Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)
1981/82 - 1980 / 86. szám
Szilágyi István: „Sajátos hangulata van ennek a klubnak” Nem kevesebb, mint 223 válogatottság. Még kimondani is sok, nemhogy végighajtani I És nem is akárhogy. Olimpián negyedik, VB-n hetedik, Világ Kupán negyedik helyezés, s a vitathatatlanul legnagyobb siker: két mérkőzés a világválogatottban. Ez Szilágyi István trófeagyűjteménye, mi tagadás nem akármilyen sorozati Az FTC férfi kézilabda csapatának kapitánya ezzel alighanem minden idők legsikeresebb magyar kézilabdázójának számít. És még sokkal többet is elérhetett volna a nemzetközi porondon .. . Félreértés ne essék: nem a sportszerűtlen életmód, nem az oly sokakra jellemző „nagy mellény", mégcsak nem is makacs sérülés ütötte el a még fényesebb sikerektől. Jóval nagyobb „úr" parancsára elégedett meg ennyivel. Az a manapság egyre inkább hiánycikké váló magatartásforma késztette arra, melyet úgy neveznek: KLUBHŰSÉG. Ez a nemzetközi porondon oly sok nagy sikert elért sportember a Ferencvárosban csupán egyetlen bajnoki ezüstéremmel büszkélkedhet, mégsem cserélte fel — még gondolatban sem — a zöld—fehér mezt egy pillanatra sem, mégoly csábító ajánlatok ellenében sem! Tizennyolc esztendeje megszakítás nélkül lövi látványos góljait a ferencvárosi gárdában. Önkéntelenül adódik a kérdés: miért épp ezt a klubot választotta? — Amióta az eszemet tudom, mindig a Fradinak szurkoltam. Pedig nem is a fővárosban éltem, hanem, igaz, nem túl mesz- sze. Tökölön — kezdte Szilágyi. — Persze, mit tudtam én még akkor a kézilabdáról! Futballista szerettem volna lenni, álmomban Albert Flóri mellett lőttem a gólokat. Tökölön is fociztam a helyi csapatban, sokak szerint nem is ügyetlenül. Nem sokon múlott, hogy fradista legyek a zöld gyepen ... Ez hogy történt? — Egy ízben Tökölön járt Logodi Laci bácsi, a focista palánták első számú „menedzsere". Két gólt lőttem azon a mérkőzésenn, jól játszottam. Laci bácsi azonnal felvette a „diplomáciai kapcsolatot" a tököli vezetőkkel. Ők látszólag belementek a dologba, s megegyeztek, hogy a nem sokkal később sorra kerülő FTC ifi — Tököl mérkőzésen játszom s, ha a Fradi szakemberei is úgy találják, kiadnak nekik. El is jött a „nagy" mérkőzés napja az Üllői úton, az intéző azonban közölte velem, hogy menjek nyugodtan haza, a meccs elmarad. Ez persze nem volt igaz, a mérkőzést lejátszották, nélkülem. Egyszerűen nem akartak kiadni ... Hogyan került mégis az Üllői útra, ráadásul egy másik sportágban? — A következő évben felvettek a Fáy András szakközépiskolába. Ott tudtam meg, hogy a Fradi kézilabdázókat toboroz. Már korábban is szerettem ezt a játékot, hát jelentkeztem, azonnal leigazoltak. Tóth Jenő volt az első edzőm, s tőle oly sokat kaptam szakmailag, de legfőkébb emberileg, hogy később már elzavarni sem lehetett volna a kézilabda pályáról. 18 éves koromban már játszottam az NB I B-s felnőtt csapatban, már akkor is beál- lósként, egy évvel később pedig már az első osztályban. És azóta megszakítás nélkül, szerencsére sérülés nem akadályozott soha. Ügy tudom, már ugyancsak közel járhatok az 500. zöld—fehér mezben lejátszott mérkőzésemhez. Megbánta, hogy végülis a kisebb labdát választotta? — Ez nagyon felemás dolog. A foci mindig is nagy-nagy szerelmem maradt, csakhát kérdés, mire vihettem volna?! Ha sikerült volna beverekednem magam az első csapatba, nos, már elnézést, de anyagilag bizonnyal jobban jártam volna. Ugyanakkor a kézilabdázástól oly sok szép élményt kaptam, hogy nem . . . szóval örülök, hogy így történt. Mit jelent Szilágyi István számára az a szó, hogy Ferencváros? — Nagyok sokat, mindent! Sajátos, sehol másutt nem tapasztalható hangulata van ennek a klubnak. Jó itt lenni, jó zöld- -fehérben kifutni a pályára, jó elmenni más szakosztályok versenyeire, jó barátkozni más sportágat űzőkkel. Majdnem minden hazai futball-meccsen kint vagyok, szurkolok a fiúknak, Nyilasiékkal kifejezetten jó a kapcsolatom. Szóval ezt az egészet, így ahogy van, nagyon szeretem, ezért mondtam mindig nemet, ha megkerestek más egyesületből, és végülis csak innen lettem világválogatott is. Nagy felelősség a csapat- kapitányé! Hogyan látja ebben a szerepkörben a férfi kézilabda szakosztály helyzetét? — Jól érzem magam ebben a szereposztásban, úgy hiszem, csapattársaim hallgatnak rám, a szakvezetés is kikéri a véleményemet. Minden erőmmel azon vagyok, hogy tapasztalataimat átadjam a fiataloknak. Ez egyébként a tervem a későbbiekre nézve is: edző szeretnék lenni, át akarom adni a srácoknak azt, ami megtanultam. Miként látja a csapat jövőjét? — Most épp nem a legrózsá- sabb színben. Legnagyobb bánatom, hogy a sok válogatott siker mellett zöld—fehérben csak egy ezüst jutott. És úgy látom, hogy a későbbiekben sincs ok a reményre. A Ferencvárosban példás utánpótlás-nevelés folyik, nagyon tehetséges gyerekek bontogatják a szárnyaikat, csakhogy elmennek . . . Legutóbb három válogatott szintű fiatalember: Illés, Szabadíts és Tenke választott más egyesületet, vitathatatlanul anyagi megfontolásból. Jó, jó, a „Fradi-szív" szép dolog, de be kell látni, manapság csak ez már nem elég! Úgy érzem, sokkal többet kellene tenni a fiatalok egzisz- tenicális helyzetének javítása érdekében. Meg kellene tartanunk az óriási összegért felnevelt tehetségeinket, különben, ez van: nem lesz kivel igazán jó eredményeket elérni! Mi tagadás, megfontolandó szavak! Önmagára azonban nem tekinti kötelező érvényűnek. Kezdődik az edzés. Szilágyi hajt, mintha csak ma kezdte volna. Egy pillanatra sem áll meg, példát mutat. Ő már csak marad Fradista pályafutásának végéig, talán a húszéves jubileum után is, csakis zöld—fehérben. És — az utánpótlásról is gondoskodik. Nagyobbiak fia, Zoltán már 8 éves, s a III. kér. TTVE- ben kergeti kétségbeesésbe a védőket. Nemsokára jön a Fradiba — focizni . .. Szabó Illés
