Fradi műsorlap (1983/84)

1983-1984 / 14. szám

1983/84-ES IDÉNY. 14. SZÁM Fradi műsorlap 7 „szántás”... avagy egy délután az edzőpályán Az edzés fél négykor kezdődött, de Vincze Géza vezetőedző már vagy egy fél órája beöltözött „munkaru­hába”. Az egyik iroda íróasztala mö­gött üldögélt s egy kis papírlapra jegyezgetett, s „felettébb” neheztelt edzőkollégájára, Szűcs Lajosra. • Nagyon szeretnélek megkérni arra, hogy ne uszíts rám szaktanács- adókat. Bár bizonyára kifejezetten zseniális ötletekkel kívánnak ellát­ni, egyelőre a magam szerény ter­veinek maradéktalan megvalósítása is éppen elég problémával jár — kérlelte segítőjét. Lajos mentegetőzött. — A pasas téged keresett, arról meg mit sem tudtam, hogy „szak­emberrel” van dolgom. Ellenkező esetben elképzelhető, hogy felkérem egy edzésbemutatóra. Mint a jeles pályaedző rövid is­mertetőjéből kiderült, időnként egé­szen fura figurák is bekopognak a klubházba. A szóban forgó férfiú például egészen egyedi szakmai ötle­tekkel állt elő, amelyek között olyan edzésgyakorlat is szerepelt, amely­ben többek között a kapura törő csatár rövádebb-hosszabb vágta után úgy lő kapura, hogy előbb a jégkorongozóhoz hasonlóan megke­rüli a kaput. A többi újszerű gyakor­latának megismertetésére végül is nem kerülhetett sor, mivel a szak­embereknek másirányú elfoglaltsá­guk miatt az öltözőbe kellett vo­nulni. A kitűzött edzésidőre aztán meg­jelent a füves edzőpályán a csapat. Illetve a háromnegyed csapat. — A hét végén nincs bajnoki for­duló a válogatott szereplése miatt, tehát ma nyilván egy hangulatos gyakorlás következik? — kérdeztem a vezetőedzőt, aki a játékosok mö­gött baktatott ki a fűre. Vincze Géza ravaszul mosolygott. • Hát ami a hangulatot illeti, az ma aligha hág a tetőfokra. Éppen, mert nincs mérkőzés, ezért ma a fiúk egy kissé felszántják a játékte­ret ... A szántást futballistakörökben ál­talában átvitt értelemben kell érteni. Vagyis, hogy sok lesz a futás. A fentiekről, vagyis a sok futás­ról!, a jelek szerint a labdarúgók is KÖZÉP-MAGYARORSZÁGI TEJIPARI VÁLLALAT Budapest VII., Rottenbiller u. 31. felvesz GYORS ÉS GÉPÍRÓNÖT STATISZTIKUST PÉNZÜGYI ELŐADÓT RAKTÁRVEZETŐ-HELYETTEST RAKTÁRI SEGÉDMUNKÁST Érdeklődni lehet munkaidőben a 413-194, 229-636 telefonszá- Felveszünk továbbá Barkas gépkocsivezetőt — vidéki munkára mon. — esztergályost, csőszerelőt, betanított maróst és hegesztő szakmunkást. Érdeklődni lehet munkaidőben a 666-561-es telefonszámon. Kereskedelmi Vállalat felvételt hirdet az alábbi munkakörökre: 9 TMK vezető # anyagraktáros # lakatos # fűtésszerelő 9 parkfenntartó idénymunkás (nyugdíjas is lehet) # kazánfűtő # targoncavezető Jelentkezni lehet: a Budaörsi Raktárházban Budaörs, Marx Károly u. 145. Telefon: 868-100/88 mellék Továbbá azonnal felvesz: fiatal, kezdő - építészt, — épületgépészt beruházási és felújítási feladatok irányításával kapcsolatos műszaki ellenőri munkakörbe, beruházási ismeretekkel rendelkező — beruházási előadót. Jelentkezni lehet a 340-798-as telefonon. jó előre értesültek, ugyanis túlontúl nagy lelkesedés senkin sem látszott. Most inkább gondterheltnek tűntek az arcok. Egy csomóban álltak meg a tizenhatos sarkán, egyedül Szaba­di akart egy finom bűvészmutatványt bemutatni a társaságnak, mégpedig Szűcs Lajos edző bevonásával. Az egykori kitűnő középpályás orra előtt flikk-flakkozott, majd megpró­bálta elgurítani annak a lába között a pettyest. — Ejnye-ejnye — mondta a „se­gédmester”, összezárta a lábát, hogy a laszti a sípcsontjáról pattant le, majd kissé emelt hangon felrázta a társaságot rövid melankóliájából. — Tessék mozogni... Hol a ci­ca? ... Nyomás, kezdjük a cicázást, addig is, amíg nem jön a többi „ven­dég” ... Jött az is. Amikor aztán együtt volt az egész „vendégsereg”, Szűcs el­vitte őket — bemelegíteni. Vincze Géza közben még néhány mondatban értékelte a Vasas elleni első népstadionbeli rangadót. • Ez még mindig nem az a játék, amit elvárok. Nem az a céltudatos, nem az a gyors, sokmzogásos. — Ez az Ebedli-féle szélsőjáték valami újdonság Vincze Géza takti­kájából? — érdeklődtem, mert idő­közben hallottam, hogy az edzést leső ráérő szurkolók is ezt tárgyalták egymás között. A vezetőedző dühösen legyintett. • Egy fenét volt újdonság, még kevésbé volt eredeti szélreállítás. Azt akartam Zolival játszatni, hogy ol­dalra kihúzódva, időnként a tizen­hatos és az oldalvonal közötti terü­letet játssza be. Ott menjen vissza labdákért, oda húzzon ki védő­ket, hogy aztán egyetlen mozdulattal megfordítsa a játékot a másik szél­re. Erre mi lett belőle? Ebedli ki­állt a jobbszélre, s ott téblábolt. Per­sze, hogy így mindenki engem szi­dott. Meg a látszatra elfuserált tak­tikát ... Aztán elment, s míg a játékosok Szűcs Lajos előtt, vagy mögött llo­holtak fel és alá, addig a vezetőedző mint egészen gondos lakberendező — beépítette a pályát. Hegyes vasoszlo­pokat szúr le mindkét tizenhatos két oldalán, meg az oldalvonalak men­tén, aztán visszajött. • Mostantól párokban indulnak a játékosok. Egyik az egyik, a másik a túloldalon kijelölt sávban. Egyik ti­zenhatostól a másikig robognak a szélen levő folyosókban. A lényeg, pontosak legyenek a hosszú kereszt- labdák több érintéssel jussanak át a másik tizenhatosig, aztán ott bel­jebb húzódva valakinek kapura kell lőni. Aztán fordulás és irány vissza. Nos, milyennek látod ezt a gyakor­latot, mondjuk a harmincadik után? — kérdezte vissza. — Fárasztónak — mondtam én. Hatodszor fordultak már a játéko­sok. Lihegtek, fújtattak, mert hát szedni kellett a lábat, ellenkező eset­ben süvített feléjük az edzői „inte­lem”. A labdák meg persze nem mindig akartak harminc méterről pontosan oda szállni a másik cipő­je elé. Ha hosszú volt, még jobban kellett iszkolni utána, ha rövid, ak­kor vissza kellett fogni ugyan a tempót, de ebből patába lett ed­zői körökben. Nem voltak hát elra­gadtatva. Az edzők sem. ß Ez így nem jó! — mondta Vin­cze Géza. — Pontosabb, pergőbb végrehajtást kértem. Emezek újra és újra nekirugasz­kodtak. OLassan foltosak lettek a me­legítők, csillogók az arcok, csikorgók a fogak. Háromnegyed órán át néztem az edzést. Aztán kezdtem fáradni. Sze­rencsére én mehettem, a játéko­soknak azonban be kellett fejezni a tavaszi „szántást”. . v. s. Tegyen egy kísérletet I A kényelem nem szégyen! Mérkőzésjegy, mozijegy, cirlkuszijegy, színházjegy beszerzésével bízza meg a BOY Vállalatot! Telefon: 323-523. Hidegtálak, cukrászipari termékek beszerzésével, ebéd házhozszállításával bízza meg a BOY Vállalatot! Telefon: 290-290. Virág- és ajándékküldemények to­vábbítása. Telefon: 323-523. Ingyenes élelmiszer házhozszállítás. Telefon: 290-290. Tekintse meg a CENTRUM-BOY ajándékbemutatót, a BOY Vállalat Bajcsy-Zsilinszky út 20. szám alatti irodájában, ahol kiválaszthatja az ojándékot, amit a BOY kívánság sze­rint továbbit. TIZENEGY híres fradista nevét „tettük" a kupába - közülük hár­man csapatkapitányok is voltak — így a trófeát is felmutathatták a győztes döntő után a közönségnek. A három nevet levelezőlapon május 15-ig kérjük beküldeni az FTC címére. A helyes megfejtők között, a Baráti Kör összejövetelén 50 db színes Fradi posztert sorsolunk ki. Csak röviden... Az újságírónak jóleső érzés, ha szavait nemcsak pusztába kiáltja. Cikkeinek visszhangja van. Ezek a visszajelzések adnak erőt az újabb írásokhoz, ezekből képes lemérni az ember, hogy gondolatai utat ta­lálnak az olvasókhoz. Miért mondtam el mindezt? Néhány héttel ezelőtt írtam arról, hogy milyen nagyszerű kezdeményezés lenne, ha a két felejthetetlen emlékű Fradi-játőkosról, Kispéter Mihályról és Lázár Gyuláról úgy emlékezne meg a klub, ha vándordíját, illetve tornát alapítanának a tiszteletükre. A cikk megjelenése után néhány nappal Pusztai László, a labda­rúgó szakosztály vezetője keresett meg, legnagyobb meglepetésemre már csaknem kész elképzeléssel állt elő. A következőket mondta: — Olyan tervünk van, hogy Kispéter Mihály, a nagyszerű közép­hátvéd, a későbbi kiváló edző tiszteletére egy serdülő nemzetközi lab­darúgó tornát rendezünk. Ennek lebonyolítására már megtettük az első lépéseket. Tizenöt éves gyerekeknek olyan rangos vetélkedőt aka­runk összehozni, amelynek igazi, komoly sportértéke van. Lázár Gyula bácsi emlékére pedig a legkiválóbb juniorkorú lab­darúgóinkat kívánjuk évről évre vándordíjjal jutalmazni... Pusztai Lászlót hallgatva csak egyvalamit tehetek hozzá szavai­hoz: Öröm és boldogság ezt a gyors reagálást tapasztalni, s ez a mentalitás egészen biztos, hogy zálog lesz az elkövetkezendő évek jó munkájának az egész szakosztályon belül. Pusztai Lászlót azonban nem hagytam csak úgy, könnyedén el­menni, ha már kapóra jött, akkor a legfrissebb átigazolási elképzelé­sek, titkok felől is megpróbáltam kifaggatni. — Vannak titkaink, amelyeket természetesen nem árulhatok el. Járom az országot, a szó szoros értelmében, keresztül-kasul autózom. Sok ügyes, reményteljes tehetségről kapunk jelzést, és többhelyütt már előrehaladott tárgyalásokat folytatunk. Egyelőre többet még nem árulhatok el, régi szabály, az átigazolási elképzeléseket nem szabad el­kotyogni, mert még megelőzhet minket valamelyik konkurrens klub. — Azért annyit elmondhat, hogy az első csapatot hol, milyen posztokon próbálják erősíteni. — Azt szeretnénk, hogy nemzetközi szinten is ütőképes, új szel­lemű Ferencváros alakuljon ki az őszi rajtra. Két-három poszton fel­tétlen NB I-es vagy válogatott tapasztalattal rendelkező játékost aka­runk szerződtetni. Már megvannak a kiszemelt játékosok, sőt klub­jaikkal is fölvettük a kapcsolatot. * Az FTTC vízilabda szakosztályát az elmúlt időkben sűrűn érték bírálatok azért, hogy az utánpótlásnevelés alaposan visszaesett. A ré­gebben oly sokszor dicsért zöld-fehér „kohó”, nevelőbázis megszűnt termelni, mind kevesebb tehetséges pólóst tudott felmutatni. • Az okokat felesleges lenne bolygatni, mert tulajdonképpen egy évtized koncepció nélküli munkája jelentkezik a bírálatokban. A tény tény marad: a Ferencváros pillanatnyilag mind serdülő, mind ifjúsági szinten hagyományaihoz méltatlanul szerepel a bajnoksá­gokban. Ezért kell feltétlen örömmel üdvözölni azt az elképzelést, hogy az utánpótlás vezetőedzői posztjára olyan kiemelkedő tudású szak­ember került, mint Kiss Egon, az ötvenes-hatvanas évek FTC-csapa- tának gólerős csatára. A korszerű vízilabda neki tényleg a kisujjában van, ráadásul éveken át sikeresen dolgozott edzőként Jugoszláviában, ahol elsajátította a legmodernebb felkészülési és oktatási módszereket. Most ő lett az utánpótlás-nevelés felelőse, s egyben az ifjúsági első csápját trénere. Ismerve munkaintenzitását, szakértelmét, nem kétsé­ges, hogy rövidesen látszata is lesz tevékenységének. A felejthetetlen emlékű :1952-es helsinki olimpiai bajnok Szity- tya '(Spéci) — a közelmúltban ihunyt el — 33 éves fia is a vízilabda­szakosztályhoz került, mint utánpótlásedző. Hasonlóan IKiss Egonhoz, ő is lelkesedéssel próbálja felkavarni á korábbi állóvizet. * Sokan kérdezik a szurkolók közül, hogy miért nem játszik az ifjú­sági csápját a felnőttek előtt előmérkőzést az Üllői úti pályán. A kér­dést a klub elnökhelyetteséhez továbbítottam. Íme Hargitai Károly vá­lasza: — Eddig egyetlen oka volt annak, hogy ezt nem tudtuk meg­oldani, mégpedig a rossz pályaviszonyok. Az őszi és téli időszakban ugyanis teljesen felesleges lett volna az amúgy is fellazult talajt újabb igénybevételnek kitenni. Amennyiben kedvező az időjárás a következő bajnoki meccsek előtt, pályára lép ifjúsági együttesünk is, ily módon a szurkolók láthatják azokat a feltörekvő tehetségeket, akik a közeljövő­ben esetleg már helyet követelhetnek maguknak talán a felnőttek között is. Gyenes J. András

Next

/
Oldalképek
Tartalom