1000 nap - Emlékek és események az FTC életéből 1979-1982 (A Fradi műsorlap különkiadása, 1982)
91. szám
Szabó Ferenc ezen a barátságos nemzetközi mérkőzésen játszott utoljára a Fradiban. Néhány nap múlva már a Szombathely igazolt labdarúgója lett. MÁRCIUS 8. Üllői út: FTC—Rába ETO 2:1. G.: Murai, Nyilasi. A mérkőzés előtt a nemzetközi nőnap alkalmából zenével köszöntötték a találkozóra kilátogató hölgyszurkolókat . . . MÁRCIUS 13. Megjelent az FTC Napló 1955- 1959. c. kötete. Ebben a könyvben többek között az Ausztráliában elsőnek túrázó magyar csapat, a Ferencváros portyamérkőzései is megtalálhatók. MÁRCIUS 14. Zalaegerszeg: FTC—ZTE 4 : 4. G.: Nyilasi 2, Rab, Koch MÁRCIUS 16. Megalakult az FTC sporttörténeti stúdió, amely egy szurkolói törzsgárda rendszeres és kultúrált foglalkoztatását, „kiszolgálását" tűzte ki célul. MÁRCIUS 18. Diósgyőr: DVTK-FTC 1 : 0. MNK. Az FTC legjobbja a bravúrosan védő Kakas László volt. A Fradi vereségével kiesett az elődöntőből. MÁRCIUS 21. Népstadion: Vasas—FTC 2 : 1. G.: Ebedii. A 87. percben csereként beállt Farkas távoli lövésből szerezte a győztes gólt! Egy Fradi tizenegyes a bíró sípjában „maradt" . . . Régi „bútordarabok" az Üllői úti pályán, olyan megszokott arcok, akiket jól ismerünk, köszönünk is nekik, de életük, a klubhoz való kötődésük eddig titok maradt. Studiótagok ők, régi megszállott fradisták, akiknek életében e három betű: FTC és az ehhez társuló sok-sok felejthetetlen 90 perc emléke olyan, mint egy féltett családi ereklye, életre szóló talizmán. Élő Ferenc 49 éves. Vidéken élt, ott lett a labdarúgás szerelmese. Ezekről az évekről így beszél: — Dombóvári vagyok és az aranycsapat későbbi kitűnő hátvédjével, Buzánszky Jenővel nőttem fel. Magam is kergettem a labdát, de hamar beláttam, hogy nekem aligha terem babér, én a labdarúgás szerelmeseinek abba a táborába tartozom majd, aki felül a lelátóra és űzi-hajtja csapatát. — Hogyan lett Fradista? — Abban az időben a gombfoci a srácok körében rendkívüli módon hódított. Egyikünk UTE lett, másikunk Nagyvárad, a harmadik pedig Fradi. Nem tudnám pontosan megmondani, hogy mi volt az, ami arra inspirált, hogy a zöld—fehér legyen a csapatom, de egyszóval az én kapusom Csikós Gyula és középcsatárom, Sárosi Gyurka messze héthatárban híres volt. Verhetetlen ármádiának számított, rettegtek tőlük az ellenfelek, csakúgy, mint a valóságban. — Mikor látta először az igazi Ferencvárost? — 1940-ben hétéves gyerekként hozott fel először ide az Üllői úti pályára az unokabátyám. Óriási élmény volt, madarat lehetett volna velem fogatni. Nem akarok csacsiságot mondani, de nem emlékszem pontosan sem az ellenfélre, sem az eredményre. Egy maradt meg bennem. Az, hogy a Ferencváros gyönyörű szép, tiszta zöld szerelésben játszott. Aztán 1943- ban egy hírverő mérkőzésre is lejött Dombóvárra a Fradi; Sárosi György- gyel, Csikóssal és a többi nagysággal. 2 : 1-re győztek a helyi focisták ellen. Nem túlzás, ha azt mondom, hogy a vendégszereplés valóságos népünnepély volt ebben a kisvárosban. — Kik voltak azok az elmúlt évtizedekben, akik a kedvencei voltak? — Henni, a Robinsonádokra képes kapus. A felhőfejeseiről és technikai bravúrjairól híres Kocsis Sanyi, a Fradiszívet megtestesítő Kispéter Mihály és az örökmozgó Rákosi Gyula. Általában azokért rajongtam, akik hajtottak, küzdöttek, ezekre még akkor sem tudtam haragudni, ha rossz napjuk volt, mert látszott rajtuk, hogy minden megtettek a csapat sikeréért. — A legfelejthetetlenebb 90 perc? — 4 : 0-ra kikaptunk Törökországban a Galata Szeraj együttesétől. A visszavágón szúfolt nézőtér volt az Üllői úton, a szurkolók torkuk szakadtából, megállás nélkül űzték-haj- tották a csapatot. A játékosok láthatóan görcsösen, nagy elánnal játszottak. De ez is kevés volt, csak 2 : 0-ra tudtunk győzni, s így kiestünk a Bajnokcsapatok Európa Kupájából. Dühömben sírni tudtam volna, hogy egy ilyen gyenge csapat vert ki minket. — Mi a foglalkozása? — Közép-Dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság gépészeti csoportjánál dolgozom géplakatosként. — Család? — Egyedülálló vagyok. Úgyhogy nekem senkitől sem kell engedélyt kérnem, ha meccsre akarok menni. — A labdarúgáson kívül még milyen sporteseményekre jár? — Mindent szeretek: a tornát, a vízilabdát, a kézilabdát. Egyszóval nálam soha nincs „uborkaszezon" a sportban. — Tudjuk, hogy 1974 óta pártolótag a Ferencvárosnál és tagja a sporttörténeti stúdiónak is. Melyik programja tetszett a legjobban? — Nagyon élveztem Sós Károly és Kemény Tibor érdekes élménybeszámolóját, továbbá a T-betűs csatársorral készített interjúkat. Örültem annak, hogy minden alkalommal őszintén, köntörfalazás nélkül, nyíltan beszéltek kényes témákról is. Szerintem dr. Páncsics Miklós estjének is ezért volt olyan sikere. — Kit látna még szívesen a vendégek között? — Fehér „Pacalt", régi ökölvívónkat. Olvastam róla, s szerintem hallat-
