1000 nap - Emlékek és események az FTC életéből 1979-1982 (A Fradi műsorlap különkiadása, 1982)
89. szám
nyét az FTC, de a DVTK az utolsó percben egyenlített. Az utolsó mérkőzésen ez volt a mieink összeállítása: Szász—Molnár, Bősz, Horváth R., Klebik—Bánki (Nyári), Szlávik, Hegyi—Takács, Horváth K., Németh. Edző: Albert Flórián. Ugyancsak megvált tisztségétől Friedmanszky Zoltán is. Az új vezetőedző szintén a klub régi játékosai közül került ki: Novák Dezső 2 éves szerződést írt alá. Pályaedzőül és segítségül két régi barátja: Monostori Tivadar és Szűcs Lajos is az Üllői útra „költözött". A serdülőcsapat (Fejszés—Nagy, Cserjés, Simon, Mózes—Pistár, Meszes, Morvái—Tarcsafalvi (Kovács A.), Kovács I., Kirschmayer. Edző: Perlaki István) az utolsó mérkőzésen a DMVSC ellen Morvái és Pistár góljaival 2 : 0-ra győzött, amely a mieink végső sikerét jelentette: 1. FTC 2. KSI 3. Bp.Honvéd 4 3-1 4 3-1 4 2 11 8:2 8:4 7:3 6 6 5 Harminckét,év után Kedves ünnepségre_került sor kedden délelőtt az FTC Üllői úti székházában. Harót János, az egyesület ügyvezető elnöke, Hargitai Károly elnök- helyettes és Havasi Mihály a labdarúgó-szakosztály technikai vezetője köszöntötte Dalnoki Jenőt, abból az alkalomból, hogy 32 esztendős játékos és edzői pályafutás után megvált a klubtól. Mint ismeretes, Dalnokinak, noha már egy esztendeje az MLSZ-ben tevékenykedett, mostanáig az FTC volt a munkaadója. Dalnoki Jenő meghatottad mondott köszönetét az ajándékért és az ott töltött éveit, munkáját méltató szavakért, majd hozzátette: kerüljön bármilyen munkakörbe is, mindig szeretettel fog visszaemlékezni a zöld—fehéreknél eltöltött időszakra, s szíve mélyén azért mindig fradista marad. (Népsport) IFradisták sporttrófeái DALNOKI JENŐ A gyűjtés szenvedélyéről elöljáróban csak annyit, hogy még játékoskorom delelőjén kerültem nagyon szoros baráti kapcsolatba antikváriumok, régiség-kereskedések vezetőivel, eladóival. Mindannyiuknak nagyon tetszett, hogy sportember létemre a múlt maradandó értékeinek ilyen nagy szerelmese vagyok. így alakult ki az a nagyon baráti viszony, hogy ha különösen értékes régi könyv, vagy értékes régiség került hozzájuk, azonnal értesítenek. A sok száz és száz emlékkel, ritkasággal, jelvényekkel és zászlókkal övezett falak egyikén, otthonunkban fűzőjéről csüng alá egy pár csillogó feketére tisztított futball-cipő. Fehér talpain a játékos-társak tintával írt aláírásai, a „tanúk", akik ott voltak azon a mérkőzésen, amelyen végleg elbúcsúztam az aktív játéktól. A búcsú akkor nagyon fájt, s amikor ránéztem a cipőkre, összeszorult a szívem. De mert a sors úgy hozta, hogy végül is nem kellett eltávolodnom a labdarúgópályák varázsos világától, most már szívesen nézem sportoló pályafutásom e nagyszerű emlékét. NOVAK DEZSŐ Az 1964-es olimpiai labdarúgó döntőnek a labdája ott díszeleg Dezső szobájában. Az aranyérem mellé ugyanis ezt is sikerült megszereznie a kitűnő labdarúgónak. Méghozzá nem kis ügyesség árán. A labdaszerzést Dezső már jóval a mérkőzés lefújása előtt kitervelte. Mindezzel azonban nem volt egyedül a pályán. Az ereklyének is beillő bőrgolyóra rajta kívül még vagy egy tucat labdarúgónak is fájt a foga. Nos, ahogy közeledett a lefújás pillanata, a csapatkapitány tudta, hogy ádáz „közelharc" következik a fociért. Nos, hogy ezt elkerülje, fél perccel a játék befejezése előtt elvette azt a szélsőjétől s többé már senkinek sem adta oda. Addig ő viselte gondját, kicselezett vele néhány fiút, majd amikor felharsant a bírói síp, csak lenyúlt a lába elé, s hopp felkapta. Dezső három olimpiai érme — 2 arany (FTC játékosként) és 1 bronz (a Haladásból) - mellett ez a Tokióból hozott labda bizony féltve őrzött „kincsei" közé tartozik. Kislányai is büszkén nézték apu fociját. A fénykép úgy 1970 körül készült.. 45
