Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)
1980/81 - 1980 / 62. szám
Nem gondoltam én semmire sem a gyakorlat közben, vitt a lendület, s az a gyanúm, hogy az egész kűrt tulajdonképpen automatikusan, a jól bejáratott reflex-sornak köszönhetően tudtam befejezni. Amikor megjelent az eredményjelző-táblán a 9.90, egy tized másodpercig azt hittem, hogy elájulok, — bizony, nagy szégyen lett volna —, de aztán megkeményítettem magam, s futottam lefelé a dobogóról, valósággal menekültem. Úgy tettem, mint az a magasúgró, aki átvitte a lécet, de attól tart, hogy az még valamiért lehullhat. . . Montreál tehát meghozta a magyar férfi tornasportnak a harmadik olimpiai aranyat, Magyar Zoltán 44 évvel Pelle István Los Angeles-i, és 28 esztendővel Pataki Ferenc londoni sikere után — tehát meglehetősen hosszú szünetet követően — érdemelte ki a híressé vált „harmadikat". Olimpiai mérlegéhez tartozik, hogy a lóugrásban is döntős volt, az ötödik helyig vitte, s bizony csak hajszálon múlott, hogy nem jutott még egy éremhez — a csapatversenyben. Bordán Dezső védencei ugyanis bosszantóan parányi, két tized pontos különbséggel maradtak el az NDK hatosánál, így tehát lényegében ugyanúgy jártak, mint a szovjet tornászok, akik Japántól próbálták „elcsenni" az aranyakat, de tervük négy tized híján kudarcot vallott. A magyar csapat legszomorúbb tagja mindenesetre Molnár Imre volt, aki az ugrás döntő előtt az első helyen állt, igen-igen tekintélyes 9.725 ponttal, de aztán a döntőben a lámpaláz kifogott mjta, durva hiba miatt elsőből utolsó lett — hatodik. Az esztendő végén szokás szerint megválasztották az „Év sportolójá"-t, s a büszke cím a Montrealban fantasztikus, 94,58 méteres világcsúccsal győztes gerelyhajító, Németh Miklósnak jutott. Magyar Zoltán a második helyre került, elfogadva a sportújságírás képviselőinek véleményét. Tucatszámra kapta a meghívásokat a fővárosi és vidéki élménybeszámolókra, mindenki látni akarta a lólengés „királyát", kezet akart szorítani a bajnokkal. Ma itt, holnap ott — ez jellemezte, Zoltán életét az olimpia utáni hónapokban, miközben a „mester" egyre türelmetlenebb lett. — Ha Vigh Lászlón múlt volna a dolog, szerintem az olimpiáról való hazatérés másnapján már edzenem kellett volna, én viszont ma is azt vallom, hogy szükségem volt a teljes kikapcsolódásra, a szokásosnál jóval hosszabb pihenőre. Vigh egy ideig nyelt, aztán — talán már megbánta? — bírálni kezdett, majd sza- pulni, amelyből eleinte csak kevés jutott el hozzám, később viszont több forrásból, s bizony alaposan eltorzítva. Magyar megsértődött. Diplomatikus az a megállapítás, hogy joggal és alaptalanul. Joggal, mert mint olimpiai bajnok „finomabb" bánásmódot várhatott, alaptalanul, mert meg kellett volna értenie, hogy Vigh gyorsan hozzá szeretett volna látni a közös munkához, új elemek kipróbálásához, új sikerek előkészítéséhez. Rosszkor jött néhány elhamarkodottan megfogalmazott újságcikk, amelyek sejtetni vélték, hogy az olimpiai győztessel „elszaladt a ló", s talán már sohasem áll meg vele! Mosolyogni aligha tudott ezeken a minősítéseken Magyar Zoltán, hát még azután, hogy alapot is adott a támadásokra. Egyik nap az edzésen keresték hiába, másik nap a Sportkórházban, s a szövetség, hogy „jó útra" térítse első számú tornászát, fegyelmit adott Zoltánnak. Azért a következő esztendő első erőpróbáján, a vilniuszi Európa bajnokságon feladatul tűzték ki a számára, hogy kísérelje meg a „mesterhármas" elérését, célozza meg harmadszor is az Európa bajnoki dobogó legfelső fokát. Szalay Péter (Folytatjuk) VÁLOGATOTT MEZBEN. Mucha, Kakas és Nyilasi az előkészületek során. Bízunk benne, hogy mindhárman szerepelnek a magyar válogatott tavaszi mérkőzésein. Április 14.: Spanyolország Magyar- ország Április 28.: Svájc - Magyarország Május 13.: Magyarország- Románia Május 20.: Norvégia—Magyarország Június 6.: Magyarország Anglia Az FTC csapata a következő hetekben két alkalommal is rangadót játszik — idegen pályákon: Április 18.: Megyeri út: Ú. Dózsa— FTC Május 2.: Kispest: Bp. Honvéd— FTC Kérjük szurkolóinkat, hogy mindkét mérkőzésen sportszerű buzdításukkal segítsék csapatunkat. 15
