Fradi műsorlap (1985/86)

1985-1986 / 9. szám

1985/86-OS IDÉNY 9. SZÁM Fradi műsorlap 9 Az egyes bíró nem felejti el a Ferencvárost Régen találkoztam utoljára Ági bá­csival. Egészen pontosan húsz esz­tendeje. Akkor este is ott volt az MLSZ-ben s fegyelmi ügyeket tár­gyalt. Ági bácsi neve fogalom volt a lab­darúgás világában. Megbecsülés és tisztelet övezte. Tekintélyes ember volt, aki önzetlenül szerette a sportot, mindene volt a futball, s akihez min­dig mindenki odafordulhatott bármi­lyen segítségért, tanácsért. Csupán a fegyelmezetlen játékosok tartottak tőle. Ági bácsi ugyanis egyes, bíró volt. A fegyelmi bizottság vezetője. Hosszú évtizedeken át szolgálta ál­dozatkészen a futballt. Húsz évvel ez­előtt szinte egyik napról a másikra visszavonult, s leköszönt rangjáról. Azóta? Tavaly töltötte be a 90. élet­évét, s emlékei között, emlékeinek él. Vaskos dossziékban, nagy, fehér, domborodó hasú borítékokban őrzi a tovatűnt 90 esztendőt. Mivel előre bejelentettem látogatá­somat, már várt. Ott ült a nagy asztal mögött a piros, kárpitozott, puha székben, s az asztalra szép katonás rendben odakészítette a múltját. Amikor megszorította a kezem, hosszasan fürkészett. Mint mondta, a nevemre emlékszik, de az arcom ... az arcomat már nem látja tisztán. Csak sziluettet, elmosódott körvona­lat lát. Évekkel korábban elveszítette egyik szemét. A másikat többször is megoperálták, erős szemüvegen át csak keveset lát a világból. Mindjárt a fociról kezdtünk be­szélgetni. S Ági bácsi ettől kezdve év­tizedeket fiatalodott. Mesélt. Előbb arról, hogyan lett futballista. Fradi-játékos. Weimber Jani, kenyeres cimborája vitte el elő­ször a zöld-fehérekhez. Hogy mikor? Nagyon régen. Egy esztendő híján nyolcvan éve. Akkor még híre-nyo- ma sem volt volt az Üllői úti stadion­nak, az FTC otthona a Soroksári úti homokos futballpálya volt. Mellette egy patak folydogált, ott fürödtek meg edzések, mérkőzések után a játé­kosok. Malaki Mihálynak, a klub hí­res igazgatójának mutatták be elő­ször, aki rövid úton az Ági becenév­vel ajándékozta meg Vörösvári Ágos­tont. — Tizenhét éves voltam, játszottam az ifjúsági csapatban, s egyben intéző­je is voltam a társaságnak — magya­rázta Ági bácsi, majd kezembe nyom­ta az FTC feliratot viselő nagy borí­tékot. Benne megsárgult régi fényké­pek. Tucatnyi csapatkép, régi híres­ségek. — Tizenhét évesen aztán szövetségi tanácstaggá jelölt a Fradi. Akkor már a klub választmányának is tagja vol­tam — így a sportember. — Aztán jött a katonaság, a harctér, a sebesü­lés. Mint zászlóst szuperáltak ki a hadseregből, s az aktív sportpályafu­tásnak is befellegzett. Bokasérülésem miatt ugyanis abba kellett hagynom a labdarúgást. De nem a futballal való törődést. Visszamentem az FTC-hez, s dolgoztam tovább a klubban. Később mégis elment Ági bácsi az Üllői útról. El, mert eljött az idő, amikor nem nézték jó szemmel ott néhányan. Egy pályával odébb, a Hungária körúton viszont szívesen fogadták. Szívesen, hiszen ismerték. Tudták róla, hogy szerelmese a nagy játéknak, hogy addig mennyit tett a futballért. Salamon Béla helyett ő lett az ifjúsági csapat intézője. Az MLSZ-ben viselt tisztségét továbbra is megtartotta, intézőbizottsági elő­adó, majd később az intézőbizottság elnöke lett. Sohasem politizált, mégis egyértelmű volt hitvallása. 