Fradi műsorlap (1985/86)
1985-1986 / 9. szám
ötven kérdés Horváth Lászlóhoz Olyan időszakban került be a Ferencváros első csapatába, amikor a konkurencia olyan nevekből állt, mint Novák, Mátrai, Dalnoki, Pán- csics és Havasi. Vagyis abban a korszakban eresztett gyökeret a balhátvéd posztján, amikor túlzás nélkül állíthatjuk, szinte minden bokorban klasszisok teremtek az Üllői úton. Rendkívül fegyelmezett, igazi csapatember volt, aki az egyéni villogást mindig másodlagosnak tekintette. A legfontosabbnak az edző utasításainak pontos végrehajtását tartotta. Keménységén és határozottságán túl, mindenekelőtt ezért a sportemberi tulajdonságáért kedvelte az Üllői úti közönség. Ha szerencsésebben alakul pályafutása, egészen biztos, hogy nemcsak hat évig, hanem sokkal hosszabb ideig fontos fogaskereke maradhatott volna a Ferencvárosnak. Amikor edzőként visszatért szeretett klubjához, a mentalitásából fakadó elszántsággal, ambícióval vetette magát a munkába. Ennek köszönhető, hogy igen rövid idő alatt a klubnál az egyik legjobb nevelőedzővé lépett elő. 1. Mikor és hol született? — 1944. február 9-én, Celldömöl- kön. 2. Mikor igazolták az FTC-hez? — 1962-ben, a Pápai Kinizsiből. A dolog pikantériája, hogy akkor még jobbszélsőt játszottam, s így vontam magamra a Fradi játékosszakértőinek figyelmét. 3. Ki volt az első edzője az Üllői úton? — Csanádi Ferenc, akire ma is hálával gondolok. 4. Milyen viszonyban volt a trénereivel? — Nem voltam problematikus játékos, így hát kevés fejfájást okoztam nekik. Mindegyikkel jó viszonyban voltam, pedig összesen 21 edzőm volt. 5. Mikor került el az Üllői útról, mint játékos? — 1968 decemberében, amikor a Szombathelyi Haladáshoz igazoltam. 6. Miért mondott búcsút akkor az FTC-nek? — Akkor házasodtam és lakásgondjaim voltak. A szombathelyiek azonnali megoldást ígértek, ezért szerződtem oda. Az egészben csak az a fájdalmas, hogy alig egy év múlva a Ferencvárosnak már gondjai voltak a védelem összetételében. Vagyis ha maradok, akkor egész biztos, hogy állandó játéklehetőséghez juthattam volna. Egyébként Szombathelyen, majd később Tatabányán is úgy tartottak számon, mint biztos csapatembert, sőt a Népsport éves osztályzatainál mindig az élbolyban voltam. 7. Ki volt a példaképe? — Nagyon sok játékostársamat felsorolhatnám most, de az összes közül leginkább dr. Fenyvesi Mátéra néztem fel. 8. Pályafutásának legemlékezetesebb mérkőzése? — Egyértelműen az 1965-ös WK- döntő, amelyet 1-0-ra megnyertünk a Juventus ellen. Csodálatos ajándék az élettől, hogy annak a legendás csapatnak a tagja lehettem. 9. S mi volt a legnagyobb csalódása? — őszintén szólva ilyen nem volt. Ismertem a képességeim, így aztán soha nem szőttem hiú ábrándokat. Nem voltak elérhetetlen vágyaim, s így aztán nem is voltam boldogtalan soha. 10. Kik voltak azok a játékostársai, akikre szeretettel emlékezik? — Szinte mindenkivel kifogástalan viszonyom volt. Ám Dalnoki Jenő a posztunk miatti konkurencia ellenére is, mindig meleg szívvel istá- polt. Például a focicipőjét is nekem adta, én meg nem mertem szólni, pedig másfél számmal nagyobb volt, mint a lábam. A saját korosztályomból baráti viszonyban voltam Rátkai Lacival, Páncsics Mikivel, Varga Zolival és Juhász Pistával. 11. Ki volt a legnagyobb ellenfele? — Igazán világklasszisok ellen játszottam, gondoljunk csak Jairra, Jairzinhóra. Olyan jobbszélsők voltak, akik mérkőzéseket döntöttek el szériában, nem véletlenül vívtak ki világhírt. Itthon Szőke Pistával és Fazekas Lacival vívtam nagy csatákat. Bár Fazekas a saját bevallása szerint nem rajongott a velem való találkozásokért. 