Fradi műsorlap (1983/84)

1983-1984 / 17. szám

1984. MÁJUS 19. ÜLLŐI ÚT: FTC-VOLÁN SC tízéves a stadionunk Robogó évtizedek A két csapat egymás elleni bajnoki mérkőzései: 1979. október 10. Üllői út: Volán—FTC 1-0 1980. április 5. Czabán Samu tér: FTC—Volán 6-1 1980. november 12. Üllői út: FTC—Volán 1-0 1981. június 10. Czabán Samu tér: FTC—Volán 3-1 1981. szeptember 2. Üllői út: FTC—Volán 1-0 1982. február 27. Czabán Samu tér: FTC—Volán 4-3 1983. november 12. Czabán Samu tér: FTC—Volán 3-0 A nyolcadik FTC—Volán bajnoki mérkőzés következik. Az eddigi mér­leg a Ferencváros szempontjából: 7 6 — 1 18-6 Érdekesség: az Üllői úton eddig még minden FTC—Volán mérkőzés 1-0-ra végződött! 1974. május 19-1984. május 19. Az új stadionban egy évtized elteli a klub életéből, amelynek emlékére könyv­vel jelentkezünk. A „Hajrá Fradii" című kiadványt a Sporttörténeti stúdió tagjai ingyen átvehetik azon az összejövetelen, amit május 18-án 17 órai kezdettel a klubház tanácster­mében tartunk. Előbb megemlékezünk a régi pályáról, majd egyesületünk tagjai közül néhányon felelevenítik az új stadionnal kapcsolatos emlékeiket, élményei­ket. Ezzel a programmal zárul az FTC Sporttörténeti stúdió 3 éves rendezvénysorozata. A gólszerző Kvaszta. Háttérben Szabadi GÁSPÁR TAMÁS EU RÓ PA-BAJNOK! Az óriásölő és a félmázsós óriás Kitüntetettjeink Helyszíni beszámoló a Fradi mámorról E sorok írója abban a szerencsé­ben részeltetett, hogy egy furcsa Európa-bajnokságon vehetett részt. Április 26 és május 1. között ugyan­is Magyarország birkózó-válogatott­ja amolyan „menetből” végrehaj­tott kontinensversennyel lépett sző­nyegre a svéd gyufagyártás köz­ponti városában, a Vaettern-tó partján épült Jönköping Rosen- lundshallen nevű sportcsarnokában. Izgalmakban nem volt hiány. Miért? 1. Mert igazán kevesen hitték el idehaza, hogy Hegedűs Csaba csa­pata valóban bénító izomlázzal, me­reven, a megszokott légiesség nélkül fog birkózni, és világklasszisok egész sorát veszíti el a két fogásnem csa­táiban. 2. Mert az utolsó előtti napon egy jól öltözött férfi belépőt vett, egy revolverrel és egy puskával hado­nászva a szőnyegek mellé ment, így riogatva a nézőket. (Jellemző: a meccsek nem szakadtak meg. Hiá­ba! A birkózó, az birkózó...) És a mérleg ezek után? Két fo­gásnemben húsz pont, három érem. A vita azóta is tart: vajon siker ez, vagy balsiker? Szerencsére egy do­log nem lehetett kétséges: a Fradi káprázatosán szerepelt. Gáspár Ta­más végre Európa-bajnok lett, Bíró László pedig újabb (ez 1983 után már a második ilyen medálja!) ezüstéremmel gazdagította kollek­cióját. AZ ÓRIÁSÖLŐ Azt manapság már a zöld-fehér alsóneműt hordó pólyások is tudják, hogy világversenyen csak egyvalakit nem győzött le mázsás kiválóságunk, a 10C kg-os kötöttfogású Gáspár Ta­más. Nyikolaj Balbosint. A szovjet óriást, aki a hetvenes évek elejétől Íródó kiváló pályafutása során kere­ken tucatnyi aranyérmet gyűjtött a három világversenyes formában. 1980 után idén tavasszal tért vissza újra a nemzetközi börzére. Ügy, hogy éppen Szegedre hozták el le­mérni: vajon elég jó már a remek Nyikolaj? Elég jó volt, de azért ah­hoz nem, hogy „Gazsi”-t legyőz­ze... — Fél elégtétel volt ez számomra — mondta akkor 23 éves verseny­zőnk, Gáspár. — 1979, a bukaresti EB óta fentem a fogam Balbosinra. Éreztem: ha őt legyőzöm, kevés em­ber állhat utamba. De világverse­nyen legyőzni, az megint más do­log. .. A márciusi nyilatkozatot áprilisi tett követte. Az EB 3. fordulójában úgy kerültek össze, hogy mindket­ten tudták: aki nyer, az a döntős! Gáspár tanult a szegedi csatából, csak ritkán állt oda kapaszkodni Balbosinnal. Ezen azt kell érteni, Hogy a szovjet olimpiai bajnok re­mek hátraesésekre képes, de más, álló helyzetből indítható fogással sem áll hadilábon! Tamás okosan bontott, amikor kellett, rángatta a 34 éves ellenfelet, s mindezt úgy tette, hogy mindvégig övé volt az irányító pálca. Nem csoda: először Balbosint küldték az úgynevezett békaállásba. Onnan pedig mene­külni kellett, mert Tamás vasmarka könyörtelenül ölelte derekát. Ki is menekült. Meg is intették. Üjabb izgató másodpercek, 1:0 után újabb négy pont. Mert másodjára is a de­rék Nyikolaj került „parter”-be. És abból már két pörgetés sikerrel is járt. A vége: 5-1, világraszóló győ­zelem, egy adósság megadva. Persze előtte, a nyitó két fordu­lóban sem gyengélkedett Tamás: először a svéd Gustavsson, majd a svájci Lüthi került kétvállna elle­ne. Olyan megnyugtató magabiz­tosággal végzett velük, mint ahogy az is biztos: a nyár után ősz, azután pedig a tél következik ... Mi lesz Hörschel ellen? — kér­deztem tőle a Balbosin elleni szédü­letes bravúr után. — Ne haragudj, de majd a meccs után megmondom — válaszolt Tomi, aki emlékeztetett arra: ha maga­biztos lenne, akkor „bejönne” a ró­ka-holló alapmese v?ge ... Nem jósolt. Pedig világos, hogy a másik ágon szerepeltek közül ép­pen az NDK-beli ifjú ígérkezett a legkönnyebb ellenfélnek. Mert ugye a román Andrel és a bolgár Dimit­rov gyűjtött már szépen rímeket... Nem jósolt. Hanem nyert 57 má­sodperc alatt tussal. — Ott volt a válldobás lehetősé­ge, bár igazán nem számítottam ar­ra, hogy ennyire kinyílik előttem — emlékezett Tomi a döntőre. Mely az 1983-as budapesti ezüst után arany­nyal fizetett. Mert fizetett. Gáspár Tamás úgy két-három éve a 100 kg legjobbjai közé tartozik, de páratlan techniká­ja nem egyesült olyan állóképesség­gel, mely az élre vezérelte volna. Most igen. És hisszük, hogy még is­métli ragyogó szereplését. Folytatás a 2. oldalon A munka ünnepén, május elsején szép hagyomány, hogy jutalmazzák azokat, akik többet tettek, vagy ki­emelkedőt nyújtottak a kollektí­váért, s mindennapi tetteikkel ki­vívták a közösség megbecsülését. A kitüntetés puszta tényén túl ez a pillanat jó alkalom arra is, hogy a megbecsülés felett érzett öröm mel­lett visszanézzünk az elmúlt évtize­dekre is. Losonci Tibor egészen fiatal srác­ként rájött a társadalmi igazságta­lanságok, fonákságok ökölszorítóan megalázó, tarthatatlan légkörére. Munkás családból származik, ahol gyakori téma volt a látástól vaku- lásig folytatott kenyérharc mellett a gazdagok és a kétkezi melósok kö­zötti antagonisztikus ellentét. A má­sodik világháború a fiatalember po­litikai tisztánlátását kiszélesítette, hiszen rokonai, ismerősei gyakran beszéltek az aljas érdekből indított háborúról, az őrült ötletből fakadó világégésről. Nem véletlen, hogy a felszabadu­lást követő évben már tagja a kom­munista pártnak, s hamarosan mind több társadalmi feladatot vállal ma­gára az agilis fiatalember. — Legelőször a ferencvárosi ma­lom szakszervezeti bizottságának sportfelelőse lettem, 1947-ben. Első­sorban sportmúltam miatt, hiszen tudták rólam, hogy evezős verseny­ző vagyok a Fradiban. Az idősebb szakik örömmel szavaztak rám, mert már húsz évesen tagja voltam a szakszervezetnek. Egészen 1949-ig dolgoztam itt, majd az ÉDOSZ sportosztályára kerültem. — Hogyan került a ferencvárosi malomhoz? — Nálunk családi hagyomány volt a kenyér közelében dolgozni. Édesapám sütőipari munkás volt, nagyapám pedig a molnárok szak- szervezetének örökös tiszteletbeli elnöke. Én lettem az ő szakmai örököse, amikor egy napon már elég erősnek tartott, pelyhes állá srácként magával vitt a malomba. — Mit csinált? — Nagyapám keze alá kerültem, aki kemény, szigorú ember volt. Különösen tőlem kívánt sokat. Zsá­kokat hordtam, megismertem a fizi­kai munka verejték izét, s megta­nultam egy életre becsülni. — Hány kilós volt egy ilyen liszteszsák? — Nyolcvanöt. — Később több maigas beosztás­ban dolgozott a sportmozgalomban, de a szakszervezettől sohasem sza­kadt el. — Ezért vagyok most különösen boldog, hogy megkaptam ezt az el­ismerést. Az EDOSZ-szal harminc­hét esztendeje kötöttem életre szóló szövetséget, s ma is ezt a szakszer­vezetet tekintem annak a csatádnak, ahonnan elindultam. Bár több kor­mánykitüntetésem is van, de ez a legújabb tulajdonképpen egy életút, közel negyven év elismerése. Ügy vagyok vele, mint a Ferencvárossal, amikor elvállaltam az ügyvezető el­nökséget. Ott akartam befejezni a munkámat, ahol annak idején el­kezdtem. Ezért megható a számom­ra, hogy a SZOT a Szakszervezeti Munkáért arany fokozatával tüntetett ki május elseje alkalmából. Nem feledkeztek el rólam... Folytatás a 2. oldalon Fradi műsorlap A FERENCVÁROSI TORNA CLUB KIADVÁNYA 1983/84-ES IDÉNY, 17. SZÁM. ÁRA: 4,70 Ft A FERENCVÁROSI TORNA CLUB KIADVÁNYA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom