Fradi műsorlap (1984/85)
1984-1985 / 1. szám
Fradi műsorlap AZ FTC BARÁTI KÖR LAPJA fV lORd/fiS-HS IDÉNY. 1. SZÁM. ÁRA: 4.70 Ft Első sor: Zsiborós, Fischer, Fölöskei, Pogány, Koch, Rab, Deák, Józsa Második sor: Mucha edző, Zsinka, Bánki, Takács, Vincze vezetőedző, Keller, Jancsika, Kvaszta, Szűcs edző Harmadik sor: Bodnár gyúró, Szántó, Zsivótzky, Répási, Horváth, Szabadi, Pintér, Haaz, Rubold, Hajdú edző AZ FTC SZEPTEMBERI MÉRKŐZÉSEI • SZEPTEMBER 1. ÜLLŐI ÚT: FTC-SZEOL AK A legutolsó találkozó: május 26-án volt Szegeden: FTC-SZEOL AK 3-3. A gólszerzők időrendben: Takács (9. perc), Gruborovics (28.) tizengyesből, Polyvás (39.), Rubold (40. és 70.), Kovács <76). • SZEPTEMBER 8. SZOMBATHELY: HALADÁS—FTC. A Tv közvetíti I A legutolsó találkozó: április 21-én volt Szombathelyen: Haladás—FTC 1-0. A gólt a 65. percben Nagy szerezte. • SZEPTEMBER 12. ÜLLŐI ÚT: FTC-MTK-VM A legutolsó találkozó május 16-án volt az Ollói úton: FTC-MTK-VM 2-0. A gólszerzők: Kerekes (71.) és Szabadi (78.) voltak. • SZEPTEMBER 15. ZALAEGERSZEG: ZTE-FTC A legutolsó találkozó május 13-án Zalaegerszegen volt: ZTE-FTC 1-0. A mérkőzés sorsát eldöntő gólt Gass a 18. percben szerezte. • SZEPTEMBER 29. NÉPSTADION: HONVÉD-FTC A legutolsó találkozó április 14-én a Népstadionban volt: Honvéd-FTC 1-0. A győztes gólt a 73. percben Détári szerezte. Az FTC szeptemberi ellenfelei közül tavasszal háromtól is 1-0-as vereséget szenvedett I EG Y „ CSIKÓCSAPA T”Jő VŐJÉRŐL Új bajnokság, áj remények Ilyenkor, az új bajnoki szezon kezdetén illenék valami nagyon biztató cikket írni. Igen ám, de aztán a dolog könnyen a fonákjára fordulhat: néhány hónap múlva az ember szembekerülhet korábbi derülátó véleményével. Ily módon a legjobb, ha nem festünk túl rózsás képet, hanem őszintén tárjuk fel a labdarúgó szakosztály pillanatnyi gondjait, problémáit. Szóval szezon előtt vagyunk amikor nemcsak a játékosoknál fontos, hogy kirobbanó erőben, s főleg kiegyensúlyozott lelkiállapotban legyenek, hanem a szurkolóknál is! Őszintén hiszem, hogy jó nyaruk volt, kipihenték magúkat, feledték az elmúlt bajnokság sok keserűségét, és úgy alapoztak a nyáron, hogy az erőállapotuk tökéletes lesz, amikor majd teli torokból kell biztatniuk kedvenceiket, a Fradi-fiúkat. Egy szó mint száz, beszéljünk őszintén e „csikócsapatról”, amely most formálódik, alakul az Üllői úton. Beszélgetőpartnereim is osztották véleményemet, így könnyű dolgom volt, hiszen valamennyien azonos nevezőn voltunk. Losonci Tibor a klub ügyvezető elnöke, Pusztai Lászl ó szakosztály - vezető és Vincze Géza vezetőedző közösen vállalkozott a kérdések megválaszolására. Losonczi Tibor a következőkben foglalta össze véleményét: — Néhány jó képességű játékosunk egyszerre öregedett meg. Ez nem azzal függ össze, hogy valaki harminc vagy harminckét éves. Gyakran előfordul, hogy huszonnyolc éves labdarúgó gondolkodása, hozzáállása is elavulttá válik, képtelen felvenni azt a tempót, amit az új elvárások követelnek. Én a bajok eredendő okát abban látom, hogy gondolkodásában, felfogásában néhány labdarúgónk túl korán öregedett meg. Ezért vált szükségessé, hogy felfrissítsük játékosállományunkat. — Ennyi fiatalt egyszerre bedobni, sokak szerint erősen kockázatos dolog. — Minden klubnak időről időre át kell esni ezen a perióduson. Az más dolog, hogy a csapatépítés hol gyorsabban, hol lassabban valósul meg. Az egyik helyen gördülékenyen, másutt cammogva jutnak túl ezen az időszakon. Ez nem kis mértékben szerencse kérdése is. — Alapvető kérdés persze, hogy a fiatalok milyen talentummal érkeznek, s mennyire vannak hivatva arra, hogy ilyen patinás klub gondjait megoldják. — Ez örök kérdés. A most igazolt srácok között is lesznek olyanok, akik a válogatottságig jutnak, mások viszont