Fradi műsorlap (1983/84)
1983-1984 / 9. szám
Ferencvárosi Torna Club 1984. tavaszi Harmadik sor: Szántó, Judik, Rab, Rubold, Zsiborás, Mörtel, Pölöskei, Bánki, Dózsa, Krecska, Horváth. Második sor: Szűcs (pályaedző), Jancsika, Kiss, Deák, Vin- cze (vezetőedző), Kvaszta, Murai, Haaz, Répási, Mucha és Hajdú (pályaedzők). Első sor: Bodnár (gyúró), Ebedii, Kerekes, Pogány, Takács, Szabadi, Kovács, Takács (gyúró), Józsa, Sándor VINCZE GÉZA: „MINDENT A FRADINAK KÖSZÖNHETEK” SZAVAIVAL MAR MEGNYERI EGY CSAIAI A jelen és a múlt Az FTC Sporttörténeti Stúdiója január 30-án tartotta idei első ösz- szejövetelét. A baráti beszélgetésen oészt vett Vincze Géza az új vezetőedző, Havasi Mihály technikai vezető, Kerekes György, Répási László és Krecska János labdarúgók. A két fiatal játékos elfogódottság nélkül beszélt eddigi pályafutásáról, Kerekes György pedig szavakban is bizonyította rutinját. Az első taps az ő néhány mondata után csattant fel. A kérdések özönét érthetően Vincze Géza kapta, ezekből idézzük most fel a legérdekesebbeket: — Milyen iskolai végzettsége van, mióta edzősködik? — Elvégeztem a Testnevelési Főiskolát, majd labdarúgó szakedzői képesítést szereztem. Pár évre rá az ELTE-n pszichológiai tanulmányaimat is sikeresen befejeztem. Tudatosan készültem az edzői pályára, 1972-ben még játékosa voltam a Ferencvárosnak, amikor rám bízták a Serdülő IV. irányítását. — Hogyan alakult a későbbiekben pályája? — Nem sokkal később az utánpótlás szakág vezetője, majd 1974 őszétől az ifjúsági csapat edzője lettem. — Milyen sikereket ért el? — Három alkalommal .nyertünk országos ifjúsági bajnokságot, kétszer országos és Budapest Kupát. Még ezeknél is büszkébb vagyok arra, hogy három egymást követő évben rangos nemzetközi tornákon is elsők lettünk. — Ez idő alatt 15 NB I-es játékost nevelt fel az FTC, hányán vannak ma is a klubnál? — Zsiborás, Rubold, Koch, Bánki, Józsa és a most visszatért Horváth. — Ez hat, nem sajnálja a többieket? — Sokszor elmondtam már, hogy jobban kell vigyáznunk az értékeinkre. (Nem .hiszek abban, hogy vannak „tehetségtelen” korosztályok. Azt elismerem, hogy ma talán kevesebb gyerek akar focista lenni, mint régebben. Az érvényesülésnek ma már sokféle módja létezik. .Ennek ellenére az FTC-ben játszani ma is rangot jelent. Fokozott figyelemmel fogom továbbra is követni a fiatalokat. Legalább ugyanolyan esélyt kell kapniuk a csapatba kerülésre, mint a máshonnan érkezőknek. „ — 1980. februárjától Irakba szerződött, miért? — Ki akartam próbálni magam, mire vagyok képes felnőtt csapattal. Szerettem volna megtanulni angolul, hiszen a nemzetközi labdarúgó élet és a szakirodalom ezt a nyelvet használja. — Az angolon kívül mást is sikerült megtanulnia? — Klubom szabadságom alatt ta- nulmányutakat biztosított, személyesen is betekinthettem az angol és a nyugatnémet futball titkaiba. Rendszeres video- és filmanyagot a világ minden számottevő helyéről kaptunk, ily módon láthattam a brazil bajnokság valamennyi mérkőzését. Csapatomat a 9. helyről a 2-ra hoztam fel, a nézőszám is megduplázódott. — Visszatérve az Üllői útra, nagy lehetőséget kapott azzal, hogy az FTC vezetőedzője lett. Nem félt a feladattól? — Sosem voltam félős. Tisztában vagyok megbízatásom súlyával és felelősségével. Mindent, amit eddig elértem, a Fradinak köszönhetem. — Az ifinél kemény, kegyetlen edzőnek ismerték és mégis rajongtak önért, a felnőtteknél is megmaradnak ezek a pedagógiai elvei? — Minden játékostól most is csak annyit fogok követelni munkában, udvariasságban, megbecsülésben, mint amennyit én adok. A pénzért mindenkinek nagyon keményen meg kell dolgoznia. Aki ezt az iramot nem bírja, kimarad a csapatból és vékony marad a pénztárcája. — Hogyan tervezi a csapat összeállítását? — Mindenkinek versenyben1 kell lennie a helyéért. Bizonyításra a játékosok két-három meccset kapnak, a fiatalok többet. Tizenöt percre senkit sem fogok beküldeni azzal, hogy mutassa meg, mit tud. A kapuban Zsiborás áll majd, ha nem megy neki, ott van Józsa, sőt Szei- ler is. A jobbhótvéd Szántó lesz, ez az igazi helye. Rab lesz a középhátvéd, Ebedlivel együtt ő a legrégibb fradista, most bizonyíthatja, hogy kár lett volna „leírni”. Határozottabb és keményebb játékot kértem tőle. A baloldalon Jancsika az elsőszámú jelölt, de mögötte ott van Sándor is. A beállós Horváth Róbert, vagy Krecska lehet. A középpályás csapatrész összeállítása a legnehezebb. Két „sor” is küzd egymással, az egyik: Ebedii, Koch, Takács, a másik: Rubold, Bánki, Dózsa, Deák. A két szélső: Murai és Pogány, de Kvaszta is használható mindkét oldalon. Elsőszámú középcsatárnak Kerekes Györgyöt jelölném, de az igen tehetséges, saját nevelésű, tizennyolc éves Répási László is közel egyenlő eséllyel versenyez a 9-es számú mezért. Megmondtam nekik, az játszik, aki több gólt lő. Mörtel nem „fér be” centerként, megpróbálom a középpályán használni. Szabadi is inkább a jobbszélen jöhet szóba, neki meg kell tanulnia egyéni képességeit a csapat szolgálatába állítani. Judik becsületes, szimpatikus sportember, fejelésben és néhány más területen is Rab jobb nála. Senkiről sem mondtam le. A szenvedésküszöbig és sokszor még azon is túlmenő edzésmunkát végzünk, azt szeretném, ha a fiúknak a mérkőzések napja már ünnep lenne. — Gondolnak-e már most a csapat erősítésére, átigazolásokkal is? — Figyelemmel kísérjük azt a két-három kiemelkedő tudású játékost, akit mindenki szívesen látna. Ha mégsem sikerülne velük erősítenünk, átlagembereket nem hozunk az Üllői útra. — Milyen helytállást remélnek az MNK-ban? — Reálisan csak a sikeres MNK- szereplés adhat lehetőséget a nemzetközi porondon való részvételre. A klub vezetése olyan anyagi feltételeket biztosított ennek elérésére, hogy most már minden csak rajtunk múlik. Vincze Gézáról nem lehet elmondani, hogy nem kenyere a beszéd. Határozott, őszinte szavai magával ragadták a hallgatókat. A beszélgetés közben is, és annak végén is olyan tapsot kapott, amilyet jó- néhány színház is megirigyelhetne. Higyjük el neki, hogy a csapat bajnoki és kupaszereplése hasonló ünneplésre ad majd alkalmat. Roób Iván C
