Fradi műsorlap (1983/84)

1983-1984 / 8. szám

1983/84-ES IDÉNY, 8. SZÁM Fradi műsorlap Beszélgetés Jancsika Károllyal „Ha maid elcsitul a vihar..." A csapat jelenlegi helyzetében érthető, hogy nincs egyetlen olyan játékos sem, aki szívesen nyilatkoz­na. Jancsika Károly is először el­hárította kérésünket, mondván, hogy majd néhány hét múlva üljünk le beszélgetni, amikor már némileg el­csitultak a viharok, a szurkolók ta­lán elfelejtették egy kicsit a gárda rossz szereplését. — Mi az oka ennek a visszahú­zódásnak? — Most bármit is mondunk ki­forgathatják. Ebben a helyzetben a legjobb, ha nem is szólalunk meg! Igaz az a mondás, hogy a labda­rúgó ne fecsegjen, beszéljen helyet­te a játéka. Előfordult a közelmúlt­ban, hogy bármily jóindulatúan ír­tak meg egy újságcikket, az illető játékosnak mégis a fejére olvasta a közönség a bírálatot, méghozzá pontosan meccs közben „Ne az új­ságban szövegelj, hanem most mu­tasd meg!” Na pontosan ezért va­gyunk tartózkodóbbak. — Milyen a légkör a csapaton be­lül. Sokan azt gondolják, hogy eset­leg valamiféle ellentétek akadályoz­zák a kibontakozást. — Szó sincs erről, a játékosok egymáshoz való viszonya kifogásta­lan. Nincsenek klikkek, ellentétek és felesleges látványos összecsapá­sokban, veszekedésekben keresni a visszaesés okát. Tudom, hogy elter­jedt a drukkerek körében, hogy ba­jok vannak a csapatszellemmel, egyes játékosok nem beszélnek egy­mással. Ez nem igaz, s mi több olcsó pletykáról van szó. — Nemzedéki ellentétekről is be­szélnek. — Ez is csak szóbeszéd. Korábban talán előfordult, hogy idősebb és fiatalabb játékosok között nem volt túlzottan harmonikus a kapcsolat. Most ennek a megjegyzésnek sincs semmi alapja. Semmiféle torzsalko­dás nincs ... — Kik tartoznak ma már az úgy­mond öregek közé? — Ebedli Zoli, Judik Péter, Po­gány Laci, Takács Laci és én. — Köztetek milyen a viszony? — Nagyszerű, baráti... — Nyilasi és Szokolai távozásával egyértelműen a ti kezetekbe csúszott át a karmesteri pálca ... — Arról szívesen lemondtunk volna, hogy ilyen kritikus időszak­ban mi legyünk az úgymond ve­zénylő „tábornokok”. Rendkívül ne­hezen tudtuk pótolni ezt a két ki­váló játékost, de ma már eljutot­tunk odáig, hogy senki sem sopán­kodik azon, hogy külföldre szerződ­tek. Ezen a téren megnyugodtak a kedélyek. Nagyon jogos az a meg­állapítás, amit a közelmúltban ol­vastunk, hogy más NB I-es csa­patban sincs két olyan kiemelkedő tudású játékos, mint Szoki és Nyíl. Magyarán mi is kezdünk belenyu­godni abba, hogy képességek tekin­tetében a többi élvonalbeli együttes sem különb nálunk. — Mi az oka a visszaesésnek? — Erre én is csak közhelyeket tudnék mondani. Ha tudnánk a miértre válaszolni, akkor egészen biztos a kibontakozás útja is rö- videbb lenne. — Az a tapasztalatom, hogy né­hány mérkőzésen alaposan vissza­esett a te teljesítményed is. — Az egész csapat mérsékelten szerepelt, miért lettem volna kivé­tel ez alól én is. Ha arra célzol, hogy ennek valamiféle oka van, ak­kor csak annyit mondhatok, ponto­san ugyanolyan sportszerűen élek, mint korábban és a felkészülésem is változatlan, mint az elmúlt évek­ben. Nem vagyok olyan nagytudá­sú labdarúgó, hogy megengedjem magamnak azt, hogy félvállról ve­gyem. — Sokan kifogásolják azt, hogy a csapat egy-két találkozón lélek- telenül játszott. — Ez nem igaz, nem tudok egyet­len olyan mérkőzésünkről sem, ami­kor lazsáltunk volna. Tudomásul kell venni egyvalamit: nem ment. — A felkészülés is zavartalan. A szakmai munka körül sincsenek ba­jok? — Pontosan annyit edzünk, mint amikor bajnokságot nyertünk. Eb­be sem szabad belekapaszkodni, mert ez is tévútra visz. — Körülötted minden rendben van? — Gyönyörű szép lakásom van, nyugodt a családi életem, úgyhogy nincs okom panaszkodni. — Amióta utoljára beszélgettünk, teljesült életed vágya: válogatott lettél. — Amikor Mészöly Kálmán bi­zalmat szavazott nekem, akkor na­gyon jól ment a csapatnak. Nem gondoltam, hogy ilyen tiszavirág életű lesz a válogatottságom. A Fe­rencváros mai helyzetében Novák Dezső nincs olyan helyzetben, hogy bárkit is nyugodt szívvel a váloga­tottba ajánljon. Mezei Györgyöt sze­mély szerint nagyon tisztelem, és amikor az olimpiai csapatnál szá­mításba vett, éreztem, hogy bízik bennem. Talán majd tavasszal, ha jobban megy a Fradinak, akkor az olimpiai csapat keretébe ismét visz- sza tudom verekedni magam. — Véleményed szerint mire van szüksége az együttesnek ahhoz, hagy tavasszal ismét örömet okozzon szurkolótáborának? — Mindenekelőtt csendet kell te­remteni a csapat körül. A túl sok újságcikk és riport csak árthat, mert feleslegesen teremt viharokat. Egy erős felkészülés után, a kemény téli alapozást követően egészen biztos, hogy magáratalál a társaság, s ta­lán még a dobogó közelében is vé­gezhet. Gy. A. Vélemények a mérkőzés után A Videoton elleni találkozó egyes periódusaiban, főleg az első félidő­ben, az elmúlt hetekhez képest lé­nyegesen jobban játszott a Ferenc­város. A közönséget ebben az idő­szakban tűzbe-lázba hozta a csapat és ismét a régi megszokott Üllői úti légkört idézte a lelátó. A találkozó után néhány véle­ményt gyűjtöttünk össze a fehérvá­riak elleni 90 percről. Horváth László, aki a hatvanas években a VVK-győztes együtte­sünkben balhátvédet játszott, jelen­leg az ifi II-nél edzősködik: — Ügy tűnt, hogy most már a csapat egyértelműen kikerült a hul­lámvölgyből. Kondicionálisan mél­tó partnerei voltunk a Videoton­nak, sőt a találkozó utolsó negyed­órájában erőnlétben föléjük kere­kedtünk. Nekem különösen Kvasz- ta játéka tetszett. Megfelelő alapozás után, ha a játékosaink kellően feltöltődnek, s visszatér a korábbi önbizalmuk, nyugodtan várhatjuk a tavaszi raj­tot. Rubold kihagyott tizenegyeséről pedig csak annyit: örök szabály, hogy jó formában levő játékosnak kell rúgni a büntetőt. Szerintem a középpályás jól játszott, tehát in­dokolt volt, hogy ő álljon a labda mögé. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Disztl Péter óriási bravúrral hárított. Csapatunk a Budapesti Ifjúsági Kupa Korolovszky György labdaszedő, döntőiéibe történt bekerülésével jutott az a Ferencváros serdülő IV. csapatá- cxuk küzdelmeibe. nak leggólerősebb csatára: Pályáról pályára LABDARÚGÁS November 23. Országos Ifjúsági Kupa: Székesfehérvári MAv Előre—FTC Ifi I 0-3 (0-0). Ferencváros: Szeiler — Túrái, Haaz, Radlcs, Sándor — Borbély, Szalai, Garas — Dukon (Baumgartner), Répási (Balogh), Zsivotczky. Edző: Vincze Géza. Góllövőink: Zsivotczky 2, Répási. és ez még akkor is elfogadható eredménynek számított, amikor erő­sebb volt a játékosállományunk. Ha kis szerencsénk van és be­megy Rubold tizenegyese, akkor ta­lán a forduló legnagyobb bravúrját hajtjuk végre. A LABDARÚGÓ TEREMTORNA mérkőzéseinek időpontjai Az FTC csapata a miskolci csoportba került, ahol december 9-én, 18 órakor a Csepel gárdájával mérkőzik. December 10-én, 10 óra: Nyíregyháza—FTC, 19 óra: DVTK—FTC. Amennyiben az FTC csoportgyőztes lesz, a Budapest Sportcsarnokban játszik. December 14., 17 óra: Szegedi csoport győztese—FTC, 15-én, 17 óra: FTC— Győri csoport győztese, 16-án, 18 óra: FTC—Zalaegerszegi csoport győztese. FIATALOK, FIGYELEM! Az FTC tornaszakosztálya felvételt hir­det 5—9 éves fiúk részére. Jelentkezés december 7-től hétfő, kedd, szerdai na­pokon 17—18 óra között a IX., Ifjúmun­kás u. 1. sz. alatti iskola tornatermében, Kottái László edzőnél. Levélrészletek... Tisztelt Elnök úr! ön a .bajnokság megkezdése előtt, azóta is több­ször nyilatkozott és mindannyiszor a szurkolók türelmét kérte. Tulaj­doniképpen teljesen jogosan, hiszen a .csapat jelentősen meggyengült a tavalyához képest. Ne -mélyedjünik másít abba bele, hogy Önök, vezetők mennyire könnyelműen, sőt, (bocsásson meg a nyíltságomért, de sajnos ez az igazság — felelőtlenül elengedték a klub két legjobb játékosát. Ügy, hogy legalább is megközelítően megfelelő helyetteseikről nem gondoskodtak. Ámuldozva olvastam az ön nyilatkozatát arról, hogy most majd bizonyítani fognak a fiatalok. Csakúgy, mint a 70-es évek közepén, amikor is egy alapos vérátömlesztés után a csapat rövid időn belül bajnokságot nyert, ön csak egyetlen dologról feledkezett el, mégpedig arról, hogy akkoriban legalább 7—8 kiemelkedő tehetség rúgta zöld-fehérben a labdát. Jelenleg pedig hasonló, sőt még csak megközelítő képességű labdarúgókkal sem rendelkezik a klub. Árulja el Elnök úr, hogy miben bí zott ön ? Nem hiszem, hogy komolyan gon­dolta volna azt, hogy az ön szerint tehetséges labdarúgók (Rubold, Kvaszta, Murai, Bánki stb.) majd kihúzzák a kátyúból a Ferencváros szekerét. . A nagy kérdés most már csak az, hogy ha ez a szomorú tény a játékosokat nem is, de legalább Önöket, vezetőket érdekli-e, vagy csak egyszerűen könnyedén megvonják a vállukat, és különö­sebben nem izgatják magukat a jelenlegi állapot miatt. A leírtak el­lenére is maradok a Ferencváros őszinte híve és az utóbbi időben egy­általán nem lelkes, de azért kitartó szurkolója. (Bodnár Dániel, Bp.) Losonci Tibor: — Igenis komolyan gondoltam és remélem ma is, hogy a fiatalok helytállnak és nem kerülünk kínos helyzetbe. Ezek között a fiatalok között 7 válogatottat megjárt játékos van. Talán az őszi idényzáró már az én igazamat bizonyítja. Ami a vállvonogatást illeti: nem szokásom és keserves érzéseimet, csalódásaimat senkinek sem kívánom. Lencsés Rezső nyugdíjas iskolaigazgató szurkolónk a labdarúgó­csapat összetételiével egyesek elküldésével 'kapcsolatos bíráló sorai után a következő megszívlelendőket írta: „Miért kell három jegykeze­lőn át eljutni az FTC-pályán a saját helyemre, ahol természetesen más ül, és az ellenőr kajánul nézi a vitát? Tessék a rendezőknek el­menni a „darázsfészekbe” és vezessék, vagy vezettessék ki a dobáló- kat az ocsmány dalokat éneklőket. Az FTC—Ú. Dózsa meccsen szem­tanúja voltam, amikor egy önkéntes rendőr az ivó szurkoló szájáról elvette a borosüveget, a betomlépcsőhöz vágta és az illetőt kivezette. Nyíiltszínii tapsot kapott! Bőven elég lenne 20—25 önkéntes rendőr, ákik csiak kétszer-iháramszor ezt megismételnék és megszűnne ez az állandó botrányos viselkedés. Évek óta későn este kezdődnék a Fradi mérkőzései. Kinek jó ez? Szerintem és barátaim szerint is, a szombat délutáni vagy a vasár­nap délelőtti időpont lenne a legkedvezőbb. Régi fradiista vagyok. Amikor 1947-ben Pozsonyból Gödöllőre kerültem, még a vagonokban láktam, de az első utam az FTC-pályára vezetett. Az első faoszlopot átölelve, örömömbe sírva fakadtam, hogy itt lehetek. Rendszeres meccsrejáró vagyok. A hosszú évek alatt bérletem fel­mutatásakor még egyszer sem hangzott el .a köszönöm szó. Volt eset, amikor „kibújt” belőlem a pedagógus és bátorságot vettem ennyi meg­jegyzésre: Köszönöm, hogy felmutathattam a bérletemet! Hogy erre mit kaptam, azt el lehet képzelni. Pedig én nagyon sokáig valahogy úgy képzeltem, hogy az FTC-pályára hazamegyek, hiszen „egy család” vagyunk... Samu Gyula putnoki pártolótagunk leveléből idézzük a következő részletet: „A könyökömön jön már ki edzőnk nyilatkozata, amely egész ősszel úgy kezdődött: Nagyon el vagyok keseredve... Nem el­keseredni kell, hanem cselekedni. Szerintem a csapát minden tagjá­ból kiölik a keménységet és a harcosiságot, akkor amikor mások ezt nevelik beléjük. Én nem alkarom Novák Dezsőt bűnbaknak állítani, mert tisztelem és becsülöm, de azért határozottan lépjen fel és csinál­jon rendet.” Barmos László aradi szurkolónk kedves sorait idézzük: „Tisztelt Losonci úr! Megkaptam kedves levelét, az FTC törzsgárdajetvényével és a Fradi-kiadványokkal együtt. Nagyon hálásan köszönök mindent. Végtelenül örülök az FTC pártolótag törzsgárdajelvénynek és ígérem önnek, hogy az utolsó leheletemig a Ferencvárosi Torna Club hűséges pártolótlagja maradok...” Kedves Fradi-vezetők! Családunk elhatározta, hogy most, a nehéz időkben belépünk a pártolótagók sorába. Ezzel is bizonyítjuk, hogy évék óta tartó Fradi-hűségünk rendíthetetlen. Elhatároztuk, hogy zseb­pénzünkből apa és Zoltán 20—20, Tamás (ő még csak harmadikos) 10 Ft-ot fizetünk be minden hónapban. Várjuk a belépési nyilatkozatot, addig is Hajrá Fradi! Dr. Répa Imre szurkolónk egyedi