Fradi műsorlap (1983/84)
1983-1984 / 7. szám
Fradi műsorlap 1983/84-ES IDÉNY, 7. SZÁM Kárpótlás a jégen Véletlenül úgy történt, hogy közvetlenül a (balul sikerült MTK—Ferencváros labdarúgó „örökrangHdó” utáni napokban találkoztunk. Akkor, amikor nemcsak fradiisták, hanem igen sokan mások is egyre kérdezgették: „most már tényleg mi van a csapattal?” S mivel beszélgető partnerem az FTC egyik ismert és elismert szakembere, Orbán György, az újdonsült kupagyőztes jégkorong csapat edzője volt, mi ás szót ejtettünk a történtekről. — Megmondom őszintén, nekem is, aki pedig nem egy vagy két napja edzősködöm, óriási meglepetés a hosszan tartó gyenge szereplés — mondta. A jógkorongozók is sokszor voltak már kritikus helyzetben, de aztán átverekedték magukat a holtponton, sálkerült újból felülemelkedni. De ehhez, szavait idézve: „tűz, akarás, lelkesedés, az egyesületért való odaadás kellett. Mintha az elmúlt hetekben döntően ez hiányzott volna labdarúgóinkból, akik meggyőződésem szerint, semmit sem veszítettek tavalyi tudásukból. Ilyenkor a- balszerencse sem kíméli az önbizalmat is vesztett gárdát, amit például az MTK ellen kihagyott helyzetek mutattak.” Sók megszívlelendőt mondott a hokisták mestere, aki annak ellenére lett igazi fradista, hogy játékos- korában más egyesületek színeiben sportolt. — Még csak 39 éves vagyok, de úgy érzem, kijártam az edzői iskola minden osztályát — váltott át most már a saját sportágára. — Tanultam a Testnevelési Főiskolán, a pozsonyi edzőiskolán, sokat merítettem a moszkvai tanfolyamon, ahol közelről volt alkalmam megismerni a ragyogó szovjet jégkorongot, illetve a módszereket. Itthon a KSl-ben szakágvezető voltam, irányítottam az ifjúsági válogatottat, s ferencvárosi működésmet az emlékezetes „fóticsapatnál” kezdtem, s második éve vagyok az Ülői úton. S őszintén mondom, itt célba értem. A jelek szerint pedig nemcsak az edző, hanem a csapata is, mert az MNK találkozókon már a régi Fradi- hokistákra emlékeztető játékot nyújtott a gárda, s több év után nyerte el újból a rangot jelentő kupát. Pedig az előzmények — ez közismert — nem voltak a degbiztatóbbak, az elmúlt években sok minden történt a szakosztályban és akörül. — Szinte hihetetlen az a nagy változás, amelyen két év alatt átmentünk — folytatta. — Ha jól számolom, tizenöt válogatott szintű játékos hagyta abba a korongozást, többek között Kovács, Balogh, Muhr, Engedi, Fekete, Földvári, Deák. ügye milyen tekintélyes névsor?! De elhatároztuk, igenis átjutunk a nehéz időszakon és rendezzük sorainkat, kialakítunk egy új csapatot. A most kezdődött szezonra jutottunk el odáig, hogy terveink már kezdenek megvalósulni, s a Magyar Népköztársasági Kupa megnyerése óriási fegyvertény volt. Még akkor is, ha csak három csapat versengett érte, s gólaránnyal lettünk elsők. Mostanra kovácsolódott össze olyan csapat, amely átvészelte a nemzedékváltást, s végre három azonos képességű sorral rendelkezünk. Mint érdekességet említem, az elsőnek 30, a másodiknak 28, a harmadiknak 22 év a korátlaga. Honnan sikerült biztosítani az utánpótlást, a sok „kiesett” játékos pótlását? — Számomra igen örvendetes, hogy a szakosztály megfelelő létszámmal, edzői és játékos gárdával rendelkezik. Több mint százan kergetik nálunk a korongot, hét (!) korosztályban játszanak csapataink, s olyan kiváló edzők foglalkoznak a játékosokkal, tanítják őket erre a nagyszerű sportágra, mint Rajkai László, Enyedi Ferenc, akik az ifjúságiakért a felelősek, az előkészítő csoportokkal pedig Szabó Attila, Balogh Csaba és Kovács Zoltán dolgozik. Ma már 8 éves gyerekek is ismerkednek a jéghokival, s biztos, hogy szerelmesei lesznek. Nem véletlen a „téli futball” világszerte növekvő népszerűsége és az, hogy mind több országban űzik magas színvonalon. Elsősorban tehát a saját utánpótlásunkra támaszkodunk, de nem titkoljuk, sokat jelentett a csapat sikeres átszervezésében, hogy tavaly