Fradi műsorlap (1983/84)

1983-1984 / 8. szám

Fradi műsorlap A FERENCVÁROSI TORNA CLUB KIADVÁNYA 1983/84-ES IDÉNY, 8. SZÁM. ARA: 3,70 Ft MNK* LABDARÚGÁS • JÉGKORONG Helyzetkép négy ni VÍZILABDA • KÉZILABDA • MNK sportágunk kupaküzdelméről Rancz Sándor, a szövetség képviseletében átadja a Magyar Népköztársaság Ku­pát Kereszty Adómnak, az FTC csapatkapitányának Akik már nyertek MNK UTÁN - MNK ELŐTT A JÉGKORONGOM Bizonyára valamennyi olvasónk emlékezetében él még jégkorongo- zóink november 5-i MNK-sikere: Jászberényben 5-2-re verték az Ű. Dózsát. Az talán kevéssé köztudott, hogy ezt a kupagyőzelmet meg az előző szezon eredménylistáján kell nyilvántartani, mert a csapatok az 1982/83-as évre kiírt MNK-ért ját­szottak. A mieink jó rajtot vettek a baj­nokságban is, hiszen a Megyeri úton győzték le a Dózsát. Azután viszont vereséggel tért haza a gárda a Szé- ikesfehérvári Volán otthonából, majd a lila-fehérektől szenvedtek nagy különbségű vereséget Űjpes- ten. Orbán Györgyöt, a csapat edzőjét kérdeztük a megtorpanás okairól: — Egy olyan bajnokságban, ahol mindössze három csapat küzd az elsőségért, nagyon nehéz a társa­ság harci szellemét, összpontosító képességét állandóan magas szinten tartani, hisz érthetően kicsit „bele­unnak” mindig ugyanazokba az el­lenfelekbe. Lényegesebb körülmény, hogy mi, mivel a Kisstadion nem üzemel, állandóan idegen pályán vagyunk kénytelenek egyelőre ját­szani. Mindettől függetlenül, aki lát­ta a vereséget hozó mérkőzésein­ket, talán elfogadja: a csapat nem játszott rosszul, rengeteg helyzetet dolgoztunk ki, de azok kihasználása valóban gyenge volt. A mostani ed­zéseken éppen ezért a szokottnál is több olyan gyakorlat szerepel, me­lyek a jobb helyzetkihasználást hi­vatottak elősegíteni. A védőmun­kánkon is kell persze javítanunk, agresszívabbá kell tennünk azt — ez azonban elsősorban ráhangolás kérdése, mert az alapok megvan­nak. A napokban tartottunk egyébként egy játékosértekezletet, ahol kide­rült, elszántak a fiúk, mindenkép­pen meg szeretnék nyerni a baj­nokságot. Én úgy tapasztalom az edzéseken, meg is tesznek ennek érdekében minden tőlük telhetőt. Mivel lapunk mostani száma az MNK-k jegyében készült, megkér­dezzük, mikor játszanak a mosta­ni, 83/84-es idény Magyar Népköz- társasági Kupájáért, s elképzelhe- tőe-e, az ún. OB II osztály csapatai­nak részvétele, mert volt erről szó különböző körökben? — Nem tudom a szövetségünk ho­gyan dönt az utóbbi kérdésben, az időpont azonban már tudott, feb­ruárban lesz az MNK, s remélem, sikerül ismételnünk. Akik még versenyben vannak VÍZILABDA-VÉGRE...! Amikor nemrégiben véget értek a vízilabda OB I küzdelmei, a Fra­di pólókedvelő szurkolói megköny- nyebb ültén sóhajtottak fel: végre! Joggal, mert a csapat a nagyon sze­rény, a Ferencváros hagyományai­hoz méltatlan tizenegyedik helyen végzett a bajnokságban, s a játék örömet alig, bosszúságot viszont an­nál többet akozott a szurkolóknak. És most, amikor az együttes az MNK-ban 10-10-es, értékes döntet­lent ért el a K1$K döntőjébe ju­tott BVSC-vel szemben — s rá­adásul ellenünk jóval erősebb! felállásban játszottak, mert Geren­dás és néhány társa különféle okok miatt a KEK küzdelmeiben nem szerepelt —, ismét azt mondja a szurkoló: végre! Most azonban egé­szen más tartalommal... A csapat vezetőedzőjét, dr. Szí­vós Istvánt kérdeztük, mi is tör­tént a bajnokság befejezése óta el­telt időszakban? — Minthogy csapatunk nagyon fiatal, s a hosszú évek óta a ma­gyar élutánpótlást mozgósító Kom- jádi Kupa küzdelmei az OB után kezdődtek, szinte az egész csapat játékban maradt. Azokon a napo­kon pedig, amikor éppen nem volt mérkőzés, délelőtt és délután is ed­zéseket tartottunk. Játékosaink kez­dik átérezni, mivel is tartoznak a zöld-fehér színeknek, s ez talán megkönnyíti a munkánkat: a fel- készültségben, de a fejekben” is több éves mulasztást pótolni. Na­gyon értékesnek tartom, hogy csa­patunk a Komjádi Kupában beke­rült a legjobb négy közé. A vég­küzdelmek majd jó alkalmat adnak arra, hogy folytassuk az új csapat építését. Ami a BVSC elleni si­kert illeti, nos játékosaink