módját választotta a klub támo­gatásának. Nem tudott az FTC két idegenbeli (Kecskemét, Gyöngyös) „hazai mérkőzésén megjelenni”, így 100 Ft-Ot küldött „jegymegváltás” címén... Befejezésül dr. Perényi Béla leveléből idézünk: Közel hat évtizede vagyak Ferencváros-szurkoló és budapesti egyetemista koromban éve­ken át lelkesedtem a régi Üllői úti pályán Sárosi Gyurka, Toldi Géza és a többiek labdaművészetén. Az életemet azután vidéken éltem le, jelenleg is mint nyugdíjas Gyulán lakom. Ügy érzem azonban, hogy a távolság ellenére — most a bajiban — nem maradhatok passzív és valahogy a klub mellé kell állnom. Kérem ezért, hogy küldjenek be­lépési nyilatkozatot: pártolótag és stúddótag szeretnék lenni. Fog még büszkén lobogni a Pradi-zászló! AZ ÖREGFIŰKNÁL IS MINDENKI A FRADIT SZERETNÉ LEGYŐZNI — Én végig a Videoton kapuja mögött voltam, s minden Fradi- támadást lázas izgalommal figyel­tem, jól láttam. Szerintem Ebedli Zoliék közelebb voltak a győzelem­hez, mert sokkal több helyzetük a Videoton játékosainak. Sajnáltam Rubold Pétért a kiha­gyott tizenegyes miatt. Nagyon vele éreztem — annál is inkább —, mert délelőtt a Honvéd elleni döntetle­nünknél én is kihagytam egy bün­tetőt. Rubold Peti csak bosszanko­dott, én, nem szégyellem, még el is pityeredtem. (í-i). November 26. NB-s ifjúsági és serdülő bajnokság, Keleti-csoport: FTC ifi I—SZEOL AK 1-2 (0-1). Ferenc­város: Szeiler — Túrái, Haaz, Krecska, Sándor — Borbély (Szálai), Deák, Garas (Baumgartner). Edző: Vincze Géza. G61- lavőnk: Garas. FTC serdülő I—SZEOL AK 1-2 Góllövőnk: Háber. További eredmények: FTC ifi II—O. Dózsa 2-0 (2-0). GŐJ1Ö- vőink: Tőka, Rakonczay. Budafok—FTC ifi III 2-3 (1-1). Góllö­vőink: Szalontai, Pozsonyi (2). Bp. Honvéd—FTC serdülő II 1-6 (0-1). Góllöivőink: Wukowics (3), Neuwirtíi (2), Sabesi. Bp. Honvéd—FTC serdülő III 0-2 (0-1). Góllövőink: Huszta, Kenéz. Bp. Honvéd—FTC serdülő IV 0-0. MŰSOR: LABDARÜGÄS December 3. Vasas—FTC ifi n, Fáy utca, 9.00. FTC serdülő n—tJ. Dózsa, Népliget, 9.00. FTC serdülő m—Ü. Dózsa. Népliget, 10.30. írre serdülő IV—O. Dózsa, Népliget, 10.30. M. Z. Toldi Géza, a Ferencváros legen­dáshírű csatára: — Végre élvezhettük a csapat já­tékát és ha kis szerencsénk van, miénk lehetett volna a két pont. Kiheverte a társaság az utóbbi idő sok-sok megpróbáltatását. Főleg Kvaszta, Jancsika, Takács és Ebed­li tetszett. Monostori Károly, a labdarúgó­csapat intézője: — Egy kitűnő, jó erőkből álló Videotonnal játszottunk döntetlent Bárhol is játszanak bajnoki talál­kozót, máris népes a nézőtér, a hír­verő vendégjátékra szóló meghívá- sokniak se szeri se száma. Ma is 'kedvencek, pedig rég volt, amikor igazán nagy célokért küzdöttek, be­cses trófeákért versengtek a hazai és a nemzetközi vetélkedőkön. A hajdani szilaj, ifjú bajnokok haja megőszült, mozgásuk komótos lett, de szívük, játékszeretetük ma is a régi. S egy-egy látványos cselük, remekbeszabott góljuk a lelátóra ülteti a régi híveket. Az FTC öreg­fiúk labdarúgócsapata őrzi népsze­rűségét, és eredményességét. — Pedig nincs másként, mint az NB I-ben volt egykoron, na és per­sze ma is. Vagyis a legtöbb együttes a Frádit szeretné legyőzni. Azt tart­ja a legnagyobb fegyverténynek, ha a mieinket sikerül megverni — kezdte a beszélgetést Gerendás And­rás, az FTC egykori kitűnő védő­játékosa, az öregfiúk csapatának vezetője. # Gondolom, mindez nem egysze­rű dolog, az öreg „harcosok” nem hagynak magukkal könnyen elbánni. — No nem, erről szó sincs, áld győzni akar ellenünk, annak fel kell kötni a felkötni valót. De az is igazság, hogy sajnos az évek eljár­tak, s mi az öregfiúk között is meg­öregedtünk. A legtöbb együttes­ben — különösen a kiscsapatokban — éppen, hogy kiöregedett játéko­sok futballoznak, alig túl a harmin­con, nálunk pedig az 51 éves Feny­vesi Máté az egyik erősség, s a töb­biek is zömmel túl vannak a negy­venen. # Kik alkotják a csapatot? — Géczi Pista, Takács Béla, de még Horváth Gyuri is be-be áll a ka­puba. Ha ráér ott van Novák Dezső, Szűcs Lajos, míg itthon volt sokszor játszott Albert Flórt is. Kocsis Gyu­ri, Galambos Anti, ha idejük van mindig itt találni őket is s jön rendszeresen dr. Fenyvesi Máté. Minden hétfőn felutazik Jászbe­rényből a meccsre, ö ugyanis olt dolgozik, mint főállatorvos. Ha rendben van a lába, szerepel Né­meth Miki is s most jött egy „fia­tal” csatár is; Pusztai Laci. Vannak a csapatban olyanok is, akik nem az FTC-ben játszottak ifjú koruk­ban, ma már nélkülük ki sem tud­nánk állni. 0 Milyen a hangulat az „öregek­nél”? — A játékszeretet, s lelkesedés és a győzniakarás a régi, s itt még le­ülnek a mérkőzés után a csapat tagjai a közös asztal mellé. E tekin­tetben elnézem a mai fiatalokat. Jó­formán meg sem szárad a hajuk, s már be is csapták maguk mögött az öltöző ajtaját, s rohan ki erre, ki arra. Nem beszélnek sem győze­lemről, sem vereségről, nem örül­nek, nem bánkódnak egy kicsit együtt, mindig rohannak. Egy szer, régebben meghívtuk a nagy­csapatot. Egy kis játékra, meg egy kis beszélgetésre egy ital mellett. A játékban persze kikaptunk, aztán leültünk együtt, s negyed óra után már csak mi voltunk ott — öregek. # Küzdelmesek az öregfiúk össze­csapásai? — Természetesen. Ellenünk meg mindenki megkétszerezi lelkesedé • sét. A nemrég kiöregedett játékosok Novákot, Szűcsöt akarják becsapni, s ha játszott — Flórát — leszerelni. Bármilyen áron. Mert ez ugyebár már tett! # Ügy tudom, túrákra is eljár az öregfiúcsapat. — Igen. Minden évben három­négy csapat ellátogat hozzánk kül­földről, s ezek vendégjátékát viszo­nozzuk. Természetesen mindenki maszek alapon utazik, vagyis állja a költségeket. Persze a klub is se­gít — szerelést ad, esetenként autó­buszt s pályát is biztosít —, de ná­lunk valamennyi játékos leszurkol­ja a havi tagdíjat. Ausztriában, Svájcban és az NSZK-ban mindig szívesen látott vendégek vagyunk, s ha elmegyünk egy tíznapos útra, ezalatt 3—4 találkozót lejátszunk. # Végül, milyen lett az év végi „bizonyítványa” a gárdának? — A második helyen végeztünk.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom