hiszen örök edzőtáborozó voltam, a felkészülésekben részt vettem, csak éppen a csapatba nem tudtam bekerülni. És azzal is tisztában vagyok, hogy a legtöbbször jobb játékot várnak tőlem, de sajnos hangulatember vagyok. Az új bajnokságban viszont nagyon szeretnék bizonyítani. Ennek érdekében a felkészülés idején különórákat vállaltam, annyit emelgettem a súlyzókat, mint még eddig sohasem, és úgy érzem, hogy most a jobban kibontakozik tehetsége, és bérelt helye lesz a legjobbak között. ” A huszonnégy esztendős, széles vállú, 186 centiméter magas, csupa izom kézilabdás az egyik legnehezebb szerepkörben, beállósként igyekszik a csapat hasznára válni. „A válogatott kerettagságig aligha jutottam volna el külföldre szerződött elődöm, Szilágyi István segítsége nélkül. Nagyon sok olyan apró finomságra tanított meg, amire magamtól talán évek alatt sem jöttem volna rá. Ezt igyekszem most a csapat érdekében hasznosítani. ” A beállósok egyébként Klemán Zoltán véleménye szerint csak látszólag kapnak sok pofont. „Ki lehet azt bírni, s amíg az ember nincs lendületben, az ütéseket sem érzi annyira." A fiatal beállós a szakemberek egyöntetű megállapítása szerint szorgalommal párosult tehetséggel, rendkívüli akaratereje és tudatos felkészülése révén a jövő egyik legjobb játékosa lehet. A szorgalma változatlan. Az edzéseken is teljes erőbedobással végzi a gyakorlatokat. „Mindig, mindent a legnagyobb intenzitással csinálok. Azt hiszem, csak így van értelme.” — mondta ezzel kapcsolatban. Mindenesetre egyike azoknak, akiknek játékával a zöld-fehér csapat a hatodik helyről előbbre léphet a hazai rangsorban. „Csapatunk az elmúlt időszakban évről évre gyengült — mondta az edző a jövő reményeiről. — A külföldre távozott Szilágyi mellett fél csapatra való volt fradista játszik az élvonal különböző csapataiban. Annak idején mentek el tőlünk, amikor másutt többet áldoztak a kézilabdázásra, jobb lehetőségeket tudtak teremteni. Most a húsipar valóban kiváló bázisunk, minden feltételt megadnak, de ahhoz, hogy mindezt jobb eredményekkel tudjuk meghálálni, erősítésre volna szükség. A svájci világbajnokságra is kiutazó Fodor mellett Klemán Zoli még csak válogatott jelölt, s további válogatottakkal nem rendelkezünk. Ez is mutatja, hogy a játékosállomány erősítésre szorulna. A mai gárdával ugyanis jelentősebb előrelépést nem terveztünk. A lelkes ferencvárosi sport- kedvelők pedig ezt várnák el tőlünk." (Következik: Fodor és Bajczyné) A fiatal Klemán János az átlövő vargabetűjével ellentétben egyenes úton jutott el az FTC kézilabdacsapatáig. A Mester utcai átalános iskolában vette kezébe először a kis labdát. Előtte ugyan rúgni próbálta, de ahogy állítja, kétballábas volt, a birkózást pedig a dereka nem bírta. Bende Antal, testnevelő tanár által vezetett kézilabdaedzéseket azonban nagyon szorgalmasan látogatta a zöld-fehérek vonzáskörzetébe tartozó iskolában. így azután valóban saját nevelésű játékosnak tekinthető, s a kötelező katonai szolgálatát leszámítva, mialatt Székesfehérváron a Szondiban játszott, nem is volt más klubhoz leigazolva. „Zoli a legszorgalmasabb játékosaink egyike — mondta róla Horváth István. — Már a válogatott kerettagságig jutott, s ha most Svájcba a világ- bajnokságra nem is utazott ki, akaratereje révén minden bizonnyal egyre Női kézilabdázóink az MNK-döntő után az FTC-csarnokban. Balról: Berzsenyi edző, Hesz, Csiha, Patai, Topor, Kántor, Konykoly vezető edző. Kobilik, Barháné, Krepeta, Szabó, Findler A., Bajczyné, Fiedler E. Hogyan tovább, hokisták ? Bizonyára sokan emlékeznek arra a filmre, amelynek „Ha kedd, akkor Belgium” volt a címe. Óriási sikert aratott, hosszú-hosszú heteken át játszották a fővárosi és a vidéki mozikban. Mostanság a sportban is akad egy ilyesfajta megállapítás, mégpedig: „Ha jégkorong, akkor botrány!” Sajnos. Emberemlékezet óta nem volt olyan viharos a hazai hokis idény, mint most, az 1985—86. évi bajnokságban, s a nem éppen dicséretre méltó esetekben az FTC rendre főszereplő. Három kirívó eset volt, s ezek közül a legsúlyosabb, amikor az egyik, Újpesti Dózsa elleni mérkőzésen az egész csapat levonult a pályáról. A következmények ismertek, a két pontot a lila-fehérek kapták 5:0-ás gólaránnyal, sőt a Fraditól egy büntető pontot is levontak. Egyesületünk gyorsan cselekedett, felkérték edzőnek a klub örökös bajnokát, egykori válogatott játékosát és neves mesterét, Rajkai Lászlót. S ő nem lett volna szívvel-lélekkel ferencvárosi, ha nem segít ebben a nehéz helyzetben. Nagy tapasztalatával és elismert tekintélyével azonnal munkához látott, a bajnokság utolsó heteiben átvette az irányítást. Ha nem tévedünk, nem először ... — Hát nem, pontosabban negyedszer — válaszolta az Üllői úti klubházban történt találkozásunk alkalmával. — Először 1960-ban ültem a kispadra, s a hetvenes évek második felében, az emlékezetes nehéz időszakban is. De szép emlékeim is fűződnek a szakosztályhoz, mint játékos háromszor, mint edző nyolcszor voltam bajnoki cím részese. A mostani újabb beugrásomig az utánpótlást vezettem, tehát kéznél voltam . . . Mint házon belüli, mivel magyarázza a fegyelem ilyen súlyos megsértését, a sorozatos botrányokat, amelyek csorbát ejtenek az egész klub hírnevén? — Sok ennek az összetevője, de szerintem a legdöntőbb, hogy a hazai csapatok között nincsenek egyenlő feltételek. Értem ezt elsősorban arra, hogy például az Újpesti Dózsa és a Székesfehérvári Volán is többet, jobb lehetőségeket, magasabb értékelést, anyagi juttatást tud adni a játékosainak, mint mi. Nekünk kevés az úgynevezett sportstátuszunk, ritkábban jutnak a játékosaink az edzésekhez, nem tudnak olyan felkészültek lenni, mint a legnagyobb riválisainak. Ha rosz- szabb a kondíció, csökken a gyorsa- ság, gyengébb a felkészültség, természetszerűen fokozódik az idegesség, mindenki ingerültebb. Ilyenkor egy kis „szikra ” elég ahhoz, hogy „ tűz” legyen. Én döntően ebben látom a történtek eredőjét. Néhány évvel ezelőtt az FTC hokis gárdája külföldön is ismert volt, sokszor kaptak meghívást különböző országokba és az Európa Kupában is elértek figyelemre méltó eredményeket. Aztán következett a nagy visszaesés, elveszett a hazai elsőség, s idén a dobogóért is meg kellett küzdeni a hét csapat alkotta mezőnyben. Mi okozta a hanyatlást? — Mindenki tudja, hogy a nagy sorozatok előbb-utóbb véget érnek, de egyszer újból elkezdődhet egy szép időszak. A Fradi akkor volt a csúcson, amikor tízszer nyert bajnokságot, az akkori klasszis gárda azonban kiöregedett, s a helyükbe lépő fiatalok még fiatalok. Tehát ki kell várni azt az időt, amikor a mostani tehetségek beérnek, s kialakul az új, ütőképes csapat. Ismerem a szakosztály egész játékos állományát, vallom: tehetségesek az utánpótlás tagjai. „Korcsolyázzunk” egy kicsit tovább. A hazai jégkorongnak elég nagy az ellentábora, sokat hallani olyan véleményeket, hogy érdemes-e ezzel a sportággal foglalkoznunk. Ugyanekkor a mostani bajnokságban hét csapat szerepelt, amire nagyon régen nem volt példa. — Nem véletlen, hogy a hokit „téli futballnak” mondják, nagyon sok országban sokezer a játékos és sok tízezer a nézők száma. Nálunk is népszerűbb volt, egy-egy rangadó csaknem zsúfolt ház előtt zajlott le a Kisstadionban. Igenis szükség van a jégkorongsportra, amely játékossága révén népszerű lehetne a fiatalok körében, ha tovább javulnának a lehetőségek. Örvendetes, hogy a bajnokság hét csapata közül négy vidéki, s meggyőződésem, még további városokban is érdemes lenne az alapok lerakása. Igaz, nem olcsó játék, de ha a mostaninál eredményesebbé lehetne tenni, nagyobb lenne a támogatás is. A Ferencvárosban is? ... — Biztosan, de az igazi fordulatot az hozhatná meg, ha lenne saját pályánk. A népligeti uszoda példája is bizonyítja, mit jelent egy önálló létesítmény, szinte vonzza a gyerekeket és a szakembereket is nyugodt körülmények, ideális feltételek mellett tudnak dolgozni. És hogyan érti mindezt az egész magyar jégkorongsportra? — Nem szabad meghátrálni, szükséges lenne több bázis kialakítása, tehetségkutató akciók szervezése és a korosztályos bajnokságok kiszélesítése. A Fradiban jelenleg 140—150 a játékosok száma, működtetünk ifjúsági, serdülő, úttörő és előkészítő csoportokat. Szeretnénk ismét ott lenni a legjobbak között, több játékost adni a válogatottnak. Mert ezzel most nem nagyon büszkélkedhetünk. Rajkai László egy évre vette át az irányítást, s bár gyors sikereket nem ígért és nem is ígérhet, egyet azonban igen: hogy fegyelem lesz a hokisták körében. Ez pedig a mostani nehéz helyzetben többet ér mint egy bajnoki találkozón kivívott győzelem. Mindenesetre a nehéz időszakban elért bajnoki ezüstérem valamennyi fradista számára örvendetes. Kozák Mihály SZURKOLÓINK tájékoztatására közöljük, hogy a Fradisták fényképalbuma sorozat könyvei (Bordó bársonysapkában, Potya, Aranylabdás Albert Flórián) a Boy Vállalat Bajcsy-Zsilinszky út 20. szám alatti üzletében korlátozott példányszámban (80—150 db) kaphatók. Az üzletben egyébként Fradi-emléktár- gyak és az újonnan megjelenő FTC-kiadványok is megvásárolhatók, illetve azok vidékre küldését vállaljuk. FRADI-PÓLÓ! Vízilabdázásra előkészítő tanfolyamra 1974., 1975., 1976., 1977. években született fiúk jelentkezhetnek az FTC népligeti uszodájában; szerda és pénteki napokon 18 órától Pálinkás és Csorna edzőknél. fi A
