1000 nap - Emlékek és események az FTC életéből 1979-1982 (A Fradi műsorlap különkiadása, 1982)
96. szám
„Az ezüst is szépen csillog, de...” A tavalyi meggyőző fölénnyel kivívott labdarúgó bajnoki cím után a Ferencváros hívei joggal reménykedtek abban, hogy 1982-ben is a zöld- fehér játékosok állhatnak a dobogó legmagasabb fokán, az érdeklődés homlokterében. A reményeket támasztotta alá az a tény is, hogy erősítési terveink, átigazolási elképzeléseink maradéktalanul teljesültek. Ennek ellenére, ezüstnél többre nem telt, mondták sokan. Mások viszont úgy fogalmaztak, mint a lelkes szurkolók, akik nagy transzparensükön még véleményüknek is hangot adtak: „Az ezüst is szépen csillog". A közönség szubjektív értékítélete után most halljuk, hogyan ítélik meg a bajnoki szereplést az egyesület és a labdarúgó szakosztály vezetői, irányítói. Losonci Tibor, az FTC ügyvezető elnöke Ismét lezárult egy labdarúgó évad, befejeződött a bajnokság. Tizennyolc csapat reményei, álmai váltak teljessé vagy tűntek semmivé. Újra igazolódott egy régi igazság: a munka a siker alapja! A bajnokság győztese a győri Rába ETO csapata lett, az a csapat, amelyik egész évadban a legkiegyensúlyozottabb teljesítményt nyújtotta. A siker után egyébként a ferencvárosi sportolók és vezetők, valamint szurkolók elsők között táviratban köszöntötték az aranyérmes gárdát. Az FTC-nek az ezüstérem jutott, a második hely. Azóta is sokszor elhangzik a kérdés: siker-e ez, vagy pedig kudarc? Egyértelmű a válasz: a bajnokság dobogójának minden foka sikernek számít! A labdarúgó szakosztály célkitűzése az 1981-82. évi bajnokságban az első három hely valamelyikének megszerzése volt. A szakvezetés és a játékosok ezt az elvárást teljesítették! Azt, hogy az örömbe üröm is vegyült az okozta, hogy a jól sikerült igazolások után megnőtt az ismételt bajnoki cím utáni vágy. Erre lehetőségeink megvoltak, de mégsem sikerült az élen végezni. Vajon miért? Az okok rendkívül összetettek és csak komplex módon értékelhetők. Alapvetőnek tekinthető a gyenge őszi szereplés. Ennek egyik oka a bajnokság feletti öröm túlzott elhúzódása, a küzdő képesség, az edzésmunka lazulása. Hiányzott a minden mérkőzésre szükséges egyéni rákészülés, az elszántság. Jelentősen zavarta az eredményes szereplést az a tény, hogy volt olyan időszak, amikor hét-nyolc sérültje is volt a csapatnak. A világbajnoki selejtezőkre készülve — melynek elsődlegességét a magyar labdarúgás szempontjából természetesnek tekintjük — öt ferencvárosi játékos is gyakorta a válogatott keretben edzett. így az újonnan igazolt öt fiatal játékos beépítése, az új stílusú Ferencváros kialakítása, összehangolása sem ment minden zavar nélkül, zökkenőmentesen. Nem túlzás, mégis ha megfogalmazzuk, hogy ezt a bajnokságot több alkalommal is elvesztettük. Hazai pályán kikaptunk a Vasastól, a Budapesti Honvédtől és a Szombat- helyi Haladástól. A győri Rába-ETO- tól elszenvedett vereség márcsak egy hosszúra nyúlt dráma utolsó állomása volt. Arról sem szabad elfelejtkeznünk, hogy a két gyenge, kieső csapattól a Szegedtől és az Ózdtól sem tudtunk pontokat elhozni. Szegeden például nagy meglepetésre kikaptunk. A tavaszi évadban egy rendkívül sikeres, szép sorozat után a Haladás ellen tört csak meg a lendület, mely végülis „csak" az ezüstérmet jelentette. A sok köszönő levél és távirat bizonyítja, hogy szeretett közönségünk, szurkoló táborunk nem elégedetlen a csapattól. A labdarúgás — ez a világszerte legnépszerűbb labdajáték (a FIFÁ-nak, a Nemzetközi Labdarúgó Szövetségnek jelenleg 150 tagállama van) - a közönség nagy szórakoztatója, azért szép, mert mindig lehet ismételni, újra kezdeni. Jönnek az újabb és újabb találkozók és az egészet megint elölről lehet kezdeni. Nem kell új recept az áhított, még jobb eredmény eléréséhez, itt a régi. Kemény munka, szorgalom, odaadóbb figyelem, több klubszeretet és a minden sikerhez szükséges egyéni eltökéltség, elszántság. Játékos anyagunk jó, tovább kell csiszolni a meglevő tehetségeket és akkor a remélt eredmény sem marad el. Kiss László, a labdarúgó szakosztály elnöke Ma az eredmények ismeretében számomra még egyértelműbb, hogy ezt a bajnokságot mi vesztettük el. Sokszor megállapítottuk, hogy az őszi szereplés elfogadhatatlan a csapattól, de sajnos a tavaszi igen szép sorozatot is megszakította egy-két megingás. Az okok széles skáláját lehetne felsorakoztatni. Én is vallom, hogy a válogatott játékosok távolléte, a sérülések megnehezítették azúj csapat kialakítását. Ez azonban nem lehet mindenre magyarázat. Az FTC-nek még így sem kellett volna ilyen formaingadozáson keresztül menni, és sorozatos vereségeket szenvedni. Több elszántsággal, akaraterővel, megfontoltabb szakmai munkával, még ilyen körülmények között is sikeresebben lehetett volna befejezni a bajnokságot. Természetesen örülök az ezüstéremnek, de ez nem felejtetheti el azokat az alapvető gondokat, amelyek az elmúlt évben megakadályozták, hogy megismételjük az 1980— 1981. évi szereplésünket. Ehhez egyébként a külső körülmények, az igazi riválisok gyenge szereplése, soha vissza nem térő alkalmat nyújtott. Éry József, a labdarúgó szakosztály elnökhelyettese Az 1981-81. évi bajnokságra visz- szatekintve - jó és kellemetlen emlék is marad bennem. Keserű az őszi szezonra emlékezni, jó a tavaszira. Szomorú, hogy a IBS