tudták: a vasutasok mostani csapata sok­kal jobb, mint a miénk, de óriási lelkesedésükkel egyenrangú ellenfe­lekké tudtak válni, s ez a lelkese­dés az, aminek leginkább örülök. A visszavágó a Komjádi uszodá­ban lesz november 29-én. Mit vár­hatunk? — Már említettem, a BVSC most jobb csapat a miénknél, s az MNK számunkra most inkább eszköz, mint cél. Ez persze nem jelenti azt, hogy a visszavágón nem teszünk majd meg mindent az újabb bra­vúrért, de azt hiszem, már akkor elégedettek lehetnénk, ha a Nép­sport „kénytelen lenne” tudósításá­ban megismételni azt a részt, ami úgy szólt: „vérbeli kupamérkőzést láthatott a közönség.” Történik-e változás a keretben, vagy ugyanazok szállnak a vízbe, mint az első összecsapáson? — Mindenki egészséges, sérült­jeink nincsenek. Annyival bővül a keret, hogy Győri János (a Ki mit tud győztes zenekar tagja) kubai kötelezettsége végeztével hazaérke­zett, s rendelkezésre áll. Az MNK és a Komjádi Kupa vé­geztével hogyan alakul a csapat programja? — Az itthoni munka után terve­ink szerint a Tátrába utazunk, L omnicon edzőtáborozunk január második felében. Februárban az NSZK-ban szeretnénk nemzetközi tornán indulni a bajnokságra tör­ténő felkészülés jegyében. Magyar Zoltán MÉRLEG’83 Beszélgetés Dr. Kovács Imre miniszterhelyettessel, az FTC elnökével Év végi időszakban fontos állami funkciót betöltő személyekkel nem könnyű időpontot egyeztetni. A mérlegkészítés napjaiban csak­nem minden órára jut egy-egy megbeszélés, tárgyalás, ülés. Dr. Ko­vács Imre miniszterhelyettestől, az FTC elnökétől is ezért kértem napokkal korábban terminust, s miután megkaptam, egy boron- gós, ködös őszi reggelen felkereshettem a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztériumban. Az interjú témája természetesen a Ferenc­város 1983. évi munkája, tevékenysége, eredményei — jók és rosz- szak — voltak. Tehát: az idei mérleg. Mostanában a Fradira is borongós napok jártak — mondtam, arra gondolva, hogy a labdarúgók igencsak nehezen kaptak lábra, s nem volt valami verőfényes a hangulat az Üllői úton. Minden egyesületnek, minden szakosztálynak az életében előfor­dulhatnak nehéz időszakok, de közös erőfeszítésekkel ezeken sike­rülhet túljutni, — volt az elnök válasza, aztán mindjárt az egész klub helyzetét értékelte. — Idei egyesületi szereplésünket két oldalról kell megvilágítani, s csak ezután kaphatunk összképet. Elsőként megálla­píthatom, hogy a Ferencváros tartja helyét, pozícióját a magyar sport- mozgalomban, az egyesületek közötti versengésben. A közismert pont­versenyben változatlanul ott vagyunk a legjobbak között. Az év végi zárás rövidesen megtörténik, s akkor tiszta képet kaphatunk. A jobb­ra való törekvés most is meg van egyesületünkben, de nem sza­bad elfelejteni, hogy nehéz felvennünk a versenyt olyan klubokkal, mint például a Honvéd vagy a Dózsa, amelyek több szakosztályt is működtetnek. Az úgynevezett nemzetközi pontok megszerzésében is helytálltunk, ami dicséri szakembereinket, sportolóinkat. Erőfeszíté­seket tettünk a szakmai erősítésre, a nagyobb tervszerűségre és kö­vetkezetességre is. összességében tehát elégedett? — Nem! A leglátványosabb szakosztályunk, sportágunk nehéz idő­szakot élt át, s köztudott, a futball mindig meghatározó. A szurkoló­ink többsége is a labarúgó-mérkőzéseket látogatja, nem közömbös te­hát, hogy győzünk vagy vesztünk, milyen helyezést foglalunk el a bajnoki táblázaton. A szakmai értékelés nem az én feladatom, de azt elmondhatom: a labdarúgás kérdése állandóan napirenden volt, s a december 2-i elnökségi ülésen már a tavasz is nagy súllyal szerepel a programban. Csak futballgond volt az ősszel? — Erről szó sincs, mert ugyancsak hagyományos sportágunk a vízilabda és a kézilabda, amely mostanában adós a jó eredmények­kel. Erről is tárgyaltunk, gyakran soronkívüli üléseken, s elrendeltük a szakmai munka javítását, a fejlesztés gyorsítását. Ügy tapasztaljuk, egyesületünkben nem minden szakember felel meg a követelmények­nek, s szükséges a fiatalítás is. Ez egyébként apparátusunkra is vo­natkozik. Tovább kell erősíteni a kapcsolatot