Fradi műsorlap (1984/85)

1984-1985 / 7. szám

A FRADI MŰSORLAP MELLÉKLETE SPQRT-TOlkjNK A mi Feri bácsink Ki az, akire minden egykori já­tékosa, kollégája a legnagyobb sze­retettel, tisztelettel emlékezik, aki több mint negyedszázadon keresz­tül atyai szeretettel, végtelen türe­lemmel tanította a labdarúgás ábécéjére a gyerekeket és aki soha nem volt hűtlen a Ferencvárosi Torna Club nagy családjához? Ki az, aki szinte megszámlálhatatlan győzelemre vezette a Fradi kölyök- csapatainak labdarúgó palántáit, nevelte a jövendőbeli NB I-es és válogatott játékosokat, aki ma is — súlyos betegsége ellenére — minden Fradi-kölyök mérkőzésen a partvonal mellett található? Min­denki tudja a helyes választ, aki valaha is megfordult az Üllői úti sporttelep öltözőfolyosóján. ö AGÁRDI FERI BÁCSI! Nem kis megilletődöttséggel csen­gettem egykori tanítómesterem aj­taján és kértem, beszéljen életéről, pályájáról, a Fradiról. — örök szerelmem a Ferencvá­rosi TC. Az idő tájt még ÉDOSZ- nak hívták, amikor az ificsapat jobbösszekötőjeként együtt játszot­tam Csanádival, Dalnokival, Dé­kánnyal, az ifiválogatottban pedig Puskással, Kubalával. Emellett az akkori Glázner cukrászda pékina­saként dolgoztam. Innen emeltek ki 1950-ben az ÉDOSZ sportosz­tályára előadónak. Bár egy év múl­va — családi okok miatt — visz- szakerültem a pékségbe, de már felfigyeltek rám az akkori vezetők, s kapacitáltak a további sportmun­kára. így lettem 1957-ben a Fradi kölyökcsapatának edzője, társadal­mi munkában. 1959-ben segédokta­tói, majd három év múlva edzői képesítést szereztem a TF-en. 1959- ben az FTC szerződtetett edzője lettem és 1975-ig dolgoztam az egyesületnél. Ekkor — bár mun­kánk ellen semmi kifogás sem le­hetett, hiszen abban az évben mind a négy serdülőcsapatunk bajnoksá­got nyert — egy fiatal, agilis ifi­edző szorgalmas aknamunkájának eredményeként minden serdülő­edzőt elküldték, úgymond „felsőbb utasításra, a fiatalítás jegyében” .. . Nem maradtam munka nélkül, mert azonnal felkértek a Pénzügyőr SE serdülő-edzői posztjára. Négy év alatt a kiesőjelölt csapatból bajnok- aspiránst faragtam. 1979-ben Novák Dezső és Szűcs Lajos megkeresett és én az első hívó szóra vissza­jöttem. Miután átvettem az akkori 1967-es születésű korosztályt, a kö­vetkező évben már bajnokságot nyertünk. Ezek a játékosok alkot­ják nagyrészt a mai ifi I. csapatát. Azóta is az FTC szerződtetett ed­zője vagyok. Pillanatnyilag, beteg­ségem miatt, segítőként, szaktanács­adóként dolgozom. — Hogyan emlékezik edzői pá­lyafutásának kezdetére? — Ö, azok nagyszerű évek vol­tak. A Fradinak mindig különleges vonzereje volt. Emlékszem, egy al­kalommal egyszerre 104 gyereknek tartottam edzést. Edzőségem első évében igazoltuk le az 1943—44-es születésű srácokat. Közöttük figyel­tem fel Páncsics Mikire. Egy év múlva következett Varga Laci, Rát- kai Laci, Fábián Tibi korosztálya. Közöttük volt Bácsikéi Berci is, aki­ből érdekes körülmények között lett kapus. Az egyik edzésen 11-est rúgattam és védettem minden já­tékossal. Berci védte ki a legtöb­bet, mezőnyjátékos létére. Megkér­deztem: akar-e kapus lenni? Akart... Válogatott kapus vált be­lőle. — Véleménye szerint milyen fel­fogással rendelkezzen egy edző? — Először is, alázattal kell sze­retnie a sportágat, azt amit csinál. Legyen türelmes, ne ítéljen hamar. A hivatástudat a legfőbb erénye a jó edzőnek. Nem lehet haragosa, mindenkivel meg kell találja a megfelelő hangnemet. Neveljen rendszerességre, törekedjen a jó csapatszellem kialakítására. — Kérem, mondjon véleményt a mai labdarúgásról! — A foci csodálatos játék és ma is az. Nagyon fontos különbséget látok a régebbi és a mai foci kö­zött és ez nem más, mint a szán. dékos