Fradi műsorlap (1985/86)

1985-1986 / 7. szám

1985/86-OS IDÉNY 7. SZÁM Fradi műsorlap 5 SPORTTÖRTÉNELEM 1926. január A szilveszteri szórakozások között a labdarúgás is helyet kapott. A BE- AC-nál hagyomány volt, hogy de­cember 31-én éjfél előtt és után — immár az új évben! — kétszer 10 per­ces „mérkőzést” játszottak! Egy kis hangulatkép az 1925-26-os szilveszte­ri éjszakából: A játékosok a lampionokat gyújto­gatták és a háromnegyed 12-kor har­mincöt lampionnal vonul be a társa­ság a pályára. A csapat tagjai a két kapura akasztják a lampionjukat, mások a félvonalat és a korner pont­ját jelzik egy-egy színes lampionnal. Fütyül a bíró és a borús éjben megin­dul a játék. A labdát csak puffanása árulja el, meg az örömkiáltás, ha va­laki eltalálja. Kacagás hangzik, bizta­tás szól s a bíró a félidőt jelzi. Éjfél! A pálya közepénél gyülekezik min­denki s amint egybegyűlnek, Pluhár István, a futballisták kapitánya mond rövid köszöntőt. Majd szívből- lélekből fakad fel a Himnusz fájó-sí- ró dallama. Utána fütyül a bíró. A két csapat ismét 10 percet játszik. Melyik csapat a győztes, senki sem tudja. Az öregek is, a fiatalok is győztesnek tartják magukat. Végre valaki megoldja a kérdést: — A BEAC győzött! Újévkor győztünk, egész évben győzünk! — „Az FTC futballszakosztályá­nak vezetősége szigorú kötelességük­ké teszi az I. II. és az összes ifjúsági csapatai részére a tornaórákon való részvételt. A tornát Tóth István tré­ner vezeti minden kedden és csütör­tökön fél 7 órától a Práter utca 15-ben.” — Az FTC történetében ritka ese­mény váltott ki élénk visszhangot: az egyesület vezetői úgy döntöttek, hogy lemondják a német-francia tú­rát! „Az FTC-t kétségkívül az vezette elhatározásában, hogy a szabadsá­gokkal bajok voltak és több játékosa megsérült, de legfőképpen azért járt így el, mert ha már az MTK végleg a pihenés mellett döntött, ő sem akarta játékosait túlságosan kifárasztani a döntő jelentőségű tavaszi szezon kez­dete előtt. így azután nemcsak az 5 szabályszerűen lekötött német meccs maradt el, hanem a párizsi Red Star és még egy második francia meccs is.” A fradisták jól számítottak, hiszen a pihent gárda — 13 év után! — is­mét megnyerte a bajnokságot! Nyá­ron pedig a túra is létrejött... Hatvan évvel ezelőtt ezen nevet­tek: — Mi a különbség a taccszászló és egy nem fizető néző között? _ ? — Semmi. Mind a kettő belóg a pályára. — A Novara-Regianna barátságos mérkőzésen a helyiek tizenegyeshez jutottak. Az ítéletvégrehajtónak, „idegenlégiós” méghozzá, Fehér ka­pus jelentkezett. Gyenge lövése pon­tosan kapustársa kezében kötött ki, ő pedig hirtelen kirúgta a labdát a fél­pályáig. A center is kapcsolt, és mint­egy 40 méterről Fehér üresen hagyott kapujába helyezte a labdát... Olaszországban ebben az évben 26-an szerepeltek a különféle csapa­tokban! Néhány hajdani, jól csengő név: Jeszmás és Wilhelm (Cremona), Hirzer, Viola, Károly (Juventus), Winkler (Modena), Fehér (Novara), Biri (Padova), Tritz (Alessandria). — „Az FTC társadalmi szakosztá­lya mindent elkövet, hogy a hosszú, téli szezonban a klubéletet minél job­ban felpezsdítse és élénkítse. Nagy­ban hozzájárult terveinek előmozdí­tásához az a körülmény is, hogy a pá­lyán lévő klubvendéglőt átalakították és így az a társas összejövetelekre tel­jesen megfelel.” — A Sporthírlapban közlemény jelent meg, amelyben az FTC vezető­sége felkérte az old-boyokat, hogy fényképeiket a bérlet megújítása mi­att a Széchenyi kávéházba adják le. Érdekes, hogy ekkor már több mint egy évtizede az Üllői úti pályán volt ugyan a klubház, de a régiek ragasz­kodtak a hagyományos törzshelyhez és a Mester utca sarkán lévő Széche­nyi kávéházban találkoztak. Egyébként ezen a napon — január 12 — jelent meg az a hír is, hogy a Magyar Királyi Automobil Klub el­határozta, hogy kiadja az első ma­gyar autóstérképet. Értekezleten vi­tatták meg a kiadás részleteit és a horribilis összegek előteremtésében a belügyi, a honvédelmi és a kereske­delmi minisztériumok támogatását is kérték. — Hungler II, az FTC válogatott játékosa nem mindennapos indok alapján kapott felmentést a labdarú­gócsapat edzőmérkőzéséről: az FTC labdahoki csapatában szerepelt a Sá- gody-emlékversenyen! Testvérével a szintén labdarúgó Hungler III-al csa­tárt játszottak és a jégen is otthono­san mozogtak, így alaposan kivették részüket a sikernek számító második hely elérésében. 1926. február — Az FTC, MTK, NSC, Vasas já­tékosaiból összeállított kombinált csapat (amely zöld-fehér mezben ját­szott!) a Wiener AC ellen mérkőzött. Az Üllői úti találkozó legnagyobb ér­dekessége az volt, hogy a bécsiek csapatában az egykori „hazai pá­lyán” Schlosser Imre is játszott. „A legnagyobb érdeklődés term&zete- sen Schlosser játéka felé fordult, s le kell szögeznünk, hogy szereplését a legteljesebb siker kisérte. A játék ele­jén ugyan ő is szemmel láthatóan el- fogódott volt, egy tizenegyest is Re­metébe lőtt, de azután magára talál­va, a folyton javuló MAC csapat iga­zi hajtóművének bizonyult. A táma­dások zöme tőle indult ki, szebbnél- szebb labdákat adott úgy a szélsőjé­nek, mint a belsőknek s emellett egyéni akciókkal és lövésekkel sem fukarkodott. Egy-egy szebb akciója nyomán hatalmas taps hangzott fel a tribünökön, s bizony állandóan lehe­tett hallani az óhajt, vajha az örökif­jú Schlosser itthon, magyar csapat­ban játszanék.” Slózi hét hónap múl­va a Ferencváros mezét viselte! Ezen a találkozón egyébként egy gólt szer­zett a „sógoroknak”, a mérkőzés pe­dig 3:3-as eredményt hozott. A ma­gyarok már 3:0-ra vezettek! — A svédek „szuperstatisztikát” készítettek a szögletrúgásokról. Az 1925-ös őszi idényben a svéd csapa­tok 334 bajnoki mérkőzésén összesen 3022 szögletrúgást végeztek el, és ezekből mindössze három gól szüle­tett! — Az Espanol—Barcelona mér­kőzés hőse Zamora volt, aki a győze­lemből kitűnő védéseivel jelentős részt vállalt. A meccs után kiderült, hogy Zamora „kisebb idegsokkal védte kapuját, amit egy autóbaleset folytán kapott. A tenger partján a meredek szerpentin utakon szágul­dott autójával, amikor rossz kor­mányzás folytán az autó lesiklott az útról és csak egy fa mentette meg a mélységbe zuhanástól, amelyen az autó megakadt. Teljes két órát tar­tott, amíg Zamorát életveszélyes helyzetéből kiszabadították. Itt kapta az idegsokkot, ami azonban nem akadályozta meg abban, hogy a derbyn részt vegyen.” — Dudás a magyar válogatott ki­váló játékosa tragikus eseményre ér­kezett haza Belgiumból. „Amikor befutott a bécsi gyors, amely a Belgiumban győztes csapa­tot hozta, egy ideges fiatalember fu- rakodott át a tömegen és egyenesen Dudáshoz tartott, akinek gyorsan né­hány szót mondott. Dudás elsápadt a hallottakra és csak annyit mondott a körülötte állóknak: — a feleségem nagyon rosszul van — majd elsietett a rossz hírt hozó küldönccel Kis­pestre. Mire kiért Kispestre, ifjú fele­sége már az utolsó perceit élte. Még