a bázisszervekkel, az egyesületet, a szakosztályokat támogató vállalatokkal. S ugyancsak fontos, hogy még jobbá kell tenni az összhangot az apparátus és a szakosztályok között. Lehet, hogy a kérdéstől kissé elkalandoztam, de úgy hiszem, az elmondottak ide is tartoznak. Visszatérve még a labdarúgáshoz: közismert, az őszi szezonban új ösztönzési rendszert vezettek be. Ez, miként érintette a klubot, illetve a játékosokat? — Ennek az újnak a bevezetése nagyon sokat jelent és igen hasznos. Egyértelmű, hogy csak a jó teljesítményeket honoráljuk, mert ez ösztönzi legjobban a pénzkeresésre is törekvő játékosokat. Bizony, akadtak hetek, amikor nem sok labdarúgónk kereshette fel az egyesület pénztárát, de amikor jöttek az eredmények, az anyagi elismerés sem maradt el. Jól bevált a gólprémium, hiszen minden elért gól után plusz tízezer forintot osztunk ki a csapat tagjai között. Egyébként meggyőződésem, hogy a tavaszi idényben tovább tart majd a labdarúgó-együttes felzárkózása. Eddig lényegében olyan szakosztályokról beszélgettünk, amelyek nem kényszerítatték el sem a klub vezetőit, sem közismerten hűséges szurkolóit. A többiről mi a véleménye az egyesület elnökének? — Tartja színvonalát például a birkózó-, a kerékpár-, a teke-, az evezős- és a jégsport-szakosztály is; egyhelyben topog viszont az úszás, többet várunk még a kajak-kenutól, sajnos atlétáink lemaradtak, a tornában most nincs Magyar Zoltánunk, de például az országos csa- patbajokságban kivívott harmadik helyezés nagyon örvendetes. Álta­lában nincs utánpótlásgondunk, fiataljaink csaknem minden korosz­tályban jól küzdenek. Sokat jelent az egyesületben, hogy idén szak­mai elnökhelyettest neveztek ki. Kende Györgyöt, aki jól látja el feladatát. A takarékosság, a pénzzel való jobb, beosztottabb gazdálkodás a sportra is vonatkozik. Az egyesületekre, a Ferencvárosra is. A most záruló évben voltak anyagi gondjaik? — Anyagi gondokról nem beszélhetünk, de a határok nálunk is megvoltak. A költségvetésünk 7 százalékkal kisebb volt, mint egy évvel korábban, igaz, négy szakosztályt meg kellett szüntetnünk, s csökkent az edzők száma is. De többet kellett költenünk a változó árak miatt utazásokra, étkezésekre és a sportszerekre is. Mégsem voltak olyan gondjaink, mint 1982-ben, s a mostani helyzetet szeret­nénk megtartani 1984-ben is. Lehet, hogy vamnak más klubok, ame­lyek gazdagabbak, bázisaik többet tudnak adni, de nálunk ez a helyzet. Mi erre vagyunk képesek. És a létesítmények? — Már vártam a kérdést. Ha nem is rohamléptekkel, de évről év­re fejlődünk, gazdagodunk. Ezen a téren a jövő év nagyon jelentős lesz, hiszen ekkorra készül el — a sajnálatos határidőcsúszások miatt — a népligeti uszoda, a sátor helyett vázastetős tornacsarnok, pihenő­szobákkal ellátott edzőtábor, hasznos az itt már birtokba vett futófo­lyosó, jók az öltözők. Célunk egyébként, hogy a Népligetben egy olyan jól felszerelt, szép sportkombinát alakuljon ki, ahol öröm, felüdülés a sportolás. Az Üllői úton a birkózóknak épül — előregyártott elemek­ből — kondicionálóterem. S természetesen a labdarúgó-stadion állan­dó fenntartása, a kisebb hiányosságok pótlása is mindig napiren­den van. Az 1984-es év olimpiai esztendő. Milyen előjelekkel tekintenek az Üllői úton Los Angelesre? — Amint már említettem — minden körülményt figyelembe vé­ve — az 1983-as évvel nem vagyok elégedett. A jelentős versengés­ben még többet kell tennünk, mert különben lemaradunk. Jelenleg 14 sportolónk tagja az olimpiai keretnek, a legjelentősebbek a birkó­zók, női kajakosok. Sajnos, már nincs olyan biztos érem, sőt arany­érem-esélyünk, mint Magyar Zoltán volt. De egyesületünk minden támogatást megad sportolóinak, hogy minél többen érjenek el olyan színvonalat, amellyel olimpiai résztvevők lehetnek. Mert a jövőre 85 éves klub további jövőjében sem lehet közömbös, hogy a világ leg­nagyobb sportversenyén hányán és miként tudnak helytállni, — fejezte be nyilatkozatát dr. Kovács Imre, egyesületünk elnöke. Köszönjük a beszélgetést. Kozák Mihály p \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom