Fradi műsorlap (1983/84)

1983-1984 / 18. szám

LABDARÚGÓ KÜLÖNKIADÁS, 18. SZÁM Fradi műsorlap 3 Flóri a FIFA ünnepélyén A z FTC mindenki által ismert híres játékosát, az „arany- labdás” Albert Flóriánt nem min­dennapos meghívólevél várta ami­kor hazatért Líbiából. A FIFA ve­Csaknem egy órával korábban érkezett megbeszélt találkozónkra Répási László, NB I-es labdarúgó­csapatunk 18 éves középcsatára. Mindez azt jelentette, hogy ennyi­vel hamarabb esett túl egyik vizs­gáján, mint azt előre kiszámította. — Sikerült? — Hál’ istennek igen, lassan túl leszek az egész érettségin, már csak néhány szóbeli vizsgám van hátra. — Milyen iskolában érettségizel? — Itt a kerületben, a Fáy And­rás Közlekedésgépészeti Szakközép- iskolában tanultam, autóvillamos­sági műszerész szakon. — Továbbtanulási terveid ? — Egyelőre nem tervezem. Any- nyira jól nem megy a Itanulás, hogy most össze tudnám egyeztetni az NB I-es induló lépéseimet a ma­gasabb szintű tanulmányi kötele­zettségekkel. Meg azután — mint kiderült — ez a műszaki terület nem annyira az én világom. Sze­retnék majd labdarúgó edzői ké­pesítést szerezni a TF-en, s terve­zem, hogy leteszem a játékvezetői vizsgát is. — Ez utóbbi hogyan, mikor ju­tott eszedbe? Ennyire vágysz arra, hogy kitedd magad a tömeg indu­latainak? — Nem túl régen fészkelődön belém ez a gondolat, tulajdonkép­pen azóta, amióta NB I-es mécs­eseket játszom. Ügy alakult, hogy sorozatban voltak olyan mérkőzé­seink, melyeken a játékvezetők ... hát, enyhén szólva indiszponáltak voltak. Szeretném magam kipró­bálni, mire lennék képes én ebben a szerepkörben. S ha jól menne, csinálnám, ha nem, gyorsan abba­hagynám. — Hány első osztályú mérkőzé­sen léptél pályára eddig? — A Tatabánya ellen 2 percre, az Újpest ellen 27 percre, majd Pécs 88 perc, Volán 22 perc, végül SZEOL 86 perc. — Hát, ezt precízen felsoroltad! — Kis koromtól kezdve íFradista vagyok, legtitkosabb vágyam tel­jesült, amikor NB I-es meccsen a zöld-fehér színekben pályára lép­tem, így nem csoda, hogy szinte minden részletre pontosan emlék­szem ... — Olyan részletre, amikor lövé­zénkara, a szervezet fennállásának 80 éves jubileumán rendezett ün­nepségsorozat egyik kiemelkedő eseményére, a Világválogatott— Svájci öregfiúk mérkőzésre Alber­séd nyomán megrezdül a háló egy­előre még nem emlékezhetsz... — Nagyon várom már az első NB I-es gólomat. Néha álmodom is róla. A Fradiban eddig, mindent egybevetve (serdülő I, ifi I—II—III, NB I) 1981 óta 75 mérkőzést ját­szottam, s 105 gólt szereztem. Ha megtörne a jég, sikerülne végre betalálnom, azt hiszem javulna a játékom is. Nálam ugyanis az ön­bizalom sarkalatos kérdés. — Ha már itt tartunk, mi a vé­leményed magadról, mit tartasz erényednek, hibádnak? — A hibáimat hadd mondjam: nem, gyorsulok elég jól, s a for- dulékonyságom sem az igazi. tét is meghívta a „sztárcsapatba”. Adjuk át a szót Albert Flóriánnak, mondja el ő, hogyan zajlott le ez az örömteli esemény. — A kedves meghívólevél kéz­hezvétele után bementem az MLSZ-be, ahol már tudtak a do­logról és megnyugtattak, hogy idő­ben kézhezkapok mindent, gondos­kodnak a kiutazásról. Hát — ép­pen, hogy az utolsó pillanatban utalhattam — a mérkőzés napjá­nak reggelén. Velem jött Szepesi György is, aki a FIFA-kongresszus- ra volt hivatalos. A megérkezést követően hamarosan a zürichi sta­dionba mentünk, ahol a közönség egyre gyülekezett. Az előmérkőzé- sen a FIFA vezérkara a svájci új­ságírókkal játszott. Mit mondjak? — láttam mór jobb meccset is — igaz a II. félidőből kimaradtam, hiszen mi is készülődtünk. Tízezer néző üdvrivalgása közepette lép­tünk pályára. Mi a Világválogatott mezében — kék színű, fehér gal­lér, közepén fehér csík, a mellen természetesen PIPA-emibléma, alat­ta pedig a jubileum jele: 1904— 1984. felirat. A Világválogatott így állt fel: Zoff (Olaszország) — Rexach (Spanyolország), Becken­bauer (NSZK), Nordqvist (Svéd­ország), Facehetti (Olaszország) — Masopust (Csehszlovákia), Albert (Magyarország), Overath (NSZK) — Mazzola (Olaszország), Eusebio (Portugália), Jairzinho (Brazília). Csere: Vidinics (Jugoszlávia), Van Himst (Belgium), Chinaglia (Olasz­ország). Tulajdonképpen mindenki azt csinálta, mint fénykorában, amo­lyan nosztalgia futballbemutató volt. Én az Eusebiót „tömtem” a labdákkal, néhányat nagyszerűen megjátszott. Mindenesetre furcsa volt, hogy akikkel pályafutásom alatt mindig ellenfélként találkoz­tam a pályán, most egymás mel­lett szerepeltünk. A találkozó — amint arról a magyar sajtó is be­számolt — 3-3-ra végződött. Én az — Edződ, Vincze Géza, amikor pár nappal ezelőtt beszélgettem vele, rólad ugyanezt rótta fel hiá­nyosságodként, hozzátéve, hogy a megfelelő adottságaid megvannak az indulógyorsaság, fordulékony- ság tekintetében is, s a képzés so­rán, sok gyakorlással, van remé­nyed az előrelépésre, ö egyébként beszélt az erényeidről is: „Répa jó testi adottságokkal rendelkező, jól fejelő, jól rúgó középcsatár. Nem csak «'gólérzékeny«, hanem az össz- játék is a vérében van, így képes lőhet majd a csatársor irányítására is. Hogy mikor? Nála ez elsősor­ban önbizalom kérdése. Amikor az ifi I-et átvettem, Répásinak nem volt kialakult posztja. Ez a sze­rény, halk szavú fiú mindenfélét játszott a csapaban. Miután érezte bizalmamat középcsatárként, el­kezdte lövöldözni a gólokat, s re­mélem így lesz ez majd a felnőtt csapatnál is ...” — Nagyon szépeket mondott ró­lam Géza bácsi, s ami a gyakorlást illeti, a 'kitartás azt hiszem meg­van bennem. — Beszéljünk most kicsit a múlt« ról, pályád eddigi alakulásáról! — Szigetszentmiklóson lakom, a házunk előtt ivan egy kis tér. A környező házakból, mi gyerekek ide gyűltünk össze, s napestig fo­ciztunk. Az egyik futballszerető fel­nőtt szomszéd ügyelt arra, hogy a játszadozás mellett a játék alap­elemeivel is megismerkedhessünk. Bakonyi Lászlónak hívják, isokat köszönhetek neki. Az általános is­kolában különben kézilabdáztam is, balátlövőt játszottam. A magas­ugrást is szerettem, 182 cm az egyé­ni csúcsom, de ezt már középis­kolás koromban értem el. Az iskola kispályás focicsapatában csatárt játszottam, egy országos tornán harmadikok lettünk, ez volt az első komoly sikerélményem. — Mindig csatárt játszottál? — Igen, de nemcsak középcsa­tárt, hanem a jobb és bal szélen is megfordultam. — Hogyan kerültél végül a Fra­diba? — A Szigetszentmiklós serdülő csapatából — 14 éves koromtól va­gyok igazolt labdarúgó — beválo­gattak a járási válogatottba. Kis­kunhalason és Ráckevén mérkőz­tünk, a tornán jelen volt megfi­gyelőként Serit Sándor, a Fradi serdülő I csapatának 'p.kkori edzője, ö hozott ide, s ő is volt az első edzőm a Fradiban, majd Horváth Laci bácsi, s most Vincze Géza. — A labdarúgáson „túli” életed­ről mesélj néhány szót. — Szigetszentmiklósról járók be naponta HEV-vel a Vágóhídig, on­előzetes megbeszélés szerint csak az I. félidőben játszottam, hiszen a középpályán hamarabb fáradnak az öregfiúk is... Egyébként a mérkőzést a svájci televízió egyenesben közvetítette! A találkozót követő banketten még egy szép karórát kaptunk ajándékba, amelynek hátoldalán a május 18-i dátummal bevésték a FIPA-válogatottság „dokumentu­mát”. Az ilyenkor természetes, hogy a mezt (a cipővel együtt!), amiben játszottunk, örök emlékül kapjuk... Bő 24 óra elteltével ismét Bu­dapesten voltam és az esti mér­kőzésen már az Üllői úton szorí­tottam a ferencvárosi srácoknak. „Villámlátogatás” volt, de úgy ér­zek, életem egy olyan állomással gazdagodott, amely még teljesebbé tette eseményekben amúgy sem szegényes pályafutásomat. Albert szavaihoz kívánkozik: kí­vánjuk, Ihogy a magyar labdarú­gásnak minél több ilyen egyéni­sége legyen, olyan akire pályafu­tása befejezése után több mint egy évtizeddel úgy emlékezzen a sport­világ, |hogy a meghívása ilyen ran­gos eseménykor szinte közfelkiál­tással történjen, mint most Albert esetében. Flóri felejthetetlen pá­lyafutásáról idehaza is talán nem csak a „csípőre tett kézről” és az esetleges botlásokról kellene be­szélni, hanem azokról a tetteiről, látványos játékáról is, amellyel millióknak okozott egykoron örö­met. Mert a fiataloknak ezt a pél­dát, ezt a „Császárt” hasznosabb és ildomosabb mutatni, hiszen kö­vetői már csak a jövő generáció­jából kerülhetnek ki. Mi, ferenc­városiak büszkék lvagyunk, hogy volt egy Albert Flóriánunk, aki fénykorában Világválogatott volt, deresedé hajjal pedig ismét FIFA- mezben adott ízelítőt nem minden­napos tudásából. A FIFA jubileu­mának jegyében jó volt Albert ne­vét ott tudni a legjobbak között, és felemelő érzésként hatott, hogy egy fradista is szerepet kapott ezen a Világ-gálán. Ma már ez is sporttörténelem, egy olyan tény, amely az idők végtelenjén át di­csőséget hirdet... Nagy Béla nan a 23-as villamossal az Üllői útra. Nem nagyon tudom megszok­ni a zajos, túlságosan nyüzsgő Pes­tet. Valószínűleg nem is fogok a fővárosba költözni, akárhogyan is alakuljanak a dolgaim. A szabad időmet zenehallgatással töltöm, be­szállok otthon kosárlabdázni, kézi­labdázni is. Van egy motorkerék­párom, azzal sokat kószálok a Cse- pel-sziget jól ismert zugaiban. — Érzed a hirtelen jött népsze­rűséget? — Igen. Otthon a községben, vagy az iskolában sokat kérdezősködnek a Fradiról, s a játékommal kap­csolatosan. A lányok is jobban fel­figyelnek az emberre. Az ismerő­seim, főleg amióta az NB I-ben is játszom, kijárnak a mérkőzéseim­re. Édesapám is, aki egy futball­támogató termelőszövetkezet, a rác­kevei Aranykalász egyik vezetője. — Édesanyád gondolom otthon tartja neked a frontot, hisz egy 16 éves, sportoló fiatalembernek nem kevés a „fogyasztása”. — Válóban elég sokat eszem, de ez sajnos, nem nagyon látszik meg rajtam. 184 cm magas vagyok, s 75 kg súlyú, ezért szeretnék még pár kilót magamra szedni. Ez per­sze, nemcsak evés, hanem erősítés kérdése is. — Jól érzed magad a Fradiban? — Igen. Nagy dolog itt játszani, s vannak jó barátaim is, mint Haaz Feri és az ifi kapus, Szeiler, akik az ifi BB-n voltak. Ha az érettségim nem ebben az időpont­ban van, én is velük lehettem volna. — Az idősebbekkel hogyan jössz ki? — Főleg Pölöskei és Kiss Zoli áll hozzám közel, de a többiek is rendesek. Ha hibázok, kihagyok egy helyzetet, a korholásuk nem bántó, inkább megszívlelendő. — 'Mikor ragasztották rád a „Ré­pa” becenevet? — Nem sokkal azután, hogy a Fradiba kerültem. Újabban viszont a felnőttek, Ebedli Zoliék más né­ven kezdenek emlegetni, Rush-nak szólítanak. — lan RuSh a Liverpool vékony dongájú, de hihetetlenül gólveszé­lyes walesi válogatott középcsa­tára ... — Hát igen. Tudják a fiúk, hogy ő a kedvenc játékosom, s még a nevünk kezdőbetűje is azonos. Fel­adták a srácok u leckét ezzel az új becenévvel, mert ehhez méltó­nak lenni nem kis feladat. Persze, mondanom sem kell, mindent el­követek annak érdekében, hogy el­kerüljek bármiféle új névváltozta­tást! Magyar Zoltán • hogy a Flamengo 1895. novem­ber 15-én alakult. Alapítói a név­adó flamingó madár színét — fe­kete-fehéret — választottak az egyesület színéül. Egyébként a Fla­mengo volt az első dél-amerikai klubcsapat, amely Budapesten ven­dégszerepeit. (1954: Flamengo—Ki­nizsi 5-0); • hogy egy angol fiatalember alapította a 'bécsi Crieketerek csa­patát. Edward Shires 17 éves ko­ráig Manchesterben lakott, majd az Oliver írógépgyár tisztviselője- ként 1894-ben Bécsbe került. Mi sem természetesebb, hogy a man­chesteri a ma tőnfutbíallista a Bécs- ben élő angolokból futhallcsapatot verbuvált. Az újságban közzétette, hogy aki a futball jjánt érdeklő­dik az jelentkezzék a First Vienna Cricket and Football Club-ba. A válasz egy csomó jelentkezés volt és egy tiltakozás a Hohe Warteról. Azt írták, hogy a First Vienna Football Club már megalakult, vá­lasszanak maguknak más nevet, így keletkezett a Vienna Cricket and Football Club, megszülettek a „Crioke terek”. Az első mérkőzés 1894 októberében volt a Hohe Warte pályán: Crieketerek—First Vienna 4-0. Az FTC első külföldi ellenfele a Crieketerek volt...; 0 hogy az FC 08 Birkenfeld csapata 1967-ben, amikor felijutott az Észak-Bajor Liga első osztá­lyába, kolbász díjazásban részesült! Az történt, hogy az egyik helybeli hentes a felkerülés esetére 12 mé­ter kolbászt ajánlott fal a csapat tagjainak. ígéretét megtartotta és a félmázsás hentesárut a bajnoki vacsorára „leszállította” ...; • hogy a T betűs csatársor (Tán­cos, Takács II, Turay, Toldi, Ko- hut) 1929. június 30-án játszott először. A klub történetében 64 mérkőzésen állt ki a küzdőtérre ez a csatársor és összesen 239 gólt szereztek! Utoljára az 1933. május 14-i Újpest—Ferencváros mérkőzé­sen láthatták a nézők így együtt a T betűsöket; 0 hogy az Újpest egyszer az Üllői úti pályán zöld-fehérben ját­szott KK mérkőzést! Ugyanis az Austria színe is lila-fehér, így a „hazaiak” kénytelenek voltak színt választani. És ugye az Üllőd úton... A Fradi mez azonban az újpestieknek nem hozott szeren­csét: 2-1 «re kikaptak ... 0 hogy máshol is vannak „örök­rangadók”. íme, ízelítőül néhány ország futballcsemegéje: Austria— Rapid (Ausztria), Real Madrid— Barcelona (Spanyolország), Lazio— Roma (Olaszország), Galataszeráj— Fenerbahcse (Törökország), Crvena Zvezda—(Partizán (Jugoszlávia); 0 hogy a Ferencváros meccsé­ről, vidékről a Szegedi VSE pályá­ról volt először helyszíni rádióköz­vetítés. Csak a II. félidőt közve­títette Pluhár István. De a fe­rencvárosi szurkolók jól is jártak, mivel a szegediek félidei 1-0-ás vezetése után a második játékrész­ben hullottak a gólok: a Fradi 5-1-re nyerte meg a meccset. Mind az öt ferencvárosi gól „benne volt” a közvetítésiben ... 0 hogy 1952-ben az NDK lab­darúgó szövetsége még nem volt a FIFA tagja. Az MLSZ-hez for­dult és kérte, hogy a magyar vá­logatott játsszék vele egy mérkő­zést, hátha ez meggyorsítja a fel­vételt a nemzetközi szövetségbe. 1952. május 18-án az Üllői úton telt ház előtt került sorra a talál­kozó. A magyar válogatott Hideg­kúti két, valamint Szusza, Kocsis és Sándor egy-egy góljával 5-0-ra győzött. Nem sokkal később a né­meteket felvették a FIPA-ba, de... Az NDK-sok válogatott mérkőzé­seiket csak a FIFA tagságtól kezd­ve számítják. 0 hogy napjainkig ez a Magyar- ország—NDK volt az utolsó válo­gatott mérkőzés az Üllői úton. Most 32 év elteltével ismét itt lépett pályára a nemzeti tizenegy. A Ma­gyarország—Spanyolország (1-1) mérkőzés három sporttörténeti pil­lanata: — az első gól — a spa­nyolok lőtték — 20,21 perckor esett a klubház felőli kapuba. Ugyanoda ahová a Fradi is kapta a Vasastól a pályaavatón ...; 0 az első magyar gól időpontja 21,02 perc. (Ez a II. félidő 2. perce volt!) Nagy Antal fejese szintén a klubház felőli kapuban kötött ki; 0 és ez a kapu az utolsó pilla­natban még egy „elsővel” szolgált: az első kapufáról lepattanó labda nem a gólvonal mögé, hanem csak a gólvonalra vágódott... LESZ-E „RÉPÁBÓL”

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom