Fradi műsorlap (1983/84)
1983-1984 / 11. szám
1983/84-ES IDÉNY, 11. SZÁM Fradi műsorlap 5 A mi játékosunk volt: STEINER FERENC Zugló egyik csendes utcájában hamar rátaláltam a megadott címre. S amint beléptem a házba, már a földszinten megpillantottam a fényesen csillogó réztáblát: Sömjén Ferenc. Igen, őt kerestem. A húszas évek Ferencvárosának neves futballistáját, aki akkor Steiner néven szerepelt, s villámgyors elfutásaival, a jobbszélen vezetett támadásaival kellemetlen perceket okozott az ellenfeleknek. Régen hallottunk róla, s kevesen tudják, hogy a háború éveiben, az üldöztetések idején, milyen szomorúan, tragikusan alakult az élete. Csengetésemre a felesége nyit ajtót, s máris mondta: — Már nagyon vártuk, tudtuk, hogy meglátogat bennünket. Sajnos a férjem hosszú ideje ágyban fekvő beteg, csak keveset sétálgathat, s most a vendég tiszteletére öltözött fel. Bevallom, amikor belépett a szobába az egykori nagyszerű sportember, meglepetés ért. Koromfekete haja, egyenes tartása nem azt mutatta, mintha beteg lenne, s hogy már 81 éves is elmúlt. — Hát nem felejtettek el? — voltak az első szavai, aztán így folytatta: — Nem minden a külső, a látszat, sajnos sokkal betegebb vagyok, mint gondolnák. Beszélgettünk, hosszú, nagyon hosz. szú ideig, s a hallottakból kirajzolódott egy olyan kép, amely hol döbbenetét, hol csodálatot, hol meglepetést, de mindenképpen elismerést váltott ki bennem. Engedje meg az olvasó, hogy filmszerűen adjam vissza, amit hallottam. Sömjén-Steiner Ferenc az első világháborút követő években, amikor a magyar futball még gyerekcipőAz Álba Róma ellen ez a ferencvárosi csapat szerepelt Steiner balról a harmadik ben járt, ismerkedett meg ezzel a játékkal. Ügyesnek mutatkozott, s amint a gyerekből fiatalember lett, bekerült Zugló csapatába. A jómozgású, technikás labdarúgó együttese erőssége lett, szerették, megbecsülték, de ő mégis más klubba akart kerülni. Igazi nagycsapatba, híres múlttal rendelkező klubba. Az MTK-nál jelentkezett, meghívták próbajátékra, de olyan rossz cipőt adtak neki, amit nem akart felhúzni. „Nincs más...” — mondták a kék-fehéreknél, erre sarkonfordult és meg sem állt a Ferencvárosig. Jobb cipőt kapott, s ez akkor elég volt egy focistának, hogy döntsön: melyik klubban játsszon. A zöldfehér lett a színe és azért rajong ma is. Elég fiatalon hagyta abba, a megélhetéséről, a jövőjéről akart úgy gondoskodni, hogy kitanulta a kereskedői szakmát. Amikor a háború szele elérte Magyarországot is, mind nehezebb helyzetbe került, munkaszolgálatos lett, majd koncentrációs táborba hurcolták. S itt következett be az a tragédia, amely rokkanttá tette. A tábor bombázása alkalmával szilánkot kapott a jobb talpába, egy szadista orvos ahelyett, hogy a fémdarabot eltávolította volna, közönséges asztalos fűrészel a térde alatt levágta a lábát. Szervezete azonban csodával határos módon kibírta ezt, a felszabadulás után hazatérhetett. „4500 kilométert gyalogoltam, 30 fokos melegben és mínusz 45 fokos hidegben is, súlyos betegségeken, tífuszon estem át, de megmaradtam...” — mondta. A szörnyűségek más nyomot is hagytak benne, a megpróbáltatások a szívét is kikezdték, 1958- ban infarktust kapott. Átvészelte, újból talpra állt, az utóbbi két évben viszont újabb betegségek léptek fel, kétszer is megoperálták, a legszigorúbb pihenést írták elő az orvosok. „Csak én tudom igazán, hogy a férjem milyen óriási akaraterővel viselt el mindent, ritkán találni hozzá hasonló türelmes beteget.” Sport, foci, Ferencváros, régiek és maiak, erről is beszélgettünk. — Ha nem is járhatok mérkőzésekre, nem szakadtam el a futball- tól — mondta. Nézem a televízióban, hallgatom a rádióban és olvasom az újságokban. Az a Nyilasi-gyerek nagyon ügyes, az utóbbi években a legügyesebb. Régen Pataki volt az, akinek a játéka mindig magával ragadott. Igaz, akkor sok nagyszerű játékos akadt. A Fradiban is, s ez mindig nagyon fontos volt nekem. Mérleget vontunk az egykori és a mai játék között. Azt vitattuk meg, hogy mennyivel más volt akkor egy szélső szerepe, s mennyivel változott a mostani időkre. Emlékezetes alakítások mindig voltak, s felejthetetlen mérkőzések is. — Idén lesz hatvan éve, hogy a Fradiban egy olyan meccset játszottunk, amelyet a mai napig sem felejtek el. Noha nem nyertünk, mégis olyan ünneplésben volt részünk, mintha a bajnoki címet biztosítottuk volna. A Vasassal küzdöttünk az Üllői úton, majdnem a mérkőzés végéig 1-0-ra vezettek, de az utolsó percekben egyenlítettünk. De nagy volt a boldogság! Aztán sorolta a húszas évek híres Fradijának az összeállítását — Amsei, Takács I., Hungler II., Furmann, Sándor, Blum, Steiner, Kelemen, iTóth, jWágner, Kohut... „Szép volt gyönyörű!” Képek között is válogattunk. Ritka, több mint fél évszázados felvételek kerültek elő, nemzetközi és bajnoki mérkőzésekről, s egy mindössze néhány esztendős kép. „Ugye a Fiái milyen jól nézett ki!" — büszkélkedett a felesége, s mindjárt magyarázólag hozzátette: Fidi volt a beceneve. Amikor elbúcsúztam vendéglátómtól, még ezt mondta: — Ha majd visszaküldik a képeket, mellé tehetnének egy Fradi- lemezt. Jó volna itthon többször is hallgatni, mert nem felejtettem el sem a dallamát, sem a szövegét: Hajrá Fradi, hajrá fiúk, mert fő a győzelem... Kedves Fidi! Mire e sorok megjelennek, bizonyára már többször is végighallgatta a Fradi-indulót. Kozák Mihály „A bajnokcsapat kézfeltartással üdvözli híveit mindkét tribün felé és válaszképpen a B-közép zászlaja alól visszhangzik az üdvkiáltás. A Ferencváros öltözőjében bajnoki vígság uralkodik. Blum az ajtóban minden befutó játékossal összecsó- kolózik. A vezetőség is sorba gratulálja a játékosokat. Mailinger elnöknek nyit utat a tömeg és zuhog az elnöknek az éljen!” A mérkőzés után vagy 200 szurkoló jelenlétében alkalmi bajnoki vacsorát rögtönöztek. A pohárköszöntők hajnalig tartották, közben pedig szólt a Fradi induló: Nagy volt az FTC, nagy lesz az FTC! — A Ferencváros—Floridsdorf KK mérkőzésre 10 bécsi szurkoló gyalog jött Pestre! Tangóharmoni- kázva, énekelgetve meneteltek és mindenhol megkínálták valamivel a szegény, de lelkes szurkolókat. A Floridsdorfert a mi játékosaink „kínálták meg” — nyolc gólt rúgtak a bécsiek kapujába! — Tokodon a salgótarjániak vendégszerepeitek. Számítottak a győzelemre, így elhatározták, hogy postagalambok segítségével minél hamarabb tájékoztatják az ottho- Mivel a találkozó fölényes hazai sikerrel zárult (TÜSC—SBTC 3-0) postagalambok vitték a vereség hírét Salgótarjánba... — A soroksári csapat csehszlovákiai vendégszereplése majdnem tragikusan végződött. A 80 ikm-es sebességgel haladó vonatnak az a kocsija, ahol a soroksári csapat utazott, tengelytörést kapott és a kerekek már nem is a sínen, hanem a talpfákon haladtak, amikor a játékosok a vészifékhez ugrattak és megakadályozták a katasztrófát... — A Ferencváros trópusi hőségben játszotta a KK visszavágót, de ezúttal csak a légkör volt forró, a hangulat kevésbé. Pár száz néző előtt Játszották le a 8-0-ás meccs visszavágóját: Ferencváros—Floridsdor' fér 2-1. — Montevideóban nem ilyen békés játszadozás folyt. A Penarol— Nációnál bajnoki döntőn a bíró megadott egy olyan gólt, amikor a labda a pálya melletti gyógyszeres ládikáról pattant vissza a játéktérre és azt a Penarol csatára értékesítve, gólt ítélt! A Nációnál három játékosa perceken át verte a bírót, de az egész stadionban véres verekedés, botrány támadt. (Folytatjuk) Vienno-FTC közös csapatkép 1925-böl. A irodisták sötét felső mezben, fehér nadrágban. Balról: Kohut, Sándor, Furmann, Kelemen, Steiner, Blum, Pataki, Hungler, Tóth, Takács I. Elől: Amsei és Steczovits Steiner egyik eKuAsa a Rám elleni mérkőzésen