néhány ügyes fiatalt sikerült leigazolnunk a KSI-ből. Idén szerettük volna megkapni a Székesfehérvári Volántól Bálint Zoltánt, de mivel nem adták ki, várakozási idejét tölti. Ha majd ő is beszállhat, nagy nyereségünk lesz. Ismerkedjünk mag közelebbről is azoknak a nevével, akik kupagyőztesek lettek, s nem titkolt győzelmi reményekkel kezdték bajnoki szereplésüket. Béna István és Túri György személyében két roppant ügyes fiatal kapus védi felváltva az FTC hálóját — attól függően ki van jobb formában. Az első sort Kereszty, Farkas András és Hiavrán alkotja, mögöttük szerepel Rasztovszki és Haj- zer Tibor; a második Zö'llei, Mészöly és Bálint, illetve Balogh és Farkas Gábor; a harmadik Budák, Jécsi és Miletics, illetve Kovács és Schilling. Bevetésre kész még Kirnen, Molnár, Szikéra és Lévai. Közülük heten, Bóna, Kereszty, Farkas, Hajzer Tibor, Zöllei, Budák és Jécsi tagijai a felnőtt válogatott keretnek. Említette, hogy Pozsonyban és Moszkvában is részt vett edzői tanfolyamokon, tehát két olyan országban, a mely m égha tá rozó a jégkor on- giozásfoan. Azt pedig hallottuk, hogy az itthon alkalmazott felkészítési módszerében döntően azt alkalmazza, amíit idegenben tanult. Például? — kérdeztük. — Az első és talán egyik legfontosabb, hogy az edzéseken mindenkitől teljes erőbedobást követeltek. Soha nem szabad lazítani, mert az később, éppen a mérkőzések legnehezebb időszakában üthet vissza. Sajnos, azonban vannak, illetve voltak játékosok, akik nem bírták ezt a tempót, s tőlük bizony meg kellett válnunk. Bármennyire is bántuk, Hajzer János sem bírta már ezt az iramot. Igen fontos helye van a gyakorlásban az állóképességi és erőfejlesztő programnak, s az úgynevezett súlyzós gimnasztikának is. Egy kicsit talán meglepő, de máris nagyszerűen bevált, hogy edzéseken ólommal nehezített korongokkal végeznek lövőgyakorlatokat — palánkra — a játékosok, vagy a bokájukra nehezéket kapnak a nagyobb erőkifejlesztés céljából, nélküle aztán olyan gyorsak lettek! És még sorolhatnám tovább azokat a hasznos kezdeményezéseket, amelyek nálunk máris nagyszerűen beváltak. Nemrég a kezembe került egy külföldi sportláp, amely igen részletesen foglalkozott többek között a magyar jégkoronggal. A cikkíró kicsit gúnyosan jegyezte meg, hogy Magyarországon minden ötödik felnőtt játékos a válogatott keret tagja, hiszen a kb. 100 korongózóbál húszán érdemelhetik ki a címeres mez viselését. Mint edzőnek milyen érzés egy olyan sportágban tevékenykedni, amelyben valóban minimális a létszám, s mindössze három csapat szerepel a bajnokságban? — Hát nem éppen szívderítő, de meggyőződésem, hogy előbb-utóbb mégiscsak előbbre jutunk. A sportág propagandájának sokat segített például, hogy a válogatott idén a C-cso- portos világbajnoki mezőnyből felküzdötte magát a B-be; egy-egy nemzetközi klubtalálkozón is sikerült bizonyítani, és nagyon örvendetes a vidék növekvő érdeklődése. Székesfehérvár, Debrecen, Jászberény és Miskolc után „mozgolódik” Pécs, Győr, Szeged és még több ki- sebb-nagyobb városunk is. A miskolciak például engedélyt kaptak, hogy a szomszédos kassai, csehszlovák területi bajnokságban is részt vegyenek, ami több játéklehetőséget és tapasztalatszerzési alkalmat jelent. Sajnos, a budapesti pályagondok semmit sem csökkentek, s bátran állítom, ez a legnagyobb gátja a főváros jégkorongsportja előbbrelépésé- nek. Nálunk általában 4 hónap a versenyszezon és 8 a felkészülési időszak: a legtöbb külföldi országban fordított a helyzet. S amíg mi 35—40 mérkőzést játszunk, a külföldi klubcsapatok évente 80—90 alkalommal lépnek pályára. Micsoda különbség! Pálya, pálya, pálya. Tudjuk, nem újkeletű gond és kérdés ez, s tudomásul keil vennünk: a Fradinak sincs jégkorongpályája. Orbán György: „Pedig ha egyszer felépülne nekünk is, olyan, amely csak a mienk, mérföldléptekkel juthatnánk előbbre.” — A jelenlegi helyzet ismeretében sem vagyok — a jövőt