Fradi műsorlap (1983/84)
1983-1984 / 14. szám
2 Fradi műsorlap 1963/04-K 4D6NY, 14. SZÁM Kocsis Antal az FTC dégsúlyú ökölvívója volt, a klub első olimpiai bajnoka (1828). Róla írták meg a Nemzeti Sportban a következő esetet. Miután a futás nélkülözhetetlen kisegítője a bakszolóknak, hát Kocsis Tóni szorgalmasan kijárt mezeizni az FTC atlétáival. Két meleg gyap- júszvetterben és hosszú trikónadrágban futott, mert így jól megizzadva le is tudott adni súlyából. Dacára, hogy a futáshoz nem éppen ideális sportöltözetnek, együtt bírt menni az FTC akkori csapatának jobb futóival is és ezért őt is, meg egy másik jól mezeiző ökölvívót, Pakurárt, benevezték a BBTE versenyére. Kocsisra, mint az ötös csapat második, rossz esetben harmadik tagjára nagyon számítottak. Tóni annyira meg akarta szolgálni ezt a bizalmat, hogy a versenyt egyénileg is megnyerte! Később kiderült hasonló cselhez folyamodott, mint May Károly egyik regényhőse, amikor az is „eltérítette” a nálánál jobb indián futót — így mentve meg életét. Tóni nem az életét mentette meg, csak jó tréfát csinált. .Tudta, hogy az erdőben van egy keresztúti elágazás a kijelölt versenyútvonalon és e keresztét előtt az élre tört. Az elágazásnál habozás nélkül befutott a hamis pályára. Né- hányan gondolkodás nélkül követték és miután ezek között voltak a legjobbak is, hát utána mentek a habozók i6. Tóni barátunk pár száz méterre bevitte a társaságot, majd hirtelen leállt és elkezdte a cipőjét igazítani. Hagyta, hogy szépen elfussanak mellette, majd ennek megtörténte után gyorsan visszafutott a helyes útvonalra Egy része a futóknak hamar rájött, hogy rossz irányba futnak és szintén visszafordultak. Később mindenki visszafordult bosszankodva, de már akkor Kocsis Tónit nem tudták beérni. Nagy szenzációt keltett az eredmény. A zsűri a helyszínen beadott óvást elutasította és •Kocsis így első lett. A ravaszul beugratott versenyzők azonban nem nyugodtak, ezért a MASZ-hoz fordultak panasszal. A MASZ jó pár heti vizsgálat után megsemmisítette a verseny eredményét és újrafutást rendelt el. Kocsis Tóni elindult ezen a versenyen is és megmutatta, hogy „becsületesen” is tud futni. Első persze nem lett, de az elsők között és meglepő frissen futott ‘be. Persze az „eltérített” futókat ettől függetlenül egész évben ugratták... VATAI LÁSZLÓNAK, az FTC egykori neves birkózójának, majd köztiszteletben álló edzőjének sírkövét halála évfordulóján az FTC elnöksége és birkózó szakosztálya testületileg megkoszorúzta. A kegyeletes emlékezésen a Magyar Birkózó Szövetség is képviseltette magát. Ebedli nem tartozik a bőbeszédű játékosok közé, de ha megszólal... A Fradi-pincében kedélyes társaság ünnepelte Toldi Gézát Glumercz Lajos, az étterem vezetője jó hangulatában magyar nótákat énekelt, bizony irigylésre méltó kitűnő hanggal. Az éppen betoppanó Ebedli Zoli nem is állta meg szó nélkül:- Lajoskáml Bár a borod lenne olyan tiszta, mint a hangod... Azon kevés képek egyike, ahol Ebedlit mosolyogni látni. Igaz, gólszerzés utáni pillanatot örökített meg a fotós... Akik csak az FTC-ben játszottak Név első mérk. utolsó mérk. Albert Flórián 1958 1974 Berán József 1901 1905 Bródy Sándor 1902 1914 Csanádi Árpád 1946 1950 Dalnoki Jenő 1950 1966 Dékány Ferenc dr. 1949 1961 Fenyvesi Máté dr. 1953 1969 Friedmanszky Zoltán 1957 1964 Furmann Károly 1922 1932 Géczi István 1962 1975 Gorszky Tivadar 1902 1910 Gyetvai László 1937 1948 Izsák Károly 1915 1919 Koródy Károly 1905 1914 