Fradi műsorlap (1985/86)

1985-1986 / 5. szám

Fradi műsorlap

1985/86-OS IDÉNY 5. SZÁM

Mensáros László:

„Béke csak akkor lehet a világban, ha az ember lelkében is béke van.”

Sajtófigyelő

Gyöngyösi Andrásé a Faragó-vándordíj

Néhány esztendővel ezelőtt dr. Faragó Tamás olimpiai bajnok vízilabdázónk vándordíját ajánlott fel az év legjobb ifjúsági vízilabdázójának. Minden évben szakemberekből álló bizottság dönt arról, kié legyen a kupa. Idén Gyöngyösi Andrásé, az FTC 17 esztendős pólósáé lett a vándordíj. Gyöngyösi a KSI-ben kezdett, majd egy évet a Tungsram SC-ben játszott. Ezután került az FTC-hez. Azóta rendszeresen játszik az OB I-ben, és tagja volt az idén az ifjúsági vb-n és EB-n ezüstérmet nyert magyar válogatottnak is.

— Mikor szerepeltél először az OB I-ben?

— Tizenhat éves koromban a Tungsram csapatában. Szentesen játszottunk, zűrös egy meccs volt. Egy csapattársamat csere nélkül végleg kiállították. A sátortetős uszoda zsúfolásig megtelt nézőkkel. Óriási hangorkán volt.

— Nem vagy félős gyerek, talán még élvezted is a balhét.

— így utólag igen, de azért eléggé megilletődötten játszottam.

— Mostanában azonban már nem annyira . . . Melyik a kedvenc posztod?

— Elöl szeretek játszani.

— Az ifi vb-n és EB-n nagyon jól játszottál.

— Kitűnően sikerült a felkészülésünk. Szerencsére az első meccseken jól játszottam és ez , Jeldobott".

— Nyilván a mostani Faragó-vándordíj is.

— Igen. Főleg azért nagy megtiszteltetés, mert komoly szakemberek döntöttek így.

— Még a megtiszteltetéseknél maradva: bekerültél a felnőtt válogatott keretbe. Ilyen fiatalon ez eddig csak kevés magyar pólósnak adatott meg. A hét végén amolyan „könnyű kis meccsen” be is mutatkozhatsz a felnőttek között.

— Nem hiszem, hogy az lenne egy fiatal vízilabdás álma, hogy első válogatott mérkőzése Moszkvában, a szovjetek ellen legyen. Bár eddig még csak a szovjet ifjúsági válogatott tagjai ellen szerepeltem, de nem fogok félni a felnőttektől sem, ha bekerülök a csapatba.

k. t.

(Népsport)

A teke családi hagyomány

Egy évvel ezelőtt a Sportfogadás újságban nagyszerű cikk jelent meg Oby Gyula tollából, aki Mensáros Lászlóval beszélgetett a karácsonyi ünnepek előtt. Ebből a nagyon érdekes cikkből idézünk néhány részletet, hiszen a neves művész egyrészt az FTC alapító elnökének az unokája, másrészt tartalommal teli mondatai nagyon elgondolkoztatóak...

— Anyai nagyapádról, Springer nagyapádról kérdeznélek.

— A Fradi-alapító nagyapámról. Róla mindig szívesen beszélek. Nagyon büszke vagyok rá.

— Őrzői valami gyerekkori emléket róla?

— Élőt, sajnos, nem, mert már rég halott volt, amikor én születtem, de még ma is hallom, amint Pluhár, az akkori idők Szepesije, közvetítés közben azt mondja: „A labda a Springer-szobor felé száll.” Mert nagyapám szobra ott állt a pálya végén, közel a klubházhoz. A Springerek eredetileg szegény felvidéki cipszerek voltak. Annyira, hogy a szóban forgó, Fradi- alapító nagyapám édesapja még ferencvárosi cipész — vagy ahogy akkoriban mondták volna, franzstadti suszter volt. Fia viszont olyan kitűnő tanulónak bizonyult, hogy soron kívül vették fel az egyetemre, instruálásból élt, és még az apját is támogatta.

— Később országgyűlési képviselő lett.

