Fradi műsorlap (1985/86)
1985-1986 / 7. szám
Fradi műsorlap A 1 n-p D A O ATI I An IA )mr/nAAA m^iv 7 Oliu Á n a . n ~7r\ l—r jBBll» Tíz év emlékeiből... Amikor 1975. május 15-én, mint az FTC újonnan választott elnökhelyettese — szinte reszkető lábakkal — beléptem az Üllői úti klubházba, vé- gigpergett előttem egy film, gyerekkorom filmje, amikor édesapámmal a régi falelátón szurkoltunk Síposnak, Mikének, Csikósnak és a többi nagyszerű zöld-fehér labdarúgónak. Akkor még — és később sem, amikor már Albert Flóriék után utaztunk, még a vidéki mérkőzésekre is — nem jutott eszembe, hogy valaha az FTC egyik vezetője lehetek. Ez volt első évem igazi nagy élménye, és az, amikor először léphettem a minden szurkoló által áhított „szentélybe”, labdarúgóink öltözőjébe. A fiúk felállva fogadtak — Dalnoki Jenő volt az edző —, sok sikert kívántak. Ők, nekem! Csodálatos volt, hisz eddig mindig fordítva történt. Persze a viszonzás most sem maradt el. Csodálatos dolog a sport. Csodálatos és szép, mert mindig újat ad, mindig lehet újra bizonyítani, és mert emberek csinálják, nagy többségükben hittel. Ez azt is jelenti, hogy minden hét, minden nap új emlékeket nyújt. Ezért nehéz is választani közülük. 1975 őszén jégkorongozóinkkal Svájcban, a fővárosban, Bemben jártam. Akkor ismertem meg ezeket a fenegyerekeknek titulált fiúkat, akiket őszintén megszerettem. Mészöly, Póth Öcsi és a többiek megmutatták, hogyan lehet a pályán (BEK-mérkő- zés volt) — még erősebb ellenféllel szemben is — helyt állni, küzdeni, és ha vereséget szenvedünk is, emelt fővel távozni. Valóban sportáguk követei voltak. Pereg a film, egy másik emlék. Birkózóinkkal Törökországban jártunk. A verseny és az edzés mellett jutott idő — ez nagyon ritka eset — egy tengerparti fürdésre is. Amikor megérkeztünk a csodálatos strandra, arra gondoltam, hogyan fognak rohanni ezek a nehéz fiúk a vízhez. Nem így történt. Legnagyobb ámulatomra Gál Henrik Európa-bajnokunk vezényszavára vödröt, rongyot és tisztítószereket vettek elő, és lemosták a hosszú út után bizony nem esztétikus fradi-buszt. Azt hiszem, ezután még jobban eshetett a pompás fürdőzés, hisz az előzmény tökéletes „csapatmunka” volt. Azt hiszem vízilabdázóink Szuper- Kupa-győzelme sem mondható kis élménynek. Amikor a győzelem után a ljubljanai szálloda kis kétágyas szobájában 22-en bankettet tartottunk, és ezek az óriásbébik a földön ülve majszolták a hazai szalámit, itták rá az elmaradhatatlan tejet és énekelték a Fradi-indulót, összeszorult a szívem. Érdemes a sportért dolgozni. Sokan irigylik a labdarúgókat, sokan lekicsinylik azt hangoztatva, hogy ez is valami? Jó lenne, ha ezek a kételkedők egyszer láthatnák az öltöző mérkőzés előtti, feszült hangulatát, hallhatnák az utolsó edzői szavakat. Ha mérkőzés előtt és után közelről megtekinthetnék a játékosok először feszült, aztán halálosan fáradt, csapzott arcát, melyen látszanak a leadott kilók. Akkor talán azt is megértenék, nem is olyan kis dolog ez. Ez is tanulságos élmény. Labdarúgóinkhoz fűződik egy délamerikai élményem is, amely tulajdonképpen a női furfang és az edzői kontroll csatájának is nevezhető. Mar del Platán — ahol egy tornán két hétig voltunk — két játékosunk KOHUT VILMOS (1906-1986) Lapzártakor kaptuk a szomorú hírt, hogy elhunyt Kohut Vilmos, a Ferencváros egykori híres csatára. Az FTC örökös bajnoka volt, aki közel ötszáz mérkőzésen viselte a zöld-fehér mezt. Négy bajnok, négy kupagyőztes Ferencváros örömében osztozott, és az elért sikerek egyik fő részese volt. A Ferencvárosban szerzett 228 gólja közül vajon melyiknek örült a legjobban? A szurkolók bombagóljainál önfeledten ünnepelték, s bizony a legendás Kohut-szögből leadott lövései után a kapusoknak már csak egy feladatuk maradt ... Hálószaggató góljai, nagyszerű elfutásai fradisták százezreinek okoztak egy életre szóló élményt, felejthetetlen emléket. A Ferencvárosban eltöltött és kiemelkedő sikereket hozó nagyszerű évtized után a francia szurkolók is megcsodálhatták nem mindennapos tehetségét. Évekig játszott a marseille-i csapatban — és bizony ott is gólgyáros volt. A magyar válogatott mezét 25 alkalommal viselte, legutoljára az 1938-as világbajnokságon, ahol tagja volt az ezüstérmet nyert csapatnak! Játékostársai felső fokon emlékeztek rá, amikor évtizedek múltán góljairól szó esett. Néhány éve egy rendezvényen a régi és mai ferencvárosi szurkolókkal találkozhatott, s a nem mindennapos élményt hozó jelenetnek — Takács II, Toldi és Kohut sok év utáni első találkozásának — köny- nyes szemű szurkolók tapsoltak. Kohut halálával most már mindhárman csak a megismerkedett két csinos, kisgyermekével ott nyaraló argentin anyukával, akik Rosario városából jöttek a tengerpartra. Friedmanszky Zoltán volt az edzőnk, aki tudott a flörtről, és amikor kiderült, hogy a hölgyek lakóhelyén is játszunk, elhatározta, hogy ügyelni fog, nehogy játékosaink erőállapotát bármi vagy bárki is befolyásolja. Kora reggel, késő este a hallban ült, nehogy „illetéktelenek” a szobába jussanak. A mérkőzést — mint az ismert — elvesztettük, két játékosunk csak lézengett. Napok múlva — már elutazásunk után — kiderült, a hölgyek már érkezésünk előtt egy nappal a szállodában laktak. A büntetés azért nem maradt el, de a női furfang nyert. A versenyző, az edző és a vezető számára is legszebb emlék a mindenkori győzelem. Ezekről sokszor megemlékezünk. Természetes ez, mert ezért dolgozunk közösen mindazok, akik szeretik a sportot. A kiragadott élményeim közül most talán befejezésül mégis egy olyanról ejtenék szót, amelyik nem győzelemmel végződött. Kézilabdázó lányainkat már-már eltemette a sajtó, a sportág ismerői és sokan mások. Csak ők maguk nem önmagukat. És persze a klub és a szakosztályvezetés sem őket. Talpra álltak és eljutottak az 1985. évi MNK-döntőig, ahol csodálatos mérkőzésen, becsületes küzdelemben maradtak alul. Az akarat, a lelkesedés, egymás megbecsülése még a látszólag gyengébbet is fölemelheti. A debreceni lányokkal közösen megivott pezsgőt is megérdemelték. Több mint tíz esztendőt töltöttem eddig az FTC szolgálatában. Könyvet lehetne írni emlékeimből. Ez a kiragadott néhány élménytöredék csak morzsákat jelent, de ezek az apró morzsák is a klub történelmét jelentik. A jövőt illetően egyetlen vágyam van. Az igazi emlék, a győzelem legyen jellemző csapatainkra, versenyzőinkre. A maiak ezzel írják tovább szeretett egyesületünk történetét. Hogy közben mazsolák is akadnak, az természetes. Hargitai Károly legendák világában élnek tovább. Ott és milliónyi fradista szívében viszont örökké élnek... BÚCSÚ A BÁLVÁNYTÓL Ezelőtt tíz évvel amikor jöttél Egy havas, télvégi vasárnap délután, Felcsillant szemünk, kapura ha lőttél. .. A tavasz szimbóluma voltál a pályán. Tíz év alatt a szívünkhöz nőttél, Te voltál az erő, a küzdő akarat. Meccseket nyertél, hírneves lettél S kerestük rád a dicsérő szavakat. Most, mikor a végén nem ment a játék, A tömeg keserű morgásra fakadt S a be nem lőtt dugókat tőled számonkérték. Ha a megszokott siker néha elmaradt. Tudom, hitted, hogy ez hálátlan önzés ... Pedig a nép téged becsül és szeret, A rajongott bálványnak szólt a tüntetés, Ki soha többé szürke nem lehet! Halljuk, hogy távozol messzi nyugatra. Hisszük sikerek felé vezet az út. Emlékezni fogunk mindig bombáidra Kohuuuuuuuuuuut ........ Ez t a verset Radványi Pál a B-közép kapitánya 1933-ban írta, amikor Kohut Franciaországba szerződött. 1911-ben az FTC—MTK mérkőzés volt az Üllői úton a pályaavató mérkőzés. Most 75 év elteltével az utódok is megmérkőznek egy jubileumi kupáért. Az ünnepi esemény tervezett programja: Május 3-án, szombaton (ez egyébként a klub születésnapja) 15 órakor lesz a kapunyitás. Az érkező szurkolók az erre az alkalomra kiadott díszes jegy perforált, sorszámozott részét gyűjtőzsákokba dobják a belépést követően. A mérkőzés végén a sorsolásnál ezek a szelvények szerepelnek. A gyülekező nézőket női ma- zsolet együttes masírozása szórakoztatja, mintegy 20 percen át. A bemelegítést követően a találkozó ünnepélyes kezdőrúgással indul. Méghozzá rendhagyó módon, hiszen Dalnoki Jenő és Sándor Károly a sípjelre EGYSZERRE rúgnak a labdába! A szünetben ismét a női gárda szórakoztatná a közönséget. A mérkőzés végén, ha döntetlen az eredmény, 11-es rúgások következnek. A győztes az FTC elnökétől veheti át az erre a mérkőzésre kiírt kupát. Mindkét csapat játékosai emlékplakettet kapnak a jótékony célú mérkőzés lejátszásáért. Ugyanis a találkozó tiszta bevétele nemes célt szolgál: Toldi Géza, Lázár Gyula, Bukovi Márton sírkövének, valamint az FTC-múzeum javára fordítjuk! A mérkőzés utáni sorsoláson azok a díszjegyek vesznek részt, amelyeket 75 Ft-os áron (ennyi idős a stadion) már márciustól elővételben árusítunk. A mérkőzésre egyébként kiadunk nyugdíjas- és diákjegyet is az állóhelyi részre 25 Ft-ért, de ezek nem vesznek részt a sorsoláson. Az elmúlt évtizedek emlékére stílszerűen hét nyereményt húznak ki az FTC régi labdarúgói: — 1 db Fradi-mez. — 1000 Ft-os Skála vásárlási utalvány. — A Boy Vállalat ajándékkosara — házhoz szállítva! — 100 üveg sör —■ a Kőbányai Sörgyár ajándéka. — Egy rézkarc a régi Üllői úti pályáról. — 10 évre állandó belépő az Üllői útra! A főnyeremény a Cooptourist ajándéka: A VB IDEJÉN NYARALÁS KÉT FŐ RÉSZÉRE A BALATON PARTJÁN, SZÍNES TÉVÉ-SZOLGÁLTATÁSSAL! Ezek a — várhatóan kedvező fogadtatást kiváltó nyeremények — tehát egy-egy szerencsés szurkolónknak okoznak majd örömet. Valamennyiünk közös örömét az jelentené, ha ezt a programot a szurkolók ezrei úgy kezelnék, hogy olyan közös ügy, amely a fradisták összetartását, érzelemgazdagságát szimbolizáló — igaz Fradi—ünnepként nevezetes eseménnyé válna. Órszág-vi- lág láthatná, hogy az első hívó szóra milyen megmozdulásra képes az a sokszor „leszólt” szurkolótábor, amely régi nagyjai emlékére is képes igaz fradistaként, egy szívdobbanással az Üllői úti Otthonban megjelenni. Lázár és Bukovi hajdani dicső ragyogása, Toldi „Fradi—szíve” az idők végtelenjén át szép eszmék hordozója, gyönyörű örökség. Tisztelegjünk emléküknek azzal is, hogy május 3-án együtt hallgatjuk a Fradi—indulót Üllői úti stadionunkban. Nagy Béla Márciusi mérkőzések LABDARÚGÁS március 5. Üllői út: FTC—ZTE március 8. Csepel: Csepel—FTC március 22. Üllői út: FTC—Siófok március 29. Népstadion: FTC—Ú. Dózsa KÉZILABDA női március 16. FTC—Szeged március 22. Építők SC—FTC március 28. FTC—Veszprém férfi március 22. FTC—Dunaújváros március 28. Tatabánya—FTC VÍZILABDA március 15. FTC—Tatabánya március 22. FTC—OSC március 26. FTC—Eger március 29. Szolnok—FTC Az FTC múzeum új vitrinjeit a klubház nagytermében az első februári hétvégén elhelyeztük. A fémvázas, nagyméretű vitrinek esztétikusán illeszkednek be a régi környezetbe. Közel kétszáz különféle trófeát helyeztünk el, többek között az első magyar labdarúgóvándordíj — az Ezüstlabda, az egykori Húsvéti serlegek, KK-emléktár- gyak. Látható az a galvanizált labda is, amellyel az 1937-es római KK- döntőben Háda kivédte Piola tizenegyesét ... A vitrinekben helyet kaptak más szakosztályok nevezetes trófeái is — így például az asztaliteniszezők által végleg elnyert WK, a női kézilabdázók veszprémi Napló Kupája. Ebből a világon összesen három van: egy a Kennedy család birtokában, egy a Herendi múzeumban és az egykori kézilabdás lányok jóvoltából nálunk, az Üllői úton. A külföldi klubok ajándékai — pl. a Fenerbahcse teázókészlete, az FC Zürich jellegzetes svájci kolompja — mellett a különféle tornák, találkozók dijai szépen mutatnak a vitrinekben és tárlókban. Az egyik tárlóban még egy hajdani prémiumlista is látható. É szerint a csapatból 1941. március 3 —12-ig Lázár, Sárosi dr., Polgár és Tátrai kapta a legnagyobb összeget, azaz 48 pengőt. Slózi 1926- os profiszerződése, egy 1929-es mon- tevideói papírszalvéta — rajta a felirat: Penarol—Ferencváros —, és sok más érdekességet, egyedi „ereklyét” láthatnak a hozzánk érkező vendégek és érdeklődő szurkolóink. Kis múzeumunk a szurkolók részére minden kedden 12—18 óráig ingyenesen látogatható. Iskolák, üzemek, baráti társaságok kérésére csoportokat előzetes bejelentés alapján a hét többi napjain is fogadunk.