felismerte urát, akitől néhány megin­dító szóval búcsút vett és kilenc óra­kor örökre lehunyta szemeit. A fiatal, nagyon szép asszony már két év előtt, amikor Dudáshoz férj­hez ment, el volt jegyezve a halállal, mert miként két nővére, ő is megkap­ta a gyilkos kórt, amely ellen nem volt segítség. Az utolsó hetekre sú­lyosra fordult a betegsége s Dudás nagy dilemmába került, amikor a vá­logatott csapatba jelölték. Sokáig töprengett: itthagyja-e utolsó napjait élő feleségét, avagy elmenjen a csa­pattal. Végre is az utóbbira szánta el magát, abban a reményben, hogy nem következik be a katasztrófa tá­volléte alatt.” — A régi intézők úgynevezett drib- lijeikkel, furfangos és sokszoros hi­hetetlen tetteikkel rengeteg anekdota hőseivé váltak. Olyan hátborzongató csalást, mint Mohácsi Attila, a We- kerletelepi SC intézője produkált — nos, az példanélküli. Kompa Elek igazolásával futballoztatott valakit akkor, amikor az igazi Kompa a meccset megelőzően két héttel a Du­nába fulladt... — A szurkolók régen sem voltak mindig angyalok. Tóth Potya keserű szavai egy FTC—33 FC 0:0-ás mér­kőzést követően hangzottak el: — Meg tudom érteni, hogy a közönség drukkol és a kedvenc csapatot szeret­né győzelemre segíteni, de az már igazán nem nevezhető sem felebaráti, sem sportszeretetnek, hogy súlyosan sértő és szidalmazó szavakat kiabál­nak be a játékosoknak. Mi teljes erőnkkel azon vagyunk, hogy örömet szerezzünk híveinknek, de a közön­ségnek a vasárnapihoz hasonló visel­kedése igazán nem alkalmas arra, hogy csapatunkban a lelkesedést fo­kozza ...” — Kupakeresés — 1926! A skót Celtic az első világháborút megelőző években Budapesten szerepelt az FTC ellen és döntetlen eredmény született. A szintén itt túrázó angol Burnley ellen is 2:2 volt az ered­mény. A két szigetországbeli klubot erre egymás ellen állították ki, s az ő meccsük is döntetlenül végződött. A Celtic 1926-ban (!) azt reklamálta, hogy hol van az a serleg, amelyet er­re az alkalomra tűztek ki a magyar rendezők? Az FTC vezetői az átirat vétele után nyomozást indítottak a serle­gért. Az FTC által megnyert díjak és egyéb tárgyak egyrészt a Széchenyi- kávéházbeli különteremben, más­részt — főleg az értékesebbek — Springer Ferenc dr.-nál voltak a la­káson elhelyezve. Mindkét helyen azonban nyomát sem találták a neve­zett serlegnek, abból az egyszerű ok­ból, mert a serleg csak papíron volt meg! A naiv skótok nem gondolták, hogy nálunk is előfordulhat — hi­szen a Magyar Kupa is sokáig csak ilyen „papíron létező” vándordíj volt... 1926. március — Az MTK-UTE Magyar Kupa­döntő „előmérkőzése” az FTC-Rapid barátságos mérkőzés volt. A Fradi 3:0-ra győzött az igen paprikás han­gulatú és három kiállítással — 2 Ra­pid, 1 FTC játékos — tarkított talál­kozón. „Mindenekelőtt megdöbbenéssel kell megállapítanunk, hogy az MTK- pálya közönségének egy része — a kisebbik, de a hangosabb — mennyi­re eltávolodott a régi hagyományok­tól, amikor képes volt a magyar csa­pat ellen drukkolni, mert az a ma­gyar csapat éppen az FTC volt. Ré- gente is megvolt az ellentét az egyes klubok között, de ha valamelyik kül­földi ellenféllel szemben állt ki a harcra, akkor megszűnt minden el­lentét, és mindenki természetesnek tartotta, hogy a honi színek győzel­méért remegett. Ezúttal pedig a kö­zönség egyik része tüntetőleg a Ra­pid mellett foglalt állást. A bécsiek­nek szóló érzelemmegnyilvánulások nem a Rapidnak szóltak, hanem az FTC ellenfelének. A Rapid játékosai nagyon fegyel­Amsel egyik látványos védése. Előtte fehér mezben Furmann mezetlenül viselkedtek, és hogy ezen a téren van valami a fülük mögött, arra vall a csütörtöki MTK—Rapid meccs is, ahol Gerő bíró is kénytelen volt kiállításokat eszközölni. Az Ül­lői úti pálya közönsége mégsem raga­dtatta el magát ilyen inzultusok­ra .. Egy nézőnek igen sokba került az FTC—Rapid mérkőzés. A mérkőzé­sen a közönség köréből valaki becsü­letsértő és becsmérlő kifejezésekkel illette Zsarnóczay Jánost, a meccs bí- ráját, aki a pálya szélén állva, észre­vette a sértegetőt és rendőrrel leiga­zoltatta, majd másnap feljelentést tett ellene. Berkovics kereskedő így került bíróság elé, ahol ugyan bocsá­natot kért a bírótól, de az nem ke­gyelmezett. A sértegető meccslátoga­tót 2 millió 500 ezer korona +700 ezer korona ügyvédi költség megtérí­tésére büntették. Berkovics kijelen­tette, hogy többet nem megy mérkő­zésre, mert azt nem tudja megállni, hogy ne szidja a bírókat, ez pedig így mégis csak drága mulatság... — Volt olyan bíró is, akit megdi­csértek! Az FTC—Slavia Húsvéti ser­leg mérkőzés az Üllői úton 1:1 -es eredménnyel zárult. Égner Károly bí­ró öltözőjében megjelent a Slavia Pulcher nevű vezetője, aki imigyen szólt: — Uram! 25 éve járom a konti­nenst, 25 év óta sokszor fordultam meg Budapesten is, de ki kell jelente­nem, hogy korrektebb, hozzáértőbb és jobb bíróhoz nem volt még szeren­csém! Fogadja mai bíráskodásáért mind a magam, mind csapatom nevé­ben legmelegebb köszönetünket! A sors érdekessége: ez volt Égner Károly első nemzetközi meccse... 1926. április Schlosser Imre a WSC egyik amsz­terdami mérkőzésén kapusmezben lépett pályára! A csapat eredeti ka­pusa haláleset miatt hirtelen Bécsbe utazott, így nem volt aki beálljon a kapuba! Slózinak nem volt idegen ez a poszt sem — a Fradiban régen be­állt 11 -est védeni is! — így kapusként futott ki az amszterdami mérkőzés kezdetén. De csak az első félidőben védett — 0:3 után kiment csatárnak, mert nem volt, aki gólt szerezzen ... A Wiener SC végül 4:2-es vereséggel megúszta a furcsa mérkőzést. A bé­csiek góljait természetesen Slózi lőt­te! Az FTC —KAC (4:1) mérkőzés előtt izgatott légkört váltott ki Tóth Potya és Kohut „mezharca”. Mind­ketten játszani szerettek volna — a vezetőség végül Potya javára zárta le a kellemetlen vitát. Abban pedig Hungler II, a népszerű Csüngi, aki egy ideig a Ferencváros csapatkapi­tánya is volt megállapodtak, hogy a jövőben Po­tya inkább mint edző szerepeljen és csak ha szükséges, akkor álljon a bal vagy a jobb szélre. A KAC elleni meccsen a beállításában biztosan az is szerepet játszott, hogy Potyát ek­kor már beválogatták az osztrákok ellen kiálló nemzeti tizenegybe is ... Az FTC —NSC mérkőzés győztes gólját (3:2) Kohut a 90. percben sze­rezte! „Régen csak Fogl Karcsinak járt ki az a csodálkozással teli bizta­tás, nagyot váró, búgó biztatás, ami a fiatal Kohut minden lépését kíséri. — Kohuuuuut! Kohuuuuut! Zúg körös-körül, mikor labdát kap a szél­ső, hogy szinte a hang viszi, hajtja előre a kapu felé. Cseppet sem ok­szerű ez a nagy biztatás. Nem egy­szer szemmel láthatóan megzavarta, idegesítette a játékost is. Mikor a mérkőzés utolsó pillanatá­ban kapta a beadást, csodálatos csend támadt. A pillanat súlya ráne­hezedett a nézőtérre. Kohut bal lába lendült, a labda eszeveszett sebesség­gel sietett a hálóba, hogy még jókor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom