1000 nap - Emlékek és események az FTC életéből 1979-1982 (A Fradi műsorlap különkiadása, 1982)
90. szám
rezte. Egy év múlva Pokorny volt a magyar válogatott első középcsatára . Margitsziget MARGITSZIGETI PÁLYA Kevesen tudják, hogy az FTC a Margitszigeten nyerte az első labdarúgó vándordíját. A neve Ezüstlabda volt és azért játszották a döntőt a szigeten, mert Magyarországon ott volt egyedül füves pálya. Zöldből, dús növényzetből ott soha nem volt hiány. Már a római időkben is használták a szigetet, majd az 1200-as években szerzetesrendek kapták meg. 1242- ben a tatárok elöl menekülő IV. Béla 10 éves Margit lányát az akkor még Nyulak szigete néven ismert helyre vitte, ahol kolostort építtetett. Margit mellett főnemesek lányai, apácák és szerzetesek lakták a szigetet. A sziget - amelyet egy időben Palatínus szigetnek is hívtak — 1796-ban József nádor tulajdonába került. Parkosítás, területrendezés, gyógyvizek feltárása, építkezések, a következő 50 év eseményei. 1843-ban már sportélet is van a szigeten: Széchenyi István csónaktúrákat szervez az evezősöknek! Az 1873-as regattának nagy eseménye volt, hogy a walesi herceg, a későbbi VII. Edward is résztvett azon. 1884-ben pedig felépült az első klubház: a Neptun Evezős Egylet otthona. Ekkor még a szigetet mindig csak csónakon lehetett megközelíteni. 1876-ban készült el a Margit-híd, amelynek levezető szárnyhídját 1900-ban nyitották meg. Az FTC futballistái két év múlva — 1902. március 27-én játszottak először a Margitszigeten. Ez azért is nevezetes, mert mindmáig legnagyobb vereségünket ekkor szenvedtük el: Oxford -FTC 16 :0! A magyar csapatok közül a MAC ellen értük el az első „szigeti győzelmet". Ez az egyébként 6 : 0-ás siker 1903. március 15-én volt. És az év utolsó mérkőzsén — a 33 FC ellen — már nemcsak a Duna jeges vízéből kihalászott labdát, hanem az Ezüstlabdát is a Ferencvárosba vihették az „ősfradisták" . . . Elektromos pálya A Margitszigettel szemben — a pesti oldalon — van az Elektromos-pálya. Közvetlen az FTC csónakháza mellett. „Szomszédunk" létesítménye arról híres, hogy itt játszották le Magyarországon az első villanyfényes mérkőzést. (1939. június 13. Budapest—Brüsszel 4 : 0) A Duna-parti pálya négy sarkában felállított 25 méter magas, egymástól mintegy 25 méter távolságban levő oszlopok 12 reflektora — óránként 96 kilowatt áramfogyasztással — 60 lux fényerejű világítást produkált a küzdőtér minden pontján. Mintha egymillió gyertya világított volna. Ilyen a fényerő egy 60 wattos égővel megvilágított 4X5 méteres szobában. Az emberfej nagyságú villany- körték elé különleges, a fényt szétszóró üveglapokat helyeztek. Érdekes fényhatás keletkezett így a fénysugarak találkozásakor: a fénysugarak - mintha vízsugarak lennének - valósággal szétspriccelték egymást. A felhasznált elektromos áram — az akkori körülmények között — fedezhette volna egy kisebb vidéki város másfél órás energiaszükségletét. A fogyasztás természetesen önköltségi áron — mérkőzésenként 50 pengőért - számolták el. (Összehasonlításként: a Népstadion 1959-ben elkészült, négy árbocra szerelt 280 reflektorának fényereje 900—1000, az FTC-pálya világítóberendezéséé pedig 1400 lux a zöld gyep minden pontAz 1941-es Szent István kupa győztes csapat. Tóth Potya edző, Sárosi III, Füstös, Tátrai, Lázár, Nagy II, Lukács, Csikós, Sárosi dr, Gyetvai, Kiss, Polgár 75
