Fradi műsorlap (1984/85)
1984-1985 / 4. szám
ZSIGÁÉRT, S ÍGY ÖNMAGA ÉLLEN SZURKOL Józsa Miklós tartalékkapus — Nem kényelmetlen, nem túl kemény a kispad? ... — Hát... Kezd az lenni... S bizony kissé kínos, hogy egyre többen mondogatják, ez a Józsa örökös kispados marad. — Hogyan került erre a kispad- ra? — Álmomban sem gondoltam arra, hogy két olyan rettentő csalódás után, amilyen engem itt az üllői úton ért, visszatérek ide. — Mi volt az egyik? — Amikor kiöregedtem az ificsapatból. ahol Vincze Géza irányításával két éven ót védtem az egyben, akkor azt mondták, hogy mindenki .megy, én maradhatok egyedül, átvesznek az első csapathoz. Azután valóban mindenki ment, de az utolsó pillanatban engem is elküldték, igaz, ez egybeesett a tartalékbajnokság megszüntetésével. — So másik? — Az Építőktől visszatérve, ahol kölcsönjátékos voltam, azzal hitegettek, hogy szükség van rám, de azután szépen elcseréltek és Kecskemétre kerültem, majd behívtak katonának és Mezőtúron, a Szabó Lajos SE kapujában találtam magam. Ezek után én lepődtem meg a legjobban, hogy mégis visszahívtak. Némi gondolkodás után jöttem, hiszen itt az Üllői úton nőttem fel, tízéves gyerekként kerültem ide, a Ferencvároshoz fűződnek pályafutásom legszebb élményei, emlékei. — Rögtön kapusként kezdte? — Meglepő módon igen. A Somogyi Béla utcai általános iskolába jártam, a Magyar Rádió gyermekkórusának előkészítő csoportjához tartoztam, amikor az egyik osztálytársam kicsábított az Üllői útra, ahol valóban, már az első edzésen a kapuba álltam. Igaz, korábban, a téren is mindig védtem. Végül így mondtam le a zenélésről — sajnos. — A kórussal szerepelt a nyilvánosság előtt? — Ha jól emlékszem, egyszer léptünk fel a Zeneakadémián, hiszen az előkészítő évek után csak az ötödik osztálytól véglegesítik a gyerekeket a kórusban. Különben zenéltem, furulyáztam, nagyon jól éreztem magam a muzsika világában. — Ki volt a csábítója? — Szucsánszky Gábor osztálytársam, aki azóta már réges-régen abbahagyta. Ügy vélte, hogy az autószerelés sokkal jövedelmezőbb foglalkozás. — Ezek szerint elégedetlen? — Nem lehetek az. Nyilván kevesebbet kapok, mint a csapat állandó játékosai, de valamivel talán többet, mint az egyébként sűrűn cserélődő tartalékok, hiszen nekem hétről hétre ott kell ülnöm a kis- padon, bevetésre készen. — S mennyi ez a kevesebb, illetve valamivel több? — Már elnézést, de egyrészt nem is tudom pontosan, másrészt Vincze Gézával közösen megállapodtunk, nem beszélünk keresetünkről. Mo6t persze nem is nagyon volna miről beszélni, hiszen, sajnos, nem megy a csapatnak. — Milyen érzés a kispadon? — Nem tudom, hogy más csapatoknál, más kapusok között hogy van ez, de ezt a legőszintébben mondom, én tiszta szívemből drukkolok a csapatnak és még jobban 'Zsigának. (Nem tudnék nyugodt szívvel aludni, ha egy-egy mérkőzés közben arra gondolnék, bárcsak kapna ez a Zsiga egy-két potyagólt. Még akkor sem gondolok erre, ha ismerem edzőnk, Vincze Géza elvét, aki egy-két bakit engedélyez, és utána cserél. Zsiga esetleges durva hibái tehát megnyitnák előttem az utat. de mégis Zsigáért, s így tulajdonképpen magam ellen szurkolok. — Ilyen jó barátok? — Érdekes kapcsolat a miénk. Ügy érzem, közel állunk egymáshoz. Együtt gyakorlunk, sokat vagyunk együtt, jól kijövünk egymással. — Védett már az első csapatban? — Több ízben is. Már nemzetközi mérkőzésen is őriztem a hálót, de bajnoki mérkőzésen még nem álltam a kapuban. — Melyik mérkőzésre emlékszik különösen? — Egyszer Klagenfurtban jártunk és Zsiga akkorában éppen a válogatottal készült. Azt mondják, nagyon jól védtem. Sok dicséretet is kaptam, hiszen Judikot kiállították, az osztrákok nagyon támadtak, mégis kihúztuk 1-1-es döntetlenre. — Van lelkiereje, hogy hétről hétre a legjobban készüljön a bevetésre? — Kell, hogy legyen, hiszen az emíber soha sem tudhatja, mikor érkezik el az a bizoáyos nagy pillanat. Itt van például Andrusch Jóska esete, huszonnyolc évesen mosolygott rá a szerencse. — Hány éve van még a huszonnyolcig? — Huszonhárom múltam, de még sincs sok időm. No és a legszorgalmasabb edzés, felkészülés sem pótolhatja azt, amit az ember a mérkőzéseken tanulhat, tapasztalhat. Mindezt a junior találkozók sem pótolhatják, ahol most rendszeresen védek. Nekem ugyanis még nagyon sok tanulnivalóm volna, bár mintha az utóbbi időben többet is tehettem volna a futballért. — Ezt hogyan érti? — Régebben talán többet, szívesebben túlóráztam. Most viszont állandóan időzavarban vagyok. Mindig sietek, szeretnék a családommal, két kislányommal több időt tölteni. — Miért, mennyi a szabadideje? — Tulajdonképpen nagyon kevés. Hétfőn, kedden délelőtt, délután edzés, délben közös ebéd. Szerdán ugyanez, vagy esetleg itthon, vidéken edzőmérkőzés. Csütörtökön és pénteken a délután szabad. Szombaton mérkőzés, s vasárnap lehetünk együtt, ha az olimpiát is megjárt, s jelenleg az NB Il-es Magyar Hajó- és Darugyár csapatában röplabdázó feleségem mérkőzését szombaton rendezik. Ilyenkor reggel viszem a lányokat Budaörsre, anyámékhoz, ha pedig az asz- szony vasárnap játszik, akkor én vigyázok a kicsikre. — Számot vetett már önmagával, meddig tud még így ülni a kispadon? — Egyelőre csak az foglalkoztat, hogy kerüljenek el bennünket a sérülések, menjen végre a csapatnak, hiszen győztes mérkőzésen a kispadon is kellemesebb ... — Tehát nem bánta meg választását? — Erre én is vissza akartam még térni... Egyáltalán nem bántam meg, csak azt sajnálom, s ironikusnak tűnő megjegyzésem csupán arra vonatkozott, hogy a zenélést abbahagytam. De hiába, a jelenlegi kötelezettségek mellett a kettő, a sport és a zene nem megy együtt, a kettőt egyszerre nem lehet csinálni — sajnos!... Ha a feleségem vasárnap játszik, én vigyázok a kicsikre VAIASZOK A SPORTTÖRTfNETI MSEKRE 1952 1. Rajkai edzői pályafutása alatt összesen 7 alkalommal volt ferencvárosi bajnokcsapat edzője. 2. Az Üllői úton. A régi pályán ez volt az utolsó válogatott mérkőzés. 3. Szilvás! Helsinkiben a magyarok 6. aranyérmét nyerte. Egyesületünknek viszont ez volt a felszabadulás utáni első olimpiai aranyérme! 1953 6. Az „évszázad mérkőzésének” filmstábja: Macskás! János, Szabó Árpád, dr. Varasdi Dezső, Csőke József, Takács Géza. 1954 9. A Bp. V. Lobogó (Bástya) elleni győzelmeink: 1954: 3-1, 2-0, 1956: 6-2. A Bp. Honvédet a Kinizsi egyszer sem győzte le! 1955 11. 1914. június 20-án Párizsban ítélték oda Budapestnek az 1920-as olimpia rendezési jogát. A megtisztelő döntésnek az öröme még ott ült az arcokon, amikor 39 napp>al később kitört az első világháború! A politikai és gazdasági viharok következtében a szép álom — az olimpia rendezése — egyre távolodott, végül eltűnt a feledés homályába. Budapest nemcsak, hogy nem rendezhetett olimpiát, de politikai okok miatt még részt sem vehettünk az 1920-as olimpiai játékokon ... 13. Az 500. mérkőzését játszó Bálint László. Még egyet értékesíthetett volna, de az utolsó {»erőben a második büntetőt már elhibázta .. . 14. Hétfőn! A kosárlabda EÍB mérkőzéseit a Népstadionban játszották, így „ütközött” a két esemény és a futballmérkőzés hétfőre maradt. (A kosárlabda EB-t a magyar válogatott nyerte!) 18. A magyar—szovjet mérkőzések a Népstadionban: 1955: 1-1, 1957: 1-2, 1959 : 0-1, 1968: 2-0, 1976: 1-1, 1977: 2-1, 1978: 2-0, 1980: 1-4. 19. A Népstadionban 1959. szeptember 9-én a Honvéd—MTK KK- döntőn volt a villanyfényes avató. A REJTVÉNYES SPORTTÖRTÉNELEM című sorozatunk első két részét értékeltük. A decemberben megjelenő új kiadványt, a „FTadisták fényképalbumát” harminchármán kapják: Berekméri András, László Ferenc, Kaiser László, Pál- völgyi Mihály, Janis Pál, Kozma Károly, Kozma Ágnes, Sós Sándor, Pandula Rudolf, dr. Pandula Attila, Juhász János, Szigeti Ferenc és Koltai Szabolcs budapesti szurkolók. Farkas Tibor Szeged, Németh Veronika Szeged, Novak László Oroszlány, Szadlis József Salgótarján, Baumann Tamásné Szombathely, Szabó Béla Szeged, Pintér Ferenc Sorkifalud, Körösi László, Pécs, Zsampach Péter Szombathely, Nagy Jánosné Celldömölk, Csuka Imre Répcelak, Szabó Zsolt Szombathely, dr. Zsolnay Lászlóné Siófok, Tóth Jánosné Kőszeg, Kőszegi Zsolt Szombathely, Béressy György Ajka, Kundermann Lívia és Beáta Ajka, Melich Pál Szarvas, Szabó Katalin Szeged. Kétszeri eredményes megfejtésükért 13-an további jutalomban részesülnek: Berekméri András, Farkas Tibor, Németh Veronika, Novak László, László Ferenc, Szabó Béla, Pálvölgyi Mihály, Csuka Imre, Kozma Károly, Kozma Ágnes, Kundermann Lívia és Beáta, Szabó Katalin. Valamennyien ingyen kapják a Sportpropaganda Vállalat kiadásában tavasszal megjelenő Fradi fut- ballkönyvet. A FRADISTÄK FÉNYKÉP ALBUMA sorozat „mutatványszáma” az egykori dél-amerikai túrával foglalkozik és FERENCVÁROS— URUGUAY 3-2 címmel december közepén jelenik meg. A több, mint 50 korabeli fotót tartalmazó., album „kísérőszövegét” az Í929-es túralevelek, tudósítások adják. Ebből idézünk egy részletet: Szállásunkra, az Itajuba Hotelbe dirigáltam gyorsan a társaságot. A szálláscsiná- lás után első dolgunk az volt, hogy a Flumi- nense vezetőségét kerestük fel. A Fluminen- se az itteni vendéglátónk, tehát velük kellett a mérkőzés körülményeit, a hivatalos ügyeket elintéznünk. A Fluminense vezetősége nagy píronkodások közt mentegette magát, hogy a hivatalos üdvözlés a pályaudvaron elmaradt. Egy nappal előbb vártak bennünket és nem tudták, mi a késés oka. Fél háromkor ültünk asztalhoz a szállodában, hogy elfogyasszuk ebédünket, s hat órakor már a vacsorát is elköltöttük. Siettünk az étkezéssel, mert az első riói tréning volt .soron, amit a szolkatlan esti világításban tartottam meg. Az églek nem voltak irgalmasak hozzánk és zuhogó esőben jelentünk meg a pályán. Tíz óra volt, amikor a csapat gyepre lépett. Harminc darab reflektor jóformán nappali világosságot árasztott a pályára. Az első pillanatra a zuhogva hulló esőben valami tündér! fényjátéknak tűnt az egész tréning, aminek azonban komoly jelentősége volt reánk nézve. Természetes, hogy a legkomolyabb formában végeztük dolgunkat és mindenki azon volt, hogy ennek a különös helyzetnek minden csínját-bínját kiismerje éls a mérkőzésen már megfelelő tapasztalattal álljon pályára. A labda olajfestékkel fehérre van festve, hogy a levegőben is jól látható legyen. S valóban, ezen a téren nincs is semmi baj. A labda a mezőnyben is' a levegőben is tökéletesen látszik, mint nappal. A kapusoknak azonban nehezebb így a helyzetük, mert a labda repülési irányát és gyorsaságát bizonytalanabb megállapítani. Nagy kíváncsisággal várjuk az első villanyfény melletti, éjszakai mérkőzésünket. (Tóth edző levele Rióból — július 3.) Ferencváros—America FC 1-1 július 4., Rio de Janeiro Második mérkőzésünket az eredeti tervünktől eltérően nem az FC Fluminense, hanem Rio állam bajnoka, az America FC ellen játszottuk. Almeida bíró sípjelére mindkét csapat egyszerre fut a gyönyörűen kivilágított Fluminense pályára, és a szokott módon üdvözli a közönséget. A mi összeállításunk: Amsei — Hungler, Papp — Furmann, Bukovi, Qbitz — Táncos, Takács, Turay, Toldi, Kohut. Most látjuk csak, hogy itt hiányzik a Sao Paulo-i lelkesítő magyar tömeg. Azért a közönség szimpatikusán fogadja a magyar csapatot, hiszen jó híre már megelőzte, és ez nagy respektust szerzett itt is. A világítás a maga nemében tökéletesnek mondható. Persze a mieinknek mégis szokatlan ez. A 15. percben lendül végre komoly támadásba a Ferencváros, és kezdi mutatni azt a szemkápráztató játékot, amelyet már a Paulista ellen is megcsodáltak. Itt is kezd felmelegedni a közönség. Hiába azonban a Ferencváros szép játéka, amikor az csak a tizenhatosig tart és nem érik góllá. 0-0-ra végződik a félidő. II. félidő a Ferencváros vehemens rohamaival indul. Egymás Után háromszor veszélyes a helyzet Joel kapuja előtt, de nincs eredmény. Az iram fokozódik és, most kezd igazán szemkápráztató játék kialakulni. A riói szakértők is elismerőleg nyilatkoznak a Ferencváros játékáról. Ilyet még riói pályán nem láttak. A közönség feláll az ülőhelyeken is, és úgy gyönyörködik a játékban. A brazilok is vezetnek veszélyes támadásokat, de a közönség idegessége úgy látszik, a játékosokat is elfogta, mert a híres Mineiro közelről háromszor is hibáz. A 35. percben egy heves és váratlan ellentámadásból Solral gólt ér el. Földrengésszerű ováció fogadta a gólt. Szerencsére a játékosokat nem zavarta meg a váratlanul bekapott gól, és nyugodtan kombinálnak. Valósággal művéiszi produkciókat mutatnak be, de a szenzációs Joel minden lövést ment. Már- már a vereség réme mered felénk. Még öt perc van csupán. Le vagyunk törve. Még egy ... még fél perc ... amikor Bukovi hallatlanul erős szöktetést ad Kohutnak. Biztosan kimegy. Már látjuk is, elveszett a labda. De nini, Kohut utánairamodik, vagy két centire a vonaltól elfogja, villámgyorsan bead Toldi elé, "és már benn is a kiegye,{ilítéis. A bíró már fújja is le a mérkőzést és a játékosok mámorosán ölelgetve egymást, mennek a kijárat felé'. Ez az album a Fradi ajándékboltban 30 Ft-os áron még megvásárolható. A jövő évben megjelenő 10 fényképalbumot azonban csak a megrendelők kapják! Külön árusításra nem kerül! Ezért kérjük, hogy levelezőlapon, levélben, kivágható szelvényen jelezzék vásárlási szándékukat, mert a megjelenést követően utánvétellel, csak így juthatnak a Fradisták fényképalbumához. Megrendelésüket a Fradi ajándékboltba (Bp. IX., Üllői út 129.) és a Boy Vállalat (Bp. V., Bajcsy-Zs. út 20.) üzletébe címezhetik. A jövő évben kiadásra kerülő 10 album címe: Bordó bársonysapkában (113 válogatott labdarúgónk), Potya, Albert album, „Nyíl”, az ezüstcipős gólkirály, Volt egyszer egy VVK, Mérkőzésjelenetek az Üllői útról, Három korszak, három kapusa (Csikós, Géczi, Zsiborás), Slózi, Testvérek a pályáh (Sárosi, Tákács testvérek), 85 év, 85 kép. Mindenesetre megpróbáltam ... Serdülő koromban egyébként sokáig csatárt játszottam, és csak edzőm tanácsára vonultam hátra a kapuba. Az edzőm akkor is Vincze Géza volt... Az egyedülálló tett kapcsán óhatatlanul felmerül az emberben: micsoda óriási győzelmi vágy, klubszeretet élteti ezt a játékost, hogy felrúgva minden „szabályt” ily módon is segítette csapatát! A statisztikában sokszor leírjuk, hogy sajátnevelésű játékos. Néhányan már feltették a kérdést, hogy mennyiben férnek el aiz „idegenek”, a serdülő koruk óta anyaegyesületükben játszóktól. Zsiborás Gabi testén egész életében csak Fradi mez feszült. S a mez alatt — ezt most látványosan bizonyította — nem akármilyen szív dobog. Fradi szív! N. B. Zsiborás Az FTC—PMSC mérkőzés utolsó percében nem mindennapos esemény történt. A Fradi szögletrúgáshoz jutott, s amíg ehhez készülődtek a játékosok, Zsiborás óriási vágtával közeledett az ellenfél kapujához! A nézők döbbenten nézték a szokatlan eseményt. — Felnéztem az órára és láttam, hogy az utolsó perchez érkeztünk. Borzasztó volt a tehetetlenség érzése, és szinte ösztönösen elindultam az ellenfél kapuja elé. Hátha nekem sikerül az, amit társaimnak a 90 perc során nem sikerült megvalósítani. Nagy vágtám végén jó pozícióban kaptam a labdát, s bizony, ha a közelben levő játékvezető mozdulata nem zavar meg, talán jobban eltalálom a labdát... Fradi műsorlap AZ FTC Baráti Kör Lapja. Felelős kiadó: dr. Trethon Ferenc, a Baráti Kör elnöke. Felelős szerkesztő: Nagy Béla. Szedés, grafikai előkészítés: Zrínyi Nyomda, Budapest. Felelős vezető: Vágó Sándomé vezérigazgató. «4.2703/9-16 — Nyomás: Szikra Lapnyomda, Budapest. 5839. Felelős vezető: Csöndes Zoltán vezérigazgató. Megjelenik: az FTC mérkőzéseire. Szerkesztőség elme: Bp. IX., Üllői út 129. Telefon: 136-025 4 I 4