durvaság. Ez, véleményem szerint, nem csak a játék felgyor­sulása miatt van, hanem mert a mai játékosok nem rendelkeznek megfelelő, biztos technikai alap- képzettséggel. — Térjünk vissza a gyerekekhez. Hogyan látja labdarúgásunk után­pótlás nevelését? — Sajnos, nem túl rózsás a hely­zet. Élő tanúja vagyok annak, hogy a sportvezetés évtizedek óta ígéri: az utánpótlással foglalkozó edzők lesznek a legjobban képzett és meg­fizetett szakemberek. Nekem az egész labdarúgásunk és edzőkollé­gáim érdekében csupán egy kéré­sem lenne: az ígéret ne csalt ígéret maradjon. Viczkó Tamás ÚJ SPORTÁG — a csüszökorong Eddig nem ismert sportág kezdte meg pályafutását: a csúszó­korongozás. MHSZ-küldöttség vett részt az Osztrák Hadsereg Sport Szövetség (ÖHSV) által rendezett nemzetközi lövészversenyen és ott ismerkedtek meg ezzel a sportággal. Az ismerkedést meghívás követte. A Kecskeméten rendezett MHSZ lövész bajnokságra megér- keztt az ÖHSV válogatottja sportági bemutatóra. A bemutatónak si­kere volt, hatására az MHSZ elhatározta, hogy gazdája lesz az új sportágnak. Az osztrák csapat a bemutatóra hozott nyolc készlet felszerelést az MHSZ Kiskunsági Erdész Lövész Klubnak ajándékozta. így azon­nal megnyílott a lehetőség az edzések beindítására, és el lehetett kez­deni a hazai bemutatók szervezését. De mi is ez a nálunk teljesen új sportág, a csúszókorongozás? Régi népi játék, amely az Alpesek vidékéről származik, és csak jégen játszották. Népszerűségének növekedése arra késztette a sportág híveit, hogy szakítsanak az idényjelleggel. Ma már különböző anya­gú (aszfalt, műanyag) pályákon folynak a versenyek, az egész év folyamán. A pálya mérete: 33X4,4 m, ezen a területen két 6X3 m-es cél- és kilövő terület helyezkedik el. Közepükön kereszttel jelölt helyre ke­rül a cél-galamb. A játékot két, négyfős csapat játssza. A játék egy fordulójában mind a nyolc játékos egy-egy lövést ad le. Az a cél, hogy az odacsúsztatott korong minél közelebb álljon a galamb je­lölte célhoz. A játék hat fordulóból áll. Egy-egy forduló végén, ha mind a nyolc játékos leadta a dobását, ki kdll értékelni az ered­ményt. A célterületre csak a két csapatkapitány léphet be. Nekik kell minden dobás után megállapítani, hogy melyik korong áll köze­lebb a galambhoz. Az értékelésnél, ha az egyik csapat minden korongja a galamb­hoz közelebb áll, mint az ellenfél legközelebb álló korongja, plusz pontot kap. Győztes az a csapat, amelyik a legtöbb pontot gyűj+i össze. A sportág legjobbjai világ- és Európa-bajnokságokon, Európa Kupa, valamint nemzetek közötti versenyeken mérik össze tudá­sukat. Ludvigh Zoltán Távolugrás Zádor Péter felvétele Nem nyugdíjas állás a kenuzás A 37 éves, kilencszeres világbaj­nok Wiohmann Tamással beszélge­tünk. Színhely az MTK-VM Hun­gária körúti sporttelepének büféje, amelynek újdonsült vezetője, az ak­tív versenyzéstől nemrég visszavo­nult kenukirály. A tőle megszokott közvetlenséggel, sok-sok humorral fűszerezve foglalkozik vendégeivel. Egy korszak lezárul? Óriási esemény a Bajnokcsapatok Európa Kupájának döntőjébe eljut­ni, még akkor is, ha férfi asztalite­niszről van szó. A BVSC-nek ez már sikerült korábban is. de ez­úttal mások a körülmények. A győ­zelmi kilátások — hazai pálya ide vagy oda — nem túl rózsásak. — A gdanski csapat roppant erős, szinte a lengyel válogatottal azonos, mély az EB-n II. helyezést ért el. Grubba és Kucharski egy év óta sikert sikerre halmoz, mindketten félelmetes ellenfelet jelentenék a Gergely—Takács—Nozicska—Frank összeállítású csapat számára. Rá­adásul Jakubovicz is tapasztalt já­tékos — fogalmazta meg álláspont­ját Herendi Iván vezetőedző, aki­vel a BVSC asztalitenisz szakosz­tályáról beszélgetünk. — A hazai pálya előnye nem elhanyagolható. Ha a közönségtől ugyanolyan támogatást kapunk, mint az elődöntőben a Borussia Düsseldorf ellen, akár bz egyedül kiegyenlíti az erőviszonyokat — mondotta, kiegészítve az előb­bieket. (NEMZETKÖZI ERED­MÉNYEK: 1981. BEK III. hely, 1982. BEK II. hely, 1983. VVK I. hely, 1984. VVK III. hely, 1985. BEK- döntő.) — Gergely kurta-furcsa kihagyása a világbajnokságra induló csapat­ból vajon hogyan hat majd a BEK- döntőn játékára? — A történtek ellenére azt ígér­te, hogy maximális erőbedobással készül. Igyekszik megmutatni, hogy nem lehet még őt leírni. Ráadásul ez számára afféle búcsújátéknak is felfogható, hiszen jövőre Gergely külföldre szerződik — mondta a ve­zetőedző. — A csapat átlagéletkora 30 fö­lött van, legismertebb játékosa tá­vozik. A BVSC csapata — úgy tű­nik — lassan kiöregszik. A szak­osztály azonban évről évre ered­ményesen szerepel a fiatalok ver- senyein. többször elnyerte a MOATSZ Kupát, melyet a legered­ményesebb utánpótlás-nevelő egye­sület kap meg. Ha ennyire jó ne­velőmunka folyik a szakosztályban, hol vannak Gergelyék utódai, miért nem sikerült beépülnie egyetlen fiatalnak se a nagyok közé? — Ez a csapat igen erős volt, te­hát rendkívülit kellett volna egy fiaitalnak teljesítenie ahhoz, hogy valakit ki tudjon szorítani. Ráadá­sul egy korábbi időszakban hibás elképzelésekkel dolgoztak elődeink így igazán ütőképes játékost nem is neveltek fel. A koncepcióban és az edzői gárdában 6 éve változás történt, viszont egy játékos beérési ideje körülbelül 10 év. így még 4— 5 évet kell „túlélni” — szólt a múlt­ról és folytatta a jövő felvázolásá­val Herendi Iván. — Az élvonal­ban ott leszünk továbbra is, de el­sők nem lehetünk egy ideig. Van­nak tehetségeink, helyes úton já­runk, így miénk lehet a jövő. Ki­alakítottuk a menedzseltek körét, jobban összekapcsoljuk az eredmé­nyességet az anyagi érdekeltséggel. Sajnos átütő sikert nemzetközi szinten még egyik reménységünk sem ért el. pedig ez a mérce. — Milyen segítséget kapnak a te­hetséges fiatalok? — Egyéni problémáik megoldásá­hoz pszichológust vonunk be, a ta­nulmányi gondok enyhítésére nagy lehetőséget látunk a sportosztályi rendszerben. Sportszakmai téren az idősebb játékosok, a kiöregedők ta­pasztalatainak átmentésére törek­szünk — fejezte be terveinek is­mertetését Herendi Iván, a BVSC asztalitenisz vezetőedzője. Ügy tűnik, hogy a Gergely Gá­bor nevével fémjelzett korszak le­zárul, nem csak a vasutasoknál, ha­nem a magvar asztalitenisz sport­ban is. Az új korszak, a fiatal te­hetségek időszaka még nem kezdő­dött el. de reméljük nem kell so­káig várni rá. Kiss Tamás Az atlétikus Hamlet — A művész úr elnézését kéri — fogad a portás —, de késni fog. Most éppen a szinkronban van. Tudja, nagyon elfoglalt. Csak tíz perc telik el és már jön is Cserhalmi György. Pár perc beszélgetés után a vívás kerül előtérbe. — A Tokaj Expressz döntő előtt? Hogyne emlékeznék. Radnóti­val vívtam. Tust is alig adott, úgy megvertem. Persze, előtte az ed­zéseken hagytam magam, így azt hitte, ő a jobb. — Tulajdonképpen mikor kezdődött a vívás iránti szerelem? — Tizenegy éves koromban, Debrecenben. Ott kezdtem ezt a sportot a helyi vasutas egyesületnél. Kezdettől fogva Fülöp Gyula bácsi volt a mesterem és végig ő is maradt. Nagy szeretettel emlék­szem vissza rá. Neki köszönhetem, hogy I. osztályú szintet értem el. Aztán a főiskola miatt abba kellett hagynom a versenyzést, nem volt időm edzésekre járni. — Teljesen elszakadt a vívástól? — Nem. Szerintem ettől a sporttól nem lehet elszakadni. Illetve semmilyen sporttól, amit szeretettel csinál az ember. De a kérdésre visszatérve, most is rendszeresen vívok. A próbateremben éppen elfér egy pást. Szacsvay Lacival állok nagy harcban, hiszen ő is komolyan versenyzett. Ezenkívül, számos olyan szerep van, amelyben nélkülöz­hetetlen ez a tudás. Nem szeretem az alibi mozgást a színpadon! — Támadó vagy védekező típusú versenyző volt? — Egyértelműen támadó. Számomra felfoghatatlan, hogy ma­napság egy közepes képességű vívó az élvonalban tud maradni, ki­zárólag feltartó szúrásokkal. — A kérdés kicsit provokatív volt, mert egyes vélemények sze­rint, aki komolyan sportol, az a sportban nem tudja megtagadni iga­zi valóját. Erről mi a véleménye? — Érdekes probléma, de nem tudok rá válaszolni. Ha ezt igaz­nak fogadom el, akkor a mai élsportolók közül nagyon sokan, és kü­lönösen a vívásban, nagyon rossz bizonyítványt állíthatnak ki ma­gukról. — Más sportot is kipróbált? — Hogyne. Űsztam és lovagoltam is. A lovaglást nagyon megsze­rettem, annak ellenére, hogy sokkal inkább tudok attrakciókat bemu­tatni a lovon, mint valóban lovagolni. Sajnos, két éve volt egy mű­tétem, azóta nem ültem lóra, mert kímélem a lábamat. — Fontosnak tartja, hogy egy színész sportos alkat legyen? — Tulajdonképpen igen. És nagyon helyeslem, hogy mostanában a főiskolai felvételnél már ezt is figyelembe veszik. Nem hiszem, hogy a nézők szeretik a vékony, sápadt színészeket. Arról nem is beszélve, hogy egy-egy nagyobb alakításhoz erős fizikum szükséges. — Debreceni Hamlet alakításáról egyszer azt nyilatkozta, hogy atlétikus volt. Ezt a hasonlatot a sportra értette? — Csak részben. Szerettem volna valami újat hozni. Elég volt már a töprengő, tépelődő Hamletból. Elképzelésemet aztán ki így, ki úgy fogadta. Sokan dicsérték, sokan azt mondták, ez a színház szégyene. De én nem adom fel, továbbra is mindig arra törekszem, hogy a tőlem telhető legjobbat nyújtsam. Sok sikert! Szabó Zoltán — Hogyan kerültél ide, Tamás? — Magam sem tudom, nehéz rá válaszolni. Mint minden sportoló a visszavonulás után keresem helye­met a „civil” életben. Ez volt az első álláslehetőségem, megpályáz­tam, és most itt vagyok. Szeretném egy kicsit felfuttatni ezt a helyet, már csak azért is, mert ebből kell megélnem. — Mai tevékenységeddel nem ke­rültél túl messze a kenusporttól? — Csak részben, mert van egy legényem, akivel egyedül én foglal­kozom. Természetesen az MTK- VM-eseket tanácsokkal látom el, amennyiben ezt igénylik is. Tovább­ra is segítem Ljubek felkészülését. Közös munkánk eredményességét bizonyítja a jugoszláv sportoló olimpiai aranyérme! A mondat végére két, csapzott, tréningruhás jugoszláv érkezik, akik szintén Tamás útmutatásai alapján végzik edzéseiket. — Ügy érzem, joggal merül fel a kérdés, vállalnál-e edzői állást? — Igen, de erre még nem kértek fel. Az igazság az, hogy a jelenlegi szövetségi kapitány mellett nekem nincs „keresnivalóm”. Részben ez a bizalom nélküli kapcsolat is hozzá­járult versenyzői pályafutásom le­zárásához. A sportágnak egyelőre nincs szüksége a frissen visszavo­nult sportolóira. Megvan a jól be­vált edzőgárda. — Terveid? — Mindenkinek a jelenét és a közvetlen jövőjét a saját személyé­vel kapcsolatos problémák határoz­zák meg. Ma engem az érdekel leg­inkább, hogy mielőbb kikúráljam a gyerekkori balesetem következmé­nyeként meglevő csípőizületi fáj­dalmaimat. Edzéstervekkel segítem az MTK-VM kenusait. Remélem, adódik majd lehetőségem és alkal­masnak találnak, hogy tapasztala­taim átadásával segíthessem szere­tett sportágamat, a kenuzást. Ehhez csak annyit tennék hozzá, hogy a magyar kajak-kenu sport egyik, ha nem a legnagyobb alak­ja, 24 évi versenyzés után, bizo­nyára tudna megfelelő tanácsokat adni az utódoknak. Ebben bízva sok sikert és jó egészséget az új életformához. Zádor Péter

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom