1000 nap - Emlékek és események az FTC életéből 1979-1982 (A Fradi műsorlap különkiadása, 1982)
96. szám
sós a leves? Kurucz Antal mesterszakács életében talán kétszer sózta el a levest. Ötvenkilenc éves, több mint 45 esztendeje szakács, de ezekre a napokra kristály tisztán emlékezik. — Mikor volt ez? — Mindkét alkalommal a Fradi volt a ludas. A vereség annyira kihozott a sodromból, hogy azt hiszem dupla adag sót dobtam a forró fazékba. Szerencsére még időben észrevettem, így a vendégek elé már ízletesen került az étel. — Ilyen vehemens FRADI-druk- ker? — Némi túlzással azt is mondhatnám, hogy szinte belebetegszem, ha a csapatnak nem megy jól. Napokig a hatása alatt vagyok egy-egy vereségnek. Például a Rába ETO-elleni Üllői úti meccs szabályosan kiborított. — Mióta Frád ista? — Amióta az eszemet tudom. Vas megyéből származom, Ivánéról. Mint pendelyes kis srác is már f rád ista voltam, mikor két árokpart között fejelgettünk, vagy fociztunk, én egészen biztos, hogy Sárosi dr-t, vagy pedig Lázár Gyulát választottam képzeletbeli nevemül. Rajongtam ezekért a nagy játékosokért, az ő bűvöletükben váltam szenvedélyes labdarúgó drukkerré. — Későbbiek során életében a főzés mellett a sport is fontos szerepet kapott. — így igaz. Hiszen 1952-től 1972- ig a müncheni olimpiáig minden ötkarikás játékon ott voltam, mint a magyar csapat szakácsa. Két labdarúgó világbajnokságon is én főztem a fiúknak. 1954-ben Svájcban, 1958- ban pedig Svédországban. — A fradisták közül kik voltak a legjobb barátai? — Dalnoki Jenőtől Albert Flóriánig, Novák Dezsőtől Rákosi Gyuláig, egytől-egyig. Mindenkit nagyon szerettem. Nagyon jó srácok voltak, akikkel öröm volt együtt lenni. Derűs volt a hangulat, állandó heccelő- dés, mókázás folyt, amikor a legfáradtabbak voltak, akkor is fel tudták dobni magukat egy jól sikerült viccel, vagy beugratással. — Hallhatnánk egy sztorit? — 1960-ban a római olimpiára készültünk a tatai edzőtáborban. Baráti Lajos és Volentik Béla, a két szakvezető egyeseknek szigorú fogyókúrát írt elő. Közéjük tartozott Dalnoki Jenő is. Vacsora helyett sétálni- ok kellett, s amíg a többiek jókat falatoztak, ők csak nagyokat nyelhettek. Két nap után kinéztem a konyha ablakából, s látom, hogy Dalnoki Jenő kopogtat az ablakon, imára kulcsolta a kezét, s ájtatos arccal könyörgött egyetlen falat kajáért. Kinyitottam a hátsó ajtót, mert majd megszakadt a szívem a szenvedő fra- d istáért. Jenő akkor megevett egy platni felvágottat fél kiló kenyérrel, majd másnap bűnbánó arccal lépett a mérlegre. Baráti érthetetlenül nézte a számokat és nem akart hinni a szemének, hogy Tatán már a levegő is hizlal... — Van-e még a tarsolyában hasonló történet? — Már gondoltam arra, hogy megírom, mert összeállt már egy kötetre való. Az „aranycsapatnál" mindig Puskás Öcsi volt a leghangosabb. Amikor megkérdeztem, hogy ki mit akar enni, holt biztos volt, hogy ő szólalt meg legelőször. Kedvence a lecsó volt, sok kolbásszal. Amikor egy hét alatt már harmadszor kellett azt főznöm, Sándor-Csikar kérdőre vonta: „Mondd sváb, meddig kell még zabálnunk a lecsót?" Puskás így válaszolt: „Csak addig Csikar- kám, amíg válogatott vagyok" ... — Sokat jár meccsre? — Munkahelyi elfoglaltságom miatt sajnos előfordul, hogy egyszer- -egyszer nem tudok kimenni, de a legtöbb bajnoki meccsen esőben, hóban ott vagyok az Üllői úton. Azelőtt még az edzésekre is kijártam. Az 1967-es bajnokcsapat tréningjei, amelyeket Lakat Karcsi dirigált, élményszámba mentek. Ügy meghajtotta a srácokat, hogy gyakorta négy kilókat vesztettek a játékosok az edzés végére testsúlyukból. Ilyen felkészülés mellett nem volt csoda, hogy állóképességben, kondícióban fölötte álltak az ellenfeleknek. Arról nem is beszélve, hogy ennek a csapatnak a játékos-garnitúrája fantasztikusan összejött. — Kérünk egy újabb sztorit a különböző világversenyekről. — 1952-ben Helsinkiben az Olym- pián, amikor Csermák Jóska megnyerte a kalapácsvetést, szabályosan egy ötliteres fazék gulyáslevest megevett egy ültő helyében . . . Puskás Öcsi a győzelem után zsíroskenyeret rendelt. 1954-ben a svájci labdarúgó VB-n a brazilok elleni siker után a csapat nagy része mákostésztát és túróscsuszát rendelt. A római olimpián 1960-ban az ökölvívó „Török-béka"’ kívánsgáa a siker után: paprikáskrumpli volt. 1964-ben Tokióban az aranyérmes footballcsapatból Novák Dezső csak egy szál gyulai kolbászt kért, az utolsó 90 perc után és egy jó hideg fröccsöt. 1968-ban megboldogult Kozma Pici nyolc szelet rántotthúst kajált meg. 1972-ben Münchenben Hegedűs Csaba kívánságát kellett teljesítenem, aki egy szaftjában úszó marhapörköltet igényelt... — Mi a vágya? — Jövőre, ha bajnokságot nyer a Ferencváros, a fiúk azt kérhetnek, amit akarnak. Garantálom, hogy Kurucz Toncsi a legínyencebb falatokat is örömmel tálalja ... Ajándékboltunk 11—17 óráig várja a kedves szurkolókat.- Pártolótagság és sporttörténeti stúdió tagság ügyintézés, szervezés, felvilágosítás.- Fradi műsorlapok és FTC Naplók árusítása.- FTC címeres hollóházi ajándéktárgyak: korsó, kávés és likőrös készlet, hamutartó, tányér, íróasztali emléktárgy.- FTC címeres lámpa- FTC címeres táska- FTC címeres kulcstartó- FTC címeres öntapadós levelezőlap- Színes FTC pályakép levelezőlapon- A Fradi induló hanglemeze- zászlók, jelvények VÁRJUK ÖNT IS A FRADI AJÁNDÉKBOLTBAN!
