Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)
1981/82 - 1980 / 81. szám
A nu szurkolóink Hol vagytok egyéniségek?- kérdi Bárány Frigyes színművész Meglepő kijelentéssel kezdi beszélgetésünket: El kell menni, bármennyire is fáj az embernek, ha nem kap testhezálló feladatokat. Akkor még az is megeshet, hogy egy két év múlva könyörögnek az illetőnek, hogy jöjjön vissza . . . — Bárány Frigyes tíz évvel ezelőtt hasonló cipőben járt a József Attila Színházban? . . . — Amennyiben lát aközött hasonlóságot, hogy Tepszics egy éve csak a lelátóról nézi a Fradi- meccseket, én meg a nálam csaknem húsz évvel idősebb kollégám apját kellett alakítsam a színpadon, akkor feltétlenül ... A színész és a fútba lista közös sorsa leginkább a kiszolgáltatottságában rejlik. Vagy kap komoly alkotási lehetőséget a rendezőjétől (edzőjétől) vagy nem. Középút szerintem nincsen, a langyos, céltalan őgyelgés az alapfizetésért az egyé- • niség halála! (Bárány Frigyes a Ferencvárosban született, ma is ott lakik családjával — de többnyire nem ott él . . . Számára családi „örökség” a Fradi imádata, hiszen Báránypapa már hétéves korában magával vitte fiát az üllői útra mérkőzésre. És bár lakása ma is olyan közel fekszik a stadionhoz, hogy a szurkolók moraja a Bárány-család életének kísérőzenéje, ebből a családfőnek jut a legkevesebb. Hiszen az újsághirdetés, amely huszonöt évvel ezelőtt a civilben grafikus és mellette munkásszínjátszó fiatalembert becsábította a Déryné Színházba, ahol éppen kisebb szerepekre kerestek a Rómeó és Júlia előadásához vállalkozó szellemű ifjakat, a profi színész Bárány Frigyes életútját eddig többnyire vidéki színházakhoz irányította. Játszott Debrecenben, aztán a fővárosban, majd Pécs következett, tavaly nyár óta pedig az új nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház egyik vezető művésze.) Az aranyember. Csaknem húsz évvel ezelőtt, a mindmáig alighanem legsikeresebb magyar Jókai— Várkonyi film hódító külsejű katonatisztjeként vált rendkívül népszerűvé. Azóta pontosan nyolcvan hasonló szerepet alakított a filmekben, tévéjátékokban . . . — Nem félek a kortól! Annak például kifejezetten örültem, hogy •s,végre kiöregedtem a hősszerelmes figurákból, ugyanis azok túlnyomó többségükben gyengécske szerepek voltak . . . Egyébként is azt mondják, tíz évet nyugodtan letagadhatnék az ötvenkettőmből... Igaz, mindennap futok és tornázok, no és nem is emlékszem arra, mikor laktam igazán jól! — Említette már a futballisták és színészek életének közös kísérőjét, a kiszolgáltatottságot. Lát még ezen kívül hasonlóságot a színpad és a gyepszőnyeg művészeinek sorsában? — Feltétlenül. Például abban, hogy mindkettővel kapcsolatban állandóan különféle válságokról beszélnek. De kérdem én: a világ talán nincs válságban?.. . Színésznek is, futbalistának is előre kell tekinteni, nem pedig a nyakába zúduló kritika-áradaton rágódni, mert az nem visz semerre! Aztán említhetném azt is, hogy néha a színészek éppúgy kapnak rossz taktikai utasításokat, mint a fut- balisták . . . — És miben lát különbséget a kétféle alkotási folyamat között? — A pályán a gól egyértelmű annak is, aki kapja, nem beszélve arról, aki adja. Nálunk a színházban már nem egészen ilyen nyilvánvaló ez a kérdés. Gólt én akkor „lövök", amikor a néző úgy és akkor reagál egy-egy szavamra. gesztusomra, ahogy, és amikor én akarom. Csakhogy a mi világunkban más törvények uralkodnak, mint a gyepszőnyegen. Nálunk néha egyszerűen — előre kiszámíthatatlan a hatás! — Különösen akkor, amikor egyes rendezők megpróbálkoznak olyasmivel, amit a nézők teljességgel képtelenek követni... Sőt, néha még mi is... Hiszem, hogy akinél a labda, bocsánat, a szó van a' színpadon, arról halálos bűn mesterségesen elvonni a néző figyelmét holmi öncélú rendezői fogással! Vagyis, ha én éppen a nagymonológot mondom, akkor senki ne álljon fejen a színpad másik végében csak azért, mert valakinek eszébe jutott, hogy azt is iehet, a kolléga ha éppen tud fejenállni. . . (Ma is emlékezik a legendás hírű Csikós Gyulára, a nagyszerű ferenvárosi kapusra, aki harminchét éves fejjel milyen ragyogóan védett. És előtte van Lázár tanár úr csodálatos labdalevétele, ahogy ragadt a lábához a magasból lehulló bőr ... És aggódik a mai fiatalokért. Nem érti még most sem azt az esetet, ami az egyik előadás után történt: két órával a kezdés előtt derült ki, hogy az egyik főszereplő betegsége miatt fiatal kollégájának be kell ugrania. Az illető hibátlanul megoldotta feladatát, de utána a nemrégen színészből lett igazgató még csak arra sem méltatta, hogy gratuláljon neki . . . Tűnődik, hova lett az emberség, az érzés, a szeretet az emberekből? . . . Lehet, hogy a futbalisták is így vannak ezzel?... És szentül hisz a megszállott munkában! Liszt Ferenc mondását idézi, aki úgy vélte: ha egy napig nem gyakorol, azt megérzi a keze, ha két napig, azt már ö maga is, ha pedig három napig hűtlen a zongorához, azt már a közönség is megérzi . . . ) Nyíregyházán nagy sikerrel játssza az Úri muri Szakhmáry Zoltánját, valamint egy rockopera apaszerepét. Különösebben az előbbi áll nagyon közel hozzá. Mint mondja azért, mert akit életrekelt, az is akar — a maga korában — valamit . . . — Nagyon remélem, hogy az imádott Ferencvárosom a tavasz- szal végre megint olyan csapatként lép színre, ahogy azt évtizedek óta megszoktuk a zöld-fehér mezt viselő társaságoktól. Tudom, milyen könnyű egy csapatban lerombolni mindent, és milyen nehéz újra elindulni felfelé . . . Szurkolótársaimtól egyet kérnék: ha nem megy a fiúknak, annál inkább próbálják meg buzdítani őket! Az nem igazi Fradi drukker, aki sikertelenség esetén csak mocskolódni tud a lelátón . . . — Mi az, amit ha tehetné, visszavarázsolna a ma színpadjára és futballpályájára? — A nagy egyéniségeket! Feleki Kamill mondta egyszer nekem, amin mostanában egyre többet gondolkodom: a régi fiatalok valahogy színészebb színészek voltak a mai fiatal pályatársakhoz képest . . . Azt hiszem, portósan ez a tétel érvényes a ma futball- jára is .. . Egyszer meg kellene próbálni megfejteni az angoi színészek titkát, akik lehetnek bármilyen nagy egyéniségei is a színpad világának, ha társulatot alkotnak, akkor is csodálatos produkciókra képesek. Bizonyítva ezzel, hogy a kiemelkedő csapatteljesítmény is alapvetően az igazi nagy egyéniségektől függ, nem pedig fordítva! Vagyis a kiemelkedők köré kell építeni a csapatot, nem pedig arra várni, hogy majd a csapat kitermeli a kiemelkedőket. . . Zsiday István 13