nem váltják be a hozzájuk fűzött reményeket. Gondoljunk csak vissza a Ferencváros történetében azokra a korszakokra, amikor az ifjúsági csapatból feljött fiatalok legtöbbje szinte egytől egyig bevált. Rákosi, Albert, Varga Zoltán, Rát- kai, Ebedli, Nyilasi, mind-mind egy új hullámmal érkeztek. Persze volt ilyen időszaka a Dózsának a hatvanas években, s legutóbb a Budapesti Honvédnak. Náluk is bejött a fiatalítás, és néhány év múlva ezek a húsz egynéhány éves labdarúgók megerősödve, rutint szerezve már harcba mehettek a bajnoki címért is. Természetesen öbben a csapat- építésben sok múlhat azon, hogy idősek és fiatalok között milyen kapcsolat alakult ki, mennyire találják meg egymással a hangot. Képesek lesznek-e a rutinosabb játékosok támogatni a fiatalokat, s ezek az újoncok tudnak-e alkalmazkodni az idegen környezethez, zavartalan lesz-e a beépülésük. Pusztai Lászlóhoz egyetlen közbevető kérdésem lenne, mégpedig az utánpótlás neveléssel kapcsolatban . Tulajdonképpen ezek a mostani átigazolások egyet jelentenek, egy konzekvencia levonásával. Mégpedig annak a következtetésnek a végeredményeként, hogy mindinkább csökken az FTC-ben a saját nevelésű játékosok száma, ez egyben jelzi az utánpótlás-nevelés zsákutcáját, sok-sok szakmai hibáját. Ez a korábban nagyszerűen működő kohó mostmár évről évre mind kevesebb értéket tud kitermelni. — A szakosztályvezetés levonta a megfelelő tanulságot. Sőt, az elmúlt éviben már komoly változások történtek ezen a téren. Tizennyolc éves fiatalokat igazoltunk Pintér, Keller és Zsinka személyében, azzal a meggyőződéssel, hogy olyan fiatal fákról van szó, akik az új környezetben képesek hamar gyökeret ereszteni, sőt, hamarosan lombot is hozhatnak. Meggyőződésem, hogy rövidesen igazi fradistá- vá válnak. Ezeik a gyerekek nem véletlenül választották a mi klubunkat. Egytől egyig elmondták, hogy hosszú évék óta szimpatizálnak velünk, érzelmileg kötődnek hozzánk. Biztos vagyok abban, hogy néhány év múlva már senkinek sem jut eszébe feltenni azt a kérdést, hogy honnan jöttek ezek a fiatalok. A játékuk dominál majd, az egyesületünkhöz való tartozásuk, a klubszeretetük. — Pusztai László egy éve lett a labdarúgó szakosztály vezetője. Ez rendkívül rövid idő. Mégis, melyek voltak azok a gondok, amelyek sportvezetőként a legtöbb fejtörést okozták önnek? — Gondjaink eredendő okát abban látom, hogy nem tudtuk a csapat igazi vezéregyéniségét megtalálni. Nyilasi távozása után senki sem tudott olyan személyiséggé válni, aki játékával, a közösségen belüli súlyával magával tudta volna ragadni pályán és pályán kívül a társait. — Ebből a jelenlegi garnitúrából ki az, aki vezéregyéniséggé nőheti ki magát? — Mindenekelőtt Pölöskeit tartom erre alkalmasnak. Ha játékba lendül, s teljesen kiheveri súlyos sérülését, ákkor meghatározó egyéniség lehet. Évek múlva pedig esetleg Pintér Attilából válhat ilyen személyiség. Persze csak akkor, ha magatartásával erre méltó lesz. Feltétlenül le kell higgadjon, s céltudatosan lkaid sáfárkodnia tehetségével. Ha töretlen lesz a fejlődése, akkor évek múlva kiérdemelheti társaitól azt a bizalmat, hogy vezéregyéniség legyen. — Ha már Pölöskeiről esett szó, akkor azt hiszem, teljesen logikus kérdés, ha azt firtatjuk, hogy mikor tudja leküzdeni a pillanatnyi bátortalanságát. — A kérdésre Vincze Géza vezetőedző válaszol. — Az, hogy most tartózkodóbb, teljesen törvényszerű. Ilyen súlyos sérülés, műtét után nagyon nehéz formába lendülni. Legalább két hónap állandó mérkőzés kell ahhoz, hogy a benne levő gátlásokat leküzdje. — Hogyan látja most, a bajnokság kezdetén a csapat perspektíváját? — Legalább két esztendő kell ahhoz, hogy a Ferencvárosnak régi hagyományaihoz méltó csapata legyen, amelyik szurkolótábora számára