Fradi műsorlap (1984/85)
1984-1985 / 7. szám
A MÚOSZ ÉS A NÉPSPORT SPORTÚJSÁGÍRÓ STÚDIÓJA HALLGATÓINAK LAPJA A világ legolcsóbb, ugyanakkor legbecsesebb újságját tartja kezében az olvasó: Elkészült a mi lapunk! Hogy kik vagyunk mi? A MUOSZ és a Népsport Sportújság- írói Stúdiója „Zsolt-féle” csoportjának hallgatói. S miért a legolcsóbb a lap? Mert bármenyire is hihetetlen, számunkra egyetlen fillérbe sem került. Ezt a mai begyűrűzésekkel teli világban igen jelentős közgazdasági eredményünknek tekintjük ... Amikor felvetődött a gondolat, hogy a Stúdió zárásaként készítsünk valamiféle újságot, először egy egyszerű, fénymásolással sokszorosított füzetecskére gondoltunk. Azután belénk fészkelte magát az elhatározás: igazi újságnál alább nem adjuk! Megállapítottuk, hogy a Népsportot nem számítva a hazai sportsajtó legrangosabb orgánuma lehetünk, legalábbis a „szerkesztőségünk” rendelkezésére álló sport- újságírók (?!) számát — 21 fő — tekintve. Abban is megállapodtunk azonban, hogy egy vasunk sincs ... Márpedig egy valamirevaló lapnak kell legyen szerkesztőségi helyisége, berendezésekkel, írógépekkel, telefonnal. Ha netán lemondunk a telexgépről és a gépírónőkről, még akkor is nagy a rezsi. S egyáltalán, honnan veszünk papírt, és ami a fő: miből fedezzük a nyomdaszámlát? Abban megegyeztünk, miszerint honoráriumot nem fizetünk ... Mindenki vegye megtiszteltetésnek, hogy egyáltalán írhat ebben a nagymúltú és nagyjövőjű újságban! Szerencsénkre segítségünkre sietett — köszönet érte — a Fradi Műsorlap. Az 1984/85-ös idény 7. számának mellékleteként megalkothattuk a mi lapunkat! E nagylelkűség láttán mi sem akartunk tisztességtelen haszonra szert tenni, ezért a lap árát 0. azaz nulla forintban állapítottuk meg. így az újság az olvasó számára is valóban rendkívül olcsó. Külön előnye ennek az egyébként is kedvező árfekvésnek: bármilyen százalékú áremelkedésre hasonló módon reagál — nulla marad. Ezzel a fogással különben nem titkolt célunk megfosztani legbőszebb kritikusainkat — biztosan lesznek ilyenek — egyik adujuktól. Ilyet vagy hasonlót ugyanis semmiképpen sem vághatnak majd a fejünkhöz: „És még pénzt mertek kérni ezért a ... (tetszés szerint behelyettesíthető)-ért! örüljenek, hogy végigkínlódtam magam a förmedvényeiken, ezért még ők tartoznának fizetséggel!” Bár olcsó lap vagyunk, megadtuk a módját munkánknak. Közgyűlésünk nyílt szavazással, egyhangúlag megválasztotta a szerkesztő bizottság tagjai: főszerkesztő, főszerkesztő-helyettes, olvasó- szerkesztő. Igaz, felettes szerveink (ez mind Zsolt Róbert osztályfőnök) javaslatára. A lap nevének eldöntésénél demokratikus módszert alkalmaztunk: mindenkit meghallgattunk, aztán mi magunk (mármint a szerkesztő bizottság) döntöttünk. A munka további részében azután mindenki magát adta. Volt, aki jó előre, precízen elkészítette cikkét, mások lapzárta után loholtak be paksamétáikkal, megbocsáthatatlan módon zavarva így az éppen ülésező szerkesztő bizottság munkáját. Természetesen komoly szankciót alkalmaztunk velük szemben: honoráriumuk 30 százalékát megvontuk. Nekem — mint főszerkesztőnek — volt még egy kellemetlen kötelességem. Meg kellett írnom lapunk azon részét, amelyet feltehetőleg senki sem fog elolvasni: amolyan vezércikket, hogy hogyan, meg miért... stb. Arra gondoltam, elhelyezek valahol a sorok között egy felajánlást, hogy „aki idáig jut az olvasásban, az ilyen és ilyen kü- löndíjban részesül”. Aztán letettem róla, mert rangos díjra nem futná költségvetésünkből, a visszatartott honorokból meg nemigen tudnánk méltó ajándékot biztosítani. Spon- zorok felhajtására viszont egyszerűen nem volt már elég energiánk! Azért azt el kell mondanom hogy a maga módján mindenki nagyon igyekezett. S ha eddig azt bizonygattam, miért is olcsó a mi lapunk, most szólnom kell arról, miért a legbecsesebb? Az elmúlt évben több mint hét- százan jelentkeztek a MUOSZ és Népsport felhívására a Sportújságíró Stúdióra. A jelentkezők nagy száma bizonyítja, sokan vágynak komolyabban is foglalkozni a sport- újságírással. Ezért is külön öröm volt számunkra, hogy — többszöri szűrés után — bekerülhettünk a mintegy kilencven kiválasztott hallgató közé! És most itt -van még ez a saját újságunk is ... Közülünk néhányan hosszabb ideje írogatunk már, de számunkra is különleges élményt jelentett ennek a lapnak a születése, mert teljes egészében mi írtuk, szerkesztettük. Azok számára pedig, akik életükben először láthatták nyomtatásban írásukat, s alatta a nevüket... Egyszóval, nekünk kincs ez a lap, s a kincs, mint tudjuk, becses! Milyenre sikerült ez a számunkra kedves valami?... Nem tudom! Ez nem napilap, nem is heti- vagy havilap, s nem adott sporteseményre megjelenő műsorfüzet. S minthogy nemigen lehet bármivel ösz- szevetm, önmagunkban csak rágódunk azon, hogyan is minősítsük . . Majd minősíti helyettünk az olvasó. Azt hiszem — ha majd elolvasta a lapot — az osztályfőnökünknek, Melegítő és Az utóbbi időben örvendetesen szaporodik hazánkban is a nemzetközi sportesemények száma, s természetes, hogy a mérkőzésekre kilátogató szurkolók szeme először, akaratlanul is, a magyar sportolókat keresi. A feladat nem túl nehéz, hiszen a hagyományos meggypiros melegítők mindegyikén ott a jelzés: HUNGARY. A felirat lefordításához aligha szükséges különösebb angol nyelv- ismeret. Egy valami azonban így Is elgondolkoztató. Miért csak a mi játékosaink mezén és melegítőjén hirdeti idegen nyelvű szöveg országunk nevét? Meglehetősen furcsán fest például egv eredményhirdetéskor. a győzelmi dobogóra felálló magyar válogatott sportoló öltözete. Melegítőjén elöl az Adidas sportszergyár emblémája, hátul az ország neve. angolul. Tény, hogv a magyar nyelvet kevesen beszélik határainkon túl. Ám aligha feltételezhető, hogy például a norvég vagy dán sporlvezelés a külföldiek széles körű norvég, illetve dán nyelvismeretében bízva íratná saZsolt Róbertnek is lesz hozzá néhány szava. Feltehetően elfogadjuk majd a véleményét — bármilyen legyen is az —, jóllehet mindig arra bátorított minket: vitatkozzunk csak vele, ha szükségét érezzük! A Stúdió majdnem egy éve alatt nem valamiféle hókuszpókusszal körített iskolásdit próbált velünk eljátszani. Egy kis műhelyt teremtett, amelyben néha — elfeledkezve magunkról — mi, kezdők, úgy éreztük, a munkatársai vagyunk. És közben egyes cikkeinket — különösen eleinte — olyan szeretetre méltóan tudta a sárga földig lehordani, hogy máig sem tudom, hogyan csinálta: nem sértődtünk meg, hanem tanultunk belőle ... Azt hiszem, régen befejeződik már a Stúdió, s még mindig nem egy kedd délután pillantok majd önkéntelenül az órámra, s megindulok a Bajza utca felé, a MUOSZ 5-ös számú tantermének irányába. S talán, nem is leszek egyedül. Srácok! Lehet, hogy találkozunk? .. . Magyar Zoltán identitás ját országának nevét a játékosok dresszére. S az sem valószínű, hogy a Német Demokratikus Köztársaság illetékesei valaha is felcserélnék a DDR betűket egy angol rövidítésre. Hazai sportéletünknek bizonyára vannak égetőbb problémái is, mint a válogatott melegítők feliratozása. Itt azonban nem csupán egy angol szó vagy magyar nyelvű változatának használatáról van szó. (Ugyanúgy, ahogy egy ország himnusza is többet jelent egy zenei kompozíciónál, s egy lobogót sem tekint senki egyszerű vászonnak.) Sokat és joggal beszélünk manapság identitásról, azaz magyarul tartozástudatról — időnként a sport terén is. Nehéz azonban a nemzeti színek, a címeres mez tiszteletét elvárni címer nélküli trikókkal, angol nyelvű feliratokkal ékesített melegítőkkel. Végezetül egy konkrét — ha nem is egészen újszerű javaslat a felirat szövegét illetően: MAGYARORSZÁG. Prohászka László A PAKK A korong ott feküdt az Elnök asztalán, az elegáns sportegyesületi irodában. Olyan furcsa, szokatlan formája volt, hogy az elsőnek érkező titkárnő éles, krimiken edződött szeme azonnal gyanúsnak találta. — Elnök elvtárs — kiáltotta a később belépő főnökének —, ne tessék hozzányúlni! — és az asztalon heverő tárgyra mutatott. — Veszélyes lehet — nyomatékosította mondandóját s elállta az Elnök útját. — De Amálka — próbálta szelíd eréllyel megnyugtatni feldúlt titkárnőjét az Elnök, miközben nyugalmat erőltetett magára. Hiszen fontos, hogy az első pillanattól lássék: a vezető megfontolt, nem hátrál meg a probléma elől. de nem is rohan fejjel a falnak. Az viszont biztos, ilyen külsejű „akta” még nem feküdt az asztalán — no meg demokratikus vezetői stílus is van a világon —, ezért jobbnak látta behívni két szintúgy harcedzett helyettesét. ' — Mit gondoltok? — húzta fel szemöldökét, miközben a rés- nyire nyitott ajtón a kis fekete tárgy félé bökött. Azok ketten elmélyült gondolkozásba kezdtek. Kisvártatva megszólalt az Egyik. — Lehet, hogy bomba? — Időzített? — pillantott idegesen órájára az Elnök. — Áá. Nem ketyeg — biggyesztette le ajkát fitymálóan a Másik. — Attól még, hogy nem időzített, felrobbanhat — védte álláspontját az első. — Jó. Mindenesetre ne nyúljunk hozzá. Abból nagy baj nem lehet — egyezett ki amaz. — Várjunk, hátha magától felrobban és akkor máris elmúlt a vész — tette még hozzá. Mindhárman bólogattak. Az Elnök arcán sötét felhő suhant át. — Hogyan dolgozunk addig? — kérdezte. — Sehogy — felelték azok ketten szinte kórusban. — Nem fog feltűnni senkinek. Ebben teljes volt köztük az egyetértés. — Ne hívjunk tűzszerészt? Mégse maradhat itt ítéletnapig ez a micsoda — javasolta az Egyik. — Hogyisne — pislogott elismerést várva főnökére a Másik. — Hogy elterjedjen rólunk, nem tudjuk a puskaporos helyzeteket önállóan megoldani! — Mégiscsak jó lenne már azt a vacakot lesöpörni az asztalomról — dühöngött az Elnök. — Hohó! — csapott a homlokára az Egyik. — Menjünk mindannyian haza, hátha reggelre az egész probléma megoldódik. Ügy is lett. Csak Málcsika, a nyugdíjas takarítónő morgott egy kicsit, miközben zsebébe süllyesztette a kerek tárgyat. Hogy örül majd az unokám... — gondolta. Mag László .Megmutatom ezeknek a pancseroknak, hogy kell ezt csinálnil” Mikulka Ferenc felvétele Sport eszkimó módra A Föld egyik legönállóbb, legsajátosabb s legérdekesebb népe él több millió négyzetkilométernyi területen szétszóródva Alaszkában, Kanada északi részén és Grönlan- don. Az eszkimó nevet az északamerikai indiánok eszkimantszi kifejezéséből származtatják, ami nyershúsevőt jelent. Magukat múltoknak (inuit = emberek) nevezik. Számuk becslések szerint körülbelül nyolcvan-százezerre tehető. A nagy távolság és viszonylagos elszigeteltségük miatt keveset hallunk róluk. Egy jól tájékozott magyar polgár legfeljebb annyit tud, hogy jeges hóból készült kunyhókban (ipíukban) élnek, s hogy az orrukat összedörzsölve üdvözlik egymást. Az, hogy olimpiát is rendeznek a világ eszkimói számára, igazán hihetetlenül hangzik. Pedig igaz. Az olimpiai versenyszámok, melyekben az eszkimó fiatalok ösz- szemérik tudásukat, persze meglehetősen különböznek a nálunk honosaktól, alapjukat elsősorban a népi hagyományok képezik. A legnépszerűbb sportágak közé tartozik a derékig érő vízben játszott kosárlabda, vagy például a magas rúgás. Ez utóbbinál a versenyzőnek egy zsinórral felfüggesztett bőrlabdát kell magasra lendített lábbal megrágnia. A magasságot természetesen fokozatosan emelik, s aki a legmagasabbra állított labdát éri el, az a győztes. A dicsőséget azonban nem adják ingyen, hisz a győzelemhez körülbelül két és fél méter magasra kell felrúgni, ami figyelembe véve az eszkimók alkati sajátosságait (alacsony termet, rövid láb) nem lebecsülendő teljesítmény. Külön győztest hirdetnek a kétlábas rúgásban is, ahol elég „csak" két métert rúgni az elsőséghez. Másik meglehetősen sajátos olimpiai versenyszám a fülerősségi verseny. Menete a következő. Egy hosszú bőrzsinór végére hurkot kötnek, hogy a zsinórt az egyik fülcimpára akaszthassák. A zsinór másik lelógó végére súlyokat akasztanak. Ezzel a „fülbevalóval" kell a kijelölt pontot kétszer megkerülni, s visszatérni a kiindulási helyre. A jobb, illetve bal fül használata tetszőleges, de csere nincs. A távolság összesen mintegy negyven méter. A kezdő súly öt font (2,27 kg), melyet minden további kísérletnél fél-fél fonttal növelnek. A puhány európai fülnek a kezdősúly teljesítése is nehézséget okozhatna, nem így az edzésben levő eszkimó fülnek, melynek három kilogrammnál nagyobb terhet is el kell viselnie, ha győzelemhez akarja segíteni gazdáját. Ez bizony nem gyerekjáték. Aki nem hiszi, próbálja ki. Nagyon közkedvelt nyári játék az ún. nalukatuk. A játék fő kelléke egy kerekre alakított több darabból összevarrt rozmárbőr, melyen körben fogók találhatók. A csapat tagjai körbeállják, s a fogókat megragadva, derékmagasságba emelik. Ezután egy könnyű súlyú fiú vagy lány beugrik a bőr közepére, s terpeszállásban helyezkedik el. A körülállók vezényszóra erőteljesen le- és fellebegtetik a bőrt, s a go (menj) kiáltásra a magasba röpítik a társukat, akinek ügyesen kell egyensúlyoznia a levegőben, hogy talpra érkezzen vissza, mert ha ez nem sikerül, hibapontot kap a csapat. Végül természetesen az az együttes a győztes, mely a több forduló alatt a legkevesebb hibapontot szedi össze. Vannak ezeknél „véresebb” ver senyszámok is, mint például a fó- kanyúzás. Boszorkányos gyorsasággal végzik el a műveletet a speciális, háromszögletű, legyező formájú éles fémlappal a luruval. Körülbelül egy perc, s szegény néhai fóka máris megszabadult a bőrétől. Mielőtt bárki is elhamarkodott ítéletet alkotna az eszkimó olimpia komolyságáról, kérem fontolja meg a véleményformálást. Feltétlenül figyelembe kell venni, hogy az eszkimók többsége má is igen kemény fizikai munkával (halászat, vadászat) tartja fenn magát, így érthető, hogy sportversenyeiken elsősorban a játékosság dominál. Másrészt napjainkban, amikor a civilizáció már lassan a Föld minden rejtett zugába eljut, beolvasztva magába a kis népek még meglevő ősi kultúráját, az eszkimó nép a fennmaradásáért küzd. Az identitás érzésének ápolásában és erősítésében talán ez a játékos és vidám olimpia is segítséget nyújt. Horváth Tamás Cseprő A sportoló addig amatőr, ameddig a profik keresetét firtatja. .Egy profi sohasem firtatja az amatőrök keresetét. „ Nem hiszem, hogy Maradona sajnálná, ha két bal lába, Gödömé pedig, ha két bal keze lenne. Nem értek egyet azzal az elvvel, hogy mint ae ókori görögök^ meztelenül versenyezzenek a sportolók. Képzeljünk el például egy női súily- lökő vagy ólamsúlyú súlyemelő versenyt ... « Kopogjuk le gyorsan: csökken sportolóink bátor kockázatvállalása. Nemigen kapják rajta őket a doppingvizsgálaton. * Ferencvárosi klubhűség: örökzöld. * Videoton, figyelem! A Zseljezni- csár már a második jugoszláv ellenfél. A Manchester Unitednak is a Videoton volt a második magyar! * Mondják, hogy túlzottan megnőtt a pénz jelentősége a sportban Hol nem? » Tízéves kislányokat küldenek el a tornaedzők, mert későn jelentkeztek. Azt ajánlom, menjenek kosárlabdázni, hiszen még növésben vannak. sportoló kikerül a csapatban. mint amikor az újság- ól kifogy a tinta. Egy időre
