Fradi műsorlap (1983/84)
1983-1984 / 5. szám
2 Fradi műsorlap 1983/84-ES IDÉNY, 5. SZÁM Örökös gólkirály Sokszor elmondják a szurkolók gyermekeiknek, unokáiknak, hogy X vagy Y milyen óriási játékos volt. Ilyenkor legtöbbször azzal fejezik be; „Ha azok a régi, elkorhadt kapufák, a legendákban tovább foszladozó hálók, az emlékezésben még mindig szálló labdák mesélni tudnának !...” A Ferencváros Sporttörténeti Stúdiójának legutóbbi összejövetelén fiatalabb és idősebb szurkolóknak szerencséjük volt, hiszen egy legenda elevenedett meg, Deák Ferenc, egykori hússzoros válogatott középcsatár volt az est vendége. Beszélt arról, hogy 14 éves srácként hogyan került be a Szentlőrinci AC NB III-as csapatába, és mikor vált a góllövés mesterévé. Felelevenedett az 1948—49-es bajnokság, amikor a Fradi közép- csatáraként 59 góljával máig is utolérhetetlen rekordot ért el. Ezt a fantasztikus gólgyártást azóta sem tudta senki túlszárnyalni. És valljuk be: vajmi kevés esély van rá, hogy a közeljövőben lesz olyan magyar csatár, aki lepipálja Deák Bambát. Szóba került az is a szurkolók elbeszéléseiben, hogy hogyan lett ő apáink, nagyapáink korosztályának ünnepelt játékosa: a közönség bálványa. És hogyan érdemelte ki a drukkerektől az „örökös gólkirály” címet. Deák Bamba haja ma már galambősz, s felette is eljárt már az idő, hiszen 62. életévében jár. Mégis ezen az estén végbement az a furcsa átalakulás, amely már sok Fradi-játékossal megtörtént a Sporttörténeti Stúdió falai között, hogy másfél órára visszafiatalodott, hiszen újraélte pályafutásának legfontosabb epizódjait. — Hogyan is kezdődött? — Valamikor, tízegynéhány éves koromban a Szentlőrinc csapatában bármily hihetetlenül is hangzik, még kapus voltam. Edzőim szerint nem is ment rosszul a védés, s be kell vallanom, olyan ábrándjaim voltak, hogy egyszer talán NB I-es kapus is lehetek. Háda és Csikós volt a példaképem. De az élet egy váratlan fordulattal keresztülhúzta számításomat. Egyik vasárnap Kispesten játszottunk, és egy előrevágott labdára kivetődtem. Olyan szerencsétlenül csaptam össze a csatárral, hogy a rúgó lába a fejemet találta el. Vérbeborullt az arcom, szétnyílt a fejem, agyrázkódással napokig ágynak dőltem. Édesanyám, miután felépültem, megfogadtatta velem, hogy soha többé nem megyek ki a futballpályána. Tizennégyen voltunk testvérek, érthető, ha a fater kemény kézzel tartott rendet a családban. Amit egyszer ő megmondott, annak úgy kellett lennie. Mertem volna én ezek után még egyszer szerelést húzni? — A kérdőjelre én újabb kérdőjelet tennék. Akkor hogyan lett a kis Deák Feriből Deák „Bamba”? — A kapusdresszt, igaz, nem húztam fel, de a szívem csak-csak visszavitt a SZAC-pályára. Az egyik edzésen, mint labdaszedő a kapu mögül rugdaltam vissza a labdát. Ezt meglátta Berkessy Elemér, a nagycsapat edzője — a húszas- harmincas évek válogatott fedezete —, odahívott magához és megkérdezte: „öcsikéin, melyik csapatban játszol?” Elmondtam a sérülés történetét, a szülőknek tett fogadalmat: Még mielőtt befejeztem volna a mondókám, a mester közbevágott: „Fiam, te soha többé nem mész vissza a kapuba, belőled csatárt faragunk.” — 1941-es megsárgult, öreg újság kerül elő. Ekkor debütált a Szentlőrinc NB III-as csapatában középcsatárként az új fiú. És hogy menynyire igaza lett az edzőnek, arra jó bizonyíték az „első névjegy”, amelyet a Kőbányai Kerámia csapatának hálójába tett le a maga hat góljával. A szép bemutatkozást hasonló folytatás követte. — Három esztendő leforgása alatt a SZAC-cal bejutottunk az NB I- be, a legjobbak közé. A debütálásom az élvonalban a Hungária úti, mai MTK pályán volt. A Szolnoki MÁV-val játszottunk, amely akkor a bajnokság egyik legjobb, legkiegyensúlyozottabb együttese volt. Válogatottak egész sora játszott ott. 6-2-re simán nyertünk. Én négy gólt rúgtam. — Beszélgetésünkben sokszor elhangzott már egy becenév. Nyugodtan mondhatom, egy olyan ragadványnév. amely végigkíséri az ön egész életét. Miért lett ön a „Bamba”? — Állítólag, amikor az ellenfél támadott, én mindig a félpályán sétálgattam. Egyesek szerint ilyenkor ott bambáskodtam lehorgasztott fejjel a kezdőkör tájékán. Talán ezért lettem Bamba. Azonban mégsem lehettem igazán Bamba, mert az 1946—47-es félfordulós bajnokságban 66 gólt rúgtam. Mivel a háború után közvetlenül még csonka NB I volt, nem volt teljes a mezőny. Ez a rekordom ezért nem hitelesíthető. — Mikor látott mostanában igazi Deák-gólt? — A Vasas kitűnő középpályása, Zombori, a Népstadionban a bolíviaiak ellen futtából olyan gólt ragasztott a felső sarokba, amilyent annak idején én .rúgtam. Egyébként szerintem nagyon sok mai csatár képes lenne húsz-huszonöt méterről is beletalálni a „kalitkába”, ha nem cselezgetne, nem ciipelgetné annyit a labdát. — Ha már itt tartunk, mi kell a góllövéshez? — Rengeteg gyakorlás. Annak idején lejártam egy betonpincébe és órákon át rugdaltam a falhoz a labdát. Ügy, ahogy jött, ballal, jobbal, kapásból. Egyik legkedvesebb edzőmtől — a legendás Fradi balszélsőtől —, Kohut Vili bácsitól is nagyon sokat tanultam. — Melyik mérkőzésen rúgta a legtöbb gólt? — Egy Ferencváros—Győr találkozón, amikor 13-0-ra nyerítünk, s ebből öt gólt én rúgtam. Ebben az évben lettem gólkirály a már említett 59 góllal. — 1950-ben a Ferencvárosból Üj- pestre igazolt. így Egresivel, Szuszával, Nagymarosival és Deákkal együtt nagyszerű csapata lett a Dózsának. Aztán 1953-ban, 31 éves korában — ahogy mondani szokták —, váratlanul átadólistára került. Az NB II-ben folytatta játékos pályafutását a Budapesti Spar- tacusban, illetve a Vörös Meteorban 1956-ig. — Miért küldték el annak idején a lila-fehérektől? — Volt a Dózsánál akkor egy ember, nem is kis rangban, aki szerint Egresi Csöpi és én voltam minden rossznak a rákfenéje. Hát ezért pateroltak. — Ha már itt tartunk, állítólag játékos pályafutása alatt sokszor a pohár fenekére nézett. Olykor még mérkőzés előtt is felöntött a garatra. Igaz-e ez, vagy csak mendemonda? — Az volt a szokásom, hogy meccs előtt sohasem ettem egyetlen falatot sem. Azonban még a legendás szövetségi kapitány, Gal- lowich Tibi bácsi is megengedte, hogy válogatott meccs előtt és a félidőben megigyak egy-egy féldecit. Az én szervezetemnek erre szüksége volt. Talán ettől voltam annyira felszabadult, vagy ettől nyugodtam meg. Nem tudom... — 1950-től a Belügyminisztérium állományában dolgozott egészen 1972-ig. Ekkor mint a kormányőrség őrnagya ment nyugdíjba. Kitüntetések egész sorával jutalmazták hosszú, sok éves munkáját. 1977-ben több hónapig súlyos beteg volt. Ezekben a hetekben többször került élet és halál mezsgyéjére. Felgyógyult, ismét egészséges. Egyre gyakrabban tűnik fed a fut- ballpályákon is. Természetesen az Üllői úton is gyakran látni őt. Gyenes J. András ÚJDONSÁGOK fi FRfiDI fiJANDÉKBQLTBfiN: FRfiDI CÍMERES MEZ FRfiDI ZÁSZLÓ - SfiPKfi II FTC NfiPLŰ í967-1968 05 FTC CÍMERES NEUKARTVfi Pályáról pályára LABDARCGAS, október 29. NB-s ifjúsági és serei ülő bajnokság, Keleti-csoport: FTC i£i I—Szolnok 4-1 (1-0). Ferencváros: Láncakor — Túrái, Haaz, Krecsika, Sándor — Borbély, Deák, Vajda ((Molnár) — Kovács I (Garas), Répási, Duíkon (Székely) . Edző: Vimcze Géza. Góllővöinlk: Répási 3, Molnár. FTC serdülő I—Szolnok 1-0 (1-0). Ferencváros: Hőgyi — Margit, Vedres, Somogyi, Varga — Pétiké, Horváth Z., Háber — Jenei, Sz. Tóth, Károlyfalvi. Edző: Szigeti Ferenc. Góllövőink: Vedres. További eredmények: FTC ifi H—Csepel 1-0 (1-0). Góllövő: Müller. Ganz-MÁVAG—FTC Ifi III 4-3 (3-2). G.: Pozsonyi, Mészáros, Szalontai. Csepel—FTC serdülő II 1-8 (1-2). G.: Neufwirth 3, Vukovics 2, Bene 2, öngól. Csepel—FTC serdülő in 1-0 (0-0). Csepel—FTC serdülő TV 4-0 (1-0). FTC serdülő V—BVSC 4-3 (1-0). G.: Harmath, Bűbe só, Biharrá, Lukács. BMTE—FTC serdülő VI 2-2 (1-0) G.: Balogh T., Török (ill-esből). M. Z. Bőiről: Polgár Anna, Horváth Erika, Kluka József edző, Makrai Agnes Mérlegen a kajak-kenu Az október első napjaiban a soroksári Duna-ágban rendezett, s rangosra sikerült Granek István nemzetközi emlékversenyével a kajak-kenu szakosztály gyakorlatilag befejezte az évet. A versenyzők immár a következő szezon nagy eseményeire készülnek. A szakosztály elnökének dr. Sütő Dezsőnek, a PM Ellenőrzési Fő- igazgatósága vezetőjének segítségével vontunk stílszerűen mérleget az 1983-as év munkájáról. — A mai, teljesítménycentrikus versenysportban, különösen egy kiemelt egyesület „A” kategóriás szakosztályánál — mint jelen esetben az FTC kajak-kenu szakosztálya — szigorúan a tervek és tények szembeállításával kell mérleget vonni egy adott időszak munkájáról. Azért persze a puszta számokat ülik kiegészíteni, magyarázó szöveggel ellátni, hiszen mögöttük versenyzők, edzők, szakvezetők munkája, egyéni sikerek, netán kudarcok állnak. Nemzetközi vonatkozású terveinkben felnőtt szinten az szerepelt, hogy kerüljön versenyzőnk a tamperei VB-re utazó magyar válogatottba. Nos, fiatal kajakozónőnk, a mindössze 19 éves Horváth Erika képviselte is szakosztályunkat, igaz, egyelőre a tartalék szerepe jutott neki. Ugyanakkor, mint a hosszú távú számok specialistája, két nagyon szép sikert aratott. Megnyerte Nottingham 6000 méteres versenyét a Világregattán, Nyugat-IBerlinben pedig a 42 km-es szupermaratonin győzött óriási fölénnyel. Az utánpótlásnál az utóbbi évek sikereinek birtokában komoly elvárásaink voltak. Érmes helyezéseket reméltünk az év kiemelkedő erőpróbáin és ezzel összhangban 10 nemzetközi olimpiai pont megszerzését. Lányaink nagyon jól teljesítettek! A romániai Snagovban az Ifjúsági Barátság Versenyen Polgár Anna és Makrai Ágnes