Fradi műsorlap (1985/86)

1985-1986 / 1. szám

Három új és egy régi fiú bemutatkozásra var Négyüket már az első edzéseken árgus szemmel figyelték a törzsszurkolók. Les­ték minden mozdulatukat, azt is, milyen intenzitással gyakorolnak, hogy cselez­nek, passzolnak, lőnek az egymás közötti játékban, mennyire értik meg egymást a régiekkel, be tudnak-e illeszkedni a pati­nás klub labdarúgói közé? Négyük közül egy futballista az első illanattól kezdve otthonosan mozgott az Jllői úton. Ő nem csak úgy jött a klub­hoz, hanem — hazatért. P.* u: Ez lesz az utolsó nagy nekifutásom Amikor elmondtam Ebedli Zolinak, hogy a Fradi műsorlap első őszi száma bemutatja az újonnan igazolt zöld-fehér labdarúgókat, megkérdezte: — Engem is? 4 Persze — informáltam a „megtért” fiút. — Akkor majd nagy figyelemmel olva­som azt a cikket, ugyanis szentül meg vol­tam győződve, hogy a Fradi szurkolók már mindent tudnak rólam. • Nyugodj meg, tudsz újdonságokkal is szolgálni a ferencvárosiaknak. Például mindjárt azzal, ha elmondod, hogy érez­ted magad lila-fehér mezben. Milyen volt egy évig Újpesten? — Hogy milyen volt? Hát mindeneset­re jobb volt ott futballozni, mint mondjuk itt a kispadon ülni. Mert ha nem megyek el, mi más várt volna itt rám, mint a mel­lőzés? • Hogy kerültél vissza? — Amikor megtudtam, hogy Dalnoki Jenő lesz az új edző, megkerestem. Meg­kérdeztem számít-e rám, mert ha igen, jö­vök. Ő azt mondta jöjjek. Hát így történt. • Ha nem Dalnoki lett volna az új edző, akkor is jelentkezel? — Hát nem is tudom. így könnyebb volt... • Újpesten igényt tartottak volna játé­kodra az elkövetkezendő bajnoki évben is? — Göröcs János azt hiszem számított volna rám. A klubvezetés már kevésbé. • Karcsúbb vagy a szokottnál. Ez már a Dalnoki féle „terápia” hatása? — Mindössze másfél kiló súlyfelesleg volt rajtam a szabadság után. Azt viszont pillanatok alatt leadtam. A mostani a szo­kott külalakom. • Tehát bírod az iramot? — Bírom. Igazán az első nap volt ne­héz. • Míg távol voltál időnként ugyan­csak szenvedett a Fradi. — Láttam. • A feltámadáshoz neked is alaposan neki kell „vetkőznöd”. — Tudom. Bár véleményem szerint azért annyira nem volt rossz ez a csapat, mint az eredményei. • Mire taksálod az új csapatot? — Ha kijön a lépés a negyedik hely körül végezhetünk. • És mire taksálod saját magad? — Ez lesz az utolsó nagy nekifutásom, tehát nem szeretnék rossz emlékeket hagyni senkiben. • Valamikor profiálmokat is dédel­gettél ... — Mondjam azt, hogy néha még ma is álmodom róla? Mindenesetre, ha megke­resnének valahonnan, azonnal mehetnék. Úgy kötöttük a szerződést. A megkeresés­hez jó játékok kellenének. Hát majd igyekszem ... Ebedlinél ez a majd igyekszem felér egy fogadalommal. Mindig szimpatizáltam az FTC-vei (Kincses Sándor monológja) Gyerekkoromban falun éltem, Hajdú- sámsonban. Ott kezdtem el focizni a ha- sonkorú srácok között. Megyei ifjúsági válogatottként figyeltek fel rám, úgy ke­rültek a DVSC ifjúsági együtteséhez. Amikor fúzió után megalakult a DMVSC, felajánlották, hogy ott tartanak a tartalék­csapatnál. Maradtam. Aztán, hogy edződ­jem egy kicsit, két évre kölcsönadtak a Debreceni Universitashoz. Később elér­kezett a bevonulás ideje, ekkor a Papp J. SE lett az új egyesületem. Mielőtt lesze­reltem volna több csapat is megkeresett s hívott. Közöttük volt a Csepel is. Végül ez utóbbi egyesületet választottam. Hogy mi­Kincses, Erdélyi, Strausz Ebedli ismét a régi öltözőben ért pont a Csepelt? Hát elsősorban azért, mert az edzőjét, dr. Puskás Lajost régről ismertem, edzőm volt már Debrecenben is. Ő rövid úton tudatta, beleférek az el­képzelésébe s lehetőséget biztosít ahhoz, hogy bebizonyítsam, megállóm a helyem a legmagasabb osztályban is. Hittem amit mond, s aláirtani a szerződést. Öt forduló után már az első csapatban szerepeltem. Amikor most nyáron lejárt a csepeli szer­ződésem, ismét megélénkült a forgalom nálunk. Tényleg sok ajánlatot kaptam ... meghánytam, vetettem a dolgot s végül a ferencvárosiak átigazolási lapja alá írtam oda a nevemet. Most szépen hangzana, ha azt mondanám, hogy más színű mezt nem tudtam volna elképzelni magamon, mint a zöld-fehért. Ez azt hiszem túlzás lenne. Az viszont valóság, hogy szimpati­záltam mindig is a Fradival, gyerekként nagy vágyat éreztem arra, hogy egyszer én is ide kerüljek. Hát ez most teljesült. Hogy milyenek az első benyomásaim? Nos jól érzem magam s remélem ugyan­ezt mondhatom majd a bajnoki év végén is. Azt is jól tudom, hogy itt tőlem sokat várnak. Talán túl sokat is. Nos nem csak szeretnék, hanem akarok is bizonyítani. Nem gondolkozott — csomagolt Strausz László leigazolása némi megle­petést keltett szurkolói körökben. Egy, majd harmincesztendős futballistát vinni a második vonalból az Üllői útra, ez nem tartozott a szokványos esetek közé. Mert mire lehet képes, akit csak most vettek észre? Eddig miért nem kellett az NB I- be? Nos Strausz már 16 esztendős korá­ban NB I-es klubban futballozott. Az MTK-ban. Játszott az ifi II-ben, az ifi I- ben s fél évet a tartalékcsapatban is. On­nan Vácra került, majd két évre — míg katonáskodott — a BEM SE-hez. 1978-ban tért vissza a váci együtteshez, hosszú évekig erőssége volt a gárdának. Szerették Vácon és ő is szeretett ott fociz­ni. Már évekkel korábban kishíján előbb­re lépett. A Nyíregyháza hívta az élvonal­ba, már-már úgy tűnt sínen van a dolog, végül mégsem jött létre a klubcsere. Utá­na már nem hívta NB I-es egyesület, még­is úgy tűnt hosszú ideig, hogy az 1985—86-os bajnoki évben mégiscsak él­vonalbeli focista lesz belőle. Méghozzá Vácott. A hajrában azonban orrhosszal le­maradt az addig remekül szereplő Váci Izzó a feljutástól. Strauszért viszont ta­vasszal már elmentek a Fraditól. Amikor megkérdezték tőle, hogy volna-e kedve az Üllői útra költözni egy pillanatig sem gondolkozott. Azonnal igent mondott. Bár négyéves szerződés kötötte a váciak­hoz, azok mégsem gördítettek akadályt távozása elé. A náluk töltött közel tíz esz­tendőt nem felejtették el. Strausz László bízik önmagában. Nem érzi öregnek magát s nem fél a feladattól. Vácott úgy játszott beállóst, hogy soha­sem felejtette a számára kiadott feladatot. Nem ácsorgott hosszasan az őrizetére bí­zott ember mellett, hanem ha labdát szer­zett, indult fel. Támadni. Hogy sokat kel­lett így futnia? Ezt egyáltalán nem bánta. Védő létére szeretett játszani. Verőcemaroson lakik, onnan jár be nap mint nap az Üllői útra. Hogy sokat uta­zik? Egyáltalán nem bánja. Ahogy mond­ja, ahhoz még fiatal, hogy az ilyesmibe belefáradjon. Terve egy van csak. Játszani a csapat­ban. ... Mert ez a Ferencváros! Erdélyi Karcsi jött a legközelebbről az Üllői útra. Kőbányáról. A Ganz-Mávag- tól. • Kezdjük a bemutatkozást a legele­jén? — javasoltam az interjú kezdetén a kapuvédőnek. — Hol kezdett futballozni? — Az Újpesti Dózsában. Pontosabban a serdülő „ötben”. Onnan „nőttem” felfe­lé, mígnem eljutottam az NB I-es csapa­tig. Pontosabban az NB I-es csapat kis- padjáig. Ott aztán elücsörögtem egy ki­csit. Úgy ötvenszer. Vártam mindig a cse­rére, hol Rothermel, hol Tóth, hol meg Kollát mögött. Vártam, vártam, mígnem lassan rá kellett jönnöm, hogy nem na­gyon bíznak bennem. Csupán a cadizi tornán állhattam be a kapuba, bajnokin egyszer sem. • Mire gondolt abban az időben? — Egyetlen dologra. Hogy jó lenne vé­deni. • És? — Kölcsön adtak a Ganz-Mávaghoz s máris védtem. Aztán bevonultam katoná­nak, majd egy bokaműtétet követően le­szereltem s mentem vissza Kőbányára. • Ott hamar elfelejtette az NB I-et? — Tavaly már megkeresett a Tatabá­nya, s tavasszal is kaptam élvonalbeli ajánlatot. • A mostani döntés alapja? — Nincs mit magyarázni rajta. Ez a Ferencváros, itt játszani óriási megtisztel­tetés egy magamfajta futballistának. • Könnyű volt az átállás? — Eleinte fárasztóak voltak az edzé­sek, de megszoktam már. Ebbe talán bele­játszott az is, hogy nem jutott most nyá­ron idő egyetlen nap szabadságra sem. A bajnokság végén a Ganz-Mávagban még nem lehetett pihenőre térni, mert hátra voltak az osztályozok. Utána jött az átigazolás, s máris ismét belecsöppentem a felkészülési munkába. • Sajnálja, hogy fuccsba ment a vaká­ció? — Ugyan. Ha csak egyszer odaállha­tok a gólvonalra az NB I-ben, már megér­te. • Zsiborás mellett nem egy kapus megunta már a tétlenséget. Most nyáron például Józsa. Nem gondolt arra, hogy az újpesti évek megismétlődnek. A kispad- dal?... — Gondoltam erre is. Mégis ... meg­próbálom megragadni a lehetőséget. Ők négyen tehát lehetőségre várnak. És bizonyítani szeretnének. Következő számunkban Hámoriról és Me­szesről olvashatnak szurkolóink. CSAPATAINK BAJNOKI MÉRKŐZÉSEI LABDARÚGÁS augusztus 10., Győr: Rába ETO-FTC augusztus 14., Tatabánya: Tatabánya—FTC augusztus 17., Üllői út: FTC-Volán NŐI KÉZILABDA NB I ŐSZI FORDULÓI Augusztus 25., 10.00 óra Ferencváros—BHG 31., 16.30 óra Vasas SC—Ferencváros Szeptember 6., 17.00 óra Ferencváros—Lehel SC 8., 11.00 óra Békéscsaba—Ferencváros 15., 10.00 óra Ferencváros—Tatabánya 21., 16.30 óra Borsodi Bányász—Ferencváros 27., 17.00 óra TFSE—Ferencváros 29., 10.00 óra Ferencváros—Spartacus Október 4., 16.30 óra Építők—Ferencváros 6., 10.00 óra Ferencváros—Győri Richárds FÉRFI KÉZILABDA NB I ŐSZI FORDULÓI Szeptember 8., 11.00 óra Honvéd—Ferencváros 13., 17.00 óra Ferencváros—Veszprém 15., 18.00 óra Dózsa—Ferencváros 20., 17.00 óra Ferencváros—Debrecen 22., 11.00 óra ózdi Kohász—Ferencváros 27., 18.30 óra Ferencváros—Elektromos 29., 11.00 óra Pécsi MSC—Ferencváros Október 4., 18.00 óra Ferencváros—Tatabánya 6., 11.30 óra Békéscsaba—Ferencváros 11., 17.00 óra Délép—Ferencváros 13., 11.00 óra Ferencváros—Szegedi Volán 20., 11.00 óra Várpalota—Ferencváros 27., 11.00 óra Ferencváros—Rába ETO A KISPADON. Dalnoki Jenő (1932) az FTC válogatott labdarúgója volt, aki gyermekkorától visz- szavonulásáig csak a Ferencvárosban ját­szott! (1950-től 1966-ig 439 mérkőzésen szerepelt!) Tagja volt két ferencvárosi baj­nokcsapatnak (1962—63, 1964), egy WK-győztes Fradinak (1965) és az 1958-ban MNK-t nyert gárdának. A ró­mai olimpián bronzérmet nyert magyar csapat tagja volt. Edzői munkásságát a ferencvárosi fia­taloknál kezdte. Később a Ferencváros csapatának edzőjeként 1973—1978 között 265 mérkőzésen ült a kispadon! Edzősége idején a Fradi megnyerte az 1975—76-os bajnokságot, bekerült a KEK-döntőbe, és két MNK-siker is született! Dalnoki az if­júsági válogatott szövetségi kapitánya, a Tatabánya, majd a Nyíregyháza csapatá­nál végzett feladatai után mesteredzőként tért vissza az Üllői útra, ahol hároméves szerződés köti az FTC-hez. MEGJELENT A FRADI FUTBALLKÖNYV A 232 oldalas könyvből a szurko­lók szinte minden témakörrel kap­csolatban bővíthetik ismereteiket, íme a tartalomjegyzékből: — Az FTC helyezései a bajnoksá­gokban — Hat évtized 6-7-8-9-10 gólos győzelmei bajnoki mérkőzéseken — Sztoriszemle — A magyar bajnokságok és az FTC „házi” gólkirályai 1901 — 1984. — Gólgyárosok (egy mérkőzésen 5-6-7-8 gólt lőttek) — Melyik magyar csapatnak ki rúgta az első Fradi-gólt? — Melyik országban ki rúgta az első Fradi-gólt? A FRADI FUTBALLKÖNYV ÁRA 50 Ft, és valamennyi