Fradi műsorlap (1983/84)

1983-1984 / 9. szám

1583/84-ES IDÉNY, 9. SZÁM Fradi műsorlap 5 regély Gábor nevű szurkoló nyerte a 10 aranyat. A magyar csapat, saj­nos, csak gólokat kapott, Bécsben kétszer is a magyar kapuba került a labda. — „Lőcsei footballsereg. Erre a harciasán hangzó névre egy sport­klub hallgat, amely most alakult meg Lőcsén és felvételre jelentke­zett az MLSZ-nél. Híres kurucváros Lőcse, ahol még most is féltve őr­zik a Rákóczi korabeli emlékeket. A kedves szepességi város sajátos mi­liőjébe nem is illene holmi AC. vagy PC. Sokkal hangulatosabb a »»Lőcsei football sereg-« elnevezés, mert a letűnt kurucvilág emlékét idézi föl.” MÁJUS — A labdarúgás „kőkorszakában” a bíró kiállíthatta a sportszerűtlen játékost 5—10—15 perces időre. De 1014-ben már régen megszűnt ez a szabály, amelyet úgy látszik, hogy egy régi bíró nem tudott. Nagyvá­radon a DKASE—Nagyváradi Tö­rekvés meccsen ugyanis az egyik já­tékost 10 percre állította ki! Ami­kor a játékos a visszatéréshez ké­szülődött, az ellenfél tiltakozott a bírónál, aki elfelejtette a mérkőzést félbeszakítani. így sípszó nem lévén, az egyik DKASE csatár hálóba is lőtte a labdát, amit viszont a bíró érvényes gólként elismert... — Megtörtént a Magyar Kupa pá­lyázat értékelése. Muhits Sándor iparművész tanár nyerte, de az MLSZ mégsem ezt vásárolta meg, mert nem találta elég kifejezőnek, elég sportosnak. Stobbe Ferenc há­rom díja közül azonban az egyik megnyerte az MLSZ tetszését, ame­lyen győztesek, futball-labda, turul­fej is látható volt. Az MLSZ így Stobbe trófeájával kapcsolatban kezdett a tárgyalásokhoz. — Zsák mérkőzésről mérkőzésre kivédte a 33 PC ellen megítélt ti­zenegyeseket. Még Payernek bomba­erős büntetőjét is hárította, így ki­nevezték a 11-es lövők „rémének”. ö pedig szerényen csak így vála­szolt : — Nem ördöngösség, minden tré­ning előtt és után gyakorolom, bár­ki megteheti. Hát azért ennyire nem egyszerű ... — Weinber János, az FTC válo­gatott futballistája nagyon szeretett a Dunán evezni. Amikor felbosszan­tották, mindig azt mondta, hogy neki már elég a futballból, inkább elmegy evezősnek. 1914-ben már nagyon komoly lehetett az elhatáro­zása, mert az újságok is megírták: Weinber az idén az FTC verseny négyesének tagjaként trenírozik. Hát azért futballistának jobb volt... — „Művészi plakátok fogják hir­detni Budapest utcáin a magyar— francia válogatott mérkőzést. A plakátokat Manno Miltiades rajzol­ta. Az egyik plakát labdát vezető csatárt ábrázol, a másik a kapust mutatja be védés közben. A plakát­nak nemcsak a figurális része mű­vészi, de hatásos és harmonikus a színezése is.” Jó plakát — fél si­ker: Magyarország—Franciaország 5-1. JÚNIUS — Zsák két meccsen is védett június első vasárnapján! Előbb csapata bajnoki mérkőzésén az UTE ellen, majd taxiba ültették — és úgy ahogy volt, mezben, az Üllői úti pályára vitték, ahol egy kombi­nált csapatban szerepelt. Mondani sem kell, mindkét kapuban helytállt. — Egy híres angol kapus, Harry Jossopnak a halálhírét közölték a lapok. Vele történt meg egyszer az az eset, amelyen az egész sportvi­lág jót derült: Hirtelen óriási köd borította el a pályát, úgy, hogy a játékot félbe kellett szakítani, mert a játékosok egymást sem látták a pályán. A csapatok öltözőbe is tér­tek, csupán a távoli kapuban levő Har-ryt „felejtették” ott. Az öltöző­ben vették