illetően — borúlátó. Meggyőződésem, hogy 5—6 éven belül a magyar jégkorong, s azon belül a Ferencváros csapata is bekorcsolyázhat a sportágban „jegyzett” országok közé — mondta befejezésül a kupagyőztes csapat mestere. További sok sikert a bajnokságban is! Kozák Mihály Felbúgtak, majd elhallgattak a motorok Az 1937—38. évben elhatároztuk, hogy a klub tagjai közt levő motorosokat szakosztállyá szervezzük. A szakosztály 1938-ban megalakult: Ferencvárosi Autó és Motorszakosztály néven. A szakosztály hosszú évekig meghatározója volt a magyar motorsportnak. Az FTC motorszakosztályé volt az év első motoros megmozdulása, a „Balaton körüli futárverseny”, valamint a Tihanyi-körverseny megrendezése. Feladatként vállaltuk a fiatalok motoros kiképzését, önképzőköri formában, a Mester utcai gimnáziumiban, valamint a Knézich utcai polgári iskolában. Heti motoros összejöveteleinket a klubházban tartottuk, még a légósötétítés idején is. A rászoruló motoros sporttársakat a pálya szertárában, öltözőjében bújtattuk, majd később a pólyát környékező lakótelep fedett légó- piincéjében (Gyáli u. kórházban) rejtettük el, sikerrel. Budapest ostromát átvészeltük, az ostrom után újjászerveztük szakosztályunkat — sajnos Lender Sándor túrakapitányunk nélkül, mert ő a jászberényi gyűjtőtáborban hősi halált halt — emlékére évekig osillagtúra motoros versenyeket rendeztünk a társ motoros klubok részvételével Jászberényben. A szakosztály vezetőségét újjáválasztottuk a régi sportemberekből, akik hosszú évekig vezették sikerrel a szakosztály munkáját: A vezetőség tagjai: Elnök: Veres János. Díszelnök: Kesjár János. Csapatkapitány: Kiss László. Titkár: Hámori Tivadar. Pénztáros: Jámbor Elemér. Túrakapitány: Szeift István. Háznagy: Nagy István. Szakosztály versenyzői: Rády-testvérek, Gutchy-házaspár, Szűcs László, Dómján Károly, Vrana Károly, ifj. Kesjár János, Csónyi Sándor, Szívós József, Hámori Tivadar, Cservenfca János, Szeift István, Hajdok László, Szallkai Béla, Simon Sándor, Gody László, Sleisz Ferenc, Bejzi József, Mészáros Jenő, Mészáros Sándor, Fodor Jenő, Kozma Ferenc, Hornyák János, Zsidó István, Vécsei József, Prenc Rudolf, Dömök László, valamint a bismotoros versenyzőik Gergely Ernő vezetésével, Závody István, Lajtos István, Cserkúti József, Jámbor Elemér stb. Autósaink közül szívesen emlékezünk Nagy Samuné, Szeift István, Barth Gyula és Soós Jenő sportteljesítményeire. A felszabadulás utáni időkben nagy segítséget jelentett Vass Zoltán, az első budapesti polgármester 1—1 hordó benzinadománya. Nagy eseménye volt a salaksport fejlődésére az 1946. november 3-i salakpálya-verseny az FTC-pályán, ahol kb. 10 000 néző foglalt helyet a lelátókon. E sikeren felbuzdulva elhatároztuk az FTC-elnök- ség jóváhagyásával, hogy a salakpályát átépítjük salakversenyek megtartására. A lelátó előtti salakpályát 2 m-rel, a fordulatokat 4—6 m-rel kiszélesítettük, ezt a munkát a szakosztály tagjai társadalmi munkában elvégezték — a Népstadion építésében is részt vett a szakosztály — 1947. január hónapban a transzkontinentális út megnyitására meghirdetett csillag-túra és a kecskeméti ügyességi motorversenyen — 22 fokos hidegben — részt vettünk, s elnyertük a közlekedés- és postaügyi miniszter különdíját. 1947. május 17-én az átépített FTC-salafcpályán megtartottuk az első nemzetközi motoros-salakpálya versenyt, osztrák és csehszlovák motorosok részvételével. Nézők kb. 10 000-en voltak. A szakosztály fizető létszáma — a pártolótagökkál együtt — 180— 200 fő között váltakozott. A versenynapokon kívül — vasárnapokon — labdarúgócsapatunkat 40—50 motoros kísérte el vidéki mérkőzéseire. A motoros szakosztályunk meghatározó tényező volt a motorsport fejlődésében egészen az 1950-es év első feléig, amikor egy sporthatósági intézkedésre a szakosztályt (motoros—autós) megszüntették. A veterán motorosok még ma is a labdarúgó-mérkőzéseken ösz- szejönnék, felidézik