könyves­boltban megvásárolható. im Lapzártánkig az FTC elnökségének jú­nius 28-i üléséről tudunk beszámolni, jú­liusban ugyanis nyári szünet van, ilyen­kor hagyományosan nem tart ülést a tes­tület. Ca június végi ülésnek egyetlen napi­rendje volt, a labdarúgócsapat tavaszi szerepléséről készült jelentés megvitatása. A labdarúgó-szakosztály részéről jelen voltak dr. Kiss László leköszönő szakosz­tályelnök, Furulyás János, az új elnök — mindketten elnökségünk tagjai — továb­bá meghívottként dr. Éry József szakosz­tály-elnökhelyettes, Pusztai László szak­osztályvezető, Havasi Mihály technikai vezető. Ott voltak az edzők is: a búcsúzó Sárosi László és az új-régi Dalnoki Jenő. Az MLSZ-t dr. Szepesi György elnök és Bicskei Bertalan utánpótlás szövetségi ka­pitány képviselte. Hargitai Károly ügyvezető elnök ismer­tette azt a javaslatot, mely szerint az év végi prémiumot — mintegy félmillió fo­rintot — megvonják a csapattól az utolsó mérkőzéseken (Tatabánya, SZEOL) mu­tatott igen gyenge teljesítmények miatt. A javaslatot az elnökség elfogadta. Az ügyvezető elnök ismertette azokat a lépé­seket, melyeket az FTC eddig tett, illetve a továbbiakban tenni szándékozik a hazai mérkőzések zavartalan lebonyolításával kapcsolatban. Pusztai László szakosztályvezető ismer­tette a csapat nyári felkészülésének mene­tét, az edzőtáborok programját, a nemzet­közi tornákon, edzőmérkőzéseken való szereplés terveit. Beszélt az átigazolások pillanatnyi állásáról is^j Ezt követően élénk vita bontakozott ki az NB I-es csapat tavaszi szereplésének elemzésében, majd nem kevésbé a soron következő idényre vonatkozó, szakembe­reinket és labdarúgóinkat érintő új anyagi érdekeltségi rendszerről. Dr. Papp László jogtanácsosunk szabályértelmezést tartott az új OTSH-rendelkezésekről, melyek úgy tűnik, tovább növelik az egyesületek önállóságát, nagyobb szabadságot biztosí­tanak a pénzeszközök felhasználásában. fSzót kért az új edző, Dalnoki Jenő. Megköszönte a vezető edzői megbízatást, majd rátért azokra a várható nehézségek­re, melyek a csapatépítés során jelentkez­ni fognak) Mint köztudott, a Fradi nem kevesebb'mint nyolc játékost ad az ifjúsá­gi világbajnokságra készülő válogatott ke­retbe. Sokat lesznek tehát távol. Nem könnyű szakmai feladat lesz a VB miatti kényszerű szünetünk alatt a forma átmen­tése, majd pedig az elmaradt mérkőzése­ink futószalagon történő lejátszása. Ne- hg? ősznek nézünk tehát elébe ... I Szólásra emelkedett a leköszönt edző, Sárosi László is. Sok sikert kívánt utódjá­nak, s kihangsúlyozta: az ittléte alatti ne­héz időszak során is úgy érezte, a Fradi­nak valami sajátos, egyik más egyesület­hez sem hasonlítható varázsa van ... Sárosi Lászlót egyébként elnökségünk illően elbúcsúztatta, ajándéktárggyal ked­veskedett a rokonszenves szakembernek, aki megkapta az FTC örökös tagja címet is. ’ A Ferencváros jelenlegi legmagasabb kitüntetését, az Aranydiplomát kapta dr. Kiss László, a leköszönő szakosztályel­nök, aki szintén az FTC örökös tagja lett. A Hungarovin vezérigazgatója hosszú éveken keresztül végzett felbecsülhetetlen értékű társadalmi munkát a Fradi, a lab­darúgó-szakosztály érdekében. Az elnökségi ülés végén tárgyalták a Győri János vízilabdázónk fegyelmi ügyé­ben történt fellebbezést. Tudomásul vet­ték továbbá, hogy az ügyvezetés Elek Gyulát — elévülhetetlen érdemei elisme­rése mellett — felmentette a női kézilab­dacsapat edzői tisztségéből. Elek Gyula a továbbiakban egyesületünk módszertani osztályán tevékenykedik. Utóda a bajnok­ság végéig Németh András, a férficsapat pályaedzőjejjett, aki régi megbízatását is ellátja az új feladat mellett. M. Z. < I V

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom