1000 nap - Emlékek és események az FTC életéből 1979-1982 (A Fradi műsorlap különkiadása, 1982)
87. szám
I AUGUSZTUS 29 Népstadion: FTC—Bp. Honvéd 1:1 Góllövő: Mészöly. Megjelent az FTC Napló 1934-1937- es kötete. SZEPTEMBER 1. Dunaújváros: FTC-Dunaúj- város 4:2 Góllövő: Pogány 2, Ebedli, Mészöly. SZEPTEMBER 2. Női kézilabdarangadó a Körcsarnokban: FTC—Bp. Spartacus 18:15 SZEPTEMBER 5. Üllői út: FTC-Tatabánya 2:1 Góllövő: Pogány, Néder (öngól). Kettős FTC siker az 1000 m-es állórajtos időfutamban. A bajnok Zaka István volt, az ugyancsak fradista Morcz előtt. SZEPTEMBER 6. Zaka István ismételt: bajnokságot nyert a repülőversenyben is. Az FTC sikeres atlétikai versenyt rendezett a Népstadionban. SZEPTEMBER 7. Az FTC kerékpározói megszakítás nélküli tizedik üldöző csapatbajnoki aranyérmüket szerezték! Bürger és Sarkadi egyaránt hatszor, Zaka és Pásztor először volt a 4000 m-es bajnokcsapat tagja. SZEPTEMBER 8. Salgótarján: FTC—STC 0:0 A Ferencváros idegenbeli FTCLokomotiv Szófia 2-0 UEFA KUPA G: Pusztai, Pogány FTC: Zsiborás—Tepszics, Judik, Vépi-Takács, Rab, Ebedli, Mészöly- Pusztai, Nyilasi, Pogány. Csere: Szo- kolai. Jancsika. Két gól és két kihagyott gólhelyzet - amely mindent eldöntött . . . A 11. percben Takács mintegy 28 méterről, középről hatalmas lövést eresztett meg a bal felső sarok irányába. Goranov a levegőben úszva a kapufára tolta a labdát, majd azonnal utána vetődve fogta Takács 16 méteres, bal sarokba tartó lövését. A 32. percben Pogány a bal oldali partvonal mellől ravaszul ívelt kapura, a labdát a vetődő Goranov csak érinteni tudta, már mindenki gólt kiáltott, de végül a bal kapufáról kifelé pattant és a védők szögletre mentettek ... A 43. percben esett az első gól. Nyilasi egy meredeken előreívelt labdával nagy lendülettel középen kitört, majd a kaputól 10 méterre a mellette futó Pusztai elé játszott, aki futtából egyből a kapu jobb oldalába lőtt. A második gólt a 60. percben az Ebedlivel elkövetett szabálytalanság után Pogány tizenegyesből szerezte. Ezen a szerda estén a Népstadionban kísértett a múlt. Az ugyancsak bolgár Marek elleni idegenbeli 0:3-ra, majd az azt követő 2 : 0-as visszavágóra gondolunk. Mindkétszer a Ferencváros esett ki, és mindkétszer karnyújtásnyira volt a továbbjutást jelentő 4 : 0-ás győzelemhez. Ezúttal sem sikerült. A kiesés óriási csalódást jelentett a zöld-fehér táborban, és bizonyos fokig kihatott a későbbi bajnoki szereplésre is. A rekordok éve Amikor Schillerwein Istvánnal, a kerékpár szakosztály vezető edzőjével felelevenítettük az 1979-es esztendőt, őszintén szólva nem gondoltuk, hogy három év távlatában az akkori sikerek cseppet sem halványultak, sőt, értékük, rangjuk emelkedett. — Személy szerint mire gondol, ha az 1979-es év szóba kerül? — Az öregségre. Mert ezzel a dátummal különösen szép jubileumhoz érkeztem. Akkor pontosan húsz esztendeje voltam a szakosztály edzője, hiszen 1959-ben kötöttem életre szóló „munkakapcsolatot" a klubbal. — Ez a jubileumi év a sikerek szempontjából sem volt akármilyen. — 1979 a szakosztály történetében egyedülálló diadalmenet volt. Az a zenit, az a csúcs, amit, azt hiszem, lehetetlen lesz még egyszer túlszárnyalni, de elérni is. — Mi minden került akkor a Fradi tarsolyába? — A pályabajnokságok közül mind a hetet mi nyertük, és ilyen még nem fordult elő a zöld—fehér szakosztály történetében. Amilyen versenyszámot csak kiírt a szövetség, abban mi diadalmaskodtunk, száz százalékos sikerrel zártuk az évet, ahol Fradi- -kerékpáros a betonteknőben rajthoz állt, nem akadt legyőzője. A felnőttek közül a lehető hét számból hetet nyertünk. — Na és az utánpótlás? — Itt is mi végeztünk az első helyen az összpontszámok alapján, mert a gyerekek, a serdülők és a juniorok között összesen tíz országos bajnoki címet nyertek bringásaink. — Hogyan írt akkoriban a Fradi szakosztályáról a sajtó? — A magam részéről a legkisebb cikkeket is őrzöm több mint húsz év távlatában. Ekkoriban csak felsőfokon, dicshimnuszokat zengve, elismerően beszéltek rólunk. A legtöbb újságcikk azt hangúlyozta, hogy ez egy átgondolt, hosszú szakmai program eredménye, amely a következetességnek, a lelkiismeretes munkának köszönhető. — 1979, ha jól tudom, más szempontból is egyedi értékű. — Ekkor arattuk a felnőtteknél tizedik pálya csapatbajnokságunkat. 1970-től kezdve képtelenek voltak legyőzni minket a rivális klubok. — Kik vitték a csapatban a prímet? — Mindenekelőtt Szűr István, aki nyolcszor volt bajnok, Hóbor Lajos hétszer, Bürger Ferenc és Sarkadi Zsigmond hatszor-hatszor állhatott föl ez alatt a kilenc esztendő alatt a győzelmi dobogó legmagasabb fokára, mint az FTC-legénység tagja. — Ennyi szép eredmény után kézenfekvő a kérdés, hogy mi volt a sikerek igazi mozgatórugója? — Viszonylag azonos képességű, remek versenyzőgárda jött össze. Jó példa erre, hogy minden alkalommal két csapatot indítottunk a bajnokságban. Az első team-ben versenyezni óriási megtiszteltetés volt és a csapattagságért éppen ezért hallatlan nagy harc dúlt. Egészséges rivalizálásból természetszerűleg még jobb eredmények születtek. Azt, hogy mennyire kiegyensúlyozott volt a a