1919 után ezért mondtak fel neki munkahelyén, a Wolfner gyárban. Az ok: fegyver­forgatásra tanította a munkásokat. Amikor megkérdezték tőle, miért, csak annyit mondott: Honszeretet- ből. — 1913-tól 1966-ig dolgoztam a szövetségben. Az utóbbi évtizedekben mint a fegyelmi bizottság vezetője — sommázott röviden fél évszázadot. — Ezalatt bizony többet törődtem a focival, mint az enyéimmel. A csalá­dommal. Minderre a felesége a szobaajtó­ban sűrűn rábólogatott. Vörösvári Ágoston szigorú, de igazságos bírája volt mindig a futbal­listáknak. Bár nem egyszer hozott ke­mény ítéletet, de a szíve mélyén még a vásott futballistákat is szerette. Becsben tartotta a nyílt, őszinte, egyenes jellemeket, a hazudozást, a képmutatást gyűlölte. Ismerte az em­bereket, nem csupán a szavak, a te­kintetek mögött is mindig megtalálta az igazságot. Nemegyszer előfordult, hogy el­kezdte a játékos a szokásos mesét, márminthogy ő nem is csinált sem­mit, csak a bíró, aki pikkelt rá, az már az első semmiségért leküldte a pályáról. Ilyenkor Ági bácsi türelme­sen végighallgatta, aztán csak annyit mondott: „Én is kint voltam a mér­kőzésen.” Erre a válasz: „Hja, az más. Akkor nincs mese, nem érde­mes szépíteni a dolgot. Belerúgtam az ellenfélbe .. Sok játékost megbüntetett, de so­kat fel is fedezett Vörösvári Ágoston. Funkciói pedig az évek során mindig csak gyarapodtak. Alelnöke volt az ILC-nek, a BLSZ-nek, ténykedett szövetségi ellenőrként. Egy este tal­pig olajosán tért haza Pécsről, az egyik bajnoki találkozóról. Felesége elborzadva nézte, mivé lett férje ele­gáns öltönye, mire Ági bácsi moso­lyogva elmesélte, hogyan szöktette ki a pályáról a népharag elől a mérkő­zés játékvezetőjét. — Az állomásra végül is nem me­hettünk a főbejáraton, mert ott százak lesték a bírót. Az iparvágányok között s tartálykocsik alatt bujkálva lopakod­tunk a szerelvényhez — magyarázta az asszonynak. Az öltönyt a szövetség kitisztíttat- ta. Az asztalon a legnagyobb paksa- méta egy dossziéban pihent. Régen gépelték, s Ági bácsi igen becses ereklyéi közé sorolja. Egy szabály­könyv kézirata ez, amelyen annyi sok órát dolgozott, s amelyet mégsem ad­tak ki soha. Plakettjeit, kitüntetéseit nem rakta oda az asztalra. Amikor kinyitotta a szobaszekrény ajtaját, akkor láttam meg őket. Ott tornyosultak piros kis dobozokban. — Húsz esztendővel ezelőtt abba­hagytam mindent — mondta az idős sportember, s akkor lett először szo­morú a hangja. — 1966-ban a szoká­sos módon megköszönték évi munká­mat, de már az új évre nem hívtak dol­gozni. Én meg soha többé nem jelent­keztem. Mint Honti Gyuri mondta, Hegyi Gyula megorrolt rám. Hogy ne­héz volt abbahagyni? Borzasztóan ... Az órásra tervezett diskurzusból kettő lett. Ez idő alatt megtudtam, hogy az elmúlt évben eljött Ági bá­csihoz még egyszer a labdarúgás. Ki­lencvenedik születésnapját illően ün­nepelte az MLSZ. Hatalmas vázát kapott, rajta kis táblával a köszöntő szavak. A felesége kísért ki. — Hogy mivel kel és mivel fekszik ma is Ági bácsi? Hát a futballal. Mert ez az ö élete... v.s. Az MTK tízes évekbeli aranycsapata Zöldmező Mgtsz Ipari főágazata Vácszent­lászló Fő utca 13. 1986. évre szabad kapacitást ajánl fel. VÁCSZENTLÁSZLÓI TELEPHELYÉN: Esztergálásra. 0 600 mm-ig 2000 mm hosszig. Bérmunkában is. Felvilágosítást ad: Pető Ottó üzemvezető, Vácszentlászló, Zsámboki út. Telefon: 06 és 13. Telex: 22-5014. Műszaki gumitermékek gyártására. Alapanyagot a kért minőségben biztosítunk. A gyár­táshoz a szerszám elkészítését is vállaljuk. Felvilágosítást ad: Pető Ottó és Balogh Zoltán Vácszentlászló, Zsámboki út. Telefon: 06 és 13. Telex: 22-5014. ZSÁMBOKI TELEPHELYÉN: Textil termékek készítésére és forgalmazására. Termékválaszték: farmer nadrágok (bár­sony és vászon anyagból), szabadidő ruhák, kemping nadrágok. A gyártáshoz alapanya­got biztosítunk. Felvilágosítást ad: Gábor Péter ágazatvezető, Zsámbok, József Attila út. Telex: 22-5014. BUDAPESTI ÁGAZATAINÁL: Építőmesteri, építő szakipari és épületgépészeti munkák elvégzésére. Felvilágosítást ad: • Építőmesteri és építő szakipari munkáknál: Stiga András ág. vez., Budapest XX., Helsinki út 1. Telefon: 582-985. • Épületgépészeti munkáknál: Zrubka János ág. vez., Budapest XIV., Kacsóh Pongrác út 5. Telefon: 428-935. • Szerkezeti és géplakatos munkák kivitelezésére: Hölcz József ág. vez., Bu­dapest XV., Ságvári u. 2. Telefon: 622-156. • Fürdőszobai fém felszerelések készítésére, nagyobb sorozatban is. Sző- nyi János részlegvezető, Budapest XX., Bácska u. 28. Gazdaságos, energiatakarékos. Kéménybekötést, füstgázelvezetést nem igényel. Gázüzemű, tároló rendszerű háztartási vízmelegítő ÉTI-boJler. Típusjel: TÉG—125. Az Építéstudományi Intézet a Fővárosi Gázmüvekkel közösen egy teljesen újszerű, gazdaságos háztartási tároló vízmelegítő készüléket — ÉTI-bojlert fejlesztett ki és szabadalmaztatott. A BOJLER ŰRTARTALMA: 125 liter. KIVITEL: falra akasztható, függőleges elrendezésű henger. ÜZEME: 17 °C-ról 80 °C-ra kb. 5,5 óra alatt hevíti fel a 125 liter vizet, majd — a melegvíz elvé­telétől függően — automatikusan utánfűtéssel tárolja. FELHASZNÁLHATÓ GÁZFAJTÁK: városi gáz (0,38 m3/h égőfogyasztás), földgáz (0,2 m3/h égőfogyasztás), PB-gáz (0,15 kg/h ógőfogyasztás) BEÉPlTIHETŐSÉG: elhelyezésénél a GOMBSZ előírásokat kell betartani. (Alaplégtér 8 m3.) GAZDASÁGOSSÁG: a gazdaságossági követelmény jelenleg 78%-os hőtárolási (.kisütési”) hatásfok. A TÉG—125 vízmelegítőnél ez az érték 90%. Hőleadása a helyiség temperálásával hasz­nosul, az összhatásfok 95%. 125 I, 80 °C-os meleg víz ára földgáz és városi gáz üzeműeknél kb. 3,— Ft, PB gáz üzeműeknél kb. 5,— Ft, mely egyéb villany, illetve gázüzemű vízmelegítők üzemel­tetési költségének mintegy 50—70%-a. Főégője hazai, nagysorozatban gyártott, gyújtóláng biztosítású tűzhelyégő. Hőterhelése a gyújtólángégővel együtt 1,98 kW (1700 kcal/h), és így az égéstermék a helyiség légterébe vezethető. A bojler teljesen automatikus üzemű, hálózati víznyomás alatti, de nem a víz­nyomás működteti. A meleg, illetve forró víz hőfoka 30 Ó és 80 Ó között — a lakó által — bármilyen értékre beállítható. Az automatika AC—3 típusú, SÍT gyártmányú (Olaszország). A gyújtóláng hő­tartalma üzemszerűen is hasznosul. A tárolóhenger hőszigetelése optimális. Minden gázzal ellátott lakásban a csőhálózat bővítése nélkül utólag is felszerelhető. Üzeme a gázhálózatban kiegyenlítő hatású. Olyan helyeken alkalmazva, ahol a gázkémény tönkrement, az igen költséges kéményjaví­tást feleslegessé teszi. I L \ V

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom