Fradi műsorlap (1984/85)
1984-1985 / 4. szám
1984/85-ÖS IDÉNY, 4. SZÁM Fradi műsorlap 11 AMIT LEHETETT MEGNYERTEK! LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT: Az FTC kötöttfogású birkózócsapata nyerte az 1984. évi magyar bajnokságotl Balról: Tóth intéző, Nádas szakosztály elnökh., Kiinga edző, Gáspár, Nádasi, Kruj vezetőedző, Petrezselyem, Kőfalvi, Gáspár szakosztály elnökh., Kékes, Res- nik, Fodor, Erdei Előttük: Nagy, Spáczai, Gál edző Guggolnak: Kiss, Bálint, Szőnyi edző, Kruj, Tekes, Bíró, Fehér imimmíiw c> a Fekete-fehér, gyüretlen, tiszta, kötegelt újságpapír, kilogrammonként 2,40 Ft Színes, kötegelt folyóiratok, kilogrammonként 1,40 Ft Augusztus végén egy kedves meghívó levelet kapott az iFTTC. ISG Alfortville francia klub küldte a párizsi „Magyar Ház” elnöke, Paul London úr közreműködésével. 50 éves az F.S.G.T. — a Francia Munkássport Szövetség — melynek tiszteletére kerékpár pályaversenyt rendeznek — szólt a levél — és erre egyesületünk versenyzőit is meghívják. Az idő rendkívül rövid volt, de segített a SZOT Sportosztálya és segítettek az OTSH útlevélcsoport mindig megértő munkatársai. A kis csapat tagjai — Zala Jenő az OTSH csoportvezetője. Takács Gyula edző, Pintér Béla, Rágó Tibor, Kemény Attila, Lipták Zoltán és Hatvani Tibor versenyzők — egy dologban azonosak voltak. Egyikük sem járt még a gyönyörű francia fővárosban Párizsban, amely ragyogó napfénnyel fogadta a MALÉV leszálló TU 154 gépét, amely- lyel kis küldöttségünk is megérkezett. A gépen velünk együtt tért haza egy magyarországi túráról az Ivry — Párizs melletti előváros — férfi kézilabda-csapata. Az első napot az ő szállodájukban töltöttük. E kis város a francia munkásmozgalom egyik bölcsője. Aztán gyorsan peregtek a napok. Edzések és városnézés váltogatták egymást. Pali bácsi (Paul London úr) és vendéglátóink segítségével versenyzőink megtekintették a „tornyot”, ahogy a párizsiak a híres Eiffel tornyot nevezik; a notre- dame-i iszékesgyeházat, Napoleon síremlékét és e történelmi város nevezetességeit. Láttuk a híres Louvre múzeumot, benne Mona Lisával és a Milói Vénusszal. Megnéztük persze a Metrót, híres állomásait a kábítószerektől roncs fekvő emberekkel. Nem maradt ki a Pigalle, és a szórakoztató negyed sem. Talán különösnek tekinti az olvasó e leírást. Azt gondolhatná: ez egy turistaút volt. Nem! Csak vendéglátóink jóvoltából erre is jutott idő és az volna jó, ha mindig így lehetne, ha sportolóink ismeretei így is bővülhetnének. A sok élmény következtében villámgyorsan eljött a verseny napja. Párizs kerékpárstadionja feldíszítve várta az angol, belga, magyar és francia versenyzőket! A felhők ugyan lógtak, de a pálya száraz volt. A versenyt érdekes módon rendezték. Minden résztvevő csapat minden számban köteles volt versenyzőt indítani. Ezek ösz- szesített eredménye döntötte el a pontversenyt. Az 500 m-es versenyt óriási izgalom előzte meg. Mindenki a francia és a belga versenyző győzelmét várta. Nyert: Pintér Béla, FTC. A 20 km-es versenyben is ragyogó küzdelem folyt. Az itt induló két magyar remekül segítette egymást, végül Rágó Tibor első, Kemény Attila pedig harmadik helyen végzett. Ekkor már „figyeltek” ránk. Következett a repülő verseny. Győzött Lipták Zoltán. Kitűnően szerepelt Hatvani Tibor is, aki egy vegyes csapatba került. Következett — volna — a 4000 m üldöző verseny. Sajnos, egy hirtelen jött felhőszakadás véget vetett a versenynek. A pontversenyt így is megnyertük, ennek díja pedig a képen látható csodás trófea volt. A fiúk csak azt sajnálták, hogy az időjárás miatt elmaradt versenyszámban nem állhatták a dobogó legfelső fokára, mert azt is megnyerték volna! H. K. Old boy csapatunk ismét bajnokságra tör Fradi-fiúk Ausztriában Október elején az FTC öregfiúk csapata Bécsben vendégszerepeit. Mi ebben a csodálatos? A múltban is sokszor előfordult ilyen külföldi út. Na, na, azért ez a kirándulás tulajdonképpen sporttörténeti pillanat volt az őszeshajú legények életében. Hogy -miért? Erről Albert Flóriánnal beszélgetünk. — Életünkben először játszottunk műfüvön, úgy hogy tényleg nevezhető némi túlzással sporttörténeti pillanatnak ez a bécsi kirándulás — mondja az egykori Aranylabdás középcsatár. — Nagyon szokatlan volt? — Nekem igen, de azt hiszem a többi öreglegény hasonlóan vélekedik. Egyszerűen másképpen pattan a labda, olykor felgyorsul, máskor pedig ahogy talajt ér, gellert kap. Legalább egy-két hét kell ahhoz, hogy megszokja az ember ezt az új, egyre inkább terjedő, esztétikailag tényleg mutatós pályát. — S hogy ment a műfüvön a csapatnak? — Az első mérkőzésen 5-0-ra, a másodikon 7-1-re nyertünk. — Hallottam, hogy a Ferencvárosnál is tervezik egy műfüves pálya létesítését. — Igen, szó van róla. A népligeti földeset akarják átalakítani. Tényleg jó ötlet, mert így egész évben lehet gyakorolni rajta, s nincs kitéve a felkészülés a rossz időjárási viszonyok viszontagságainak. Egy biztos, néhány hét, vagy talán hónap is kell ahhoz, hogy a srácok megszokják ezt az új környezetet. — Milyen cipőben -lehet ezen a talajon játszani? — A csavaros stopplikkal nem lehet rámenni, csak gumissal. Egyébként az Adidas-cég direkt erre a célra különleges cipőket gyárt, amelyek sokkal sűrűbben vannak ellátva kapaszkodókkal és alacsonyabbak is ezek a stoppük. Rudas Ferenccel általában az öregfiúk csapatról és hazai, valamint külföldi meghívásaikról kértem nyilatkozatot. — Az elmúlt bajnokságban hol végzett a csapat? — Bajnokságot nyertünk, végig imponáló, nagyszerű játékkal. Egy nagyon erős mezőnyben tudtunk aranyérmesek lenni, de azt hiszem, ezt nem kell külön magyaráznom azoknak, akik kijárnak a népligeti meccseinkre. — Ki a csapatkapitány? — Dr. Fenyvesi Máté, ha nincs ott, akkor Géczi, Novák, Albert, vagy Szűcs húzza fel a karszalagot. — Az elmúlt évtizedek klasszisai közül már felsorolt néhányat, kik szerepelnek még? — Szántai, Galambos, Mucha, Pusztai, Vépi, Takács Béla, Horváth Gyuri, Simon Pista, hogy csak a gárda gerincét felsoroljam. — Nem fárasztó a heti egy-két mérkőzés? — Fizikailag nem, a legtöbben trénerek, így hát edzésben vannak. Fenyvesi Máténak ellenben az utazásai külön megérnék egy cikket. A mérkőzéseinkre munkahelyéről, Jászberényből jön fel hétfőnként. Ha vidéken játszunk, mondjuk az ország másik szegletében, egészen biztos, hogy oda is elsőként érkezik. Nem sajnálja a benzint, a fáradságot ... — Sok külföldi és hazai meghívást kapnak? — Igen, s nagy sajnálatunkra, nem mindegyiknek tudunk eleget tenni. Jártunk már Ausztriában, Lichtensteinben, Svájcban, NSZK-ban, Csehszlovákiában. Itthon pedig alig van olyan pontja az országnak, ahol nem voltunk. — Kikkel a leggyümölcsözőbb a kapcsolatuk? — A Passau-i öregfiúkkal, velük több mint hét esztendeje játszunk oda-vissza alapon mérkőzéseket. — Kikkel próbál az új szezonban erősíteni a csapat? — Egy kiszemelt játékosunk van, Bálint Laci. Várjuk a jelentkezését ... — S most hogy állnak ebben a bajnokságban? — Az őszi szezon befejezése után a tabella éléről nézünk vissza riválisainkra... ¥ ♦ «I
