Fradi műsorlap (1983/84)
1983-1984 / 7. szám
Fradi műsori FTC—VIDEOTON 1983. november 26., Üllői út Mindig középcsatárt keres a klub.. A két csapt egymás elleni bajnoki mérkőzései az elmúlt öt évben: 1978. március 8., Székesfehérvár: Videoton—FTC 2-1 1978. december 2., Üllői út: FTC—Videoton 3-2 1979. március 24., Székesfehérvár: Videoton—FTC 2-0 1979. szeptember 15., Székesfehérvár: FTC—Videoton 2-2 SAJTÓFIGYELŐ „Fehérváron?" vagy „Fehérváron?" Szokatlan eset, hogy egy sportesemény nyelvészeti vitákat és sértődéseket váltson ki, most mégis megtörtént. A legutóbbi Videoton—Ferencváros labdarúgó-'mérkőzés televíziós közvetítésének gyanútlan riportere adott rá okot. Csupán azzal, hogy ismételten nem „Székesfehérváron’' hanem „Székesfehérvárott” zajló küzdelemről beszélt. Miért keltett ez a tulajdonképpen jelentéktelen ragozási eltérés meglepően nagy visszhangot? Tény, hogy a fehérváriak szinte kizárólag csak a „Fehérváron” ragozást használják, a „Fehérvárott” alak egyesek fülét sértheti, ezért lapunk is kerülni szokta. A riportert elítélő megjegyzéseknek és az ellenérzéseknek azonban nem csupán ez az oka. Az igazi ok: a „Fehérvárott” helyhatározás használatát sokan sértőnek, gunyolódónak érzik. Hogy miért? Még a negyvenes évek elején történt, hogy egy amatőr nyelvész több cikket írt az egyik fehérvári újságban. Cikkeiben azt fejtegette, hogy a „Fehérvárott” ragozás elavulton régies, ma már csupán „.tájjellegű”, olyan tájszólás maradványa, amelyet a művelt embereknek kerülniük kell, mivel „mucsaiasan” provinciális. Érvelését az akkori hivatalos fehérvári körök is elfogadták, az — -ott rag megbélyegzett lett. Sokak szemében még ma is az. Ennek bizonyságaként: ismerek olyan tanárt, aki ma is a „Fehérvárott” alak elkerülésére inti tanítványait, egyik idős — egyébként rendkívüli műveltségű — ismerősöm pedig arra buzdított, hogy írjak „valamiféle széljegyzetet a fehérváriakat esetleg mucsaiaknak gondoló riporter kifejezése ellen”. Ezt nem tehetem. Ugyanis bármennyire lokálpatriótának érzem magam, el kell ismernem: a tv-ripor- ter teljesen jogosan használta a „Fehérvárott” kifejezést. Ez ugyanis nem elavult, nem „tájjellegű” és nem „mucsai” ízű. Ellenkezőleg. Ma is élő, az ország számos részén jogosan használt — a -t és -tt helyhatározói rag. Bizonyság erre — csupán példaképpen —, hogy Pécs és Győr lakosai csaknem mindig a „Győrött” és „Pécsett” alakot használják. Ez olvasható a pécsi Dunántúli Napló és a győri Kis-Alföld hasábjain is. Joggal, mert ez ebben tükröződő ragozás nem holmi „mucsai” ízt idéz, hanem a nyelvi hagyományok (tiszteletre méltó megőrzését szolgálja. Ezzel ellentétben Fehérvár lakói a „Fehérváron” és „Pécsen” megoldás követői. Szintén jogosan. Ugyanis mindkét ragozási mód egyaránt helyes, magyaros, kifogástalan. Hadd tegyem hozzá — bár bizonyára kivívom némelyik fehérvári „nyelvész” haragját — a „Fehérvárott” alak a választékosabb. Ne féljünk tehát használni Fehérvárott — illetve: bocsánat — Fehérváron sem ... Foltényi Tibor Fejér Megyei Hírlap 1983 március Az FTC-játékosok név- és születésnapja Bánki József (1962) szeptember 11. — március 19. Dózsa Attila (1960) január 2. — január 7. Ebedli Zoltán (1953) október 26. — március 8. Jancsika Károly (1955) november 13. — november 4. Józsa Miklós (1961) június 30. — december 6. Judik Péter (1954) augusztus 18. — június 29. Kiss Zoltán (1962) április 27. — március 8. Koch Róbert (1961) december 9. — június 7. Kovács Imre (1964) december 19. — november 5. Kvaszta Lajos (1959) május 25. — augusztus 25. Mörtel Béla (1960) október 12. — április 23. Murai Sándor (1961) március 22. — március 18. Pogány László (1954) október 23. — július 27. Pölöskei Gábor (1961) október 11. — március 24. Rab Tibor (1955) október 2. — április 14. Rubold Péter (1959) június 2. — június 29. Szabadi László (1961) július 30. — július 27. Szántó Gábor (1958) január 31. — március 24. Takács László (1955) április 18. — július 27. Zsiborás Gábor (1957) november 12. — március 24. 1980. március 22., Üllői út: Videoton—FTC 5-2 1980. augusztus 23., Székesfehérvár: Videoton—FTC 1-0 1981. február 28., Üllői út: FTC—Videoton 3-1 1981. november 22., Üllői út: FTC—Videoton 3-0 1982. április 24., Székesfehérvár: FTC—Videoton 1-0 1982. szeptember 10., Népstadion: FTC—Videoton 3-1 1983. március 13., Székesfehérvár: FTC—Videoton 2-0 A 29. FTC—Videoton mérkőzés következik. Az eddigi mérleg a Fradi szempontjából: 28 14 5 9 52-39 Videofon? Nem! Videoton! Érefalvy Gyula, a Videoton név alakulásáról így beszélt 1969-ben: — Nem, öregem, már semmi épkézláb ötletem nincs. Egész nap csak ezeket a fekete-fehér kockákat nézem, a füsttől nem kapok levegőt, ezt a cigarettát is csak azért találták ki, hogy az embert megüsse a guta. Nem megy, késő délután van már, hiába, elfárad az agy — panaszkodott Érefalvy Gyula, az Videoton kereskedelmi osztályának vezetője, az egyik barátjának. — Tulajdonképpen mi a baj ? — kérdezte az. — A kockák fekete-fehérre osztott mezőibe kellene beültetni egy monogrammot. Valamit, ami a televíziót és vállalatunk új nevét is kifejezi. Tudod, már arra gondoltam, hogy Videofon lesz, hiszen televíziót gyártunk új gyártmányként, a videó, ugyebár képet jelent, a fon pedig hangot. De ez nem jelképezi a tévét. — És te ezen -töprengsz napok óta? Hát legyen Videoton, a tan is hangot jelent. így történt. Előbb idehaza, majd külföldön is egyre ismertebb lett a Videoton név. A gyár és a név népszerűsítéséhez persze a Videoton labdarúgócsapata is alaposan hozzájárult... (Mörtel Béla a szűk napokról beszél) Mörtel -Béla futballpályafutása úgy kezdődött, ahogy arról sok-sok labdarúgó álmodozni szokott. Épp, hogy bekerült a Budafok első csapatába, játszott egy fél szezont, rúgott kilenc gólt, aztán egyik nap eljöttek érte a Ferencvárosból, s mire felocsúdott, az Üllői úton -találta magát. Arra sem keldött nagyon sokat várnia, hogy megnyíljon előtte a nagy lehetőségek kapuja, hogy bemutatkozhasson labdarúgásunk legmagasabb osztályában. Eleinte úgy tűnt a remek indulást hasonlóan sikeres folytatás követi. A fiatalember, néhány ügyes megmozdulásával, szép góljával azokat igazolta, akik benne látták az FTC elkövetkező gólerős iközópcsa-tórát. Aztán elindult a kerék — s elkezdett lefelé forogni. Egyre ritkábban került a neve szóba a csapat összeállításánál, egy porcmű-tét, s a katonaság után már inkább csak arról beszéltek vele kapcsolatban, hogy íme egy ígéretes emberből megint nem lett számottevő futball!slta. Nyáron már arról is szó esett, hogy elcserélik. Végül maradt, de jobbára csak a kdspadon jutott neki hely. Vagy még ott sem. Ha pedig pár percre beugrott, nem tudott javítani az együttes sorsán. Hosszú idő után, a DV-TK ellen kapott -ismét bizonyítási lehetőséget. Igyekezett, hajtott s maradt csapatig a következő találkozón, a Volán ellen is. Pillanatnyilag ismét ő a Ferencváros középcsatára. Hogy meddig? — A legnagyobb vágyam, hogy bent maradjak most már a kezdőcsapatban — mondta a langa-léta fiatalember, aki az elmúlt időkhöz képest, már lényegesen jobb .hangulatban ült le a beszélgetéshez. # A „nagy érkezés” után, gondolom nem ilyennek képzelte a folytatást? — Tulajdonképpen az egész dolgot el sem mertem képzelni. Álmomban sem gondoltam arra, hogy hipp- hopp, jön értem a Fradi és leigazol. Mit mondjak, eleinte minden szép volt, játszottam is, gólt is rúgtam, persze, hogy kezdtek nőni a reményeim ... 