1000 nap - Emlékek és események az FTC életéből 1979-1982 (A Fradi műsorlap különkiadása, 1982)

96. szám

Űj szerepben a „Császár”

Albert Flórián, a szurkolók és kritikusok egybehangzó véleménye szerint is nagyszerű műsorvezetője, narrátora volt a televízió háromrészes világbajnokságok történetét feldolgozó sorozatának.

— Gyakorta néztél farkasszemet a nézőkkel, többnyire premier-planban voltál a képernyőn. Nem volt szokatlan ez a szerepkör?

— Annak idején labdarúgóként, majd később is sűrűn szerepeltem a televízióban. De egészen más dolog riportalanynak lenni, vagy műsorvezetőnek és riporternek egyszemély- ben. Szembe kellett ülnöm a kamerával, vagy fogalmazzunk úgy, hogy négyszemközt voltam a nézőkkel. Érdekes, izgalmas feladat volt.

— Milyen témaköröket ölelt fel ez a műsor?

— A három adás kronológiai sorrendben próbálta a magyarok szereplését végigkövetni a világbajnokságokon. Ezzel együtt természetesen a magyar foci közel százéves történetét is próbáltuk felölelni.

— Kiket interjúvoltál meg?

— A ma élő egykori kiválóságok közül mindazokat, akik érdemleges, hogy úgymondjam perdöntő „vallomást" tudtak tenni, akik tanúi vol15 éves emlék: Flóri az Aranylabdával ...

tak az adott kornak, tevőleges részesei voltak az eseményeknek.

— Név szerint?

— Takács II., Toldi, Lázár, Buko- vi, Sebes Gusztáv, Szusza, Hidegkúti, Titkos Pál, llovszky Rudolf, Molnár György, Deák, Grosics és Farkas.

— Lesz-e ennek a televíziós szereplésnek esetleg folytatása, mert a szurkolók számára igen kellemes meglepetés volt ez a kitűnő műsorvezetés.

— Ez nem rajtam múlik. Mindenesetre ezt a lehetőséget is meg kell köszönnöm Mahrer Emil rendezőnek, és Dobor Dezső szerkesztőnek.

— Hol voltak a forgatási helyszínek?

— Az MTK klubban, a Volán pályán, a Televízió stúdiójában és itt, az FTC pálya, rangos sportmúzeumában. A régi trófeák és ereklyék között az egyedi sportértékkei dicsekedhető díjak, serlegek táraságában szó szerint megelevenedett a sporttörténelem.

— Na, és Albert Flórián újra újságíró kvalitásáról tett tanúbizonyságot.

— Ej, ej, régi szép idők! Amikor . még Hoffer Józsi bácsi mellett slapajoskodtam az MTI-ben. Jól éreztem magam, tényleg hivatásomnak

tekintettem a sportújságírást. 1959 és 1969 között, tíz éven át ez volt az életem. Azt csináltam, azzal foglalkoztam, amit szerettem: a focival, a sporttal.

— Tudom, hogy életedről könyvet is írtál. Mi lett ennek a sorsa?

— Igen, papírra vetettem Hoffer Józseffel együtt mindazt, amit úgy éreztem, hogy pályafutásommal kapcsolatban el kell mondanom. Feljegyeztem jót és rosszat, szépet és keserűt egyaránt. Egy ideig fiókban volt, de remélem, rövidesen nyomdába kerülnek a kéziratok.

Talán még emlékeznek a szurkolók, hogy 1966-ban, az angliai világbajnokság idején, a „Pálya közepén" címmel minden mérkőzésünket kommentáltad, a Képes Sportban. Nagyszerű írások voltak ezek, a szenvedő vagy derűs labdarúgó éppen aktuális hangulata miatt. Az edzői hivatás nem hiszem, hogy akadálya annak, hogy alkalomszerűen itt-ott írásaid jelenjenek meg.

— Nem vagyok az a típus, aki ajánlgatja magát, aki tolakszik. Ha nem hívnak, nem is megyek. Egyébként a Televízió felkérése bizonyítja, hogy az érdekes, szép feladatok elől sohasem térek ki.