— Igen. Mint a Ferencváros — azaz a kerület — országgyűlési képviselője alapította a Ferencvárosi Torna Clubot. Mi több, miniszterségre is pályázott, de parlamenti székfoglalója, azaz szűzbeszéde közben megütötte a guta.

— Mondod, hogy szobra eltűnt a pálya széléről.

— Azóta már előkerült, lehet, hogy éppen egy poros pincefenékről, és elfoglalta ismét a helyét. Rejtélyes körülmények között tűnt el sírja is a Kerepesi temetőből

Aligha akad napjainkban még egy ilyen családi sport, mint a teke, amelyik a szülőkről a gyerekekre száll. Ólyan ez, mint a bányászat, ahol a vájár apák hivatását a fiaik általában követik, vagy mint a régi, derék iparosdinasztiák, midőn szinte természetes volt, hogy a kovácsműhelyt a fiú vette át, s a molnár faluvégi malmát a fia vezette tovább. A Sallai családban már a másfél éves kisunoka ismerkedik a számára még bizonyára óriásnak tűnő golyókkal és bábokkal, hiszen a teke igazi családi sportág. E tekintetben nincs is párja — erre döbbentünk rá Lágymányoson, a fra- dista szakosztály főhadiszállásán. Sallai- né Kuzma Erzsébet története is erről győzött meg bennünket.

A tekét kedvelő, s maga is gyakorló papája gyakran vitte ki annak idején a pályára. Megtetszett neki ez a játékos sport. Az első ismerkedést néhány próba, majd hosszan tartó, mondhatni, örök barátság követte. A kedves, mosolygós Erzsiké a pályán ismerte meg az ugyancsak versenyző férjét. Ezek után szinte természetesnek tűnt, hogy fiukat, a kis Matyit is sűrűn magukkal vitték az edzésekre, versenyekre, aki szülei példáját követve fogta kezébe és gurította el mind sűrűbben a majd háromkilós golyót. Szerelme is itt a pályán szövődött, s vette el Flankó ZsuFELHÍVJUK

KEDVES

SZURKOLÓINK

FIGYELMÉT,

hogy az FTC ajándékboltban új golyóstollak, öntapadós pálya- és csapatképek, színes fali öröknaptár, a Fradi műsorlap hátsó borítóján kivágható 1986-os naptár kapható. Tájékoztatjuk szurkolóinkat, hogy a Fradi ajándékbolt december 23-tól január 2-ig zárva lesz.

és került át a Farkasrétibe. Azért rejtélyes és érthetetlen számomra az ügy, mert a sír helye ma is üres, fűvel van benőve. Hamvai, egyik unokája, dr. Springer Ferenc — sokan ismerik úgy, mint a Velencei-tó Bizottság elnökét — jóvoltából mégiscsak visszakerültek a Kerepesi temetőbe. Ott nyugszik fiával, azzal a Springer Ferenccel, aki viszont a harmincas években volt elnöke (haláláig, 37-ig) az FTC-nek. Hamvainak átszállítása ünnepség keretében történt. Némileg szíven ütött, hogy a régi játékosok közül sokat láttam a jelenlévők között, de a mostaniakból egyet sem. Eszembe jutottak a régi, évenként megismétlődő koszorúzási ünnepségek. A koszorút mindig a legnagyobb játékosegyéniségek vitték. így ismertem meg sokukat személy szerint, például dr. Sárosi Györgyöt, aki sűrűn volt vendége is a Hőgyes Endre utca 11. alatti családi háznak. Ebben a házban élt Springer nagyanyám öt gyerekével és hét unokájával. (Az unokák még mindannyian élnek. A már említett Springer Ferencen és jómagámon kívül: Springer Etelka Angliában él, dr. Sá- lyi István az NME tanszékvezetője, dr. Sályi Béla ugyanott docens, dr. Springer Miklós külkereskedő, bátyám, Zoltán író.) Hadd mondjam még el, ha már szóba került, az a ház, melyet 1900-ban építtetett a családnak nagyapám, kis híján az utcának is nevet adott. Hogy a Fővárosi Tanács döntésével mégsem Springer, hanem Hőgyes Endre utca lett, csak annak tulajdonítható, hogy szomszédunkban állt a Pasteur Intézet és Hőgyest tekintették a magyar Pasteurnek.

— Szurkolsz a mai fradistáknak?

— De mennyire! Hát még a fiaim.

— És a tehetségben vagy a szerencsében hiszel-e jobban?

— Természetesen a tehetségben. Még hallani sem szeretem, amikor kis, jelentéktelen színészek — hogy a pályámon szemléltessek — azt mondják: hát igen

Sallainé Kuzma Erzsébet

könnyű volt ennek, meg annak a színésznek, mert szerencséjére pont ő játszotta azt a szerepet, ami és éppen látta is az, aki... A világ értékelő rendjében nem véletlen az, amit mi szerencsének tartunk. Ugyanúgy hozzátartozik az ember sorsához, mint mindaz, amit látszólag önmaga csinál. Az emberrel csak az történhet, aminek történnie kell. . .

— Álljunk meg egy kurta szóra, ezek szerint te fatalista lennél?

— Nem, nem, távolról sem vagyok fatalista, mert ugyanakkor vallom, hogy belülről rengeteget irányíthat az ember.

— De hát, már bocsáss meg, hogyan tud belülről irányítani az ember — hogy a praktikum nyelvére fordítsunk — egy kétmilliós lottónyereményt?

— A lottónyereményt nem tudja irányítani, de hogy mit kezd vele, azt már sokkal inkább. Én például megrémülnék egy hasonló próbatételtől. Igen, igen, mert nem csak a nagy csapás, a nagy szerencse elviselése is próbatétel. Ismered Polykrates gyűrűjét. A zsarnok meghívja a fáraót, aki látja, hogyan érkeznek a hírnökök: siker siker hátán, mesés kincsekkel érkező hajó, győzelem ... Ekkora szerencséért áldozni kell valamit az isteneknek. Polykrates legértékesebb gyűrűjét dobja a vár fokáról a tengerbe. Vacsora közben aztán felbontja a halat, amit elé tálalnak és benne találja a gyűrűjét. A fáraó sietve menekül, mert nem szerethetik azt az istenek, akinek ekkora szerencséje van. ... könnyű az emberiséget, nehéz a felebarátot szeretni. Márpedig ott kezdődik minden, minthogy az egész világmindenség egy fantasztikus harmóniára épül és ez a harmónia tartja össze. A mi életünkben ennek a harmóniának a vetülete a szeretet. Ha ez nincs, akkor szétesik a világ. Ennek a felelősségét kellene mindenkinek éreznie. Minden bűnnek, bajnak a forrása önmagunk felelőtlenül túlzó szeretete, a gátlástalan és minden áron való érvényesülni akarás, amiért hazudunk, csalunk, lopunk, óriás lavinát indítva a harmónia ellenében. A békét is azért vétjük el mindig, mert rossz irányban keressük. Béke csak akkor lehet a világban, ha az ember lelkében is béke van. A békét éppen ezért nem elsősorban békeívekkel, szólamokkal kell elérni, hanem azzal, hogy mindenki magába néz és észreveszi, hogy mennyi gyűlölet és tisztázatlan kapcsolat van az életében még a legközvetlenebb hozzátartozóival szemben is és, hogy ezeknek a feszültségeknek szükség- szerűleg világfeszültség-jelenséggé kell fo- kozódniok. Ne áltassuk magunkat azzal, hogy a háborút mások csinálják, a háború magva, lehetősége bennünk van. Szóval ez az önmagunkhoz térülés, ez a benső- ség, amit őszinte szívvel kívánhatok karácsonyra mindenkinek.

Sallai Mátyás

zsát, a válogatott edzőjének leányát. így most, jelenleg két Sallainé célozza meg a bábukat a zöld-fehérek mérkőzésein. A történet az unokával folytatódhat, aki már másfél évesen ismerkedik ezzel a családi sportággal.

Sallainé, mármint Erzsiké a kerek golyók és a karcsú bábuk világában számtalan emlékezetes sikert aratott. A legfrissebbet éppen a minap érte el, hiszen a Ferencváros csapata Regensburgból hazahozta a Duna Kupát. A jugoszláv Cejle együttesét a döntő mérkőzésen 33 fás különbséggel sikerült legyőzniök. S a nagymama kiváló formájára, idei teljesítméSallainé Hankó Zsuzsa

nyére jellemző, hogy nemcsak ekkor volt a csapat legjobbja, hanem máris egyik biztos résztvevője a decemberi Tízek bajnokságának, ahová az NB I-es mérkőzések tíz legjobbját hívják meg. Nehezen, csak edzője, Maróti Gyula segítségével tudta összeszámolni, hogy hányszor is, összesen négy alkalommal nyerte már pályafutása során a tízeket, s „csak” egyszer, 1980-ban lett bajnok, mert mindig, másfél évtizedes válogatottbeli szereplése idején is igazi csapatember volt. Legemlékezetesebb, legnagyobb sikerének is azt tartja, amikor 1964-ben Budapesten az Európa-bajnokság ünnepélyes eredmény- hirdetésekor a győzelmi dobogó legmagasabb fokára szólították, s a csapat győzelmének tiszteletére eljátszott himnusz azért egy kicsit neki is szólt.

Másfél évtizede, 1970-ben érkezett a Fradiba Zuglóból, korábbi szakosztályától, a Danuviától, de állást csak ebben az évben változtatott, került a klub módszertani osztályára. A zöld-fehéreknél eltöltött évek alatt öt alkalommal bizonyultak legjobbnak, nyerték utoljára 1983-ban az országos bajnokságot. Ä nemrég kezdődött újabb bajnokságon is jól állnak, az élcsoportban vannak, s dobogós helyezésnél nem nagyon akarják alább adni, hiszen az első két helyek egyike egyben a nemzetközi szereplés lehetőségét is biztosítja. Az első a Bajnokcsapatok Európa Kupájában, a második pedig a Duna Kupában szerepelhet.

Erre, s ezért készül változatlan szorgalommal Erzsiké, az idősebb Sallainé is. Az évek múlását — már bocsánat, hogy erről is szót ejtünk — nem érzi. Olykor különórázik a gyógylabdák meg az ugrókötelek társaságában, s a heti két edzésen a többiekhez hasonlóan 120-140 alkalommal célozza meg a bábukat. Előbb telibe dob, majd tarol, utána pedig éppen azt gyakorolja, ami talán egy kicsit gyengébben ment. S addig nem is gondol visszavonulásra, amíg erre ízületei, vagy esetleg eredményei nem késztetik. Marad, amíg fizikailag bírja, s úgy érzi, hogy hasznos embere a csapatnak, nincs jobb nála. Idei, már említett teljesítményét, a tízek bajnokságára történt meghívását tekintve azonban ez az idő egyhamar aligha érkezik el. Egyelőre ugyan még csak a menyével játszik egy csapatban, a fia a férfiak együttesét erősíti, a versenyzéstől visszavonult férje pedig segédedzőként működik a szakosztálynál, de bizonyára az unoka is hamarosan kézbe kapja a golyót. Ahogyan a szakemberek tartják, a jelenlegiek szerint 14-15 éves korban ajánlatos elkezdeni. Korábban is lehetne, sőt kellene is, ahogyan külföldön, például az NDK-ban csinálják, ahol kisebb átmérőjű, könnyebb golyókkal, rövidített pályán már 10-11 évesen is tetézhetnek a fiatalok. Mindezt a Fradiban is szeretnék megvalósítani, hiszen ekkor a családi sportnak még nagyobb vonzereje volna. így sem panaszkodnak az utánpótlásra. A szakosztály jelenlegi ötven körüli versenyzőjénél többet a Budapesti Híradás- technikai Gyártól bérelt pályán nem is tudnának megfelelően foglalkoztatni. Az edzésenkénti 120-140 dobáshoz nem kevés időre van szükség. S a családi sport csak kicsit távolról tűnik játékosnak, hiszen a 140 dobás azt jelenti, hogy a tekéző aznap négy, négy és fél mázsát hozott lendületbe, amihez bizony erő kell. De aki ezt egyszer megszerette, s szülei útját akarja járni, annak szórakozás . . .