a régi motoros sportsikereket, és a mai napig is vitáznak, hogy helyes volt-e a motoros szakosztályt megszüntetni. Az emlékeket összeállította: Hámori Tivadar és Jámbor Elemér ATLÉTIKA: Előtérben az utánpótlás Amikor két évvel ezelőtt az FTC atlétikai szakosztálya elvesztette „A” kategóriás minősítését, nem alakult ki válsághangulat a klubnál. Nem gondoltak hirtelen erősítésekre átigazolással, az elnökség kimondta: fokozottabb támogatást kell kapnia az utánpótlásnak. Ügy tűnik, helyes volt a döntés. Kérdéseinkre Majercsilk Mihály, a Fradi atlétáinak vezetőedzője válaszolt. — Hány versenyzője van a szakosztálynak? — Minden korosztályt figyelembe véve, a létszám 250 fő. — Honnan toborozzák a fiatalokat? — Elsősorban a kerületből, vannak sporttagozatos iskolásaink is, de máshonnan is jönnek jelentkezők. — A meglevő viszonylag kisszámú élgárda ebben az évben nem úgy szerepelt, ahogyan várták, miért? — Deák Nagy Imre, Szvoboda János, Horváth Béla az elmúlt évben az ország legeredményesebb közóptávfutó csoportja volt. Idén mindnyájan kisebb-nagyobb sérülés miatt nem válthatták valóra reményeinket. Jövőre tudásuk, szorgalmuk alapján újra jó eredményeket várok tőlük. — Ügy tudom, gyengült a szakosztály egy sokszoros válogatott súlylökővei is. — Dr. Armuth Edit abbahagyta a versenyzést. Bajnoknőnk sok dicsőséget szerzett az FTC-nék, jogászként hasonló sikereket kívánunk neki. — Hány válogatott atlétája van ma a klubnak? — Felnőtt csak egy, Juhász Anikó. Kis túlzással mondhatjuk rá, hogy felnőtt, hiszen korát tekintve még csak serdülő. Ifjúsági és serdülő válogatottak az alábbi versenyzőink vóltak: A futó Juhász Anikó saját korosztályában is, Takács Mária súly- lökés, Varga Erika és Placsinfár Éva gerelyhajítás, Mikó Tamás tízpróba és gerelyhajítás. Hasonlóképpen büszke vagyok tizenhárom aranyjelvényesünkre is. — Hány edző oktatja az atlétákat? — Tizenöten vagyunk, ebből kettő főfoglalkozásban dolgozik. — Megfelelően vannak ellátva létesítményekkel? — Főhadiszállásunk a Népligetben található, nincs okunk panaszra. — Sajnos ma Magyarországon az atlétikának kevés a nézője. Az évi néhány igazán nagy versenytől eltekintve, a lelátókon jobbára csak rokonok, barátok szurkolnak. Hasonló a helyzet a Ferencvárosban is? — Igen, szomorúan gondolők vissza azokra az időkre, amikor Iharosék a nagy meccsek szüneteiben futhattak. Néhány egyesületnél ma is vannak hasonló kísérletezések az atlétika népszerűsítésére. Kicsit sajnálom, hogy az Üllői úton már nincs meg a zöld gyep körül a futópálya. Talán, ha a Fradi focistái a Népstadionban játszanak, mi is megpróbáljuk, hogy a szünetben új híveket szerezzünk sportágunknak. — Jó hír érkezett a Magyar Atlétikai Szövetségtől, mi az? — A jövő évi válogatott keretek összeállításánál nyolc ifjúsági és serdülő versenyzőnkre számítanak. Roób Iván Két telitalálat! Az FTC—Volán mérkőzés eredményét két olvasónk — Molnár Marietta és Simon János találta el. Simon János még az egyik góllövő személyére is jól tippelt! (Rubold) — Mi Molnár Marietta foglalkozása? — A II. Rákóczi Ferenc szakközépiskola harmadik osztályos tanulója vagyok. — Rendszeres meccsrejáró? — Évek óta minden Fradi-meccset láttam. Barátnőimmel az állóhelyről buzdítjuk a fiúkat. — Ki a legcsinosabb fiú a mostani csapatban? — Nekem Józsa Miki tetszik a legjobban. — Hogyan sikerült a 3-0-as eredményt eltaláni? — Éreztem, hogy győzni fogunk — és ugye három a magyar igazság ... — A bajnokság végére hová várja a csapatot? — Bízom benne, hogy júniusra elérjük az 5—6. helyet. Simon János következő számunkban szólal meg ... Fiatalok, figyelem! Az FTC vízilabda szakosztálya felvételt hirdet 1972-73-74-ben született sportolni vágyó fiatalok részére. A felvételnél alapkövetelmény az úszótudás. JELENTKEZNI LEHET: A hét bármely napján 16-18 óra között a Nemzeti Sportuszodában Schillingné Ernst Ágnes és Pálinkás Tamás edzőknél. * ff *
