Fradi műsorlap (1983/84)

1983-1984 / 15. szám

1984. május 5. Üllői út: FTC—PMSC A két csapat egymás elleni bajnoki mérkőzései az elmúlt öt évben: 1979. május 12. Pécs: FTC—PMSC 4-4 1979. augusztus 25. Üllői út: FTC—PMSC 3-1 1980. május 10. Pécs: PMSC—FTC 2-1 1980. november 22. Pécs: FTC—PMSC 1-1 1981. június 13. Üllői út: FTC—PMSC 4-1 1981. szeptember 5. Pécs: PMSC—FTC 1-0 1982. március 3. üllői út: FTC—PMSC 2-1 1982. október 30. Pécs: PMSC—FTC 4-2 1983. május 18. Üllői út: FTC—PMSC 5-2 1983. október 15. Pécs: FTC—PMSC 1-1 Az 54. FTC—PMSC bajnoki mérkő­zés következik. Az eddigi mérleg a Ferencváros szempontjából: 53 31 13 9 107-54 Ebedlit Róth sem tudta megállítani. A háttérben Torna A" ■mHflBHMBSMBECSai /\ A 91. PERCBEN A Budapesti Honvéd elleni mér­kőzés előtt azt hiszem, csak nagyon kevesen adtak esélyt a Ferencvá­rosnak. A kispestiek a jelenlegi bajnokságban kiegyensúlyozottan szerepelnek, látványos győzelmek után nincsenek hullámvölgyek. Háj- tós, jó csapat a piros-fehér gárda, amelyik joggal tör bajnokságra. A zöld-fehérek pedig nehéz perió­dust élnek át, s eközben sokkal több töviskoszorút kapnak, mint el­ismerést. A csapatépítés stádiumá­ban erre is fel kell készülni, de még a sorozatos kudarcokra is. Egyszóval a Népstadion második mérkőzésére, ha fogadásokat köt­nek, legfeljebb egy szűk réteg lett volna a Fradista drukkerek közül is, aki zöld-fehér győzelmet, diadalt remél. A döntetlen is siker lenne, mondták sokan az ismerőseim kö­zül, s bevallom, magam is így vé­lekedtem. A játék aztán meglepetést hozott, mert a Ferencváros egyáltalán nem játszott alárendelt szerepet, sőt, a mérkőzés egyes szakaszaiban terv­szerűbben, szebben futballoztak, mint az éllovas Honvéd. Végül is egy számunkra tulajdon­képpen peches góllal, de győzött a kispesti együttes, s ezzel nagy lépést tett a bajnoki cím felé. Ennek a mérkőzésnek a végén kértem a most következő nyilatko- zätokät MEDGYESI LAJOS, az FTC autó­buszának gépkocsivezetője: — Nekem hetven percen át na­gyon tetszett a csapat. Okosan, tak­tikusan játszottak, s ami a legfon­tosabb, betartották Vincze Géza tak­tikai utasításait. A szünetben azt mondtam, hogy innen mi már ak­kor sem megyünk el szégyenkezve, ha esetleg kikapunk. Nincs is okunk a pironkodásra. A fiatalok nekem sem most, sem pedig korábban nem okoztak csalódást, sőt, bizonyítottak valamit... Ez pedig az a tény, hogy a Ferencváros kincsestára kimerít­hetetlen, vannak ebben mindig olyan ügyes, rátermett labdarúgók, akik magasabb osztályba léphetnek. A fiatalításnak ezt a néhány hó­napja elkezdett folyamatát csak he­lyeselni lehet, s nem szabad erről az útról letérni, még akkor sem, ha újabb vereségek jönnek ... MÉSZÁROS JÓZSEF, mesteredző: — Akikkel együtt ültem, azoknak egytől egyig az volt a véleménye, hogy a Ferencvárosnak nincs oka elkeseredni még akkor sem, ha most talán túl gyakran is jön az égi ál­dás, vagyis a vereség. Ha ilyen ügyes ifjúsági korú játékosai van­nak, akkor csak előre szabad nézni, a jövőt kell építeni. Ezeket a gye­rekeket én már sokszor láttam ko­rábban is az ifi csapatban, de most az az érzésem, hogy még nyomja őket a felelősség súlya, amely tel­jesen indokolt, s érthető. Ha majd egy kis rutint szereznek, akkor ug­rásszerűen javulni fog a játékuk. Egyébként most is ügyesek és fe­gyelmezettek voltak, az én bará­taim, akik a Népstadionban velem látták a mérkőzést, mind ezt hang­súlyozták ... DR. PANCSICS MIKLÓS, a Ma­gyar Labdarúgó Szövetség főtitkára: — Már az első félidő után lát­tam, hogy itt nem lehet különösebb probléma, annyira nyugodtnak, ma­gabiztosnak tűnt a Ferencváros. Azt mondtam, hogy legalább a döntet­lenre jó ez a megfiatalított gárda. Sajnos elég egy buta védelmi hiba, indokolatlan kihagyás egyetlen má­sodpercre és elúszott a két pont. Tudom, hogy ezeknek a tehetséges fiatal játékosoknak most nagyon jól 1889 és 1899 Volt-e már május 1-i ünnepély a mi egyesületünk alakulása idején, azaz 1899-ben? Volt, hiszen az 1889-es II. Internacionálé kongresszusán hatá­rozták el, hogy az 1886-os haymarketi (USA) vérengzés áldozatai­nak emlékére minden év május elsejét a munkásosztály összefogá­sának ünnepévé nyilvánítják. Azóta szerte a világon megtartják a munka és a proletár nemzetköziség ünnepét Az FTC sportolói, a klub tagjai már számtalanszor felvonulással, sportgyakorlatok be­mutatásával tisztelegtek május elsejei ünnepen. Nekünk, irodistáknak, május eleje egy kis „házi ünneppel” is szolgál: május 3-án alakult az FTCI Idén már 85. „születésnapunk­hoz” érkeztünk.,. jött volna egy kis sikerélmény, de most még sem szabad elkesered­niük. A Budapesti Honvéd ma na­gyobb tudású, egységesebb csapat, amelyik válogatottak egész sorát tudja felvonultatni. A Fradista re­ménységeknek arra kell gondolniuk, hogy majd a holnap az övék lesz. Ez persze csak rajtuk múlik, a szor­galmukon. Az a véleményem, hogy a Népstadion közönsége két jó mér­kőzést látott, s talán jól is szórako­zott ... Az FTC-nek pedig gratulá­lok, s remélem, hogy töretlenül ki­tartanak a csapatépítés mellett, mert most csak ez lehet célrave­zető. SZUSZA FERENC, az újpestiek egykori kiváló csatára: — Azt hittem, hogy a rutinos, s most kitűnő formában levő Honvéd gólokkal fog győzni. Az, hogy nem ez történt, nem rajtuk múlt, hanem a lelkes Ferencvároson. A piros- fehérek mindent megtettek, hiszen előtte az Űj pesti Dózsa feladta ne­kik a leckét 4-1-es győzelmével, a Vasas ellen. Ha a Budapesti Hon­véd a bajnoki címért folytatott ver­senyfutásban nem akar lemaradni, lépéshátrányba kerülni a lila-fehé­rekkel szemben, akkor nem enged­het meg magának kisiklást. Ennek tudatában léptek pályára a Fradi ellen, s úgy rohamoztak, hogy szin­te lélegzetnyi időt sem engedtek az ellenfélnek. A zöld-fehérek jól áll­ták a sarat, s remekül átvészelték az első nehéz időszakot. Aztán akadtak olyan momentumok is, amikor az FTC lőhetett volna eset­leg sorsdöntő gólt. Például az NB I-es újonc Zsivótzky hatalmas lövé­se is igen kecsegtető szituáció volt. Egészében a Ferencváros jól, harcos felfogásban játszott, s némi szeren­csével a döntetlent is hozhatta vol­na. S végezetül engedjenek meg egy kritikai észrevételt is. Alig hal­lottam a máskor oly lelkes zöld-fe­hér szurkolótábor biztatását. Talán egyszer vagy kétszer csendült fel a Hajrá Fradi! Egy ilyen fiatalokból álló csapatnak nagy szüksége van a fanatikus, végig töretlenül biztató közönségre, mert ez fontos hajtóerő lehet! Gyenes J. András ( [ \sa Is 1 • • l*OV A legfrissebb információk szerint a május végén Buda­pesten lejátszásra kerülő Magyarország—Spanyolország válo­gatott labdarúgó mérkőzés az eredeti elképzeléssel ellentétben nem a Népstadionban kerül megrendezésre, hanem a Ferenc­város Üllői úti pályáján. A mi sporttelepünkön utoljára 1952. május 18-án rendeztek országok közötti válogatott mérkőzést: akkor a Német Demok­ratikus Köztársaság együttesét fogadta a magyar gárda, s 5:0 arányú győzelmet aratott. Ez közvetlenül a helsinki olimpia előtt volt, s ezt a találkozót követően már a későbbi aranyér­mes együttes, csak egyetlen mérkőzést vívott Lengyelországban. Itt 5:l-re nyertünk. Ezen a varsói kilencven percen debütált a címeres mezben az akkor mindössze húsz éves Dalnoki Jenő olyan társaságban, amelyiket néhány hét múlva már úgy hívtak: „aranycsapat”. Ha már a sporttörténetnél tartunk — esküszöm, nem aka­rom elvenni barátom, Nagy Béla kenyerét — hadd áruljam el, hogy ezen az említett NDK elleni meccsen góljainkat Szusza, Hidegkúti (2) és Kocsis (2) lőtték. A lengyelek elleni találkozón a következők osztoztak a gólokon: Kocsis (2), Puskás (2) és Hidegkúti... A spanyolok sem számítanak igazán új vendégnek az Üllői úton, mert 1925. október 4-én ezen a zöld gyepen kaptunk ki l:0-ra az Ibériai-félsziget temperamentumos fiaitól. Zsák Ká­roly, a magyar labdarúgás legendás alakja, a zseniális kapus ezen a meccsen megalázó gólt kapott, amelyet „szájhagyomány” útján még a mai napig is emlegetnek a szurkolók. Egy gyenge lövést könnyedén akart felszedni és a labda a két keze és a lába között a hálóba pattant. Ezt követően ter­jedt el a nevetségesen naiv történet — a fantáziájáról híres Pesten —, hogy Zsák nagy szégyenében a már előre odakészí­tett pisztollyal fejbe lőtte magát. Ez olyannyira nem fedi a valóságot, hogy a remek „portás” 1944 novemberében a Mar- git-híd németek által történt felrobbantásakor halt meg, vagyis a nevezett spanyolok elleni mérkőzés után tizenkilenc eszten­dővel. * Hosszú ideje égető probléma, hogy hogyan oldják meg az ifjúsági korból kiöregedett labdarúgók Versenyeztetését, úgy, hogy ott maradhassanak anyaegyesületükben, s ne kelljen őket úgy kölcsönadni, mint az elmúlt esztendőkben sok-sok tehetsé­ges FTC játékost. Ezeknek a reménységeknek a legtöbbje >a későbbiekben, ha igazolta képességeit, akkor már nem a Ferencvárosba vágyott vissza, hanem más NB I-es klubokban próbált szerencsét. Ta­lán volt bennük némi tüske, hogy ha a felnevelő egyesület oly könnyedén túladott rajtunk, hát most ne csalogasson vissza minket. Tudnék erre nem egy és nem két példát mondani, olyan nagyszerű játékosok egész sorát lehetne itt felsorolni, akik ma más élvonalbeli csapatban kergetik a labdát, s talán az FTC-ben is kezdőemberek lehetnének. Na mindegy... Lényeg az, hogy a Magyar Labdarúgó Szövetség is már évek óta próbálja létrehozni a junior baj­nokságot 18 és 22 év közötti labdarúgók részére. Félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy a régi tarta­lék bajnokságot akarják új köntösben feltámasztani. Szó sincs erről, mert ez a juniorok közötti vetélkedés a legteljesebb ama­tőr alapon jönne létre. Vagyis a fiatal játékosok nem a fociból élnének, hanem üzemeknél, vállalatoknál dolgoznának. Tulajdonképpen ez a gárda jelenthetné az első csapat igazi utánpótlását, s így megoldódhatna az a régi probléma is, hogy tehetséges embereken túl kell adni, mert egyszerűen a szer- ződtetési rendszer nem teszi lehetővé, hogy a Ferencvárosnál maradjanak. (Azt hiszem, senki előtt sem új dolog, hogy ma csak húsz labdarúgót lehet szerződéssel a klubhoz kötni.) Ha már a munkánál tartunk, persze az sem rossz, ha a te­hetséges emberek továbbtanulnak, és egyetemen, főiskolán pró­bálják megalapozni az életüket. Egészen biztos, hogy az egye­sület örömmel adga ezeknek az ambiciózus fiúknak tanulmányi segélyt, csak azért, hogy nyugodtan sportolhassanak, s közben a vizsgáikat is sikeresen teljesítsék. A Ferencváros klubvezetése egyébként első perctől kezde­ményezője volt a junior bajnokságnak, s tudomásom szerint nagyon sokat vár annak őszi beveztésétől. Az FTC vízilatbdacsapatának néhány kellemes meglepetést jelentő győzelme után öröm kimondani: növekszik az uszodá­ban a mérkőzések látogatottsága. A szurkolók is mind na­gyobb számban biztatják a csapatot, s olyan hangulatot terem­tenek, amelyik egy kicsit a régi időket idézi. Erről dr. Szívós István az együttes vezetőedzője a következőket mondta: — Természetes, hogy ennek az aránylag fiatal társaságnak még lesznek gyengébb napjai is, de szerintem méltó a közön­ségtől kapott rokonszenvre. Talán rövidesen olyan csapatunk lesz, amelyik még arra is gondolhat, hogy a bajnokságban a dobogón végezzen. t

Next

/
Oldalképek
Tartalom