Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)

1981/82 - 1980 / 85. szám

A felcsattanó nevetés jelzi, hogy „ült" a poén. Mint ahogy oly sok­szor az Üllői úti klubházban. Ahol annyiszor mókáztak már, hogy lassan gondot okoz számukra olyan műsort összeállítani, amiből ne ismernének rá egy korábbi összejövetel tréfáira a hallgatóság humorra, nevetésre vágyó soraiban. — Hogyne jönnénk boldogan, amikor csak hívnak minket a Fradiba, hiszen ott mindig olyan szeretettel fogadnak bennünket! — mondja csil­logó szemekkel Csák Hugó. — Emlékeztek, legutóbb milyen szép emlékplakettet kaptunk? — vág közbe Csala Zsuzsa. — Nem is tudom, van-e még egy klub a Ferencvároson kívül, ahol azzal is törődnek, hogy ilyen családias hangulatú összejövete­leket rendezzenek. Engem minden­esetre még soha máshova sportklub nem hívott... — Fura egy szerzet a színész — jegyzi meg közbevetőleg Berényi Ottó. — Ha egy fizetett „buliból" kihagyják az embert, legfeljebb le­gyint egyet. De ha egyszer nem hív­S nának meg oda, ahova szerétéiből, barátságból megyek, mint például a Fradiba, vagy amikor a rokkantak megsegítéséért, vagy a szemműtétre várók operációját elősegítendő lehet fellépni, azt nehezen, csak nagyon fájó szívvel tudnám elviselni! Csala Zsuzsa élénken bólogat, majd hozzáteszi: — íratlan szabály köztünk, hogy mindent le lehet mondani — csak a baráti alapon megbeszélt fellépést nem. Ezek között pedig nem titok, hogy a Fradi áll az első helyen mind­hármunknál ... A múltkor például a műsor után olyan jól esett elbeszél­getni a Toldi Géza bácsival. Jaj, és a Logodi Laci bácsi milyen drága volt: kaptam tőle egy sereg régi szép em­léktárgyat, fényképeket, érmeket! A mérkőzésekre, a lelátóra csak nagyon ritkán sikerült kijutniuk. Hiába, többnyire nekik is akkor jelzi az ügyelő az előadás kezdetét, amikor Nyilasiéknak a bíró a sípjába fúj. Kérik, ne írjam meg, de pillanatok alatt több emlékezetes színpadi trük­köt mesélnek el, hogyan, milyen mó­don szokták megszervezni egymás között, hogy az előadás alatt is pon­tosan tudják, mennyi az eredmény a Ferencváros mecscén ... Berényi Ottót szólítja a szinkron- stúdió könyörtelen időbeosztása. Mi­közben búcsúzik, egy kérése van: — Ha a Fradiról beszélgetünk, ne felejtsük el a tavaly elhunyt szegény Csorba Pistát, aki a kék ing alatt is zöld trikót viselt. Aki nélkül egysze­rűen elképzelhetetlen volt régebben egy műsor a Fradiban ... A többiek szomorúan bólintanak. Aztán Csala Zsuzsa hirtelen — hiába, nagyszerű színésznő — indulatosan kifakad: — Csak azt nem értem, miért olyan durvák az ellenfelek a pályán Nyilasival szemben? Hát nem inkább vigyázniuk kellene a legjobb magyar focistára? . . . Olyan dolog ez, mint ha én mondjuk a csodálatos tehetségű Kabos Lacit megpróbálnám a szín­padon lehetetlenné tenni. Ami ugye, természetesen elképzelhetetlen, sőt, azt lesi az ember, hogyan játszhat úgy, hogy neki méginkább bejöjjenek a gegjei! Válaszként Csák Hugó egy rend­kívüli ötlettel áll elő: — Azt hogyan lehetne vajon el­intézni, hogy a Ferencváros csatárai­nak minden meccsen legalább egy 16-os szélességű kapura kelljen tá­madni. Mert akkor ugyebár feltehető­leg még több Fradi gólnak örülhet­nénk ... Nevettünk mind a hárman, miért is ne. Aztán lassan ők is szedelőzköd- nek. A csészék alján mozaikként virí­tanak a szűrőn átbújt kávészemcsék. Miután elköszöntünk, ahogy előttem mennek kifelé az ajtón, még hallom, amint Csák Hugó a nevetéssel küsz­ködve meséli Csala Zsuzsának: „Em­lékszel, amikor egyszer a Flóriéknak bemutattam a bíró-számomat? Mi­lyen nehezen kaptam hozzá bokáig érő glottgatyát..." A választ már elnyeli a Körút morajlása. Ami biztos: ők hárman már nagyon várják az újabb meg­hívót az Üllői úti klubházba. Hogy megint nevettethessenek — szeretető rt. Zsiday István Hová menjünk szurkol ni? VÍZILABDA május 8. Sportuszoda: FTC—Szeged május 15. Komjádi u: Volán—FTC május 16. Komjádi u: FTC—Volán május 21. Sportuszoda: FTC—Eger KÉZILABDA - női május 9. FTC—Dunaújváros május 15. FTC—Építők május 18. Postás—FTC KÉZILABDA - férfi május 9. FTC—Bp. Spartacus május 23. FTC—Bp. Honvéd FRADI MŰSORLAP A Ferencvárosi Torna Club kiadványa Felelős kiadó: Losonci Tibor Felelős szerkesztő: Nagy Béla Fényképek: Pozsonyi Lajos, Magdics László Készült az MGSZ Nyomdában Felelős vezető: Tulipánt József Lapzárta: 1982. április 13. (82113) T7

Next

/
Oldalképek
Tartalom