Lázár Gyula 1930 1943 Lyka II Antal 1926 1937 Manglitz Ferenc 1903 1913 Orosz Pál 1953 1966 Pataki Mihály 1910 1927 Pokorny József 1901 1905 Rákosi Gyula 1957 1972 Rudas Ferenc 1941 1954 Rumbold Gyula 1905 1914 Szabó László 1953 1956 Szeitler Károly 1907 1913 Takács I Géza 1919 1933 Ungár Gyula 1911 1920 Vépí Péter 1970 1980 Weinber János 1906 1914 Weisz Ferenc 1902 1919 „Légiósok”, akik Magyarországon csak a Fradiban játszottak Bálint László, Nyilasi Tibor, Mucha József. A maiak közül ifista kora óta a Fradiban játszik: Ebedli Zoltán, Zsiborás Gábor, Koch Róbert, Takács László. cNév Magasság Súly Hányas c ipót visel B ánki József 183 69 42 Deák Sándor 178 74 42 Dózsa Attila 187 80 43 Ebedli Zoltán 172 72 39 Haaz Ferenc 182 70 44 Horváth Róbert 183 78 43 Jancsika Károly 175 63 41 Józsa Miklós 183 89 43 Kerekes György 173 67 39 Koch Róbert 169 64 39 Kreoska János 180 78 44 Kvaszta Lajos 170 72 41 Murai Sándor 176 70 41 Pogány László 170 69 40 Pölöskei Gábor 186 80 42 Rab Tibor 182 75 41 Répási László 184 75 44 Rubold Péter 185 81 42 Sándor György 183 80 44 Szabadi László 184 78 43 Szántó Gábor 180 76 42 Takács László 170 68 39 Zsiborás Gábor 192 86 44 Az FTC—Beroe Sztara Za- gora (2-1) nemzetközi mérkőzésen a 77. percben nem mindennapi cserét csinált Vincze Géza edző. Pályára küldte Jó- zsa Miklóst, méghozzá a középcsatár Szabadi helyére! Józsáról köztudott, hogy kapus — így az új poszton bizony szokatlanul hatott. El kell ismerni viszont, hogy addig a nyolc percig, amíg a pályán volt, ügyes dolgokat csinált, lelkes volt — és majdnem rúgott egy gólt! Józsa: — edzéseken Zsibo- rással a mezőnyben is szoktunk játszani, így nem volt annyira „idegen” a helyzet. Hej, ha az a lövés nem perdül le a lábamról! Én lehettem volna a Fradi első kapusa, aki akciógólt szerez.,. CSANYI BÉLA, az FTC örökös bajnoka, századik válogatottsága alkalmából (ilyen még nem volt a magyar tekesportban!), valamint egészen kiemelkedő hazai és nemzetközi szerepléséért a klub részéről nagy kitüntetésben részesült. .A Magyar Teke Szövetség 50 éves jubileuma alkalmából rendezett válogatott versenyen Losonci Tibor, a klub elnöke átnyújtotta Csányi Bélának az FTC ARANYDIPLOMÁT! Dr. Trethon Ferenc, a Baráti Kör elnöke pedig FTC- feliratos gyűrűvel jutalmazta a százszoros válogatott tekekiválóságot, egyesületünk egyik büszkeségét, Csányi Bélát. Magyar Zoliról és az utódokról BESZÉLGETÉS VIGH LÁSZLÓ MESTEREDZŐVEL „Voltak, akik azt mondták nekem: figyeld csak meg, Zoli meggondolja magát. Egy évig sem bírja ki a torna nélkül. Máskor sem bírta, pedig mindig azt mondta, hogy most már tényleg elég. Én meg rájuk sem hederítettem, mert ezeket a jóslatokat nem vettem komolyan. Mást nem is válaszoltam, csak azt, hogy ez a búcsú nem olyan, mint a többi. Ezt nem lehet megmásítani. És egyébként is: én lennék az első, igen én, aki Zolit lebeszélné a dologról. Mert neki is be kell látnia, hogy aki már járt a csúcson, annaklsemmi keresnivalója a hegy lábánál...” Vigh László minden felidézett mondat végén bólint, egy szót sem felejtett ed a négy évvel ezelőtt papírra vetett nyilatkozatából. Pedig azon a reggelen, a moszkvai olimpiai faluban azt hiszem, azért nyúlt olyian sűrűn hod a tarkójához, hol meg a halántékához, mert rövid volt az éjszaka, vagy inkább hosszú az ünneplés. Aki csak tehette, Magyar Zoltánt köszöntötte, az „aranyos” Zolit, aki az utolsó nagy tomácscsatá- ját is megnyerte. MEGELŐZTE A KORÁT Vigh Lászlónak lett igaza. Világhírűvé vált tanítványa soha többé nem állt a pontozóbírók elé, még a neki tisztelgő nemzetközi gálán sem, a Budapest Sportcsarnokban, ahol olimpiai győztesek, világ- és Európa- bajnoki érmesek szerepeltek — elsősorban az ő kedvéért. — Az olimpia után szépen elbúcsúztunk egymástól, s már akkor mind a ketten tudtuk, hogy sok közös élményben aligha lesz részünk — így kezdi Vigh László, a mesteredző, vagy ahogy Zoli emlegette, a „Tanár”. — Én aki kissrác korától mellette álltam, s aki talán jobban ismertem, mint a szülei, azt is biztosan tudtam, hogy ritka vendég lesz a tornateremben. Felvették az egyetemre, ha lehet, még jobban megkedvelte a vadászatot, egy sor tisztséget is elvállalt, egyszóval gyorsan betelt a napirendje. Kevés hely maradt ott a tornának. Jóformán semmi. Zoltán kétszer nyert olimpiai aranyérmet, háromszor volt világbajnok és az Európa-bajnokságon is háromszor érdemelt ki első helyet a lólengés gyakorlatával. Két Világ Kupán sem talált legyőzőre. Ki szolgált volna jobban rá az „örökös tornászbajnok” címre, ha nem ő, aki 1973-tól 1980-ig a hazai torna, s mondhatni, az egész magyar sport egyik vezéregyénisége volt. — Magyar olyan gyakorlatot tanult meg, amellyel megelőzte a korát — folytatja a Ferencváros edzője. —* Lehet, hogy az utódok látványosabb bemutatókra képesek^ .annyit azonban mégsem tudnak, mint Zoli. Tudom, az ilyesfajta feltevések bizonyíthatatlanok, mégis megkockáztatom: egy kis „fűszerezés” és modernizálás után a kétszeres olimpiai bajnok a harmadik babérkoszorút is megpályázhatná. Ha még tornászna, s nem lenne már — bizony annyi — 31 éves... A harmincon túl járó Magyar Zoltán hosszú kihagyás után egyébként az elmúlt napokban kért engedélyt, hogy a KSI csarnokában hetente egyszer-kétszer egy kicsit „gyúrhasson”, mert bizony puhulnak a négy éve még megcsodált izmai, s ott, deréktájon is különös változáson ment keresztül. Az egyik tornász, aki éppen a főiskolás bajnokságra készülődött, izgatottan meg is kérdezte Vigh Lászlót: „Csak nem indul Zoli is?” A mester megnyugtatta, most már senkinek sem kell tartania a lólengés „fenoménjától”, Zoli csak a vaddisznókra és a többi erdőlakóra veszélyes ... HAJNALI EDZÉSEK A Központi Sportiskola tornacsarnokában beszélgetünk, azon a helyen, ahol hajnaltól estig a legkönnyebb megtalálni Vigh Lászlót. Nem tévedés, hajnaltól. Vigh László és népes családja minden reggel hat órakor már az edzőteremben szorgoskodik. — Együtt vagyunk mind a heten, a feleségem meg én, aztán a négy fiú, Laci, Zoli, Ákos és Előd, s persze a másfél éves Réka. A „kisasz- szony” gyorsan megkedvelte a tornaszereket, minden reggel szinte .mindent kipróbál, csak akkor van galiba, ha nem hagyjuk, hogy felkapaszkodjon a lóra, vagy a bordásfalra. Vigh László mind a négy fiából tornászt nevel, s aligha lesz máshogy az örökmozgó kis Rékával. — Éveket, vagy inkább évtizedeket áldoztam az életemből a tornának, és sohasem éreztem úgy, hogy hiába. Én a tornához értek a legjobban, s úgy érzem, hogy nekem a gyermekeimnek ebből kell a legtöbbet adnom. Mire mennék, ha kémiára, vagy matematikára tanítanám őket? Nevetségessé válnék, a lehető leggyorsabban. És még csak azzal sem vádolhatnak, hogy a fiaim a tornán kívül semmihez sem értenek. A legnagyobb, a tizenöt éves Laci például a Vörösmarty gimnázium sportoló elsősei között az egyetlen kitűnő tanuló. Nemrégiben nyert meg egy iskolai tanulmányi versenyt matematikából, pedig tudom, hogy a kémia a kedvence. Azt hiszem, a kisebbekkel sem lesz baj. Meggyőződésem, hogy a sportnál alig akad jobb nevelési eszköz. Azok a gyerekek, akiket az edzéseken fegyelemre, a szabályok szigorú betartására, az edzések között pedig szabadidejük okos beosztására és eltöltésére nevelünk, azok az iskolában is példamutatóan viselkednek, s tanulmányi eredményeikkel is kitűnnek. Akik pedig nem tudják követni az edzések tempóját, leszakadnak, azokról előbb vagy utóbb azt hallom, hogy az iskolában is baj van velük. NAPONTA HÁROMSZOR Vigh Lászlót sokan „vasemberként” emlegetik, a torna megszállottjaként. — Amikor Zoli abbahagyta, szembe kellett néznem a valósággal, legfőképpen azzal, hogy jóformán semmi reményem sincs még egy extra- klasszis versenyző felfedezésére. A fiaimmal és a többi kis tanítványommal mindent élőiről kellett kezdenem, persze tanulva-ökulva a Magyarral eltöltött évek tapasztalataiból. A moszkvai olimpiáig az volt a véleményem, hogy annál nagyobb terhelést már nem tervezhetek, amit Zoltánnal elvégeztettem. Nem sokkal később kiderült, hogy tévedtem. És amit ma a csúcsnak tartok, az lehet, hogy öt-hat év múlva közepes adagnak számít majd. Az edzőtáborokban már idén is naponta háromszor vonulnak a szerekhez a gyerekek. Harmincötén tartoznak hozzám, értük csak én felelek.; Persze, vannak segítőtársaim is. A feleségem, aztán Saly Orsolya és Bálint Vilmos. A két női edzőt — nem titok — azért kértem fel, hogy a gyerekeket második anyjukként segíthessék, mert — mitagadás — tőlem többnyire csak utasításokat, kemény parancsokat és még keményebb bírálatokat kapnak. Ezért egyébként néhányszor már megkaptam a magamét, egy újságíró is nekem támadott. A szülők kiálltak mellettem, s nem az én fejemet, hanem a toliforgatóét követelték... % A Vigh-család feje idén februárban élete legnehezebb napjait élte át. Legnagyobb fiát operálták, akinek gerincműtétje után fél évet kell várnia, hogy újra versenyezhessen. — Remegett az izgalomtól és a félelemtől, ahogy minden szülő hasonló helyzetben, másnap mégis oda kellett állnom az edzésen a fiúk elé, s úgy folytatni a munkát, mintha mi sem történt volna. Ez az edző, a pedagógus kötelessége. Ha akkor, kél hetet kihagyok, akkor a fiaimon kívül egyetlen tornászt sem találtam volna a teremben. Szóval odaálltam elé- bük, s ők megértették, hogy nincs baj, s azóta én Is tudom, hogy nem történt hiba, nekünk a jövőben is úgy kell dolgoznunk, ahogy eddig tettük. NAGY REMÉNYEK A Ferencváros vezetősége Magyar Zoltán visszavonulása után is minden tőle telhetőt megtett, hogy Vigh László és tanítványai sikeresen dolgozhassanak. — A napnál is világosabb, hogy az egyesület vezetősége nem csak adni, hanem kapni is akar, miként az is, hogy magasra került előttünk a mérce. Egyelőre nem lehet panasz az eredményeinkre. A serdülő csapatunk ötödik éve az ország legjobbja, az ifjúságiak a második helyen állnak, s Horváth Zsolt, Béres László és a többi tehetséges fiatal hamarosan a felnőtt válogatott kapuján kopogtathat. Zoltán fiam kétszer is megnyerte az úttörő olimpia összetett versenyét, Ákos nemzetközi versenyen'lett korosztályában a győztes, Előd a kisdobosok vetélkedőin jeleskedik. Bízom — de még mennyire — abban, hogy László hamarosan újra hallat magáról. Magyar Zoli mondta róla, hogy ez a gyerek lóra termett. Akik a tornát csak egy kicsit is ismerik, talán emlékeznek, hogy ezt a minősítést 1974-ben, első világbajnoki győzelme után Magyar érdemelte ki... Szalay Péter