0 Aztán? — Aztán eljöttek a szűk, a keserves napok. Porcműtét, s az azt követő háromhónapos kényszerpihenő, a katonaság, újabb hónapok futball nélkül. Mindez nagyon visszavetett. Addig egy hétnél többet sohasem hagytam ki, a tétlen hónapok után úgy éreztem magam a pályán, mint aki elfelejtett futballozni. Es már csak ez hiányzott az amúgyis alaposan megcsappant önbizalmamhoz. 0 Nem hitt önmagában? — Lassan már semmiben sem hittem. Legfőképpen abban nem, hogy kellek-e itt egyáltalán? 0 Mondták talán, hogy -nem számítanak már a játékára? — Nem - kellett azt külön mondani. Ritkán jutottam már szóhoz, s ha kaptam is lehetőséget, mindig az lebegett a szemem előtt, hogy most valami nagyot kell produkálni, mert különben legközelebb megint kimaradok. A nagy akarásnak a legtöbbször nyögés lett a vége. Ha az ember ideges, ha kínosan ügyel arra, hogy ne hibázzon, akkor hibáz a legköny- nyebben. Már nem csak a meccsen, de még az edzésen sem tudtam eltalálni a kaput. 0 De ha látják, hogy igyekszik, hogy nagyon aka-r, hogy ha nem is megy jói a játék, de harcol a pályán, bedobja magát a labdákért, akkor csak észreveszik s szerephez juttatják? — Lehet. De őszinte leszek, én már nem hittem, hogy igazán számolnak még velem. Mert mitől is képzelhettem volna mindezt, hiszen mindig középcsatárt keresett a klub. Teszi ezt ma is. Ha pedig az en posztomra szeretnének igazolni futballistát, ezzel egyértelművé vált itt a helyzetem. 0 Sok játékost az ilyesmi meg keményebb edzésmunkára, színvonalasabb küzdelemre, s főleg nagyobb tettekre serkent. — Tudom. Sokkal hasznosabb ilyenkor durcásnak lenni, s csak- azértis megmutatni, mint nekikeseredni. Sajnos engem sokkal jobban megviselt a dolog annál, hogy istenigazából nekiálljak s csikorgassam a fogam. Az, hogy nem bíztak már bennem, túlságosan is meroppantott. Elég lelkiző típus vagyok ahhoz, hogy az ilyesmit ne tudjam lezserül elviselni. Sokan kérdezték az utóbbi időben tőlem, hogy mi van velem, miért nem tudok odakerülni a csapathoz. Nekik sok lett volna mindezt elmondani, hát csak annyit tudattam velük, hogy nem adtam fel a küzdelmemet, s majd megpróbálom ismét beverekedni magam. 0 A lehetőséget végül is most megkapta. Mi kell ahhoz, hogy ismét tevőleges részese legyen a zöld-fehér sikereknek ? — A gól. Az nagyon sokat jelentene, ha sikerülne egy gólt szereznem. Az visszaadná a hitem, hogy érzem még a kaput, érzem a labdat, a pillanatot. Az első gól hiányzik. Es még a tudat, hogy itt azért bíznak bennem. Persze azt sem szabad elfelejtenem megemlíteni, hogy az erőállapotom sem kifogástalan, ma még úgy hetven percig bírom csak. De összeszedem magam. Mihamarább, össze, mert szeretnék tenni ezért a csapatért, hisz világéletemben fra- dista voltam. Nos a tavaszi tettekre szüksége is van az FTC-nek. v. s. Ez a ferencvárosi gárda majd egy évtized nyeretlenségi sorozatát szakította meg Fehérvárott... Nyolcán ma is a csapat tagjai! Balról: Nyilasi, Zsiborás, Mörtel, Jancsika, Pogány, Takács, Szabadi, Szokolai, Beles, Judik, Rab. (1982.) A FRADI MŰSORLAP őszi számaiban ez a három irás tetszett a legjobban. (A három címet kérjük megírni) 3. Beküldte: A beküldők között 3 db FTC-címeres asztali lámpát sorsolunk kil