12. Kit tart az elmúlt tíz év legjobb FTC-labdarúgójának? — Ebedli Zolinak kellett volna lenni a tudása, képességei alapján. 13. Mikor tért vissza, melyik évben a klubhoz, mint edző? — 1980-ban. Dolgoztam serdülő, ifjúsági és juniorcsapatainknál. Jelenleg az ifi II. edzését vezetem. 14. Milyen viszonyban van Dalnoki Jenővel? — A kapcsolatunk pontosan olyan felhőtlen, mint játékoskorunkban. Rendkívül korrekt partner. 15. Ki volt az az edzője, akitől a legtöbbet tanulta? — Mindegyiktől ellestem valamit, mert meggyőződésem, hogy még a rosszból is okulni lehet. 16. Ki Magyarország legjobb labdarúgója? — Détári. 17. Ki a legjobb szakember az országban? — Többen is megérdemlik ezt a rangot, így Mezey György, Dalnoki Jenő, Kovács Ferenc és Verebes József. 18. Edzőként mi a hitvallása? — A legfontosabb, hogy a játékosok előtt a tekintélyt ne játsszuk el, s legyünk velük mindig korrektek. 19. Milyen edzői képesítéssel rendelkezik? — Edzői papírom van, de szeretnék felvételt nyerni a TF szakedzői tagozatára. 20. Ideges vagy higgadt a mérkőzések alatt a kispadon? — Nem lehetne rólam megmintázni a nyugalom szobrát. 21. Melyik külföldi csapattal szimpatizál? — A Manchester Uniteddel. Ennek az az oka, hogy annak idején a WK-győzelem évében háromszor is játszottunk velük, de végül mégis mi jutottunk a fináléba. Csodálatos a közönségük, s ez ragadott meg leginkább. 22. Kit tart a világ legjobb labdarúgójának? — Az 1982-es spanyolországi Mundial óta az olaszok örökmozgó középpályását, Contit. 23. Van-e autója? — Nem vezetek, buszon járok és metrón. 24. Mennyi idős a fia? — Levente most tizennégy éves. 25. Ki a legjobb barátja? — A fiam. 26. Nyert-e már életében szerencse- játékon? — Soha. 27. Kedvenc étele? — Rakott krumpli és palacsinta. 28. Kedvenc itala? — Egy pohár hideg tej. 29. Melyik volt a legszebb túra pályafutása során? — Az 1965-ös, Egyesült Államokban tett portya. 30. A világpolitika legsúlyosabb kérdésének mit tart? — A fokozódó nukleáris veszélyt. 31. Ki az a politikus, akivel szívesen találkozna? — Ronald Reagan: lenne hozzá egy-két kérdésem. 32. Hol van a világ legszebb pályája? — Mexikó Cityben, az Azték-stadion. 33. Ki a legszebb magyar tévébemondónő? — Hajas Ilona. 34. Ki a kedvenc színésznője? — Ruttkai Éva. 35. Hobbija? — Keresztrejtvényfejtés. 36. Milyen szereplést vár a magyar válogatottól a mexikói Mundialon? — Ha a csoportból továbbjutunk, én már elégedett leszek. 37. önkritikus a cselekedeteivel kapcsolatban? — Azt hiszem, igen. 38. Milyennek ítéli meg az FTC jelenlegi játékosállományát? — Sok tehetséges labdarúgóval rendelkezünk, szerintem ez lehet a jövő nagy csapata. 39. A magyar történelem három kiemelkedő alakja? — Petőfi Sándor, Kossuth Lajos és Kádár János. 40. Mit tart élete ballépésének? — Azt, hogy annak idején elmentem a Ferencvárostól. 41. Mi az élet értelme? — A boldog, kiegyensúlyozott családi élet. 42. Kivel beszéli meg a gondjait, problémáit? — A feleségemmel, aki nemcsak társam, de igazán jó tanácsadóm is. 43. Mi a három kívánsága? — Felhőtlen családi élet, egészség és edzői sikerek. 44. Gyakran szerepel az öregfiúk- válogatottban. Mi ezeknek a meccseknek a varázsa? — Kilencven percre visszafiatalodhat az ember. Ez pedig tulajdonképpen varázsszer, amit nem ad meg semmi a futballon kívül. 45. Ki az, akit irigyel az edzők közül? — Soha nem tudtam belebetegedni mások sikereibe. Nem is irigyke- dek senkire. A mi pályánkon mindenkinek megvan a maga baja, gondja. Itt a sikerek nagyon mulandók, legfeljebb egy-két hétig tartanak. 