csak észre, hogy a de­rék kapus nincs közöttük ... — Az FTC—UTE bajnoki mérkő­zésen a népszigeti pályán történt: Weiszt egy néző megsértette, s mi­vel közel volt a pályához az eset, a csatár odafutott és a sértegető nézőt pofonvágta. A bíró észrevette és azonnal kiállította ... — Talán a fenti eset is közre­játszott abban, hogy a „Szövetség 300 db figyelmeztető táblát rendelt meg a pályák részére. Ezeken fi­gyelmeztetik a közönséget, hogy nyugodtan viselkedjék a pályán, és a bírók, játékosok sértegetésétől tartózkodjék. A rendzavarókat ir­galom nélkül átadják a rendőrség­nek.” — 1914. június 20-án ítélte oda a Párizsban ülésező nemzetközi olimpiai kongresszus hazánknak az 1920-as olimpia megrendezésének a jogát! A 3i2 résztvevő nemzet közül 21 méltónak találta Budapestet az 1920-as olimpiai játékok megrende­zésére. A megtisztelő döntésnek az öröme még ott ült az arcokon, ami­kor 39 nappal később kitört a világ­háború! A politikai és gazdasági viharok következtében a szép álom — az olimpia rendezése egyre távolodott, végül eltűnt a feledés homályá­ba... Budapest nemcsak, hogy nem rendezhetett olimpiát, de politikai okok miatt még részt sem vehettünk az 1920-as olimpiai játékokon. . JÚLIUS — „Csokonai Vitéz Mihály az MLSZ előtt. Kellemesen lepődtünk meg, amikor Csokonai Vitéz Mihály híres költőnk nevét az MLSZ szá­raz aktái között felfedeztük. Meg­tudtuk azonban, hogy ez a Csoko­nai a 'DTE játékosa, aki a DTE— DTKASE bajnoki mérkőzésen iga­zolatlanul szerepelt...” — A nagykőrösi református egy­ház közgyűlésén elhatározta, hogy a Nagykőrösi TVE-nek évente 100 korona segélyt ad, hogy tevékeny­ségüket ezzel is megkönnyítsék. AUGUSZTUS — „Minden, a sport is elhallgat, mikor megszólalnak az ágyúk s megkezdődik a háború szimfóniája. Nemcsak azért, mert a sport eltör­pül, semmivé lesz a harctér nagy eseményei mellett, hanem azért is, mert nincs aki sportoljon.” Az FTC labdarúgó gárdájából az első héten tizenketten vonultak be katoná­nak ... A Kóródy testvérek, Weisz Dezső és Lissauer Lipót soha többé nem tért vissza. — Az FTC pályát katonaság szállta meg. Néhány hétig ágyúk éktelen­kedtek a híres pálya küzdőterén ... — Ondrus István, az MTK futó­atlétája írta ezt a levelet Rákosi Gyula barátjának, a Rákosi kávé­ház tulajdonosának: „Nagyon szomorú körülmények között írom soraimat. Eltalált egy srapnell, de olyan szerencsétlenül, hogy valószínűleg meg kell válnom a bal lábamtól. Űj vidéken fekszem, de hamarosan felkerülök Pestre. Re­mélem meglátogatsz és magaddal hozod a két üveg pezsgőt. Isten Veled öregem.” Szegény Ondrus nem érhette meg, hogy a fogadáson nyert két üveg pezsgőből egy kortyot is ihasson — tetanuszmérgezésben meghalt. Hogy mi volt a fogadás tárgya? Az a kérdés, hogy lesz-e háború ... — A Slavia jobbszélsőjét — aki akkor szintén katona volt — Buda­pestre helyezték. Medek belépett az FTC-be és a TTC elleni barátságos meccsen így festett a Fradi csatár­sora: Tóth, Schlosser, Pataki, Bin­der, Medek. Nyolc gólt rúgtak! Me­dek bajnoki meccsen nem szerepel­hetett, mert az MLSZ szabályai szerint: csak az a labdarúgó igazol­ható, aki legalább 1 éve már Ma­gyarországon él. SZEPTEMBER — A labdarúgókon kívül csak az atléták próbálkoztak rendszeres ver­senyzéssel. Hetenként egy-egy házi­versenyt rendeztek. — Az esztelen háború újabb és újabb áldozatokat követelt, aminek a sportemberek is sorra áldozatul estek,• Az FTC már Európa-hírű ví­zilabda-csapata szinte hónapok alatt semmivé lett! Hégner és Rémi eles­tek, az Ádám testvérek megsebesül­tek, Domonkos Pál, Nádas Nándor és Klauschek Ferenc hadifogságba került. Az uszodák üresen ásítottak, a bajnokság évekig szünetelt! — A labdarúgók az Auguszta-ser- legért játszottak. A serleg a MÁV Gépgyárban készült, 1 db 80 kg-os kovácsolt acélból esztergálták. A gyár legügyesebb esztergályosa egy hétig dolgozott rajta. Az acéltrófeát a fegyvergyár kemencéjében barnás­fekete lakkal zománcozták. Ez a szín a puskacső színe, és a hábo­rús időt jelképezte... OKTÓBER — Az MLSZ a magyar—osztrák mérkőzés tiszta bevételéből 9200 ko­ronát fizetett be jótékony célra, a Magyar Vöröskeresztnek. Pedig az MLSZ sem dúskál a pénzben, hi­szen még a Magyar Kupa alapból is kivettek 4000 koronát a fenntar­tás költségeire. — Hátborzongató két mondat a Sporthírlapból: „Már megírtuk, hogy Ficzere Pé­ter, a BTC népszerű futballistája megsebesült. Ehlhez azt a szomorú híradást kell most hozzáfűznünk, hogy Ficzere Péter két bátyja, Ist­ván és Sándor — mindkettő a BTC tagja volt — elesett a csatatéren.” — A tartalékcsapatok részére az elmaradt bajnokság helyett a Má- riaremetei SC Vaspajzsot ajánlott fel. A Vaspajzsot az FTC II. csa­pata nyerte. NOVEMBER — Az FTC—TTC 5-1-es mérkő­zésen kapta a Fradi az őszi sze­zonban — az Auguszta-serleg ta­lálkozókon — az egyetlen gólt. A TTC ezzel sokáig vezetett, de a második félidőben Patakiék sorra lőtték a gólokat. A mérkőzés egyéb­ként csak 82 percig tartott, mert úgy besötétedett, hogy még a játé­kosok sem látták a labdát — hát még a nézők... Ebben az időben nagyon kevesen jártak mérkőzésre. Kongó lelátók előtt jászottak a csa­patok, 1000—1500 néző lézengett a pályákon a legérdekesebb meccse­ken is. Azoknak a fele is sebesült, vagy szabadságon levő katona volt... DECEMBER — Az Auguszta-serleget óriási fö­lénnyel nyerte csapatunk­1. FTC 11 11 — — 63-1 22 Szépséghibája ennék a nagyszerű eredménynek, hogy az MTK és Tö­rekvés távolmaradásával az FTC nem a teljes élmezőny ellen érte el. Mindenesetre ekkor született az FTC legnagyobb gólarányú hazai díjmérkőzés-győzelme — hiszen az ETC elleni 18-0 ebben a kategóriá­ban mai napig is gólcsúcs! — „Az FTC meghatóan kedves jelét adja tagjai iránt érzett sze- retetének. A harctéren küzdő fut­ballistáinak, atlétáinak, evezősei­nek és tornászainak ajándékot küld. Az FTC karácsonyi adománya 58 csomagból áll. amelyet útnak indí­tottak.” Irta és összeállította: Nagy Béla Eltört Toldi lábujja! Részlet a könyvből: 1937. augusztus ... Látogatóban Toldi Gézánál. — Mi a baj? — Sajnos törés. A jobb lábam második ujja tört el. Két órával ezelőtt hoztak be a kórházba. — Hogyan kezdődött ez az egész história? :— Ügy, hogy az Austria elleni 6-1-es mérkőzés után éreztem, hogy fáj a lábam. Fájt az bokában, fájt több helyen is, de nem gondoltam arra, hogy komoly sérülés. Itt volt a szabadság és én csak erre gondoltam. t— Elmentem Ederiesre, a Balaton méllé. Ott filmeztünk. Sokat voltam a vízben sokat voltam papucsban és nemigen éreztem fájdalmat. Ha állandóan cipő lett volna a lábamon s jobban fájt volna, biztosan rögtön orvoshoz megyek. Aztán következett a bajai kirándulás. Végigjátszottam a mérkőzést és néha, ha erősen rúg­tam a jobb lábammal a labdába, akkor éreztem, hogy komolyan fáj. Hétfőre ottmaradtam, teniszezni mentünk, több orvos volt ve­lünk. Panaszkodtam és erre megröntgeneztek. Törés — mondták a vizsgálat után. Ezután feljöttem Pestre, i,tt Kreisz dr. is megröntge­nezte, s utána megmutatta a felvételt: törés. Toldi azután beszélt Sindelarról, aki azt mondta, hogy tíz nap múlva újra Pestre jön filmezni. A műterembe. Neki — mármint Toldinak — is ki kell mennie ... — Ki is megyek innen hamarosan — mondja Toldi. Vasárnap kint leszek a mérkőzésen. Talán a Lazio ellen már játszhatom is ...” — Milyen filmben szerepeltél Sindelarral, az osztrák „csoda­csatárral”? — 3-íl a szerelem javára — ez volt az osztrák—magyar koopro- dukcióban készült film címe. Az osztrák változatban Sindelar, a magyarban én játszattam. Nem sportjelenetünk volt, csónakáztunk a Balatonon, meg egy-két kis jelenetben voltunk érdekeltek. Szép pénzt kaptunk a filmezésért, na és közben nyaraltunk. Különös ember az a Toldi Géza. Benne például semmi humorérzék nincs. Komolyan vesz mindent a világon: sértést, gáncsot, játékveze­tői tévedést és kötelességet egyaránt. Az a tény, hogy a kötelességeit is komolyan veszi, elég ahhoz, hogy a zűrzavaros képből, amelyet Toldiról alkot a közönség, végül mégis mindig derék, rokonszenves és tiszteletreméltó portré bontakozzék ki. Mert mi különbözteti meg a jellemes embertől a jellem télén embert? Az az egyszerű tény, hogy a jellemes ember komolyan veszi kötelességeit, a jellemtelen nem. Toldi Géza kilép a pályára. Hol közbizalom kíséri, hol nem. De az ő számára ez a lépés azt jelenti, hogy bizonyos kötelességet kell teljesíteni. Minél nagyobb a mérkőzés fontossága, annál komo­lyabb a kötelesség. Ezért van az, hogy Toldi a nagy mérkőzéseken mindig jobban játszik, mint mondjuk a Budai 11 ellen. Toldi úgy él a köztudatban, mint a hölgyek ideálja. Hasonlí­tották már torreádorhoz és nápolyi énekeshez. Pedig valóságban — adóhivatalnok. Benne is erősen kifejlődött a családi élet szeretete: egyszer megjelent édesanyja lakásán az adóhivatal nevében: foglal­ni. Csak azért, hogy jól megnevettesse az édesanyját... Mindezeket Aszlányi Károly, a népszerű író, a Sporthírlap tu­dósítója, a Ferencváros egyik legnagyobb közismert szurkolója írta Toldi Gézáról. — Milyen volt a kapcsolatod Aszlányival? Mesélj róla. 1— Az Aszlányi, a Feleki és a Virág család sok vidéki mérkő­zésre elkísérte a csapatot — így jó barátság alakult ki közöttünk. A magánéletben is sokat találkoztunk, beszélgettünk, szórakoztunk. Aszlányi is jó humorú, kedves fiatalember volt, aki élt halt a Fe­rencvárosért. Rengeteg jó cikket írt a Fradiról, rólunk játékosokról. Aszlányi egyébként a motorbiciklimen tanult meg vezetni, én ké­szítettem fel a vizsgára. Megdöbbenve láttam, hogy az addig ki­tűnően motorozó Aszlányi a vizsgán egy rossz mozdulat következ­tében felborult! Nagy rábeszélésemre mégis megkapta a jogosítványt. Később a kis olasz autók őt is meghódították — gépkocsivezetésből is levizsgázott — és a vadonatúj autóval érte a végzetes szerencsét­lenség. Feleségével felvidéki riportkörútra mert és Dorog környékén valakit kikerülve egy fának rohant. Halála nagy megdöbbenést kel­tett. Az irodalmi és társasadalmi életen kívül a Ferencváros gyá­szolta híres íróját. Mindössze 31 éves volt...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom