Fradi műsorlap (1983/84)

1983-1984 / 5. szám

Fradi műsorlap A FERENCVÁROS! TORNA CLUB KIADVÁNYA 1983/84-ES IDÉNY, 5. SZÁM. ÁRA: 3,70 Ft 1983. november 9. Gyöngyös A két csapat egymás elleni bajnoki mérkőzései az elmúlt öt évben: 1978. február 25. Diósgyőr: DVTK— FTC 2-0 1978. november 25. Diósgyőr: DVTK —FTC 1-0 1979 március 31. Üllői út: FTC— DVTK 1-1. Góllövő: Nyilasi 1979. december 1. Üllői út: FTC— DVTK 3-1. G.: Pusztai, Pogány + öngól 1980. június 14. Diósgyőr: DVTK— FTC 3-0 1980. augusztus 16. Üllői út: FTC— DVTK 2-1. G.: Nyilasi, Murai 1980. december 20. Diósgyőr: DVTK —FTC 0-0 1981. december 2. Diósgyőr: DVTK— FTC 2-0 1982. május 5. Üllői út: FTC—DVTK 1-1. G.: Szokolai 1982. szeptember 18. Diósgyőr: FTC —DVTK 2-2. G.: Szokolai, 2 1983. március 19. Népstadion: FTC— DVTK 4-0. G.: Szokolai 3, Pölöskei Következik a 63. FTC—DVTK talál­kozó. Az eddigi mérleg a Fradi szempontjából: 62 35 12 15 121-66 80 év fefenC bain®'13' yáfOS' „FELZÁRKÓZUNK A 6—8. HELYRE..." Ezt jósolja a félév végére Pölöskei Gábor Hosszú hetekig csak az edzéseken óvatoskodott, ügyelve arra, hogy túl ne erőltesse sérült lábát. A hétvége­ken a lelátóról figyelte társait, s vár­ta, hogy végre ismét Ott lehessen a kezdőcsapatban. Aztán eljött ez a nap is, s nem is olyan soká az a másfél hét, amikor egyszerűen nem lehetett utolérni az Üllői úti pályán. Csütörtökön, az edzésen kerestem, ám Pusztai László szakosztályvezető közölte, Gábor ma nem gyakorol a többiekkel, mert iskolában van. Sőt, a hét végén sem találom meg itt a fent említett iskolai elfoglaltsága mi­att. Utána szintén nem lesz lelhető, mivel meghívást kapott a Dánia el­len készülő EB-keretbe. Legközelebb tehát a szerdai válogatott találkozót követően érhetem el a klubban. Megvártam hát a népstadionbeli si­ker után az öltözőben, hogy megbe­széljem a csütörtöki randevút. — Csak a kora reggel jó, ugyanis fél kilenckor már megyek le Kecs­kemétre. A csapat után. A Zalaeger­szeg elleni bajnokit, mint köztudott, ott vívjuk, s a mieink már a helyszí­nen készülnek — adta az információt Gabi, s így abban maradtunk, hogy az indulás előtt találkozunk. • Az utóbbi időben kijutott bőven a kellemetlen sérülésekből? — kezd­tem a nem éppen vidám témával. Egyetértőén bólintott. — Sajnos. Kezdődött a Bilbao el­leni mérkőzéssel, ahol részleges izom­szakadást kaptam a bal lábamban. Aztán következett a Luxemburg elle­ni válogatott összecsapás, amikor egy hosszú sprint után hirtelen meg akar­tam állni, s ahogy kitámasztottam, ugyanaz a lábam szenvedte a dolgot, mint korábban. A sérülés most is izomszakadás. Na, gondoltam, ezzel talán egy időre letudtam a bajokat, de tévedtem. A Nyíregyházát fogad­tuk az Üllői úton, most az őszi nyi­tányt követően, amikor három a ma­gyar igazság jeligével újból megsza­kadtam. A változatosság kedvéért, most a jobb lábam sínylette meg. Na, de elegem is van a maródiságból. 0 A sérülések okai? Megvonta a vállát. — Én magam sem tudom. Egy-egy túlerőltetett mozdulat, mi más vált­hatta ki? Egyébként hat éve játszom már az NB I-ben, de sohasem vol­tam sérülékeny. Semmi komolyobb bajom nem volt e nyavalyás szaka­dásokon kívül. 0 Ráadásul a lehető legrosszabb időszakban jött ez a legutóbbi. Ak­kor, amikor új idény kezdődött s két eltávozott válogatottat kellett amúgy is nélkülöznie a klubnak. — Hát igen. Akárhogyis nézzük, az elmúlt bajnoki évben Nyilasi tizen­hét, Szokolai tizennégy, jómagam ti­zenhárom gólt szereztem. Szabadi is elment katonának ... De még így sem volt tulajdonképpen törvénysze­rű a meglehetősen mérsékelt szerep­lés, ugyanis nem egy bajnoki mérkő­zésünkön semmivel sem volt jobb az ellenfél. Csepelen s Tatabányán nem szabadott volna veszíteni. A bányá­szok ellen például három gólt is rúg­tak a mieink, s biztos győztesnek tűntek, mégis buktunk. A két rang­adón jobb volt az ellenfél, de a Ha­ladás kért pont megint nekünk állt. Tehát legalább három biztos pont csúszott ki végül is a kezünkből. Ha ez meg van, már nem olyan szegényes ♦ , a ponttárunk, s nem a táblázat al­ján, hanem a közepén tanyázunk. 0 Nem panaszkodhat Pölöskei Gá­bor, a válogatott behívó felépülését követően igen gyorsan megérkezett. Űjabb helyeslés előzte meg a vá­laszt. — Tény és való. Mezey kapitány, már az angolok elleni mérkőzésnél szólt, hogy ha rendbe leszek, számít rám a dánok elleni keret összeállítá­sánál. 0 Gondolom, jó dolog volt mind­járt egy bravúros szerepléssel beug­rani. — Hát persze. Noha eleinte nem úgy indult a dolog, hogy mi aratjuk a babért. Amikor szemerkélni kezdett az eső, sok jóra már nem számítot­tam. Elsősorban a magam részéről. A vizes, csúszós pálya nem az én vilá­gom. Az a nálam kisebb, fürge em­berek kedvelt játszótere. Éltek is rajta az első negyedórában a dánok, s akkor bizony voltak helyzeteik. Az­tán kiegyenlítettebb lett a küzdelem. Aztán ahogy megszereztük a vezető gólt, s a vendégek kénytelenek vol­tak kockáztatni, s kitámadni, akkor már nekünk is voltak lehetőségeink. 0 Többek között Pölöskei Gabi is rúghatott volna gólt, nemde? — Persze. Kaptam Törőtői két igen jó labdát is. Egyet fölé emel­tem. Igaz szorongattak, de még így is, ha pontosabban rúgok, bemehe­tett volna a labda. A másikat meg túl messziről elrúgtam. A végén per­sze éreztem a sok mérkőzéskiha­gyást, s bizony el is fáradtam. De mit számít a fáradság, ha győz a csapat... • A ferencvárosi szurkolók na­gyon várták, hogy végre csatasorba álljon, s segítse egyenesbe hozni az együttes kátyúba csúszott szekerét. — Azon fáradozik most mindenki nálunk. Az utóbbi találkozókon már nem távoztunk vereséggel a pályáról, s már nem szabadna veszítenünk a hátralevő őszi összecsapásokon. 0 A vereségek elmaradásában sze­repe van annak, hogy ütőképesebb lett a Ferencváros támadójátéka. — Gondolom, igen. Mert most már három csatárral játszunk. 0 Sokan gondoltak arra, hogy az átszervezett támadósorban Pölöskei kerül majd a csatársor közepére. — Nos, Pécsett egy darabig — az­után, hogy Koch Robit lecserélték — valóban középcsatár lettem. Ha most hirtelen kellene választ adnom arra, hogy jól érezném-e magam ott bent középen, hát nem is tudom, mit mondanék. Azt hiszem, nem lenne egészen könnyű dolog megszokni a posztváltást. 0 Mit vár az őszi hajrától? — Feltétlen azt, hogy felzárkó­zunk. S ez nem erőn felüli feladat, ugyanis véleményem szerint annál több van a csapatban, mint amit ed­dig teljesített. Voltunk mi már ne­héz helyzetben máskor is, de szép lassan csak egyenesbe kerültünk. Bí­zom abban, hogy most is így lesz, s félévkor ott végzünk a 6—8. hely egyikén. 0 Lassan a tanulmányait is befe­jezi? — Negyedik évemet végzem a Győ­ri Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskolán. 0 Sok a tanulnivaló? — Hát van belőle. Szerencsére a vizsgaidőszak a futballszünetre esik, s több idő jut a készülésre. Akkor hát sikeres vizsgákat. A pá­lyán s főiskolán egyaránt. v. s. Csak rövidem... A Ferencváros vízilabdacsapata az elmúlt években csak botlado­zik, nehéz időszakokat élt át és sajnos, a szakosztály szép hagyomá­nyaihoz méltatlanul szerepel. Elment a klubtól a magyar mezőny egyik kiemelkedő tudású já­tékosa, Gerendás György, továbbá Varga is átigazolt a Tatabányához. Legutóbb Szollár hagyta abba szinte egyik napról a másikra, Müller András pedig a nyáron disszidált. Kérdés, hogy ezek után képes lesz-e talpra állni a csapat? A szakvezetés már hónapok óta az erősítésen töri a fejét, alapos mun­kával próbálja előkészíteni az átigazolási időszakot. A hírek szerint a KSI két vagy három tehetséges játékosa is a Ferencvárosban folytatja pályafutását és további két OB I-es, rutinos csatárral is erősíteni tud a klub. A neveket csak azért nem árulták el a szakosztály illetékes vezetői, mert jobb az óvatosság, minek kikotyogni a titkokat, felesle­ges tippeket adni a konkurenciának. Pólós hír az is, hogy a következő esztendőtől visszatér a Ferenc­városhoz Kiss Egon, aki hosszú évekig Jugoszláviában dolgozott tré­nerként. Az ötvenes-hatvanas évek nagyszerű zöld-fehér vízilabdázója az utánpótlás-nevelésben kap szerepet. Ott, ahol most a legnagyobb szükség van a jól felkészült edzőkre, mert önkritikusan meg kell ál­lapítani, hogy itt sem volt minden rendben az utóbbi időben... A Ferencváros fiatal kapusait alaposan megdolgoztatják július óta, amióta Hajdú József lett a kapusedző. Az 1976-os bajnokcsapat nagyszerű „portása” óriási lelkesedéssel vágott bele a munkába és öröm nézni a Népligeti pályán a tizenöt — olykor több is — ifjúsági és serdülő korú kapusreménységek repkedését. Az egyéni képzésnek, a legkorszerűbb felkészülésnek nem kétséges, hogy hamarosan még is lesz eredménye, s minden korosztályiban biztos kezű Hajdú-utódok állják útját az ellenfél csatárainak. Egyébként az ifjúsági csapatunk­ban egy figyelemre méltó, ügyes srác bontogatja szárnyait, Szedernek hívják, hirtelenszőke, nyúlánk, csakúgy mint Zsiborás Gabi... Érde­mes a tizenhét éves fiúra is odafigyelni. Í A szurkolók közül talán kevesen tudják, hogy a sportcipők Fradi- klinikájának csodálatos kezű mestere Katona István, több mint tizen­öt esztendeje dolgozik a klubnál. Tudásáról, lelkiismeretességéről csak felsőfokon lehet beszélni, bizonyítja ezt, hogy nyugdíjasként is to­vábbra is ő maradt a cipész. Bizony sokszor a szakadt, agyongyötört futball- vagy birkózócipőkbe csak ő képes újra életet lehelni. Egy-egy bajnoki forduló előtti napon sokszor húsz pár stopplis csukát is meg kell reparálnia. A napokban Horváth Róberttel beszélgettem, aki hosszabb ideje betegeskedik, és ezért nem szerepel a Tatabányai Bányász csapatában. A Ferencváros sajátnevelésű hátvédje elmondta, hogy a következő szezontól ismét az Üllői úton kívánja folytatni pályafutását, ameny- nyiben jelenlegi egyesülete is hozzájárul az átigazoláshoz. Amennyi­ben ezt a bányász klub megtagadná, akkor kivárja az egy évet, de mindenképpen a Fradiban akar futballozni. Gy. J. A. t t

Next

/
Oldalképek
Tartalom