kajak kettes 500 méteren aranyérmet szerzett, egyéniben Polgár még ezt megtoldotta egy ezüsttel. A Lengyelországban rendezett Ifjúsági Európa-bajnokságon — ami a tengerentúli indulókat számítva már évek óta világbajnokságnak tekinthető — Polgár és Makrai párosban ezüstérmes lett! Szabad szemmel nem érzékelhető különbséggel kaptak ki a győztes szovjetektől, pedig előnytelen, szeles pályát sorsoltak a mieinknek, összességében 17 nemzetközi pontot gyűjtöttünk, vagyis sikerült alaposan túlszárnyalni a terveket. A hazai felnőtt és utánpótlás bajnokságon gyűjtött pontjaink száma (53) elmaradt a várttól (75). Ebben néhány kedvezőtlen körülmény erősen közrejátszott. A még junior korú Horváth hazai versenyének időpontja egybeesett a felnőtt VB-vel, ahol, mint említettem, színeinket képviselte. Így biztos pontoktól estünk el. Ugyanő a felnőtt bajnokságon betegség miatt nem tudott indulni. Sikerpárosunk Polgár— Makrai pedig szövetségi döntés alapján azért nem indulhatott a felnőtt bajnokságon, mert annak időpontja az ifi EB felkészüléssel ütközött. Továbbmenve, a felnőtt bajnokságon a kenu egyes 10 000 m-en első és harmadik helyen célba érő versenyzőinket (Solymár és Bánsz- ky) a versenybíróság — a mi véleményünk szerint vitatható döntéssel — kizárta, óvásukat elutasította. Mindezek a körülmények érzékenyen érintették feszített ponttervünket, de az is igaz, hogy a szakosztály még mindig féloldalas, főleg a női szakág szállítja az eredményeket. A férfi kajak és kenus szakágaknál tett erőfeszítéseink csak később kamatoznak majd. Azért azt hiszem, hogy a bajnokságokon összességében szerzett hét arany, három ezüst, két bronzérmünkkel nem kell szégyenkeznünk. Dobogós helyezéseink megoszlása egyébként a következő: Felőtt bajnokság Aranyérem: Tóth Mária K—1 2000 m Ezüstérem: Solymár László C—1 1000 m Junior bajnokság Aranyérem: Tóth Mária K—1 500 m Aranyérem: Tóth—Édes K—2 500 m Ezüstérem: Tóth—Édes—Tábori—Mayer K—4 500 m Bronzérem: Tábori Klára K—,1 500 m Ifjúsági bajnokság Aranyérem: Polgár—(Makrai K—2 500 m Aranyérem: Polgár—Makrai K—2 2000 m Ezüstérem: Polgár Anna K—1 500 m Serdülő bajnokság Aranyérem: Lakatos Katalin K—1 2000 m Aranyérem: Bonhardt—Czigler K—2 2000 m Bronzérem: Lakatos Katalin K—1 500 m Az eredménylistát annyival egészíteném ki, hogy a jövő szempontjából mindenképpen biztató az utóbbi néhány évben az edzői és versenyzői állományban történt átalakulás. Az edzői kollektíva nagyon jó, s legtöbb versenyzőnk értékrendjében is a munka becsülete lett a főszereplő. Magyar Zoltán Az FTC következő bajnoki mérkőzése: 1983. november 12-én ^mérkőzés: .................... végeredmény: ................................... f élidei eredmény:............................. g óllövők: .......................................... Vo lán SC—FTC A Czabán Samu téri pálya megközelíthető a 25, 96, 70, 117-es autóbusszal. A FRADI MŰSORLAP tippversenye: Olvasóink a Volán-FTC mérkőzésre Beküldte: ...................... november 11-ig beküldhetik tippjeiket A legeredményesebben tippelők 4-5 mondatos „nyilatkozatot” adhatnak a Fradi műsorlapban ... Lakáscím, telefon: ....... v ..................................... .................J
