Fradi műsorlap (1983/84)

1983-1984 / 15. szám

1984. május 5. Üllői út:

FTC—PMSC

A két csapat egymás elleni bajnoki mérkőzései az elmúlt öt évben: 1979. május 12. Pécs:

FTC—PMSC 4-4

1979. augusztus 25. Üllői út:

FTC—PMSC 3-1

1980. május 10. Pécs:

PMSC—FTC 2-1

1980. november 22. Pécs:

FTC—PMSC 1-1 1981. június 13. Üllői út: FTC—PMSC 4-1

1981. szeptember 5. Pécs: PMSC—FTC 1-0

1982. március 3. üllői út:

FTC—PMSC 2-1 1982. október 30. Pécs:

PMSC—FTC 4-2 1983. május 18. Üllői út:

FTC—PMSC 5-2 1983. október 15. Pécs:

FTC—PMSC 1-1

Az 54. FTC—PMSC bajnoki mérkőzés következik. Az eddigi mérleg a Ferencváros szempontjából:

53 31 13 9 107-54

Ebedlit Róth sem tudta megállítani. A háttérben Torna

A"

■mHflBHMBSMBECSai

/\ A 91.

PERCBEN

A Budapesti Honvéd elleni mérkőzés előtt azt hiszem, csak nagyon kevesen adtak esélyt a Ferencvárosnak. A kispestiek a jelenlegi bajnokságban kiegyensúlyozottan szerepelnek, látványos győzelmek után nincsenek hullámvölgyek. Háj- tós, jó csapat a piros-fehér gárda, amelyik joggal tör bajnokságra.

A zöld-fehérek pedig nehéz periódust élnek át, s eközben sokkal több töviskoszorút kapnak, mint elismerést. A csapatépítés stádiumában erre is fel kell készülni, de még a sorozatos kudarcokra is.

Egyszóval a Népstadion második mérkőzésére, ha fogadásokat kötnek, legfeljebb egy szűk réteg lett volna a Fradista drukkerek közül is, aki zöld-fehér győzelmet, diadalt remél. A döntetlen is siker lenne, mondták sokan az ismerőseim közül, s bevallom, magam is így vélekedtem.

A játék aztán meglepetést hozott, mert a Ferencváros egyáltalán nem játszott alárendelt szerepet, sőt, a mérkőzés egyes szakaszaiban tervszerűbben, szebben futballoztak, mint az éllovas Honvéd.

Végül is egy számunkra tulajdonképpen peches góllal, de győzött a kispesti együttes, s ezzel nagy lépést tett a bajnoki cím felé.

Ennek a mérkőzésnek a végén kértem a most következő nyilatko- zätokät

MEDGYESI LAJOS, az FTC autóbuszának gépkocsivezetője:

— Nekem hetven percen át nagyon tetszett a csapat. Okosan, taktikusan játszottak, s ami a legfontosabb, betartották Vincze Géza taktikai utasításait. A szünetben azt mondtam, hogy innen mi már akkor sem megyünk el szégyenkezve, ha esetleg kikapunk. Nincs is okunk a pironkodásra. A fiatalok nekem

sem most, sem pedig korábban nem okoztak csalódást, sőt, bizonyítottak valamit... Ez pedig az a tény, hogy a Ferencváros kincsestára kimeríthetetlen, vannak ebben mindig olyan ügyes, rátermett labdarúgók, akik magasabb osztályba léphetnek. A fiatalításnak ezt a néhány hónapja elkezdett folyamatát csak helyeselni lehet, s nem szabad erről az útról letérni, még akkor sem, ha újabb vereségek jönnek ...

MÉSZÁROS JÓZSEF, mesteredző:

— Akikkel együtt ültem, azoknak egytől egyig az volt a véleménye, hogy a Ferencvárosnak nincs oka elkeseredni még akkor sem, ha most talán túl gyakran is jön az égi áldás, vagyis a vereség. Ha ilyen ügyes ifjúsági korú játékosai vannak, akkor csak előre szabad nézni, a jövőt kell építeni. Ezeket a gyerekeket én már sokszor láttam korábban is az ifi csapatban, de most az az érzésem, hogy még nyomja őket a felelősség súlya, amely teljesen indokolt, s érthető. Ha majd egy kis rutint szereznek, akkor ugrásszerűen javulni fog a játékuk. Egyébként most is ügyesek és fegyelmezettek voltak, az én barátaim, akik a Népstadionban velem látták a mérkőzést, mind ezt hangsúlyozták ...