46. Mi a szakmai célja, vágya? — Szeretnék minél többet tudni, sokat tanulni, és feljebb és feljebb lépni azon a bizonyos szamárlétrán. 47. Melyik a kedvenc tévéműsora? — A megújult Tv-híradó. 48. Labdarúgóként milyen válogatott csapatokban szerepelt, s hányszor? — Kétszer játszottam a B válogatottban és kilencszer az utánpótlásegyüttesben. Abban az időben a tűz közelébe kerülni is rangnak számított. 49. Ki az ország legjobb balhátvédje? — Péter Zoltán, bár a mi kis Kel- lerünkből is kiváló focista lehet. 50. Mit jelent önnek az FTC? — Megnyugvást: ha belépek az Üllői útra. Boldogságot: hiszen itt dolgozhatom, s reményt: talán én is tettem és teszek valamit azért, hogy a jövőben még magasabban lobogjon a zöld-fehér zászló. (GY. A.) A ml szurkolóink Wolf Péter: „Bánki Dodó lehetne Albert utódul” Aligha akad ember kis országunkban, aki ne ismerné Wolf Pétert. No, nem személyesen, hanem több száz sláger szerzőjeként. Talán elég, ha most itt csak kettőt, a kis Vük és a Gól című dalát említem... Az ember önkéntelenül azonnal dúdolni kezdi a kedves melódiákat. De vajon ki is ezeknek a daloknak a szerzője, akit minden egyes Üllői úti mérkőzésen megtalálhatunk az V. szektor felső sorában, Fülöp Kálmán szövegíró és Koós János táncdalénekes társaságában? A billentyűk világának mestere ugyan miképp vélekedik a gyeppel borított, nagy színpadon zajló eseményekről, különös tekintettel a Ferencváros főszereplésére? Stílszerűen a Rádióban találkoztunk, hogy kicsit eldiskuráljunk a fentiekről. Wolf Péter a zongora mellől állt fel, de egy szemvillanás alatt „visszaérkezett” a hangjegyek birodalmából. Hogy aztán ugyanennyi idő alatt máris csak negyven esztendőt ugorjon a múltba. „Azt hiszem, nem leszek különösebben jó riportalany. Tudod, én a Fradi- pályán a lelátó huszadik soránál lejjebb még sohasem mentem, nemhogy bekukkantottam volna az öltözők folyosójára ... Minek is tettem volna ? Hiszen semmiben sem tudok segíteni. Arról nem is beszélve, hogy Dalnoki Jenőnél többet a futballról nincs ember, aki tudna. Nevetni fogsz, de én egyetlen mai ferencvárosi srácot sem ismerek személyesen a csapatból. Én a lelátó embere vagyok, onnan viszont, amíg csak élek, nem tágítok! Legfontosabb teendőim közé tartozik, hogy időben megvásároljam az éves bérletemet a megszokott helyünkre, aztán jöhet a foci, minden mennyiségben ... .. . most kapaszkodj meg: nekem meggyőződésem, hogy Fradistának születtem! A nagyapám ugyanis — aki egykor közép-magyar válogatott játékos volt — táján már a pólyában vitt magával az Üllői útra szurkolni. Lassan elérem a negyedik ikszet, így már maradhattak emlékeim az ötvenes évek csodálatos futballjáról. Hogy csak egyet említsek: ott voltam a Népstadionban a 7:l-es magyar—angolon! Amit viszont borzasztóan sajnálok: a két fiam és a lányom már nem csodálhatta Albert Flóri játékát. Ahhoz ők túl fiatalok . . . No, szóval rendületlenül jártam a nagyapámmal a meccsekre, és eleinte sehogysem értettem, miként lehetséges: apámat ebből a varázsos játékból csak és kizárólag a 11-es rúgás érdekli?... Mintha egy öltönynek a hajtókája lenne a legmu- tatósabb része .. . ... Istenem, Albert Flóri! Nem tudok hozzá fogható zseniális futballistát még elképzelni sem. Számomra ő volt a labdarúgás Vivaldija! De nagyon halkan azért kimondom: szerintem ma is létezik egy játékos a Fradiban, aki méltó utódja lehetne Flórinak. Igen, Bánki Dodóra gondolok! Ha valaki leülne vele beszélgetni, hogy ráébressze, milyen kincs birtokosa, és hogy ennek a felszínre hozásáért mit kellene tennie, akkor belőle még nagy játékos válhatna. Olyasmi, amilyen például Varga Zoli vagy Szabó Peri, Kű Lajos, Ebedli Zoli — lehetett volna ... Nekem valahogy a játékintelli- gencia hiányzik a leginkább a maiakból. És ez azért hiánycikk manapság — ez meggyőződésem —, mert míg húsz évvel ezelőtt egy diplomás családból is mentek futballozni a srácok, addig ma síelni, teniszezni és hamarosan f olfozni cipelik a szülők a csemetéiket! 's ez valahol roppant elszomorító... ... persze, annak idején én is arról álmodoztam, egyszer majd híres, válogatott futballista leszek. De azt hiszem, apámnak volt igaza, amikor inkább a zongoratanulást erőltette velem. Sokáig csak kötelességszerűen jártam az órákra, de aztán egyszer egy nyugdíjasotthonban amolyan minikoncertet adtam, amely után nagyon megtapsoltak. Akkor döntöttem el, hogy az életemet a zenére teszem fel! Jogos a kérdés: miért nem írok Fradi- dalt? A magyarázat kézenfekvő: mert a Fradi-induló nagyon jó! Hogy esetleg belevághatnék, mondjuk, az Albert című rockopera megkomponálásába? Igen, most, hogy mondod, ebben kétségtelenül óriási fantázia lenne! De ahhoz előbb egy jó szövegkönyv is kellene ... ... a múltkor, a ZTE elleni meccsen nagyon felbosszantott az a néhány száz, magáról megfeledkezett ifjú szurkolónk, ott a kapu mögötti lelátón. Egyszerűen nem tudom megérteni, miért jön ki a meccsre az, aki csak balhézni akar? Hát a többiek nem veszik észre, hogy ez a maroknyi kisebbség elrontja a szórakozásunkat?! Minek kellett hógolyóval dobálni azt a szegény Balázst? Utána fizethetett a Fradi, és még jó, hogy nem voltak komolyabb következményei az esetnek. Lehet zavarni az ellenfél kapusát nyugodtan — de kizárólag a Éerencváros buzdításával! Ott a kapu mögött legalább ötezren szoktak szorongani. Hát miért nem fognak össze és éneklik, szavalják végig a meccseket sportszerűen? Azzal sokkal jobban megfélemlítenék a vendégeket, mint ezzel a nevetséges bedobálásokkal... ... Bánkit már említettem, ő az első számú kedvencem a maiak közül. De rögtön utána Hámori következik. És roppant szimpatikus nekem Palkovics határtalan akarása. Mintha ez a fiú világéletében fradista lett volna. Jaj, és ne feledjem Koch Robit! Igen, még ő az a játékosunk, akiben felfedezhető az a bizonyos isteni szikra. Csak hát Robit már azelőtt agyonrúgják az ellenfelek, mielőtt a bíró a sípjába fújt volna ... Az ő játékában vélem néha felismerni az általam sokszor megcsodált holland Cruyff megoldásait. Csak nehogy abba kelljen hagynia a játékot! Égyet viszont sehogy sem értek: vajon mi lehet az oka annak, hogy a rendkívül tehetséges Pintér és Zsinka annyira megállt a fejlődésben? Már régen válogatottaknak kellene legyenek . . . Igaza volt Jenő bácsinak, hogy nem engedte el őket a legjobbak közé, mert a teljesítményükkel nem érdemelték ki a címeres mezt! És egyáltalán: mi, szurkolók — azt hiszem — elsősorban Dalnoki mester hozzáértésében, klubszeretetében bízhatunk a leginkább. Ha ő nem tud kialakítani egy-két éven belül újra egy ütőképes Fradit, akkor alighanem senki nem képes erre. No, most már befejezem, nem untatlak tovább. Mondtam neked, hogy rossz riportalany leszek, aki semmi érdemlegeset nem fog kibökni a Fradiról és a futballról...” Ezzel visszaült a zongorához, és el- mélyülten kezdte gyakorolni készülő oratóriumának egyik bonyolult részletét. A pianínó pedig valósággal ontotta a hangokat. Mintha csak meg akarta volna köszönni Wolf Péter leheletkönnyű kézmozdulatait, ahogy ujjai a billentyűkre simultak. A zeneszerzőét, aki az Üllői úton a huszadik sornál lejjebb még soha nem merészkedett. (zsiday)
