Fradi műsorlap (1980/81, 1981/82, 1982/83)

1981/82 - 1980 / 85. szám

A tornagyőzelem után egy hatalmas tortát vitt az öltözőbe

A mérkőzés a félidőnél, a játék kezdetén felbontott cigarettás doboz a felénél tartott, amikor megismerkedtünk.

— Mindig ennyit szív? — érdeklődtem.

A fejét rázta.

— Ugyan. Egyesegyedül, ha meccset nézek. Es ha a CSAPAT játszik.

A csapatot csupa nagybetűvel mondta a kellő áhítattal tette hozzá.

— A Ferencváros.

Nos, az FTC éppen a Haladás VSE ellen játszott és a papírforma tulajdonképpen nem indokolta a fél csomag cigaretta gyors elfüstölését. Sokkal inkább a mérkőzés alakulása. Negyvenöt perc alatt ugyanis a zöld—fehérek nem csupán egy seregnyi helyzetet puskáztak el, de még egy büntetőt is kihagytak.

— Ha berúgjuk a 11-est, az egy sima meccs tenne. Így viszont szenvedhetünk a második félidőben — jelentette ki beszélgetőpartnerem s félidő ide-félidő oda, újabb cigarettát gyújtott meg. Kezében kissé megremegett az öngyújtó, miközben hatalmas füstfelhőt fújt maga elé. Húsvét szombatja volt, este, negyed nyolc. A legtöbb helyen már régen asztalra került az ünnepi vacsora, az illatos sonka, mellé jóféle bor, összeült a család .. . Szever János viszont sokezred magával a meccset választotta ezen az estén is.

A CSAPATOT. Az FTC-t.

— Otthon nem hiányolják ilyenkor a családfőt? — kérdeztem.

Kérdően nézett rám.

— Miért hiányolnának, hiszen tudják, hogy hói vaA nú

szurkolóink

Szever János — becenéven Johnny

gyök? Nekem ugyanis más szenvedélyem nincs, nem járok kocsmákba, presszókba, nem kártyázom, nem lóversenyeztek, csak a futballt szeretem. És ezt a klubot, így aztán nincs is nézeteltérés emiatt, hogy a hétvégeket itt töltöm a pályán. Nyolc éves voltam, amikor az apám először kivitt futballmeccsre. Ide hozott az Üllői útra. Hát azóta vagyok én Fradi drukker. Láttam még Sárosiékat is játszani, láttam Deák Feri bombagóljait, Kocsis remek alakításait, Albert Flóriékat. . . Ez utóbbi nagyszerű futballista, a mostaniak közül pedig Nyilasi Tibi a barátaim közé tartozik, de nem csupán ők, sok-sok más ferencvárosi sportolóval vagyok jó viszonyban. Minden meccs előtt belátogatok az öltözőbe, hogy sok szerencsét kívánjak a fiúknak. Valamikor én is kergettem a labdát, na nem az élvonalban, lejjebb.. az Autótaxiban, meg az RMTE-ben s olyan edzők keze alatt játszottam, mint

Takács II József, Pillér Sándor, meg a Molnár Náci. Tudja, a labda-zsonglőr...

Közben elkezdődött a második félidő s Szever János háromnegyed óriás „kálváriája". Az idő ugyanis vészes gyorsasággal ment előre, de hiába támadott nyakra-főre a zöld—fehér együttes, egyszerűen képtelenek voltak a csatárok a kapuba találni. Néha hosz- szú másodpercekig pattogott a labda a szombathelyi ötösön, ilyenkor a sportember megemelkedett ültében, lába önkéntelenül rúgásra lendült, aztán amikor egy védő nagy nehezen kivágta a pettyest a gólvonal közeléből, újból visszaros- kadt. Keze szinte automatikusan nyúlt a cigarettás doboz után. Egy év híján negyedszázada dolgozik a filmgyárban. Jelenleg a fóti stúdió vezetője. Munkáját megbecsülik, a Szocialista Kultúráért kitüntetés birtokosa. A zöld—fehér klubba úgy jön, mint egy igazi családtag, ugyanis nem csupán a felnőtt futballcsapat mérkőzéseit látogatja rendszeresen, hanem az úttörők s az ifisták összecsapásait is rendre végignézni. A vasárnapok nagy részét a népligeti sporttelepen tölti, előbb a legkisebbek csatáját állja végig, majd sorra a többiekét, köztük egy-két kézilabda meccset is. Mindig buzdítja, lelkesíti a ferencvárosi gyerekeket, esetenként még bizonyos fokú „doppingolásra" is hajlamos. Egy korábbi nemzetközi kézilabdatorna alkalmából — mivel a magyar fiatalok között sok Fradis- ta is akadt — hazai siker esetére felajánlott a lányoknak egy hatalmas tejszínhabos tortát. A tornagyőzelem megszületett, Szever János pedig vitte a tortát.

— Egy tortafelajánlás úgy érzem ide is elkelne — jegyeztem meg a ki tudja hányadik kimaradt ferencvárosi lehetőség láttán. Szever János rábólintott.

— Ha csak ezen múlna, nem egyet, kettőt is vinnék annak, aki végre belőné az első gólunkat — mondta és felkiabált, amint Takács el- püfölte kecsegtető helyzetben a kapu fölött a labdát. — Hát ez több, mint idegtépő ... de csak az első gól menjen be valahogy . . . És kezében újból villant az öngyújtó.

— Mégis csak jobb lett volna otthon, az ünnepi vacsoránál, mint itt kormozni a tüdőt — jegyeztem meg, mire felcsattant.

— Ez többet ér minden vacsoránál!

Aztán megint felugrott.

— Bent van! — kiáltotta, mert Ebedli fejese már szinte a háló felé tartott, de nem . . . Hegedűs kapus fantasztikus reflexszel elcsípte.

— Meg vagyunk babonáz- va — legyintett. — Ez a Haladás képes és elvisz egy pontot. Pedig ez a győzelem mennyire fontos lenne . . . a bajnoksághoz. Mert most megint közei vagyunk a dicső címhez. Az ősszel bizony gyengén ment, nem volt valami fényes a szereplésünk. De én akkor is azt mondtam, ne legyünk türelmetlenek, ne szidjuk a csapatot, lesz ez még jobb is .. . Mert milyen szurkoló az, aki csak a jóban hajlandó kitartani a csapat mellett?

Tavaly is, az idén is néhány hetet Amerikában töltött, látogatóban. A múlt évben a Videoton mérkőzés miatt egy héttel megrövidítette kint tartózkodását, idén azért jött haza a tervezettnél négy nappal korábban, mert már hiányzott neki a futball. Az Üllői út. A CSAPAT. Amióta felépült az új stadion, mindig ugyan15