1000 nap - Emlékek és események az FTC életéből 1979-1982 (A Fradi műsorlap különkiadása, 1982)

96. szám

sós a leves? Kurucz Antal mesterszakács életé­ben talán kétszer sózta el a levest. Ötvenkilenc éves, több mint 45 esz­tendeje szakács, de ezekre a napokra kristály tisztán emlékezik. — Mikor volt ez? — Mindkét alkalommal a Fradi volt a ludas. A vereség annyira ki­hozott a sodromból, hogy azt hiszem dupla adag sót dobtam a forró fazék­ba. Szerencsére még időben észrevet­tem, így a vendégek elé már ízletesen került az étel. — Ilyen vehemens FRADI-druk- ker? — Némi túlzással azt is mondhat­nám, hogy szinte belebetegszem, ha a csapatnak nem megy jól. Napokig a hatása alatt vagyok egy-egy vereség­nek. Például a Rába ETO-elleni Üllői úti meccs szabályosan kiborított. — Mióta Frád ista? — Amióta az eszemet tudom. Vas megyéből származom, Ivánéról. Mint pendelyes kis srác is már f rád ista voltam, mikor két árokpart között fejelgettünk, vagy fociztunk, én egé­szen biztos, hogy Sárosi dr-t, vagy pe­dig Lázár Gyulát választottam kép­zeletbeli nevemül. Rajongtam ezekért a nagy játékosokért, az ő bűvöletük­ben váltam szenvedélyes labdarúgó drukkerré. — Későbbiek során életében a fő­zés mellett a sport is fontos szerepet kapott. — így igaz. Hiszen 1952-től 1972- ig a müncheni olimpiáig minden öt­karikás játékon ott voltam, mint a magyar csapat szakácsa. Két labda­rúgó világbajnokságon is én főztem a fiúknak. 1954-ben Svájcban, 1958- ban pedig Svédországban. — A fradisták közül kik voltak a legjobb barátai? — Dalnoki Jenőtől Albert Flóriá­nig, Novák Dezsőtől Rákosi Gyulá­ig, egytől-egyig. Mindenkit nagyon szerettem. Nagyon jó srácok voltak, akikkel öröm volt együtt lenni. De­rűs volt a hangulat, állandó heccelő- dés, mókázás folyt, amikor a legfá­radtabbak voltak, akkor is fel tudták dobni magukat egy jól sikerült viccel, vagy beugratással. — Hallhatnánk egy sztorit? — 1960-ban a római olimpiára készültünk a tatai edzőtáborban. Ba­ráti Lajos és Volentik Béla, a két szakvezető egyeseknek szigorú fogyó­kúrát írt elő. Közéjük tartozott Dal­noki Jenő is. Vacsora helyett sétálni- ok kellett, s amíg a többiek jókat falatoztak, ők csak nagyokat nyel­hettek. Két nap után kinéztem a konyha ablakából, s látom, hogy Dal­noki Jenő kopogtat az ablakon, imá­ra kulcsolta a kezét, s ájtatos arccal könyörgött egyetlen falat kajáért. Ki­nyitottam a hátsó ajtót, mert majd megszakadt a szívem a szenvedő fra- d istáért. Jenő akkor megevett egy platni felvágottat fél kiló kenyérrel, majd másnap bűnbánó arccal lépett a mérlegre. Baráti érthetetlenül néz­te a számokat és nem akart hinni a szemének, hogy Tatán már a levegő is hizlal... — Van-e még a tarsolyában hason­ló történet? — Már gondoltam arra, hogy meg­írom, mert összeállt már egy kötetre való. Az „aranycsapatnál" mindig Puskás Öcsi volt a leghangosabb. Amikor megkérdeztem, hogy ki mit akar enni, holt biztos volt, hogy ő szólalt meg legelőször. Kedvence a lecsó volt, sok kolbásszal. Amikor egy hét alatt már harmadszor kellett azt főznöm, Sándor-Csikar kérdőre vonta: „Mondd sváb, meddig kell még zabálnunk a lecsót?" Puskás így válaszolt: „Csak addig Csikar- kám, amíg válogatott vagyok" ... — Sokat jár meccsre? — Munkahelyi elfoglaltságom mi­att sajnos előfordul, hogy egyszer- -egyszer nem tudok kimenni, de a legtöbb bajnoki meccsen esőben, hó­ban ott vagyok az Üllői úton. Az­előtt még az edzésekre is kijártam. Az 1967-es bajnokcsapat tréningjei, amelyeket Lakat Karcsi dirigált, él­ményszámba mentek. Ügy meghaj­totta a srácokat, hogy gyakorta négy kilókat vesztettek a játékosok az edzés végére testsúlyukból. Ilyen felkészülés mellett nem volt csoda, hogy állóképességben, kondícióban fölötte álltak az ellenfeleknek. Arról nem is beszélve, hogy ennek a csapat­nak a játékos-garnitúrája fantasztiku­san összejött. — Kérünk egy újabb sztorit a kü­lönböző világversenyekről. — 1952-ben Helsinkiben az Olym- pián, amikor Csermák Jóska meg­nyerte a kalapácsvetést, szabályosan egy ötliteres fazék gulyáslevest meg­evett egy ültő helyében . . . Puskás Öcsi a győzelem után zsíroskenyeret rendelt. 1954-ben a svájci labdarúgó VB-n a brazilok elleni siker után a csapat nagy része mákostésztát és tú­róscsuszát rendelt. A római olimpián 1960-ban az ökölvívó „Török-béka"’ kívánsgáa a siker után: paprikás­krumpli volt. 1964-ben Tokióban az aranyérmes footballcsapatból Novák Dezső csak egy szál gyulai kolbászt kért, az utolsó 90 perc után és egy jó hideg fröccsöt. 1968-ban megboldo­gult Kozma Pici nyolc szelet rántott­húst kajált meg. 1972-ben München­ben Hegedűs Csaba kívánságát kellett teljesítenem, aki egy szaftjában úszó marhapörköltet igényelt... — Mi a vágya? — Jövőre, ha bajnokságot nyer a Ferencváros, a fiúk azt kérhetnek, amit akarnak. Garantálom, hogy Ku­rucz Toncsi a legínyencebb falatokat is örömmel tálalja ... Ajándék­boltunk 11—17 óráig várja a kedves szurkoló­kat.- Pártolótagság és sporttörténeti stúdió tagság ügyintézés, szerve­zés, felvilágosítás.- Fradi műsorlapok és FTC Naplók árusítása.- FTC címeres hollóházi ajándéktár­gyak: korsó, kávés és likőrös kész­let, hamutartó, tányér, íróasztali emléktárgy.- FTC címeres lámpa- FTC címeres táska- FTC címeres kulcstartó- FTC címeres öntapadós levelező­lap- Színes FTC pályakép levelezőla­pon- A Fradi induló hanglemeze- zászlók, jelvények VÁRJUK ÖNT IS A FRADI AJÁNDÉKBOLTBAN!

Next

/
Oldalképek
Tartalom