DR. PANCSICS MIKLÓS, a Magyar Labdarúgó Szövetség főtitkára:

— Már az első félidő után láttam, hogy itt nem lehet különösebb probléma, annyira nyugodtnak, magabiztosnak tűnt a Ferencváros. Azt mondtam, hogy legalább a döntetlenre jó ez a megfiatalított gárda. Sajnos elég egy buta védelmi hiba, indokolatlan kihagyás egyetlen másodpercre és elúszott a két pont. Tudom, hogy ezeknek a tehetséges fiatal játékosoknak most nagyon jól

1889 és 1899

Volt-e már május 1-i ünnepély a mi egyesületünk alakulása idején, azaz 1899-ben?

Volt, hiszen az 1889-es II. Internacionálé kongresszusán határozták el, hogy az 1886-os haymarketi (USA) vérengzés áldozatainak emlékére minden év május elsejét a munkásosztály összefogásának ünnepévé nyilvánítják. Azóta szerte a világon megtartják a munka és a proletár nemzetköziség ünnepét Az FTC sportolói, a klub tagjai már számtalanszor felvonulással, sportgyakorlatok bemutatásával tisztelegtek május elsejei ünnepen.

Nekünk, irodistáknak, május eleje egy kis „házi ünneppel” is szolgál: május 3-án alakult az FTCI Idén már 85. „születésnapunkhoz” érkeztünk.,.

jött volna egy kis sikerélmény, de most még sem szabad elkeseredniük. A Budapesti Honvéd ma nagyobb tudású, egységesebb csapat, amelyik válogatottak egész sorát tudja felvonultatni. A Fradista reménységeknek arra kell gondolniuk, hogy majd a holnap az övék lesz. Ez persze csak rajtuk múlik, a szorgalmukon. Az a véleményem, hogy a Népstadion közönsége két jó mérkőzést látott, s talán jól is szórakozott ... Az FTC-nek pedig gratulálok, s remélem, hogy töretlenül kitartanak a csapatépítés mellett, mert most csak ez lehet célravezető.

SZUSZA FERENC, az újpestiek egykori kiváló csatára:

— Azt hittem, hogy a rutinos, s most kitűnő formában levő Honvéd gólokkal fog győzni. Az, hogy nem ez történt, nem rajtuk múlt, hanem a lelkes Ferencvároson. A piros- fehérek mindent megtettek, hiszen előtte az Űj pesti Dózsa feladta nekik a leckét 4-1-es győzelmével, a Vasas ellen. Ha a Budapesti Honvéd a bajnoki címért folytatott versenyfutásban nem akar lemaradni, lépéshátrányba kerülni a lila-fehérekkel szemben, akkor nem engedhet meg magának kisiklást. Ennek tudatában léptek pályára a Fradi ellen, s úgy rohamoztak, hogy szinte lélegzetnyi időt sem engedtek az ellenfélnek. A zöld-fehérek jól állták a sarat, s remekül átvészelték az első nehéz időszakot. Aztán akadtak olyan momentumok is, amikor az FTC lőhetett volna esetleg sorsdöntő gólt. Például az NB I-es újonc Zsivótzky hatalmas lövése is igen kecsegtető szituáció volt. Egészében a Ferencváros jól, harcos felfogásban játszott, s némi szerencsével a döntetlent is hozhatta volna. S végezetül engedjenek meg egy kritikai észrevételt is. Alig hallottam a máskor oly lelkes zöld-fehér szurkolótábor biztatását. Talán egyszer vagy kétszer csendült fel a Hajrá Fradi! Egy ilyen fiatalokból álló csapatnak nagy szüksége van a fanatikus, végig töretlenül biztató közönségre, mert ez fontos hajtóerő lehet!

Gyenes J. András

(

[ \sa

Is 1

• •

l*OV

A legfrissebb információk szerint a május végén Budapesten lejátszásra kerülő Magyarország—Spanyolország válogatott labdarúgó mérkőzés az eredeti elképzeléssel ellentétben nem a Népstadionban kerül megrendezésre, hanem a Ferencváros Üllői úti pályáján.

A mi sporttelepünkön utoljára 1952. május 18-án rendeztek országok közötti válogatott mérkőzést: akkor a Német Demokratikus Köztársaság együttesét fogadta a magyar gárda, s 5:0 arányú győzelmet aratott. Ez közvetlenül a helsinki olimpia előtt volt, s ezt a találkozót követően már a későbbi aranyérmes együttes, csak egyetlen mérkőzést vívott Lengyelországban. Itt 5:l-re nyertünk. Ezen a varsói kilencven percen debütált a címeres mezben az akkor mindössze húsz éves Dalnoki Jenő olyan társaságban, amelyiket néhány hét múlva már úgy hívtak: „aranycsapat”.

Ha már a sporttörténetnél tartunk — esküszöm, nem akarom elvenni barátom, Nagy Béla kenyerét — hadd áruljam el, hogy ezen az említett NDK elleni meccsen góljainkat Szusza, Hidegkúti (2) és Kocsis (2) lőtték.

A lengyelek elleni találkozón a következők osztoztak a gólokon: Kocsis (2), Puskás (2) és Hidegkúti...

A spanyolok sem számítanak igazán új vendégnek az Üllői úton, mert 1925. október 4-én ezen a zöld gyepen kaptunk ki l:0-ra az Ibériai-félsziget temperamentumos fiaitól. Zsák Károly, a magyar labdarúgás legendás alakja, a zseniális kapus ezen a meccsen megalázó gólt kapott, amelyet „szájhagyomány” útján még a mai napig is emlegetnek a szurkolók.

Egy gyenge lövést könnyedén akart felszedni és a labda a két keze és a lába között a hálóba pattant. Ezt követően terjedt el a nevetségesen naiv történet — a fantáziájáról híres Pesten —, hogy Zsák nagy szégyenében a már előre odakészített pisztollyal fejbe lőtte magát. Ez olyannyira nem fedi a valóságot, hogy a remek „portás” 1944 novemberében a Mar- git-híd németek által történt felrobbantásakor halt meg, vagyis a nevezett spanyolok elleni mérkőzés után tizenkilenc esztendővel.

*

Hosszú ideje égető probléma, hogy hogyan oldják meg az ifjúsági korból kiöregedett labdarúgók Versenyeztetését, úgy, hogy ott maradhassanak anyaegyesületükben, s ne kelljen őket úgy kölcsönadni, mint az elmúlt esztendőkben sok-sok tehetséges FTC játékost.

Ezeknek a reménységeknek a legtöbbje >a későbbiekben, ha igazolta képességeit, akkor már nem a Ferencvárosba vágyott vissza, hanem más NB I-es klubokban próbált szerencsét. Talán volt bennük némi tüske, hogy ha a felnevelő egyesület oly könnyedén túladott rajtunk, hát most ne csalogasson vissza minket. Tudnék erre nem egy és nem két példát mondani, olyan nagyszerű játékosok egész sorát lehetne itt felsorolni, akik ma más élvonalbeli csapatban kergetik a labdát, s talán az FTC-ben is kezdőemberek lehetnének.

Na mindegy... Lényeg az, hogy a Magyar Labdarúgó Szövetség is már évek óta próbálja létrehozni a junior bajnokságot 18 és 22 év közötti labdarúgók részére.

Félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy a régi tartalék bajnokságot akarják új köntösben feltámasztani. Szó sincs erről, mert ez a juniorok közötti vetélkedés a legteljesebb amatőr alapon jönne létre. Vagyis a fiatal játékosok nem a fociból élnének, hanem üzemeknél, vállalatoknál dolgoznának.

Tulajdonképpen ez a gárda jelenthetné az első csapat igazi utánpótlását, s így megoldódhatna az a régi probléma is, hogy tehetséges embereken túl kell adni, mert egyszerűen a szer- ződtetési rendszer nem teszi lehetővé, hogy a Ferencvárosnál maradjanak. (Azt hiszem, senki előtt sem új dolog, hogy ma csak húsz labdarúgót lehet szerződéssel a klubhoz kötni.)

Ha már a munkánál tartunk, persze az sem rossz, ha a tehetséges emberek továbbtanulnak, és egyetemen, főiskolán próbálják megalapozni az életüket. Egészen biztos, hogy az egyesület örömmel adga ezeknek az ambiciózus fiúknak tanulmányi segélyt, csak azért, hogy nyugodtan sportolhassanak, s közben a vizsgáikat is sikeresen teljesítsék.

A Ferencváros klubvezetése egyébként első perctől kezdeményezője volt a junior bajnokságnak, s tudomásom szerint nagyon sokat vár annak őszi beveztésétől.

Az FTC vízilatbdacsapatának néhány kellemes meglepetést jelentő győzelme után öröm kimondani: növekszik az uszodában a mérkőzések látogatottsága. A szurkolók is mind nagyobb számban biztatják a csapatot, s olyan hangulatot teremtenek, amelyik egy kicsit a régi időket idézi. Erről dr. Szívós István az együttes vezetőedzője a következőket mondta:

— Természetes, hogy ennek az aránylag fiatal társaságnak még lesznek gyengébb napjai is, de szerintem méltó a közönségtől kapott rokonszenvre. Talán rövidesen olyan csapatunk lesz, amelyik még arra is gondolhat, hogy a bajnokságban a dobogón végezzen.

t