elfogadható eredményeket ér el itthon és külföldön. — Milyen helyezést vár a csapattól a klub ügyvezető elnöke, Losonci Tibor? — Ha a hatodik helynél nem csúszunk lejjéb'b, azt már feltétlenül dicséretes teljesítménynek tartom. — Hogyan vélekedik erről Pusztai László? — A miénk még kiforratlan csapat, amelyik futballnyelven szólva, még sokszor „lebetldzhet”. Lesznek még hosszabb, rövidebb hullámvölgyek. Jöhetnek váratlan szép győzelmek, és megbotolhatunk akkor, amikor bizony senki sem számít rá. A negyedik-hatodik hely valamelyikét magam is pozitívumként értékelném! — A magyar labdarúgás jelenlegi helyzetében az sem lehet mellékes, hogy a kitűzött célt erkölcsös, becsületes úton, vagy pedig a kiskapukat keresve akarják elérni — erről Losonci Tibor ügyvezető elnök a következőket mondta: — A legfontosabbnak azt tartjuk, hogy sportemberhez méltó úton járjunk. Elképzeléseinket csak tisztességes légkörben tudjuk megvalósítani. Elmondtuk a játékosoknak is, hogy mindenféle becstelenségért kíméletlenek leszünk. ■Nekünk nem szabad semmilyen kérdésben tévútra tévednünk, hiszen értékes, reményteljes fiatalok vannak a kezünkben, s ez nagy felelősséget ró ránk. Vincze Géza a következőkben arról beszélt, hogy milyen lesz a csapat szerkezete. — Ügy tűnik, az Intertotó mérkőzéseken kialakult a védelem legjobb összetétele. Ennek stabilitása hosszú távra biztonságot adhat a csapatnák. Középpályán olyan szerencsés helyzet alakult ki, hogy mindenkinek meg kell küzdenie a csapatba kerülésért, minden egyes jelölt mögött szinte vele egyenértékű .tartalékjátékos várja a lehetőséget a bizonyításra. Ez véleményem szerint ösztönzőleg hathat Deák, Koch, Rubold, Zsivótzky, Pogány, valamint Takács teljesítményére. Senki sem engedheti meg magának, hogy lazsáljon. A maximumot kell nyújtani ahhoz, hogy a kezdőcsapatnak biztos tagja legyen valaki. A csatársor ösz- szetétele még mindig bizonytalan, hiszen Zsinka és Pölösfcei mellett Szabadi nagyon váltakozó teljesítményt produkál. Amennyiben képtelen az általam támasztott követelményekkel megbirkózni, úgy sor kerülhet Répási és Fischer játékára is. Pusztai Lászlót arról is faggattam, hogy hogyan próbálják a játékosokat úgy premizálni, hogy érdekeltek legyenek a minél nagyobb nézőszámban, a publikum mind nagyobb érdeklődésében. Véleményét a következőkben foglalta ösz- sze: — Az OTSH új rendelkezései az FTC számára ezen a téren rendkívül kedvező lehetőségeket nyújtanák. Amennyiben a tervezettnél több néző jön ki a mérkőzéseinkre, ez természetesen érezhető lesz a játékosok jövedelmében is. A labdarúgó szákosztály vezetése ezeket az új lehetőségeket ismertette a játékosokkal, vagyis mindenki nagyon jól tudja, hogy a kiemelkedő teljesítménynek mi az ára. Vincze Gézától a csapat mellett levő edzői gárda felől érdeklődtem. Erről így vélekedett: — Szerencsésen alakult a trénerek összetétele, hiszen egy fiatal garnitúra mellett egy nagyon fiatal edzői kar dolgozik. Ráadásul a szakosztály vezetője is csak a közelmúltban hagyta abba a labdarúgást, szintén fiatal ember Pusztai László. Az első csapatnál a temperamentummal dolgozó, fáradhatatlan Szűcs Lajos, a rendkívül jó szemű, ugyancsak sok munkát követelő Mucha József, valamint a kapusedzőség csínját-bínját kivételesen ismerő Hajdú József remek partnerek. A juniorcsapatnál is •megtaláltam azt a személyt, akiben száz százalékig bízom: Horváth Lászlót. Végezetül mindhármuknak feltettem azt a kérdést, amely egészen biztos a zöld-fehér szurkolók nagy részének fejében is megfordul: mikor lesz végre nemzetközi porondra is kilépő FTC? Losonci: két-három év múlva. Pusztai: ugyanez a véleményem. Vincze Géza: meggyőződésem, hogy már két év múlva kiléphetünk a nemzetközi színtérre. Gyen'es J. András &
