Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)

1982/83 - 1980 / 106. szám

labda csapatunk. Ez a kétszer 20 perc boldogság és dráma váltakozása volt. Minden perc hozott valami izgalmat, s ha visszagondolok erre a mérkőzés­re, akkor még mindig orromban ér­zem a salak sajátos illatát, 5—4-re le­győzni a Spartacust az több volt, mint fegyvertény. Arról már nem is beszélve, hogy micsoda bajnokünnep­lésben részesültünk azon a régi, ma már csak emlékeinkben élő futball- pálya mögötti kézilabdapályán. A szurkolók egyszerűen nem akartak minket leengedni, a fiú-csapat kö­szöntött először minket, majd vala­honnan ki tudja, kinek az ötlete alap­ján a cigányzene is megszólalt, egy­szóval mámoros volt a hangulat. Egy hordó sört is csapra vertek, nekem, aki újdonsült zöld-fehér játékos vol­tam, a virágcsokrokon, a gratuláción túl ez volt az a pillanat, amikor tulaj­donképpen igazi fradistává váltam. Amikor a fotóalbumból előveszem ezeket a régi képeket, ma sem tudok meghatódás nélkül emlékezni. Szőkéné: — Végül is 5 pont előny­nyel lettünk elsők és megszakítottuk a Budapesti Spartacus 6 éves bajnoki sorozatát. Ünnepelt minket a férfi­csapat, az ifjúsági együttes, s bármer­re is jártunk, szorongatták kezünket a frad isták. Nekem személy szerint pályafutásom egyik legnagyobb él­ménye ez a siker, mert a Fradi-szur- kolók visszakaptak valamit abból a biztatásból, lelkesedésből, amivel mérkőzésről-mérkőzésre segítettek bennünket. Na és még valami: Elek Gyula, női csapatunk jelenlegi edzője, 1966-ban ennek a szerzonnak az ele­jén került hozzánk mint fiatal tréner, és bajnoksággal mutatkozott be. Az akkori sikerünket a kemény és céltu­datos edzésmunkánknak köszönhet­jük, annak a felkészülésnek, amely abban az időben messze megelőzte a korát. Korszerű, gyors kézilabdát ját­szottunk, s ezzel tudtuk elhódítani a bajnoki címet. • Mindketten részesei voltak az 1965-ös már említett dortmundi si­kernek amikor a női kézilabda válo­gatottunk világbajnok lett. Számítot­tak erre az aranyéremre? Elekné: — Iszonyú mennyiségű munkát végeztünk a tatai edzőtábor­ban Török Bódog szövetségi kapitány irányításával. Számítottunk a dobo­gós helyezésre de az aranyéremről még egymás között sem mertünk be­szélni. Elsősorban a nagyszerű csapat- szellem diadala volt ez, a közösségi szellemnek. Ahogy mondani szokták evés közben jön meg az étvágy, mér­kőzésről mérkőzésre egyre inkább felfedeztük, hogy van mit keresnünk. Ismétlem a lányok összetartásának köszönhető ez azóta is egyedülálló diadal. Szőkéné: - Akkoriban kezdtem gyökeret ereszteni a válogatottban, tehát még újoncnak számítottam. Ke­vés mérkőzésen játszottam, de abban amit „Potyi" mondott tökéletesen egyetértek. Olyan légkör volt a csapa­ton belül ami már önmagában bizto­sítéka volt a jó szereplésnek. S még valami, már említettem, hogy volt egy olyan fantasztikus képességű ka­pus mint Rothermel Anna. Nélküle alig ha születik meg ez a világbajnoki cím. • As Fradin belül milyen volt a csapatszellem? Elekné: — Már utaltam rá. remek. Érvényesül az egy mindenkiért, min­denki egyért jelszó. Abban, hogy életre szólóan Fradista lettem közre­játszott az a fogadtatás amelyben ré­szesültem 1966-ban és az a légkör amely meghatározta az akkori öltöző hangulatát. Persze ma már erre azt mondhatják sokan, hogy nosztalgia, a megszépítő messzeség. Nem igaz ma is örömmel vagyunk együtt ezért hoztuk létre ahogy mi nevezzük az „öreg hölgyek" csapatát, amelyik évente egy-két mérkőzést játszik. A hangulat a közösségi szellem a régi. Örülünk egymásnak, az újbóli talál­kozásnak. Szőkéné: — Éltem legszebb idő­szakát töltöttem a Ferencvárosban olyan csodálatos éveket amelyekről csak felsőfokon lehet beszélni. An­nak a hátsó kis salakospályának olyan hangulata volt, olyan atmoszfé­rát sugárzott amely megsokszorozta az erőnket. Nem véletlen, hogy az el­lenfelek ezt igazi Fradi-katlannak tar­tották innen már egy pontot elrabol­ni is bravúrnak számított. A lányok pedig nem csak a pályán de azon kí­vül is összetartottak, ha bármi kon­fliktus is akadt a klubházban egy rö­vid beszélgetés kapcsán mindent tisz­tázni tudtunk a sérelmek a vélt prob­lémák egy perc alatt orvosolva lettek. Ez az igazi csapatszellem, ettől tud egy együttes a pályán is ütőképessé válni. Soha nem vittünk át gondokat, sérelmeket egyik napról a másikra, azon melegében próbáltuk tisztázni. Közösség volt a szó igaz értelmében. — Ez a nőnapi beszélgetés még hosszú ideig folytatódott: Felidéződ- tek régi sikerek, a felejthetetlen KEK győzelem és sok emlékezetes nagy- osata. Aztán szó esett a szakosztály, a női csapat pillanatnyi helyzetéről le­hetőségeiről a várható helyezésről. Ehhez Elek Gyula vezetőedző is hoz­zá szólt aki elsősorban türelmet kért a fiatal csapatnak. A hangulatos késő­délutáni beszélgetés a jelenlévők szá­mára egészen biztos hosszú ideig em­lékezetes marad. Igazi Fradistákkal, nagyszerű sportemberekkel találkoz­hattak. Az FTC KISZ szervezete 1983. március 1-én tartotta küldöttértekezletét. A bi­zottsági beszámoló értékelte az ifjúsági szervezet elmúlt évi munkáját. A IX. kerületi KISZ Bi­zottság képviseletében Sza- lontai Tibor megköszönte fiataljainknak a különböző rendezvényeken tartott él­ménybeszámolókat, bemu­tatókat és az Üttörő Stadion felújítására történt befizeté­sünket. Kende György az FTC szakmai elnökhelyettese hozzászólásában kérte, hogy a KISZ-esek nyújtsanak se­gítséget a létesítmények és a felszerelések megóvásában. A küldöttgyűlés második részében megválasztották az új KISZ Bizottságot. Titkár­nak ismét Molnár Gyulát vá­lasztották. Vezetőségi ta­gok: lllás Bálint kerékpáros, Rácz Gyula kajakos, Richta- rek Anikó FTC Sportlétesít­mények, Fodor András FTC Sportlétesítmények, Trócsá- nyi Márta úszó. Közép László birkózó. — A klub elnökségi ülé­sén a teke szakosztály mun­kájáról szóló jelentés volt napirenden. Az elnökség megállapította, hogy a szakosztály munkája terv­szerű, tudatos, nemzetközi szinten is helytálló. 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom