1000 nap - Emlékek és események az FTC életéből 1979-1982 (A Fradi műsorlap különkiadása, 1982)
91. szám
SZURKOLÓINK lan színes egyéniség. — Mit jelent Önnek a Ferencváros? — Mindent; szórakozást, örömet, ha nem így lenne, nem lennék vasárnap reggeltől délutánig a népligeti pályán. Meggyőződésem, hogy csak a Fradisták tudnak igazán közönséget toborozni. A Dalnoki vagy Toldi- szerű egyéniségek vonzzák igazán a szurkolókat. — Milyen szurkolónak tartja magát? — Nehéz megítélni. Flangos vagyok. Kiabálok, úgy buzdítom a csapatot. De sohasem szidom az ellenfelet. Tisztelem őket, megemelem jelképesen a kalapom előttük, ha jobbak. Török Imre 54 éves. Tőzsgyökeres pesti. Gyerekkora óta Fradista. Egy héten általában négyszer-ötször is megfordul a Fradi-pályán. — Hol dolgozik? — Az Országos Szakipari Vállalatnál vagyok esztergályos. — Nem zrikálják kollégái, mert Fradista? — Nem, mivel a műhelyben levők 90 százaléka szintén zöld—fehér rajongó. Csak akkor kezdenek el froc- lizni, ha valami zűr van a csapat körül, mert tudják, hogy közel vagyok a tűzhöz, sok barátom van a játékosok és a vezetők között. — Tudom, hogy sok társadalmi munkát is vállal a Fradiért. — Örömmel teszem és én ezt nem érzem valamiféle nagy tettnek. Az öregfiúk labdarúgó csapatánál például én gondoskodom arról, hogy a szerelés mindig pontosan érkezzen a mérkőzés színhelyére. A meccseken rendező vagyok, brigádvezető. S ha tehetem még az edzéseket is végignézem. — Milyen a mi közönségünk? — Lelkiállapotuk a csapat szereplésétől függ. Fia jól játszanak, akkor nincs gond. Még a játékvezető egyes tévedéseit is elnézik. Sajnos van egy réteg, amelyik hiába lenget zöld- fehér zászlót, magatartásával, viselkedésével nem ide közénk való . . . Üvegeket dobálnak, trágárkodnak. csak örökösen balhét akarnak keverni, ezzel nem tesznek mást, csak ártanak a futballnak, a Fradinak. — Hogyan lett Fradista? — 1940-ben édesapámmal apálya mellett mentünk el villamossal, mivel Lőrincen laktunk. Pont egy mérkőzés folyt és tele volt a lelátó. A fatribünnek, az atmoszférának olyan hatása volt rám, hogy azt mondtam apámnak, na én holnaptól ezeknek drukkolok. — Az első meccs? — Csóró gyerek voltam, nem volt belépőre pénzem, mi mást tehettem, felmásztam az egyik jegenyefára, s annak csúcsáról néztem áhított szemekkel kedvenceimet. 1943. február 28-a volt: 8 : 2-re legyőztük a Kolozsvár csapatát. A fa többször megingott, mert nem egyedül ültem rajta, de én nem féltem, szinte transzban voltam. Lehet egy ilyen csodálatos meccset egy kis majré miatt otthagyni? — Kikre emlékszik? — Rudas Ferire, Sárosi doktorra, Mikére és Gyetvaira. — Kik a barátai? — Az öregfiúk csapatából csaknem mindenki. Elsősorban Fenyvesi, Albert és Szűcs Lajos. A mai játékosokkal is jóban vagyok, szerintem jó kis társaság ez. — A legemlékezetesebb 90 perc? — Puskás Öcsiék ellen játszottunk a Népstadionban és a nagyhírű legendás Honvéd már 4 : 1 -re vezetett ellenünk. A vége 4 : 4 lett. Borsos Miki három gólt rúgott. Csodálatos volt az a második félidő, amelyet az akkori Kinizsi produkált. — S a közelmúltból egy emlék? — 6 : 1-re győztük le a Győr csapatát, s Szabó Ferike öt gólt ragasztott a Rába-partiak hálójába. Nem véletlen, hogy másnap 10-es osztályzatot kapott a Népsporttól. — Mit jelent Önnek a Ferencváros? — Nyugodtan mondhatom, hogy nekem ez a második otthonom. En tényleg ezt egy nagy családnak érzem. — Mit szól sportszenvedélyéhez a családja? — A lányom 25 éves, most már férjnél van. Szerencsére a vöm is nagy Fradista. Egyetlen szívfájdalmam van, hogy a feleségemet nem érdekli a labdarúgás. Ám nagyszerű asszony, sohasem tesz szemrehányást, azért, ha meccsre megyünk. Mert én aztán a jégkorongtól a kézilabdáig mindenen ott vagyok. — A stúdióval kapcsolatban mondjon néhány szót. — Nagyszerű kezdeményezés volt és mindenféle túlzás nélkül megállapíthatjuk, hogy a stúdió vezetői igazi otthont, baráti hangulatot teremtettek az összejöveteleken. — Első számú kedvence? — Albert Flóri. Nálam ő az elmúlt húsz esztendő legnagyobb játékosegyénisége. — Milyen vágya, kívánsága van? — A nemzetközi porondon végre egy kiúgró teljesítmény valamelyik kupában. Olyanra gondolok, mint amilyen az 1965-ös VVK-siker volt, s amely pezsdítőleg hatott az egész magyar labdarúgásra. Tekintélyünk, preztizsünk lett szerte Európában, a nagyvilágban. Mint szurkolónak, ennél nagyobb vágyam nem is lehet . . . 1000 NAP A Ferencvárosi Torna Club -kiadványa. Felelős kiadó: Losonci Tibor Felelős szerkesztő: Nagy Béla írták: Nagy Béla, Gyenes András Fényképek: Pozsonyi Lajos, Magdics László Készült: az MGSZ PRINT gondozásában Felelős vezető: Tulipánt József (82204) B9
