Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)

1981/82 - 1980 / 81. szám

Lehet, hogy ezért is kedvelték őt annyira.

Amszterdamban 1928-ban ez a forró vérmérsékletű, „menyét" Magyarországról, aranyérmet szerzett a légsúlyú ökölvívásban. Ezt követően Budapesten a Királyi palotában az államfőtől a Signum Laud is kitüntetést kapta meg elismerésként.

Egy évvel olimpiai győzelme után Kocsis profi lett és győzött Európában a lég-, pehely- és harmatsúlyban is. A harmincas évek egyik híres amerikai menedzsere, Jimmy Bronson, aki a nehézsúlyú bajnok Gene Tunney-t is menedzselte, már Amszterdamban nagy tetszéssel figyelte Kocsis versenyzését. Bronson 1930-ban Tunney és a német Max Schmeeling mellé kivitte Kocsist New Yorkba.

Hamarosan Kocsis lett az egyik kedvenc az új sztárok közül. Ahol a kis ember csak megjelent, minden ellenfelén keresztülgázolt. A közönség rendkívüli módon élvezte mozgékonyságát, hihetetlen szívósságát. Az egyik alkalommal három ellenféllel szemben küzdött a ringben. Az első kettőt kiütötte, de a harmadik, egy német, padlóra küldte Kocsist. Kocsis dühében összeszedte magát, kiütötte a németet, fölállította, újra kiütötte, megint fölállította, s újra kiütötte. A világhírű New York-i Madison Square Garden-beli küzdelmeiről idézünk néhány korabeli lapvéleményt:

„Kocsis egy durva, szívós kis ember, a legszínesebb egyéniség Villa óta és jobb, mint eddig bárki a lég- és harmatsúlyban."

„Magas küzdőszellem, gyorsaság, örökös helyváltoztatás, gondolkodás. Billy Landersnek a „magyar gulyás" parancsolt az elmúlt este."

„Plander szélvészgyorsán kezdett, de nem tudta megfejteni a magyar stílusának rejtéjét."

Kocsis népszerűsége egyre emelkedett, a magazinok képes riportokat, képsorozatokat közöltek róla.

„Kocsisnak egyetlen gyenge pontja van, az amerikai fagylalt szódával" — írták a lapok.

Hosszú ideig tartotta vezető helyét a magyar, akit fekete haja miatt sokszor kubainak, vagy panamainak néztek. Kocsis Antal, az amerikai ökölvívó rajongóknak Tony Kocsis, évekig a csúcson tudott maradni. A trónfosztás 1935-ben történt meg: egy Small Montana nevű Fülöp-szigetek-i Kaliforniában kétszer is legyőzte őt tízmenetes mérkőzésen, előbb Sacramento-ban, majd San Francisco-ban.

A sajtó és a közönség is könyörtelen, a vereség után elfordul azoktól, akiket tegnap még ünnepelt. Kocsis is úgy járt, mint a többi nagy hős, akit gyorsan elfelejtenek.

Kocsis Antal egyszer nősült, felesége egy vonzó, Rita nevű finom hölgy volt, akitől azonban 17 évi házasság után elvált.

A betegség sem kerülte el, de elhanyagolta magát, nem volt hajlandó orvoshoz menni. Végül 1968-ban súlyos műtéten esett át, azóta katéter van a szervezetébe építve. Lelki élete is válságba jutott, keserű emberré vált.

Az elmúlt nyárig Kocsis Antal egy Titusville-i házban lakott egyedül. Állandóan csak sétált és sétált, sokszor mérföldeket, s nem mindig találta meg a hazafelé vezető utat. Az ugyancsak Titusville-ben élő idősebbik bátyjához Júliushoz és feleségéhez Elizabethez a rendőrségtől a kései órákban gyakorta érkezett ilyen bejelentés: „Találtunk egy embert, aki azt mondja „Anton Kocsisnak hívják és boxoló."

Sógornője Elizabeth szerint nem volt más választásuk, Tony-nak 24 órás állandó felügyeletre van szüksége. így a 76 éves öreg harcos bekerült a helyi, minden kényelmet biztosító öregek otthonába.

A ház igazgatója Debbie Heldreth betolja tolószéken a leghíresebb páciensét, akin látszanak emlékezetes pályafutásának nyomai. Jobb fülén hallókészüléket visel, s orrán jól kivehetők az öt törés nyomai.

Tony — akihez nehezen jutnak el beszélgető -partnereinek szavai — megragadja látogatója karját és ködös mosollyal emlékezik: „300 mérkőzést játszottam, 78-at mint profi, s 11 bajnokságot nyertem. Csak hét alkalommal szenvedtem vereséget. Feladni? — Soha!" — mondja, s mosolyog.

A bal szemhéja 11, a jobb 7 alkalommal sérült meg komolyabban. „Nem nagy dolog" — legyint, amikor szóba hozzuk.

Néha, amikor jobban van és beszél, átcsap magyarra, ilyenkor az angolra azt mondja: „rossz nyelv".

Emlékezik olimpiai győzelmére, kitüntetésére, a Small Montanával vívott utolsó meccsére, s a feleségére Ritára, aki ,,a legkedvesebb nő volt".

Amikor a látogatáskor elérkezik a búcsú pillanata, az idős magyar fel akar állni, kikísérni vendégét. De csak ismét kezet ráz, s elköszön.

Kocsis Antal, az FTC első olimpiai bajnoka, aki az 1928-as Amszterdami Olimpián a légsúlyú ökölvívásban aranyérmet szerzett, ma hetvenhat évesen a floridai Titusville lakosa, s a boldog napokra emlékezve tölti idejét. De az a tűz, amely az ökölvívás egyik legkeményebb, legnagyobb harcosává tette, még mindig lobog benne!

Fordította: Magyar Zoltán

V r

■fit i

— Átadtak az 1981. évi sport- szerűségi díjakat. Nem kis örömünkre ferencvárosi versenyző is a díjazottak között szerepelt.

Morcz László kerékpárversenyzőnk így mesélte el a történetet:

— Szeptember 11-én az országos felnőtt pályabajnokság utolsó napján, a 25 km-es pontversenyben a befejezés előtt hét körrel és egy ponthajrával a Videoton versenyzője, Finián József 8 pontos előnnyel vezetett, azaz biztos győztes volt. Röviddel a cél előtt Finián egy tömegbukásba keveredett és a mentő kórházba szállította. Mivel a versenyt nem fejezte be, több pontja ellenére engem hirdettek ki bajnoknak. Az aranyérmet átadtam Finián József klubtársának, s arra kértem, vigye el az igazi tulajdonosnak.

Nos, e tiszteletet érdemlő tettért vehette át dr. Kamuti Jenőtől, a sportszerűségidíj-bizottság elnökétől Morcz a sportszerűségi díjat. Gratulálunk és büszkék vagyunk versenyzőnkre!

— Kajak-kenu szakosztályunk február 25-én tartott összejövetelén — melyen vendégként a Magyar Kajak-Kenu Szövetség és az FTC vezetői is megjelentek — értékelték az elmúlt év munkáját, eredményeit, s ismertették a versenyzőkkel az 1982. évi feladatokat, elvárásokat.

A jó hangulatban lefolyt eseményt baráti vacsora zárta, a házigazdák <J gödi Dunamenti Mgtsz vezetői voltak — ez a termelőszövetkezet a szakosztály bázisa.